Esztergom és Vidéke, 1991

1991-07-05 / 26. szám

ALAPÍTTATOTT 1879-BEN ESZTERGOM ÉS VIDÉKE TÁRSADALOM * POLITIKA * MŰVELŐDÉS * HELYISMERET * IDEGENFORGALOM 1991. JULIUS 5. * 26. szám 19,50 Ft Megszólalt a nagyharang... Június 30-án, a minden oroszok kivonulásának napján, ritka vendége volt Esztergomnak: Szentágothai János akadémikus, a különböző tudós társaságok rendes, illetve levelező tagja. Csonkahídi beszéde után - erre az emlékezetes vízlépcső-ellenes beszéde jogosította föl - a Balassa múzeum ihletett, famenyezetes könyvtártermébe invitálták a meghívók. A beszélgetés kissé nehézkesen indult, hiszen mindenki a Mestertől várta, hogy megszólaljon. Ő pedig már eleget beszélt a hídon. S amikor már elkezdett folydogálni a beszélgetés, a maga egyszerű, nemes méltóságában megszólalt a Bazilika nagyharangja. A házigazda kitárta az ablakot, s a jelenlévők némán felállva köszöntötték a kivonulás percét. S ebben a templomi, áhítatos csendben - Szentágothai balján éreztem át igazán a perc nagyszerűségét. Valahogy nem voltam felkészülve rá: elmentek - és kész. A lélek kész, de a test erőtlen - mondja erre a Biblia. - Teljesen törvényszerűnek fogtam fői, hogy elmennek, hiszen az elmúlt évtized - úgy, ahogyan én éltem meg a történelmet nem volt más, mint a kivonulás lelki és fizikai előkészítése. Számomra ez a '8l-es lengyel válsággal vált világossá. S ahogy ott álltunk, az idő sűrűsödni látszott: e percekben fölidézödtek bennem apám szófordulatai: Ha majd az oroszok kimennek...! S e sóhajtásszerű mondat odahaza mindig vissza-visszatért. Ő - több millió magyarral együtt már nem élhette meg ezt a pillanatot S ahogy a harang szava zúgott, az ő szellemújjuk is érintette a miénket Amint elhalkult a harangzúgás, megszólalt Horváth István, a házigazda: Amikor a törökök kivonultak Esztergomból, talán akkor volt ilyen napja a városnak. Leülvén, Szentágothai, a szent öreg - bozontos szemöldöke alatt közel nyolc évtized csillogott - tovább szőtte mondandóját. Egy gondolattöredéke mélyen beiémrögződött: "a finom társadalomszerkezet is helyre fog állni." S itt arra gondoltam, hogy ő, az agykutató bizonyára többet tud a sejtett jövőről.. Sebő József Amúgy magyarosan., Lassan már két esztendeje, hogy megkezdődött és azóta egyre élőbb a kapcsolat Cambrai és Esztergom között. Mióta a franciaországi kisváros megkeresett bennünket, hogy létesítsünk testvérvárosi kapcsolatot, gyakoriak a találkozások, mind szélesebb körben kötődnek az ismeretségek. E kapcsolatért fáradozik itthon és kint a két Baráti Társaság. Keressük, "kóstolgatjuk" egymást, a legutóbbi alkalommal a szó legszorosabb értelmében. A cambrai-iak meghívására az esztergomi Baráü Társaság küldöttsége, saját költségén kiutazván, megrendezte az első magyar napokat az ősi érseki városban. Festőművészekkel és alkotásaikkal, néptánccsoporttal és szakáccsal felfegyverkezve érkeztünkjúnius 7-én az "Hotel de Vilié", vagyis a városháza pazar épületétől tekintélyes főtérre. A kiállító művészek -Barcsai Tibor, Balla András, Furlán Ferenc, Kollár György, Tamási Péter, Végh Éva és Végvári I. János a Spanyol házba vették be magukat és Horváth Béla múzeumigazgató közreműködésével megrendezték a kiállítást. A szobi néptáncegyüttes ifjait már kész pódium várta a "Cafée le Paris" nevezetű főtéri kávéház-étterem bejáratánál. Mindenki kíváncsian várta, hogy mi lesz. Őszintén szólva mi is. A konyhában Bencze László szakácsművészetének idegenül ható fortélyaival ismerkedhetett a betévedő és a kávéház majonézhez szokott közönsége hamarosan gulyásleves, paprikáscsirke és palacsinta illatának sajátos egyvelegét szimatolhatta. Aztán kezdetét vette a szaladgálás. Sütöttünk, főztünk, felszolgáltunk és beszélgettünk, szemünk sarkából megnyugvással pillantgatva a mind nagyobb számban gyülekező sokaságra, akik lelkesen tapsoltak a parádésan felöltözött táncosoknak. A tér e darabja hamarosan táncházzá alakult, magyarok és franciák nevetve próbálgatták a néptánc bonyolult lépéseit Siker lesz-e? - kérdezgettük odafelé menet egymástól és kérdezgettük a kint élő magyaroktól, Dinnyéséktől, Sülééktől és a Társaság cambrai-i elnökétől, M. Jean Descarpentriestől. Siker volt. Nemcsak Esztergom tetszik Cambrai na k, hanem a festészetünk, táncunk és ízeink is belopták magukat az ottani szívekbe és persze a gyomrokba. Ám a kétnapos rendezvény több volt, mint bemutatkozás. A Cafée le Paris magyarok találkozóhelye lett, amint a kis templom is, ahova a kedvünkért elhozatták Árpádházi -Szent Erzsébet féltve őrzött szobrát, a szentmisét pedig a Párizsból hozzánk érkezett, az emigráns magyarokat összetartó Ruzsics atya celebrálta, hogy az áldás után meghatódott kicsiny magyar nyáj ként együtt énekeljük el a Himnuszt. És a magyarok, Dinnyés Eta, vagy az energikus fogadósné, Sonka Irén, együtt futottak, aggódtak, együtt dolgoztak velünk. Szerettek minket, mert egy kis darab Magyarországot szerethettek bennünk. És jönni akarnak, küldeni gyermekeiket, hogy tanuljanak meg magyarul és elhozni francia barátaikat, hogy csillogó szemmel mutathassák meg az ő egykori, mai, mindörökké hazájuknak tekintett kis országukat. Augusztus végén a helyi Kerékpár Klub tagjai utaznak Cambraiba és M. Legendre polgármester, volt minszter, határozott szándéka szerint várják az esztergomi városatyákat és várják Könözsy László polgármester úr válaszát korábbi hivatalos meghívásukra, hogy végre elhelyeződjék a testvérvárosi alapító okirat a városháza falán e célra fenntartott, üresen tátongó helyre. M. Kiss-Marton Róbert, a cambrai-i Kerékpár Klub lelkes tagja, árva gyerekek kiutaztatását szervezi karácsonyra és bár ő maga soha nem járt Magyarországon - hiszen kint született - jövőre, hatvanadik születésnapját itthon akaija tölteni. Lelkesedése, magyar nyelvtudása valamit megértett velem. Innen, a dolgok néhol döcögő közelségéből el sem tudjuk képzelni, milyen fájóan messze lehet kerülni. Látod? - mutatott fel a búcsú perceiben Kiss-Marton Róbert az Hotel de Ville tornyára. Jövőre itt egymás mellett lobog majd a magyar és a francia zászló. És leplezetlen meghatottsággal, könnyes szemmel integetett, míg az autóbusz ki nem kanyarodott a térről. Áldja meg az Isten őt is és mindnyájukat! Varga Péter 1991. augusztus 1 -7 között az eszperanüsta világ központja városunk lesz. A búbánat-völgyi táborban találkoznak a különböző földrészek fiatal eszperantistái. Az idei ifjúsági világkongresszus Svédországban lesz, ám már sok éves hagyomány, hogy a "nagy" kongresszus előtt vagy után Magyarországon is találkoznak azok, akik valamilyen ok (utazási nehézségek, pénzügyi gondok) miatt nem tudnak a világkongresszusra eljutni.A budapesti szervezők tájékoztatása szerint ezidáig 15 országból 150en jelentkeztek, ám ez a létszám valószínűleg még nő. Akit részletesebben érdekel az eszperanüsták "Nemzetközi Ifjúsági Hét"-e az a budapesti szervezőtől a 1288-258 telefonszámon vagy a cikk szerzőjétől (Esztergom, Eötvös u. 44.) kaphat tájékoztatást. Engelbrecht Károly