Esztergom és Vidéke, 1991

1991-06-28 / 25. szám

5: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE PUSKIN ÉS ESZTERGOM Az összevetés talán meghökkentő, ám nem ok nélkül való. A nagy orosz költő 1799. június 6-án született. Az évforduló kapcsán olyan irodalmi érdekességet tárunk olvasóink elé, amely nemcsak városunk, hanem országunk kultúrtörténetét is jelentősen gazdagítja. De ehhez egy kis kitérőt kell tennünk. A leningrádi Tudományos Akadémia Orosz Irodalomtörténeti Intézete a nagy nyugati ún. perszonális (egyszemélyi) - Dante, Shakespeare, Beethoven, Schiller, Burns, Dickens - lexikonok mintájára 1981-ben Lermontov-enciklopédiát jelentetett meg mintegy nyolcszáz oldalnyi terjedelemben. E szép és gazdag kiállítású könyvben több magyar vonatkozású cikket találunk, melyek a "második legnagyobb orosz költő" Magyarhonban megjelent műfordításairól és Zichy Mihály illusztrációiról szólnak. ... A könyv sikere tovább ösztönözte a kutatókat, hiszen Puskin volt Lermontov költőelőde, mintaképe, s valójában ő az orosz irodalom igazi megteremtője. Legyen hát Puskin-lexikon is! Ám a költő gazdag életműve, azok hatása, bel- és külföldi továbbélése sok-sok kötetet tett volna ki. így született meg a végső döntés: a lexikonba csupán a Puskin életében történtek kerüljenek bele. És ez pontosabban: az 1799-1837. év közötti időszak. ... És most térjünk vissza Magyarországra! Bekerülünk-e mi, magyarok a Puskin-enciklopédiába vagy sem?! A külhoni népek irodalma utáni érdeklődés hazánkban a múlt századi refomkorban, a harmincas években kezdődött. Az angol és német költészet mellett az egzotikus országok: Egyiptom, India és Japán irodalma kelt érdeklődést. A Hasznos Mulatságok, a Tudománytár, a Nemzeti Társalkodó és a Regélő Pesti Divatlap hasábjain - magyar fordításban - rendre megjelennek olyan német ajkú újságírók, (mű) fordítók, Varnhagen von Ense (1785-1858) és Friedrich Bodenstadt (1819-1892) elemző írásai is,akiket a többszöri oroszországi utazás, Puskin és Lermontov munkássága ihletett meg. Hatásuk nyomán készült el 1841ben az első magyar nyelvű Lermontov-műfordítás (szerzője: Kriza János), majd az első (?) Puskin-novella fordítása,Kazinczy Gábor tollából.Ez utóbbi a Regélő Pesti Divatlap 1844. évi 27-28. számában,(tehát hét évvel Puskin halála után)jelent meg. Ismereteink az első fordításokról a kutatások folytán azóta is egyre bővülnek. 1983. június 2-án a Magyar Televí zió irodalmi adásában meglepően új közléssel találkoztunk. A szerkesztő Puskin első magyarországi fordítójának Jaksics Gergelyt, a kézirat lelőhelyének pedig a pannonhalmi Főapátsági Könyvtárt jelölte meg. Származási éve pedig - 1824!!! A fordítás tehát még Puskin életében íródott. S most, 199 l-ben a Puskin-enciklopédia magyarországi anyaggűjtéséhez már csak pár lépés az út. Kezünkben a kézirat xerox-másolata. Címlapján ez áll: "A Kaukázusi hegyi rab. Orosz versben tsinálta és azután Orosz nyelvbül fordította és tulajdon odatett utazásábul ki szedet sok jegyzéseivel bűvítette Jaksics Gergelly a Jeruzsálem St. János Rendjének Körösztös vitéze és több tanult társaságoknak tagja Orosz St. Pétervárában 1824. Magyar hazámban lakozó Agyámfiainak" ... És hogy ki volt maga Jaksics Gergely, aki Puskin-fordítását magyar honfitársainak ajánlja? Kilétének felderítésében Szinnyei József "kir. tanácsos, a Magyar Nemzeti Múzeumi hírlap-könyvtár őrének" a "Magyar írók életei és munkái" c. műve ötödik kötete ad felvilágosítást: Jaksics Gergely "esztergomi származású"!!! Életrajzi adatai azonban eléggé hiányosak. A további kutatás támpontja az lehet, hogy "1796-ban a görögkeleti egyház papnövendéke volt. 1804-ben a magyarok eredetét kinyomozni Bécsben nyert menedéklevéllel elindult." Megtudjuk, hogy egészen Kamcsatkáig eljutott, majd a "Kaukázusi tartományokba utazott, hol a magyarok őseit föltalálni vélte". Kutatásairól cikkeket írt, tudományos előadásokat tartott. Hazatért, majd 1824-ben ismét útnak indult, de hogy hova?" (- A fordítás kéziratából tudjuk, hogy Szent-Pétervárra.) "Orosz tiszt volt a czár szolgálatában és máltai lovag." Ezzel zárul a lexikoncikk. A rövidke életrajzot Jaksics Gergely műveinek gazdag jegyzéke követi. Költeményeket írt, melyeket Vácott és Pozsonyban publikált, meg német nyelven - Bécsben. "Nemes Almási Vlassics, született Leffter Ilonának Selmecz városában történt halálára" verset költ "Esztergom 1822" évi dátumozással. Cikkeit orosz nyelven közli, melyek a "szláv-szerb pedagógiai iskolák megnyitójáról" és I. Ferenc császár képmásának leleplezéséről szólnak. "Beszélt francziául, németül és latinul", anyanyelvén - magyarul s mint tapasztaljuk, örömünkre, "műfordított" oroszból. Neki köszönhetjük tehát, városunk nyomtalanul eltűnt szülöttének, hogy mégis lesz magyar vonatkozása a Puskin-enciklopédiának. Horváth Gáborné dr. MŰHELYTITKOK NYOMÁB AN Tamási Péter: A festészet-létformám - Kitől kérdezzek? A fotográfustól vagy a festőművésztől?... Tamási Péter, te hova sorolnád magad? - Világéletemben festőnek éreztem magam. A határokat - ennek ellenére mégsem vonnám meg ilyen élesen. Talán rám is érvényes a mondás, hogy "amit nem tudok megfesteni, azt lefényképezem; amit nem tudok lefényképezni, azt lefestem". - Beszélhetünk egyfajta átmenetről a két műfaj között? A képeid esetében például? - Hogyne. Az egyik "Esztergom"sorozatom xerográf technikával készült: a fotók fénymásolatait festettem és rajzoltam át, többnyire színes ceruzával. De említhetném a SzendreyKarper László emlékére készülő sorozatot is - ,,Tablók egy elmaradt koncerthez". Úgy tervezem, hogy a 2,5 x 2 m-es vásznakra az ő fényképété viszem fol" szitával, és erre jön ró a festékanyag... Szeretek vegyes technikával dolgozni. - Nem jelent ez eklekticizmust? - Vádoltak már ezzel. Ettől függetlenül úgy gondolom, sikerült megtalálnom azt az eszközrendszert, azt a technikát, amely a leginkább kifejez engem, Tamási Pétert. - Mégis: hol húzod meg a határt fotó és festészet között? - A fotókép dinamikája centrifugális: ha lefényképezem neked ezt a virágot, akkor jobbra is, balra is, alul is, fölül is - a teret fogod érzékelni. Na de a "táblakép", a festmény - az mindig egy zárt egység. Centripetális dinamikája van. - Szemléletbeli különbségről van szó? - A lényeget tekintve - igen. A festménnyel ellentétben, a fotónak félelmetes dokumentum-ereje van. A fotográfus „ki van szolgáltatva" a valóságnak, a közvetlen látványnak. - És a festő? Mondjuk városképet akarsz festeni... - Nekem nem kell kimennem az utcára ezért. Élmények, hangulatok formájában a város már bennem van. „Csupán" egy KÉPET kell festenem, ahol formák, színek vannak, és ezek sajátos törvények szerint harmonizálnak egymással. - Másoknak is mond valamit ez a kép? - örülnék, ha így lenne. Mégis, elsősorban önmagam számára fontos az, amit lefestek. Régebben nagyon izgatott, hogy ki, hogyan értékelte egy-egy munkámat. Nagyképűségnek tűnik, de ma már magam is meg tudom állapítani - persze csak utólag -, hogy mikor festettem jó, és mikor rossz képet. Munka közben azért még mindig sok bennem a bizonytalanság, rengeteget gyötrődöm. - Elhivatottságnak, mesterségnek, vagy hobbinak tekinted a festészetet? - Kérdezhetted volna azt is, hogy miért festek! ...Ne haragudj, de ezekre a kérdésekre nem tudok válaszolni. Az elhivatottságtól kezdve a múzsákig sok mindent bele lehetne magyarázni... Talán azért festek, mert nem értek máshoz... - Ha - tegyük föl - szőlész lennél, akkor nem festenél? - Akkor is festenék. Nekem ez a létformám... Talán ez a legjobb kifejezés erre. - A családodnak volt szerepe abban, hogy a művészetet választottad? - Persze hogy volt! Főleg édesapámnak, aki maga is festő volt! Tőle rengeteget tanultam. Nemcsak mesterségbeli tudást, de egyfajta szellemiséget is. Általa ismertem meg Szőnyi Istvánt, a Zebegényben élő idős mestert, aki jóbarátja volt. Hét-nyolc éves lehettem akkoriban, de máig emlékszem az ott eltöltött napokra. - 1968-ban rendezted meg első önálló kiállításodat. A képeidet azóta több helyen is bemutatták Európában. Hogyan fogadják külföldön az esztergomi művészek fotóit, festményeit? - Tapasztalataim szerint nemcsak itthon, de a határokon túl is van „respektje"egy képzőművésznek ha esztergomi. Égységes „Esztergomi iskoláról" ugyan nem beszélhetünk, Budapesttel és Szentendrével sem kelhetünk versenyre, városunk nevét mégis számon tartják külföldön, ha festészetről, fotóról esik szó... - Tervezel-e újabb tárlatokat? - A „Tablók egy elmaradt koncerthez" című sorozatomat az augusztusi gitárfesztivál idején szeretném kiálliítani. Hollandiában is lesz egy tárlatom, még az idén nyáron... Balogh Béni