Esztergom és Vidéke, 1991

1991-05-17 / 19. szám

ALAPÍTTATOTT 1879-BEN ESZTERGOM ÉS VIDÉKE TÁRSADALOM * POLITIKA * MŰVELŐDÉS * HELYISMERET * IDEGENFORGALOM 1991. MÁJUS 17. 19. SZAM ARA: 19,50 Ft m • Ünnepség a Városházán Mintegy száz meghívott jelenlétében került sor május 10-én délután arra a bensőséges ünnepségre, amelyet az esztergomi önkormányzat rendezett a Mindszenty hercegprímás temetésének megszervezésében közreműködők részére. Az ünnepséget jelenlétével megtisztelte dr. Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek. Dr. Könözsy László polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, elsőként Paskai László bíborost, majd rövid beszédben idézte fel a temetés előkészítésének nagyszabású munkáját, a május 4-i szertartás zökkenőmentes lebonyolítását. Megköszönte a szervezőknek az egész városnak a nagyszabású esemény méltó lebonyolításához nyújtott segítséget. (köszönő szövegét közöljük Szerk.) A jelenlévőknek az alkalomra készített Ízléses emléklapot és Mindszenty hercegprímást ábrázoló emlékérmet adott át. Az ajándék-adáshoz csatlakozott Paskai László bíboros is, aki a Szentatya ajándékait nyújtotta át. Ezt követően, Paskai László rövid beszédben köszönte meg az egybegyűltek munkáját: „Kötelességemnek éreztem, hogy személyesen találkozzam Önökkel... Történelmi esemény tanúi voltunk május 4-én; az egész ország - és határainkon kívül is - Esztergomra figyelt" - mondta, majd beszédét így folytatta: „Esztergom ünnepi köntösben fogadta főpapját. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy működésének kiemelkedő társadalmi jelentősége is volt. Úgy érzem, Esztergom város rangját, méltóságát is emelte a felemelő temetés... Köszönöm mindenki fáradozását, mindazt amit a méltóságteljes lebonyolítás érdekében tett". Az általa adott ajándékokra (feszületre és kulcstartóra) utalva hozzáfűzte: „Emléket adtam Önöknek A Szentatya küldte Opilio Rossi bíboroson keresztül azoknak, akik rész vettek a temetés lebonyolításéban." Köszönő szavai végén a következőket mondta: „Augusztus 16-án is hasonló buzgóságot, összetartást kérek Önöktől, hogy a Szentatya érezze meg itt Esztergomban - (Szerk.) a történelmi múltat, a jelent és a jövőt is!" Szavait kitörő taps fogadta. Esztergom város és II. János Pál pápa ajándékát 98 személy kapta. Névsoruk a harmadik oldalon olvasható. Koditek Pál Dr. Könözsy László polgármester ünnepi köszöntője Mélyen tisztelt Bíboros Úr, Kedves vendégeink, kedves munkatársaim! Nagy nap ez a mai - mondotta szombaton dr. Habsburg Ottó, az esőterhes felhők alatt, a fel-feltámadó hideg szélben. Mikor reggel végigmentem a városon, a zuhogó esőben, meghatottan néztem a fájós lábú falusi nénik, nagybajuszú idős férfiak rendületlen menetét városunkon át, a Bazilika felé. Ezek az emberek gondoltam - biztosan ott voltak az 1947-48-as Mária-éven és hallgatták a hercegprímás bíztató, felemelő, vigasztaló és erőt adó szavait azokban a súlyos időkben. Őket jégeső sem tarthatta volna vissza, hogy eljöjjenek elkísérni a koporsót, amely sok évtized elfojtott és most csodálatosan valóra vált reményét rejti, hogy eljöjjenek a „Magyar Sionba" - együtt énekelni a Boldogasszony Anyánkat! A városon végigmentemben éreztem, tudtam az izzó fohászokat: Jaj Istenem, csak álljon el az eső! És az Ég kegyes volt hozzánk, - a szertartás alatt egy csepp eső sem esett! Százados jelentőségű történelmi napot tudunk magunk mögött. Olyan napot, melyen fél Európa Esztergomra figyelt! A Mártírprímás! Székesfővárosa mártírváros! Mi, esztergomiak, a Mindszentyvel együtt szenvedőket nem felejtjük. Hiszen az egész város szenvedett. A prímási város sötét jelzője sok keserűséget hozott az elmúlt évtizedekben. Maga Mindszenty is így ír emlékirataiban: „múltjából kiforgatott székváros... Megyei székhely volt, de rangjától megfosztották. Járási székhelynek sem volt jó. A hajdani főváros... a középkori Magyarország szíve, szellemi és lelki központja... minden rangját elvesztette." Most, a Mártírprímásnak holta után, az ország elégtételt adott. Az elégtétel napján vele együtt a világ szeme városunkra figyelt. És figyelhetett is! Rend, fegyelem, a hatalmas tömegnek a helyszínre való zökkenőmentes felvonulása, majd az átfagyott, melegre vágyó több tízezer ember szinte katonás hazatérése. Természetesnek vettük, hogy ez így van. Az országos, sőt határainkon túlmutató nagyszabású ünnepség árnyékában meghúzódó kis Önkormányzatunk igyekezett megtenni a magáét. Ti, akik most itt vagytok, csak Ti tudjátok, hogy micsoda hatalmas szervezés és előkészítő munka kellett ahhoz, hogy minden látszólag magától érthetődően, simán zajlott. A tervszerűen összehangolt csoportok munkáját Ti készítettétek elő. Ti vezettétek a városunkra háruló munkálatokat az építési, egészségügyi, rendezvényszervezési, idegenforgalmi, információs- és sorolhatnám még hány munkacsoportban. Ti szerveztétek a lakosság társadalmi munkáját, amely nélkül nem lett volna sikeres a nagy nap! Tettétek mindezt oly természetesen, magától érthetődően, ahogy csak a lokálpatrióta, városát szerető ember cselekszik. Köszönet az egész városnak, a háza-táját rendberakó lakosnak, a késő estig nyitva tartó kereskedőnek! Az igazi köszönet, azt hiszem, az a keblet dagasztó büszkeség, melyre igen-igen rászolgáltatok. Történelmi esemény aktív segítőiként vettétek ki részeteket egy hatalmas feladat megoldásából, melyet kitűnően oldottatok meg. Ennek a napnak az emlékére vigyétek haza köszönetünk zálogául ezt az emlékérmet, mely a végső nyughelyére hazatért hercegprímásunk képmását őrzi!