Esztergom és Vidéke, 1991

1991-04-19 / 15. szám

ALAPÍTTATOTT 1879-BEN ESZTERGOM ES VIDÉKE TÁRSADALOM * POLITIKA * MŰVELŐDÉS * HELYISMERET * IDEGENFORGALOM 1991. ÁPRILIS 19. 15. SZAM * ARA: 19,50 Ft Az idei József Attila Napok a róla elnevezett iskolában ugyanolyan gazdag programot kínáltak a tanulóknak, mint a korábbi években. A kisebbeknek kedvükre való foglalatosságot nyújtott a játszóház, míg azok, akiknek képzeletét a történelem régmúlt alakjai és cselekedeteik foglalkoztatják, résztvehettek a „Holló a pajzson" elnevezésű történelmi játékon. Az első nap „csúcsteljesítményét" kétségtelenül a felsőtagozat színjátszó tanulói nyújtották, akik két csoportban két különálló jelenettel léptek fel. Időrendben a második jelenet „Gyermekszemmel '91." című, az érdeklődést keltő játékon túl, azért érdemel említést, mivel eseménytörténetét és szövegét a tanulók maguk alkották, írták. A második nap eseményei közül csupán kettőt szeretnék kiemelni: a Mozart-vetélkedőt - amelynek a jubileumi év ad különösen nagy jelentőséget - és a honismereti fakultáció tanulóinak önálló kutatásokon alapuló kiselőadásait. Meg kell még említenünk azt a kiállítást, amit az ugyancsak helytörténeti kutatásairól ismert házaspár dr. Pifkó Péter és neje állítottak össze az esztergomi színjátszás kezdeteinek 175 éves évfordulója alkalmából. A sok érdekes szemelvény és képi anyag közül különösen nangybecsű azoknak a színlapoknak -pontosabban másolataiknak bemutatása, amelyeket az említett kutatók M^jer István kulturális hagyatékából válogatva tártak a nyilvánosság elé. rrn ESZTERGOM A BANKOK VÁROSA (IS!) Riportunk az 5. oldalon 1. Harmincöt éves, hat gyermek - 3 fiú, 3 lány - apja. 1976-ban vették fel segédmunkásnak a SZIM-be, azóta is ott dolgozik. Közben elvégezte a nyolc általánost, és a Marógépgyárban is betanított munkássá lépett elő a lakatos szakmában. A Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége esztergomi elnökségének tagja. A helyhatósági választásokon a cigány etnikai kisebbség jelöltjei közül városunkban ő kapta a legtöbb szavazatot: huszonvalahányat. A törvény szerint így bekerült a képviselő-testületbe, tanácskozási joggal. Eddig nem élt vele a nyilvános üléseken, pedig alig hiányzik róluk. Öltönyben, nyakkendősen mellettem ül, a baloldali hosszú asztal végén, legközelebb az elnöki emelvényhez. De vajon mennyire távol bármelyikünktől? - nemegyszer eszembe jutott. 0 is megkapja a napirendi témák teljes anyagát. Sokszor figyeltem: beléjük olvas-e legalább, miközben állhatatos szorgalommal jelen van és hallgat. Figyel-e ránk, miközben mi annyit beszélünk? Mit gondol rólunk, mit ért szavaink buzgó forgalmából, amely néha jogértelmező kitérőkbe, többször mellékutakra, sőt olykor zsákutcába téved? Engem mindenesetre arra kért, hogy az ilyesfajta - idegen és bonyolult - kifejezéseket kerüljem, ha kérdezni fogom. Erre február vége óta éreztem elháríthatalan kihívást, miután a véletlen az un. közmeghallgatáson egymástól a legtávolabb osztott nekünk helyet. Az első sor két szélén ültünk, ő végig hallgatott, de elhangzott egy kérdés, és ettől Képviselek egy képviselőt: Sárközi Sándort kezdve lehetetlen volt azt hinnem, hogy ugyanúgy hallgat. Mert ez a kérdés (véletlenül?) őt is provokálta. Hogy nemcsak cigány mivoltában, hanem közvetlenül személyében is: ezt tőle tudtam meg, amikor késő este a helyijáratú buszon találkoztunk. így hazatérőben tudakoltam, hogyan érintette az a bizonyos kérdés a cigányokról, akik gátlástalanul lopják a színesfémet, akik régi polgárházakban romhalmazzá változtatnak egykor nekik juttatott lakásokat. Mint például a Csülök vendéglő melletti házban is. Sárközi azt felelte: épp onnan jön, az a lakás az ő anyjáé, s 1984-től egészen 89-ig vele laktak ők is, mind a nyolcan. Ekkor határoztam el, hogy majd tovább kérdezem. Arról, amit egy emberről igazán tudni érdemes: ki Ő?... Aki úgy kéthetente az én hallgatag szomszédom, aki mellékesen az én képviselői körzetem lakója. Sárközi Sándor - mellékesen - képviselő úr. Aki - mellékesen (?) etnikai kisebbség: cigány. Mindnyájunkat, embereket az tesz valakivé, hogy saját történetünk van. Életrajzunk, amelyet tehát nemcsak megélünk, de tudunk is: összerakni, végiggondolni, bevallani is képesek vagyunk. Képviselőtársam nehezebben keresi ehhez a szavakat, én meg igyekszem segíteni, hogy megtalálja őket. Amikor ő megszületett - kezd bele -, az édesapja 16 éves volt, s hamarosan ott is hagyta őket. Aztán új családfő került a házhoz (bádogviskó a táti út melletti telepen), és sorban 11 testvére született. Mostohaapja a városgazdálkodásnál dolgozott. Amikor nem ivott, nem volt rossz ember - mondja -; de legszívesebben nagyanyja testvérére emlékezik: a vajdára, akinek szintén Sárközi Sándor volt a neve. Ő ugyan keményen fogta az embereket, de éppen a cigányság érdekében. Nem is volt az ő vajdasága idején annyi lopás és komoly, gyilkolásig fajuló verekedés. A kisgyerekeket is ezért fegyelmezte: bezárással, pofonokkal büntetve, aki nem ment el az iskolába. Ez pedig - cipő ruhajiiányában - elég sűrűn megesett. O maga 16 éves korára a harmadik osztályig jutott el a Kossuth iskolában. Ekkor már valamivel jobb lakásuk volt a töltés mellett, de tele a nagy család nagy nyomorúságával, Kamaszfiúként sem nyomott többet 30 kilónál, ezért nem állt gyári munkába. Jobban megfelelt neki az iskola, amely az ingyenes étkezés biztonságát is megadta. Húsz éves korában jelentkezett a SZIM-ben, miután megnősült. Ugyanolyan szegény sorból kapott egy 13 éves lányt; a szülők cigánymódra megegyeztek az árában, a vajda pedig összeadta őket. (Ez már nem a nagybácsi volt - ő 1969-ben nyugdíjba ment hanem az új, aki csak uralkodni akart. Sajnos, meg is lett a következménye: ettől kezdve kelt Esztergomban igazán rossz híre a cigányságnak.) Ha segítségről beszél, a vajda-rokon kemény kezén kívül először a marógépgyári közösséget emlegeti hálával. Maga is érezte, hogy a tanulással lendíthetne valamit a sorsán, hogy fontos lenne a följebb kapaszkodáshoz; de ha ők nem segítenek, talán sosem tudta volna elvégezni a dolgozók általános iskoláját. Három év alatt háromszor kezdett bele: éppen annyiszor, ahány gyerekük ezalatt született. Főnöke, Bokros József és a munkatársai biztatták: jól dolgozol, lehetne belőled valami. így 1980-ban végre a 7.-8. osztályból is sikerült összevont vizsgát tennie. Betanított lakatosként jelenleg 7.000 Ft körüli bért visz haza, felesége takarítással mintegy 4.000-et keres hozzá. Legnagyobb jövedelemforrásuk a 14.400 Ft-ot kitevő családi pótlék. 1984-ben családostul a Csülök Csárda melletti házba költöztek, voltaképpen rosszhiszemű lakáshasználóként, mert a tanács anyja nevére utalta ki az udvari két szoba-konyhát. Volt olyan időszak, amikor összesen 21 -en laktak benne. Ok maguk egy 10-12 négyzetméteres kamrában, nyolcan. Ugy meséli, hogy a Városgazdálkodási Vállalat hivatalnokától tudta meg, hogy ez a „lakóhely" kamra, amikor az alatta lévő pince beszakadt, és kijöttek megnézni. „Én, amikor ott laktam, azt hittem, hogy szoba" - mondja. Erre aztán egy darabig mindketten hallgatunk, csak nézzük egymást. (Befejezés a következő számban.) Nagyfalusi Tibor