Esztergom és Vidéke, 1991

1991-04-12 / 14. szám

6: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE -Azt kérdezi, mit szeretnék? Legjobban egy saját ultrakönnyű gépet, jogosítványt, és a hozzá szükséges egészséget! Vodicska János elmúlt már hatvan éves, de az a hév, ahogy a repülés kezdetéről beszél, inkább emlékeztet egy szerelmes fiatalemberre, mint a velem szemben ülő, őszhajú repülőgép-szerelőre. Öccsével, inasként, napi tizenkét órát dolgoztak egy maszeknál, kevéske szabadidejükben pedig vitorlázót építettek. Sokszor hajnalig dolgoztak rajta, de elkészült. Több mint egy évig bütyköltek kitartóan, mert repülni vágytak mindenáron. -Aztán eljött a várva-várt pillanat - emlékezik sóhajtva. - Beszerveztünk néhány srácot, hogy a táti hegyoldalra kicipeljük a gépet: meg egy lovat kölcsönöztünk, amelyik meghúzza a fölszálláshoz. Összeszerelés után bekötöztek a gépbe, és a vontatókötél végén hajtani kezdték a lovat. Sajnos, csak zötykölődtem a földön, mert szélcsendben nem tudtam fölemelkedni. Visszavittük a hegy tetejére. Akadt a gépen igazítani való... Ettünk, valamit. Vártunk... és megjött a szél! Nem győztünk kapaszkodni. Valakinek eszébe jutott, hogy meg kellene húzni, talán ló nélkül is elemelkedne a földtől... - Meghúzták? - De meg ám! Előbb lefele csúsztam vele a lejtőn... de aztán szárnyra kapott a kerítéslécből, vízvezetékcsőből, telefonhuzalból, vászonból összebűvölt masina. Meglazult a kötél és leesett a kampóról. A gép még emelkedett valamennyit, aztán balra billent a szárnya és a hegyoldalnak ütközött. Nem lett bajom. Csak az egyik szárnyat kitámasztó dúc törött el. - Igaz, hogy a Tücsökre hasonlított a másfél év alatt, tervrajz nélkül szerkesztett Reménység? - Igaz bizony! Később Schlett László 30 méteres csörlésre vállalkozott vele, és nagyszerűen repült. Kellemesen suhanva reagált, minden kormánymozdulatra. De hát gyenge volt a Reménység. Minket viszont Bélával fölvettek az esztergomi repülőgyárba. - A Vodicska-fívérek közül Ön műszaki lett, Béla pedig a repülőoktatást választotta. Most mégis azt kell a jegyzetembe írnom: „Vodicska János ma is aktív sárkányrepülő". Hogy van ez? - Úgy, hogy ma is bízom önmagamban! Minden szorult helyzetemből kimentett az ösztönösen jó reflexem. Valójában 1948-ban kezdtem el igazán repülni. A 18 évesen megtett néhány métert soha nem felejtem. Most fellengős lehetnék, azt mondhatnám, ami igaz, hogy a repülés maga a szabadság. Hát még ha sárkányrepülésről van szó! Valahogy a testemben érzem a szárnyalást. - Később inkább a vízhez vonzódtam. Mert elfajult a repülés: politikai ügy lett. Megépítettem inkább egy vízsugár-hajtású kishajót, de azért egy forgószárnyú repülőt is összehoztam. - 1957-től vitorlázik. Megszerezte a C-vizsgát, sőt, a vontatóit is. Közben nyugdíjas lett... - Abbahagytam a repülést. De megjelentek a sárkányok. Nemsokára az ultrakönnyű gépek kezdtek izgatni. Sárkányból azóta már hármat építettünk. Mit mondhatnék? A legnagyobb élvezet repülőgépet szerkeszteni és azzal felszállni. Vodicska János bevallja; amikor először hallott a sárkányról, rögtön tudta, hogy ez kínálja az igazi szabadságot. Megszállottságától hajtva, családi vállalkozásban, duráll-csövekből, saját sárkányt teremtett. A kőbaltával az esztergomi klubnál tanult meg repülni. - Már ötven fölött jártam, amikor elhatároztam, hogy motoros sárkányt szerkesztek. Egy MZ-motorból hamar összehoztam. A Repülős klub sárkányába már Trabant-motort építettünk. Azóta saját gépemen repülök. Vodicska János, ez az őszhajú, nyurga és fürge nyugdíjas ma is kiképez; ma is épít; ma is magasba vágyik. Bevallja, amíg csak tud repülni, szeretne a sajátkezűleg épített, ultrakönnyű kétüléses gépmadárral. Úgy legyen, felhőlovas! EMESE A Költészet Napja alkalmából Április 15-én, hétfőn két „testvérmúzsa" együtt várja érdeklődő híveit—felnőtteket, gyerekeket egyaránt-a Babits Mihály Városi Könyvtárban. 16 órakor avatják Kántor fános grafikusművész két pannóját, amelyeket a könyvtár számára festett, majd a grafikáiból válogatott kiállítást dr. Bárdos István nyitja meg. 17 órától a költészet „képei" közé vezet a találkozó, amelynek vendége Gyárfás Endre. Az író történelmi regényeiről (Emberségről példát, Apáczai, Hosszú útnak pora), éppúgy ismert, mint gyermekvers-köteteiről (Tücsökkaland, Ábécéskert). Legújabb, Zöldágparittya című verseskönyvét (amelyből az itt közölt vers is való) vele együtt nyithatják fel április 15-én a múzsák esztergomi barátai. N. T. Magok és gumók, aknák, robbanóTavasz, indul a repednek bunkerhernyógyökerek: töltetek. rohamod, betonok, FOL TAMADO talpakon tankot átszalad, nyűgöz az gólyaorr, rohampipacs, sisakon szögesdrót tompul iszalag, dudafürt sebet üt, borostyán csorbít Leszek én, tavasz, vonulok tűzönfegyverek rozsdás lengenek lonc alatt, kardokat. katonád, vizén át, roncsain FELHÍVÁS! Ebben az évben emlékezünk meg Babits Mihály halálának 50., s a Babits-ház megnyitásának 30. évfordulójára. E kettős jubileum alkalmából újra rendezzük a ház kiállítását. Annak érdekében, hogy a korabeli milliót minél jobban megteremthessük kérjük a város polgárainak segítségét. A két világháború közötti időből bármilyen berendezési tárgyat szívesen fogadunk ajándékba. Étkezési porcelánok, vázák, székek, terítők, szőttesek stb. Várjuk azok tanácsait, visszaemlékezéseit is, akik Babits idejében ismerték a ház berendezését. A tárgyakat 1990. május 1-jéig kérjük eljuttatni a Balassa Bálint Múzeumba, (Mindszenty tér, volt Bajcsy-Zs. 77.) Köszönettel: Pifkó Péter KÖLCSÖNZÉSI IDÖ Felnőttek részére: kedd 9—18 szerda, csütörtök, péntek 11—19 szombat 9—16 Gyermekek részére: kedd, csütörtök 9—12 14—17 szerda, péntek 13—17 szombat 9—12 14—18 óráig óráig óráig óráig óráig óráig óráig óráig