Esztergom és Vidéke, 1990
1990. április / 6. szám
ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 KÖLTÉSZET NAPJA Vaderna József Anyám szemébe zárva Vaderna József 1951-ben született Esztergomban. Régóta Tatabányán él, újságíróként dolgozik. Bár első — mindeddig egyetlen verseskönyve, a Vakjásztma még 1978-ban jelent meg, és azóta csak a rádióban, lapokban, folyóiratokban nyüt módja publikálni, ám olyan folyamatos jelenléttel, amely igazolta tehetsége rangját: azt, hogy Vaderna a hetvenes évek végén indult költőnemzedék egyik legmarkánsabb, legegyénibb hangú képviselője. A felszínen maradás robotos gondjaival küszködve, naponta szétaprózódva is konok elszántsággal, egyre tudatosabban mélyült el lírikusként, követve a magának kimért utat: ,,(. . .) egyre föltartóttabb fejjel / hajolj visszafelé / hátra / magadba / a legbelsőbb hídig / amely a túlsó mondathoz vezet" (Híd). Az utóbbi tíz évben két kötete készült el; s nem költőjük gyengéje — hanem korszakunkra jellemző tünet —, hogy az egyik immár 7—8 éve vesztegel a Szépirodalmi Könyvkiadó terveiben. Az ennél később — Anyám szemébe zárva címmel - összeállított másik kötetet most az Esztergomi Városi Tanács adta ki. Vállalkozása mintegy elismerő „pecsét" a versekbe írt „birtoklevélen", amely a barátaihoz gyakran haza-hazalátogató Vaderna itteni honfoglalását örökérvényűén tanúsítja. E gyűjtemény minden ciklusát olyan mélyen és sokszálúan hálózza be az „esztergomi ihlet", ahogy a háború előtt Babits líráját, az újabb időkben pedig egyedül Csoóri Sándor 1980 utáni költészetét. Fodor András értékelése szerint: ,,(. . .) a penzumszerű feladatmegoldás minden erőlködő látszata nélkül, saját lírai világon belül egy város (Esztergom) különféle érzelmi-hangulati-építészeti-kultúrmorfológiai és történeti aspektusát is fölmutatja (. . .)" Az idő, amely a „nagy" történelemben - kövekben és korokban— múlhatatlanná épült, és amely mindennapi életünkben percrőlpercre leomlik, Vaderna számára mint egylényegű kettősség, természetes alapja az önazonosságnak: ,,Szégyenletesen megöregszem ahogy a város /átváltozik bennem önmagává'' (Aranymadár) Ahogy Zalán Tibor recenziója megfogalmazza: „Vaderna a legapróbb létmozzanatot is a történelem elrendeződő rétegeibe visszahelyezve, illetve azokhoz viszonyítva vizsgálja. Ehhez a szemléleti alaphoz erősen metaforikus, egyúttal barokkosán cizellált nyelvet alakított ki. A kettő a legtöbb esetben szerencsés szintézist eredményez, s akkor is vallomásos jellegűvé hangolja ezt a költészetet, amikor látszólag személytelen mozzanatok tárgyias leírására tesz kísérletet." Vaderna egyéni módon él a modern költői vívmányokkal: a kompozíció egyenértékű építőelemeként használja fel a kimondást és a kihagyásokat, az érzéki világ apró konkrétumait és a legelvontabb — sokszor csak geometrikusán átlátható vagy irracionáUsan homályos — absztrakciókat. Üzeneteit lobogóan indulatos érzelmekkel mozgósítja, vibrálóan élénk fantáziával közvetíti. Lírai jelrendszere így fogalmi jelentésekben és érzéki benyomásokban egyaránt zsúfoltan gazdag, izgatóan sejtelmes képes beszéd, benne a látványt több irányban is „útrakész" látomás feszíti. Példaként minderre teljes szövegével idézzük rövid versei közül a Bazilika címűt: ,,Leülsz a piros kispadra / sebhelyek árnyéka / / Bazilika // fáj / ahogy lengenek a fák / fáj a kilátás / / behorpad a tér / önmagáért / / boltívek ábrándja j matrica / kisvárosi ima / minden megfordítva / / agyad mögött megkövült csigalépcső / zugalom-zúgás / dal tekeredik fölfelé / / ahogy zuhan / a kimondhatatlan" Vederna József legújabb — második — kötetének helyi premierjére rögtön megjelenése után, január végén került sor, a költő részvételével. Akinek számára a tartalmasan sokszínű lírai szó ma is beszédes, és igazi „esztergomi verseskönyvet" keres, — a városi könyvtárban, a Gran Tours utazási irodában vagy a Berda József könyvesboltban vásárolhatja meg. Nagyfalusi Tibor DÉLNYUGAT-PILIS HELYNEVEI Alkalmazott rövidítések: j. = jelű er. = erdőrészlet k. = közlése SZAMÁRHEGY A lábánál lévő néhány kisebb település közül a Szamárd (Zamard, Zamardfelde) nevű falut (közvetve) egy Szt.László király nevében készült - a Tihanyi bencés apátság szabadalmait és birtokait megerősítő — 1092. évi (hamis?) oklevél említi először. Á falu elpusztult a török időkben. Emlékét a hegy neve őrzi. HIDEGLELŐS KERESZT (LÁZKERESZT) A szájhagyomány szerint a XVIII. szd.-ban egy szentgyörgymezei gazda fakeresztet állíttatott a legmagasabb pontra fogadalomból, valószínűleg a pestis-járványtól való szerencsés megmenekülése emlékére. Az 1940-es évekig minden májusban rendszeresen búcsújárást vezettek ide. Ennek résztvevői gyakran szenvedtek utólagos hideglelésben (= megfázásban), mivel kimelegedve érkeztek a mindig széljárta hegytetőn álló kereszthez. A régi fakereszt helyén ma vaskereszt áll. Ó ÚT A régi időkben a Pilisszentlélek-Szentgyörgymező közötti „főközlekedési" útvonal volt. Egy alkalommal fahordó ökörfogat kerékkötő lánca szakadt el itt. A fával megrakott szekér — maga előtt „hajtva" a két igásállatot - az út alján összetörött, ám az ökrök — mindössze kisebb zúzódásokat szenvedve — békésen legeltek már, mire a kárvallott gazda „Ő, út! Ó, út!„ jajveszékeléssel leért hozzájuk (Berkesi István ny. erdész elbeszélése; ő is idős emberektől hallotta az 1930-as évek elején). MEXIKÓI DÉZSMAHÁZ Néhány éve lebontották a hajdani iker-erdészházat. A mexikói jelző eredeti értelme: „megszökő", mivel olyan messze esett a várostól, hogy az itt lakó erdészek szerettek volna megszökni. A dézsma szó a múlt században még gyakorolt tized- vagy dézsmaszedés emlékét őrzi (tized latinul: decima, ebből a magyar dézsma szavunk). VASKAPU E helynév két magyarázatát is ismerjük: a) Egyik régi erdőbirtokos kerítéssel védte a város felől az ott lévő erdejét. E kerítésen lévő egyetlen vaskapun át volt csak lehetőség belépni a szóban lévő ingatlanba (Berkesi I. k.). b) Nyári zivataroktól és jégesőktől sok alkalommal vaskapu módjára védi meg a szomszédos szőlőket és a várost a felette magasodó hegy (Pózna János ny. erdész k.). A török idők utáni évekből származó okmányokon többször szerepel már a Vaskapu szó helymegjelölés céljából (Ortutay András - a Komárom-Esztergom Megyei Levéltár igazgatója - szíves k.) BARÁTKÚT (BARÁTKUTI VÖLGY) A ma is lakott barátkúti erdészházzal szemben lévő magaslaton hajdani kolostor-alapok faragott köveit veti ki az eke. A hagyomány szerint fehér barátok — ciszterek vagy pálosok? — lakták e helyet és használták a ma is működő kutat (Megerősíti Dr. Horváth István, az esztergomi BALASSA BÁLINT Múzeum igazgatója)ENYEDI HALÁLA Egy korhadó tölgyfa-kereszt jelzi a régi tragédia helyét és őrzi Enyedi István ker. vez. erdész emlékét. A kortárs Berkesi I. és Pózna J. egybehangzó elbeszélése szerint Enyedi István nőtlen erdész a ma is lakott barátkúti házat kapta szolgálati lakásul a várostól. Közvetlen közelében — a mai melléképületek helyén — élt vele egyidőben egy Kierer nevű nős vadőr. A két szomszédos erdei ember rossz viszonyban volt egymással. Kierer goromba, kegyetlen férfi hírében állott, aki gyakran meg is verte a feleségét. Az örökös rettegésben és szomorúságban élő asszony többször keresett oltalmat férje durvasága elől a szomszédos Enyedinél. A féltékeny Kierer ezért 1928. nagyhetén agyonlőtte a fenti helyen Enyedit, aki szomszédos pilismaróti erdészkollégájától (Stubnyától) vadásztöltényt átvenni érkezett ide, mivel szalonkázás ideje volt. A gyanú elhárítása végett a községhatár-út pocsolyájába dobta ezután a vadőr az erdészt, mintha vízbefulladás okozta volna halálát. A tragikus sorsú Enyedi István az Esztergom-belvárosi temetőben nyugszik. (Ma azonban — rátemetés folytán — már Szamecz Anna neve olvasható a sírján lévő emlékművön). Dobay Pál A Balassa Múzeumban — mint hírül adtuk — három bambergi művész alkotásaiból nyílt kiállítás. Hogy miért épp bambergieket hívtunk meg városunkba? Nos erre — mint azt dr. Szatmári Sarolta alább elmondja - számos történelmi érvünk is van, a művészetiek mellett. Lássuk tehát! A kapcsolat Esztergom és Bamberg között ősi, Szent István korára vezethető vissza. Feleségét, a bajorországi Gizellát, Bambergben jegyezte el, s egyes leírások szerint ez alkalommal keresztelték meg a bambergi dómban. Nem csoda hát, hogy a dóm különleges értékű lovasszobrát, amely Európa legkorábbi lovas ábrázolása, éppen az ő személyével azonosították. Sajnos ez az elképzelés nem volt tökéletesen bizonyítható, számunkra mégis megtisztelő. Ebből a korból származó kapcsolat az is, hogy István király, sógorának, II. Henrik udvarának kancellárjait, íródeákjait hivatta udvarába, így terjedt el a magyar királyi udvarban a német-olasz oklevél kiadás stílusa. Anasztáz esztergomi apát, majd érsek hívta Magyarországra Heribert, majd Egilbert kancellárt. II. Henrik öccse Brúnó rövid ideig testvérével való vitája idején is István király udvarában talált menedéket. Még középkori kapcsolat Ekbert banbergi püspök személye, aki a mai Bamberg szélén álló Altenburgban élt, és II. Endre királyunk feleségének, merániai Gertrudnak a testvére volt. Mint pápai követ élt rövid ideig Esztergomban. Ő róla mintázta Katona József a Bánk-bán Ottó figuráját. Később visszament Bambergbe és hozzá menekült később II. Endre lánya, a magyarországi árpádházi Szent Erzsébet. Nem megvetendő kapcsolat az vetlenül, a másik alig 100 km-re a limes mellett. Mindkét városban már az ezredfordulón egyházi központ alakult ki. Esztergomban 1001-ben alakult az érsekség, Bambergben 1007-ben. Az egyházi székhelyeken kívül, mindkét városban sok templom és kolostor épült, nagyon fontos volt Szűz Mária, Szent Péter és Pál tisztelete. Az egyházi fennhatóság mindkét városban meghatározta a politikai, kulturális és művészeti életet. Esztergom és Bamberg sem, hogy Vitéz János udvarának híres csillagásza, Regiomontánus,a Bamberg melletti Kőnigsbergben született. (Ez utóbbi kapcsolat felfedezője éppen az itt kiállító Reinhardt Kiesse volt.) Sok mindenben hasonló is a két város. A víz, a folyó mindkét város életében meghatározó szerepet játszott. Esztergom a viziút miatt lett első fővárosunk, Bamberg fejlődését is a mai napig meghatározza a Regnitz folyó és a Duna-Majna hajózható csatorna. Mindkét város területe éppen a folyó és a környezet helyzeti energiái miatt már a kőkorszak óta lakott terület. Mindkét helyen Kelta alapokon fejlődő fontos római település alakult, egyik közNagy egyházi gyűjtemények jöttek létre. Bambergben a Dom gyűjteménye, Esztergomban a kincstár és a keresztény múzeum. Mindkét városban uralkodóvá vált a barokk építészeti stílus, amely számos értékes gótikus emléket megsemmisített. Számos fontos különbség is van azonban. Bamberg soha nem esett áldozatául támadásnak, a II. világháború is érintetlenül hagyta. Esztergomnak csak a vára menekült meg a tatáijárástói, városának nagy részét felgyújtották. Gótikus és reneszánsz emlékeit még a barokk előtt a török csatározásokjuttatták a föld alá. Bambergből az 1803-as szekulárizációval kivonult az egyház és nagy lendületű polgári fejlődés indult meg. Esztergom ma is a hazai egyházi élet központja. Bamberg folyamatosan jó állapotban őrzi évszázadainak kincseit, szinte építészeti múzeumként funkcionál. Esztergom — várát és a nagy egyházi emlékeket kivéve — kopott, értékeit földbe, udvarokba, vakolat alá rejtő, az utóbbi 40 évben sok barbár építkezést-megért, felújításra, megújulásra várva kincses város. Sokat lehet és kell Bambergtől tanulnia. Ugyanúgy el kell hinni, ahogy ők hiszik ,,Múltunk a jövőnk". Három művész;Reinhards Kiesse, Rüdiger Mühlnickkel és Edgár Stengele művészeti bemutatkozásával kezdjük tehát felújítani az ezeréves kapcsolatot. Mindhárman humanista — az emberi lét nagy kérdéseit boncolgató, egységes európai művészetben gondolkodó és dolgozó - egyéniségek. Mindhárman más úton, de divat, blöff és spekulációmentes módon keresik és vélik megtalálni a művészi alkotó folyamat lényegét. Vallják, Rainer Mária Rilkevei, hogy „a művésznek joga van, hogy sokféle dologból egyet formáljon, s egy valaminek a legkisebb részéből világot". Dr. Szatmári Sarolta HAMAR GYULA (+1848) Esztergom lakói a honvédtemetőben 1861 óta minden évben megemlékeznek az 1848/49-es szabadságharc hőseiről. Névtelen és ismert katonák (Bátori Schulcz Bódog, Palkovics Károly, Horváth Géza. . .) emlékét dicsőítik a szónokok. Azonban meg kell emlékezni azokról a honvédekről és tisztekről is, akik munkás élet után szentgyörgymezei temetőben (Oltósy Pál), vagy a belvárosi temetőben (Meszéna testvérek, id. Frey Vilmos, Niedermann Ferenc . . .) nyugszanak. Emlékezni kell azokra is, akik Esztergomtól távol leltek örök nyugalomra, mint például Hamar Gyula. A Hamar család ismert és megbecsült volt a városban. A szentgyörgymezei házuk (ma Dobozi út 2.) melletti Vár utat Hamar utcának nevezték. Gyula testvére, Hamar Pál, a kiváló jogász 1864től a vármegye népszerű alispánja, s hosszú évekig volt a képviselőház tagja. Hamar Pál fia, Árpád szintén vármegyei tisztviselőként jeleskedett. A fiatalon elhalt Gyula nevét a városban nem őrzi sem emlékmű, sem fej fa, hőstette elfelejtődött. Nem tért haza a harcokból, nem jutott neki hosszú élet, mert halálosan megsebesült a szabadságharc egyik első csatájában. A márciusi forradalmi mámorból még fel sem ocsúdott az ország, amikor a Délvidéken garázdálkodó szerb hordák Magyarország belseje felé indultak. 1848. július 17-én (több, mint két hónappal Pákozd előtt) Tisza földvárnál komoly összecsapásra került sor. A rácok ágyúval lőtték a honvédeket, köztük a második zászlóalj 5. századát. Ebben harcolt Esztergom megye aljegyzője, a 22 éves hites ügyvéd, HAMAR GYULA tizedes. Jobb lábcombja tövében súlyos ágyúlövés érte. Szegeden, a felsővárosi tábori kórházban ápolták. 48 napi szenvedés után 1848. szeptember 3-án halt meg hazájáért. Szeptember 4-én temették el a szegedi felsővárosi sírkertben. Méltó tehát arra, hogy a város ifjúsága ápolja emlékét! Zachar Anna C 6 Végvári 1. János esztergomi festőművész mutatkozik be 1990. április 12-én 17 órakor Budapesten a Vigadó Galériában. A kiállítást megnyitja dr. Feledy Balázs, a Képzőművész Szakosztály igazgatója. * Döntés született a Zöldház sorsáról. A Petőfi Általános Művelődési Központ szétválása után a Szabadidő Központ veheti birtokba Esztergom volt MSZMP-székházát. * Városunkban számos amatőr zenekar működik. Közéjük tartozik a Baross Gábor úti Általános Iskola és Speciális Szakiskola ütőhangeszeres együttese. A gyerekek Pintér János énektanár vezetésével kóstolgatják a muzsika örömét. Ezidáig népdalegyveleget, s egyegy népszerűbb dalt, például a „Felkelő nap házá"-t tudták bemutatni. A továbbfejlődést azonban gátolja a hangszerhiány. A gyerekeknek és a tanároknak az a kérése, hogy aki nélkülözhető, vagy feljavítható ütőhangszerekkel — elsősorban metallofonnal — rendelkezik, bocsássa azt az iskola rendelkezésére. Jó volna, ha ezek a gyerekek sem kallódnának el. . .