Esztergom és Vidéke, 1991

1991-05-17 / 19. szám

7: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Nyomolvasás 3. (Egy) házi feladat Akik részt vettek Mindszenty bíboros hamvainak Esztergomba történt (újra)temetési szertartásán, azok megemlegetik az idei május negyedikét. Esős, szeles, dideregtető idő volt, nem kímélte a sokfelől idezarándoklókat. Mintha az Úristen mindannyiunkra kiporciózott volna egy kis többlet-keservet, így emlékeztetve a már majdnem-szent szolgájának evilági megpróbáltatásaira. Sokan elmondták, s megírták Mindszenty József szenvedéstörténetét. Rákosiék cinizmusán nincs mit csodálkoznunk, hiszen a szovjet birodalmi „megváltáselmélet apostolaidnak szemében nagy szálka volt a kereszt s a keresztény egyház is. „Verd meg a pásztort, s szétzüllik a nyáj." - Csaknem így történt. A főpásztor ötvenhatban is alig néhány napig remélhette, hogy szabadon teljesítheti küldetését egy szabad Magyarországon. A többit nagyjából ismerjük. Belső, majd külső száműzetés. Minden katolikus emigráns magyar püspöke lett: szépségflastrom, még életében. De méltósággal viselte sorsát a testileg-lelkileg meggyötört beteg öregember. Az igazi ütést azonban onnan kapta, ahonnan talán legkevésbé várta. Szent Péter helytartója 1974-ben üresnek nyilvánította esztergomi székét! A döntésben akkori politikusaink „buzgalma" mellett a velük együttműködő, hazai katolikus egyházi vezetők nem elhanyagolható hányadának megfontolásai is benne foglaltatnak. Van tehát ok itthon és Rómában is a lelkiismeret-vizsgálatra. Szándékosan nem bűntudatot említettem, hiszen e lelkiállapot érzetét a mindenkori politika az egyes egyénekben tartja ébren, hogy alkalmasint ítélhessen fölöttünk, vagy kegyesen megbocsásson. Lassú sétalépésben haladtam a fegyelmezetten vonuló emberek között, mikor a Fürdő Szállónál valaki megérintette a vállam. „Szervusz, mi van veled!?" - Romanek Laci, egykori katonatársam volt az illető. Visszakérdeztem. „Káeftét alakítottunk. Kőműves vagyok, tudod. Jobbára az egyháznak dolgozunk. Most is azért sietek, mert mi falazzuk be a bíborost." - S ezzel mellőlem, a járdáról az úttestre lépve, társaihoz csatlakozott. Ami a falazást illeti, a Bazilika mellvédjén elhelyezett monitoron és a tv-képernyők előtt ország-világ láthatta, hogy az olajozottan pergő, háromórás gyászszertartásnak húsz percig gyakorlatilag ők voltak a főszereplői, Anomániák - 6. „Friedrich Kraus ezredes, aki még a von Zillergut címet is viselte valami Salzburg köriili falucska után, melyet ősei már a XVIII. században felzabáltak, tiszteletre méltó idióta volt. Magyarázási mániába szenvedett, mérhetetlen hülyesége miatt a tisztjei messziről elkerülték, nehogy végig kelljen hallgatniuk, hogy a járda különbözik az úttesttől, s hogy nem más, mint egy emelkedettebb aszfaltcsík a házak homlokzata előtt." Örökbecsű bibliám, a csodálatos Svejk vonultatja fel ezt az egyszerű példabeszédet arra, ami városunkban nem is olyan egyértelmű. Mert Esztergomban a járda viszonylagos fogalom. És nemcsak fogalom-voltában viszonylagos, hanem materiális megjelenésében is. Egyszerűbben szólva: van, ahol egymásra rétegeződve több is található belőle (Piac), máshol pedig egy szintbe került az úttesttel. Ez az utóbbi talán nem is lenne baj (Széchenyi tér), ha a parkoló kocsik gazdái nem farolnának be a még látható járdahatáron túl magára a járdára. A város nagyon sok részén azonban - pl. az egész Aranyhegyi lakótelepen - a valamikori járdák össze-vissza süllyedtek, töredezettek, más - rosszabb minőségű aszfalttal, kipergő betonnal pótolták őket, a rendszeres felbontások következtében olyanok, mint egy idegen bolygóbéli táj térképei. Rátett vénségükre még egy-két lapáttal az elmúlt nyár nagy elánnal végzett, istentelenül trehány telefontelepítése is - úgyhogy várhatjuk a hívők tömegét: egy új ab esztergomi látványosság. Még szerencsénk, hogy a turista olyan emberfajta, amelyik annyira áhítozik a szépre, hogy az ilyesmit csak akkor veszi észre, ha már kitörte a lábát... Mindegy. Újabb indok a traumatológia elhalaszthatatlan fejlesztésére... Abbahagyom, annál is inkább, mert félő, hogy úgy járok, mint von Kraus ezredes, aki „... hajlandó lett volna azonnal be is mutatni ezt az érdekes jelenséget. Szerencsére mindjárt elütötte egy autó, lelépve a járdáról. Azóta még hülyébb lett." Rafael Balázs Vendégünk volt ROBER T RE SS ICA UD, Trubadur Középkori hangulatot idézett, a Keresztény Múzeumban adott bemutatóján, Róbert Ressicaud (Franciaország). A neves francia vendégművész a Lyoni Konzervatóriumban végezte tanulmányait, majd tanárként folytatta, Calure-ban iskolát teremtett a régi zene számára. Ma is hangszeres zenész, hangszerkészítő, kórus-és zenekarvezető, előadások, zenei rendezvények szervezője, és világot járt trubadur. Koncerteket adott Ausztriában, Olaszországban, Angliában, Indiában, Hollandiában, Svájcban, Németországban, Marokkóban; számos kazettája és lemeze jelent már meg. Most mi is élvezhettük játékát, hallhattuk dalait a különös és értékes hangszereken, mint a hordozható orgona, a tekerős kintorna, az ősi cimbalom, a görbekürt, a háromhúros középkori hegedű, a pásztorsíp, a szarazénus gitár és a lant. A régi dalokat hallgatva, elvarázsolva éreztük magunkat a középkori francia világba, ahol ismeretlen és neves trubadurok énekeltek, táncoltak Szép Fülöp, Szent Lajos vagy VII. Károly udvarában. Ehhez kitűnő légkört adott a múzeum is! Pálos Imre A VÁROSI SZIMFONIKUSOK KONCERTJE Vasárnap - május 19-én - este 7 órakor tartja bérleti hangversenyeinek következő előadását a zenekar, a Ferences templomban. Az eredetileg meghirdetetthez képest a program változott: 1. Vivaldi: C-dúr trombitaverseny két trombitára, közreműködik Solymosi Attila (zeneiskolai tanár) és Reményi László (a budapesti Bartók Béla zeneművészeti intézet növendéke). 2. Mozart: B-dúr fagottversenye, előadó Horváth Ernő zeneiskolai tanár (Oroszlány). 3. Mozart: Requiem, közreműködnek a Balassa Bálint énekkar, szólót énekelnek Vincze Katalin (szoprán), Fiedler Éva (alt), Basky István (tenor) és Moldvai József (basszus). A koncert karnagya: Reményi Károly, zeneiskolai igazgató. Az esztergomi szimfonikusok várják az érdeklődő közönséget! (p.i.) MEGHÍVÓ Az esztergomi Repülés Baráti Kör tisztelettel meghív minden kedves érdeklődőt a LAMPICH ÁRPÁD halálának 35-ik évfordulója alkalmából tartandó megemlékezésre. Találkozás 1991. május 17-én 10 órakor Esztergomban, a Városháza előtt. Program: Emléktábla koszorúzás, Lampich Árpád és az Esztergomban eltemetett pilóták sírjának meglátogatása Tisztelettel: Repülés Baráti Kör