Esztergom és Vidéke, 1990

1990. október / 19. szám

ALAPÍTTATOTT 1879-BBN ESZTERGOM ÉS VIDÉKE / TÁRSADALOM • POLITIKA • MŰVELŐDÉS • HELYISMERET* IDEGENFORGALOM IDŐSZAKI LAP 1990. október 19. szám ÁRA: 19,50 Ft „AZ ÚJ POLGÁRMESTER LEGYEN TEHETSÉGES" Ma, amikor visszatérünk a magyar talajon — s tegyük hozzá: európai minta szerint! — kifejlődött közigazgatási gyakorlathoz, s ismét polgármester irányításával alakulnak településeink, s benne Esztergom sorsa is, érdemes egy pillantást vetni a háború vége előtti polgármesterválasztásokra. A háború ellenére is nagy terveket szőtt a város a harmincas évek végén, negyvenes évek elején. Tervezték többek között az Esztergom—Párkány közötti telefon-. összeköttetés javítását, s egy papírgyár építését az itteni Dunaszakaszon. Eközben jött a szomorú hír: 1940. augusztus 17-én elhunyt Glatz Gyula polgármester. Ebben a helyzetben vetette papírra Drahos János érseki helynök aggódó sorait, mely szerint nehéz helyzetben lesz az új polgármester, mert: . . anyagiakban igen szegény várost kell történelmi nagy múltjához méltóan . . . fejlesztenie. .. Az új polgármester legyen tehetséges, okos, nem koros, nagy munkabírású és teljes munkakészségű, legyen a város első polgára, de első munkása is, legyen erélyes, jó modorú, legyen a város szeme, keze, lába, egyszóval gondos és jó atyja, mindene." A katolikus egyház vezető körei, s maga Serédi Jusztinián hercegprímás is jó szívvel vette volna, ha dr. Magoss Lajos nyeri el a polgárság rokonszenvét, s a polgármesteri megbízatást. E törekvés azonban nem kapott kellő támogatást. így 1941 januárjában, a polgármesterválasztással kapcsolatban, „felsőbb helyről" nem volt különösebb elvárás. Immáron sem Serédi Jusztinián, sem a főispán nem kívánt beavatkozni a döntésbe. A szavazás első fordulójában dr. Abonyi Géza 10, dr. Etter Jenő 28, dr. Sántha József 22, dr. Varsányi Gyula pedig 4 szavazatot kapott. Döntés tehát nem születhetett. A második fordulóban 65 szavazatot adtak le. Ebből 35 esett dr. Etter Jenőre, 29 pedig dr. Sántha Józsefre, míg egy szavazat érvénytelen volt. A város tehát szabad akaratából dr. Etter Jenő főügyészt választotta polgármesterévé. Serédi Jusztinián február elején személyesen kereste fel a városházán az új polgármester. E nemes gesztussal jelezve, hogy számára fontos a város mindenkori polgármestere. A háború szele már érzékelhető volt az országban. A város azonban egyenlőre még nyugodt volt. Még építették a templomot Szent István Városban a katolikusok, s benn a városban a reformátusok. November l-jén viszont megjelent a hír:. . a sírok kivilágítása ez évben az ország egész területén a további intézkedésig tilos." A tisztviselők bevonultak. A polgármester befogadta a lengyel menekülteket, s szembefordulva a külső kényszerrel, nem szervezte meg a zsidók gettóját. Dr.Etter Jenő bátor és magas etikai értékrendet tükröző magatartása egyre inkább irritálta a hivatalos állami vezetést. A légkör mind fagyosabb lett körötte. Bizonnyal, más városokban is működtek hasonló, polgári engedetlenséget megtestesítő erők. Ennek tudható be, hogy a kormány 1942-ben felfüggesztette a városok polgármester-választási jogát. Ilyen körülmények között nevezte ki a vármegye dr. Sudár József vármegyei másod főjegyzőt, besztercei lakost esztergomi tanácsnokká. A város képviselőtestülete immáron csak formálisan működött, s nem tehetett mást, mint a 94/1944. kgy. számú határozatával tudomásul vette Sudár kinevezését. Az új tanácsnok eskütételét követően Etter Jenő üdvözölte az új vezető tisztviselőt, s kifejtette, hogy ez volt az első eset, amikor nem a város választotta meg főtisztviselőjét, hanem külső hatalom nevezte ki azt. Végül kifejezte azt a reményét, hogy Sudárral felhőtlen jó együttműködése alakul majd ki a városnak. Az események azonban más fordulatot vettek. Néhány hónappal Sudár Esztergomba kerülését követően a belügyminiszter felmentette dr. Etter Jenő polgármestert, s egyidejűleg Máramarosszigetre helyezte hasonló beosztásba. Etter nem fogadta el a számára kijelölt helyet. Más választása nem lévén, nyugdíjazását kérte a képviselőtestülettől. Kérelmében kifejtette, hogy az áthelyezés akarata ellenére .történt. O mindig Esztergomot kívánta szolgálni. „Ez a célkitűzésem most meghiusult. Eddigi munkám derékba tört a Belügyminiszter úr fenti intézkedése folytán, mely előttem kellőleg nem ismert okok alapján részemre új munkahelyet jelölt ki." Abban a reményben kérte nyugdíjazását, hogy eljön még egy jobb idő, amikor ismét szolgálhatja városát. A képviselőtestület előtt Bády István tanácsnok ismertette a beadványt és a döntést, mely szerint Etter számára 86%-os nyugdíjat állapítottak meg. Ebben még dönthetett Esztergom Város 1945 előtti utolsó legitim képviselőtestülete, azt azonban már csak tudomásul vehette, hogy a belügyminiszter határozatilag áhította polgármesterként a város élére dr. Sudár Józsefet. A hatáskörében mindinkább korlátozott képviselőtestület 1944. augusztus 31-én tartotta utolsó közgyűlését. így immáron formálisan is megszűnt a város polgárságának önrendelkezési joga. , Évtizedek múltán ismét kezünkben a lehetőség. Magunk választhattunk képviselőtestületet, s a város akaratából kerülhet most vezető egyéniség a polgármesteri székbe is. Talán érdemes elgondolkodni Drahos János bevezetőként idézett gondolatain! Dr.Bárdos István ESZTERGOM VÁROS KÉPVISELŐ TESTÜLETE (A Választási Bizottság október 15-i, ideiglenes adatai alapján) EGYÉNIBEN: 1. Szóda Ferenc KDNP, 2. Nagyfalusi Tibor SZDSZ, 3. Paál Anikó SZDSZ-FIDESZ, 4. Reményi Károly KDNP, 5. Brassai György SZDSZFIDESZ, 6. Dr.Sinka Gábor KDNP, 7. Németh József KDNP, 8. Juhász Albin független, 9. Horváth György KDNP, 10. Bánhidi László KDNP, 11. Knapp János Pál FIDESZ-SZDSZ, 12. Vilmos Péter KDNP, 13. Dr.Ámon György KDNP, 14. Minczér Kálmán szlovák független LISTÁN: 15. Mitter Iván FIDESZ, 16. Meggyes Tamás FIDESZ, 17. Miavecz Jenő SZDSZ, 18. Dr .Sólyom Olimpia SZDSZ, 19. Nyers Sándor SZDSZ, 20. Dr.Antalics Mihály MDF-Vp., 21. Juhász Józsefné MDF-Vp., 22. Sipos Imre KDNP, 23. Dr.Horváth István KDNP, 24. Kulcsár Márton KDNP, 25. Dr.Balázs László KDNP, 26. Szabó Sándor KDNP, 27. Kund Ferenc KDNP. 28. Sárközi Sándor cigány kisebbség tanácskozási joggal MINDENNAPI ÉRDEKÜNK: A KULTÜRA BECSÜLETE — Göncz Árpádot kérdeztük az értékvédelem esélyeiről Szeptember 21-én köztársasági elnökünk, Göncz Árpád Esztergom vendége volt. Találkozott Paskai László bíboros érsek úrral, megnyitotta a Na-Ne Galéria kiállítását, a Vármúzeum előtt beszédben hívta fel városunk polgárainak Figyelmét az önkormányzati választás fontosságára. Ezután rövid látogatást tett a Vitéz János Tanítóképző Főiskolán. Programját vacsora zárta a Prímáspince éttermében, amelyen a pártok helyi vezetőivel és képviselőjelöltekkel ismerkedhetett meg. A közös vendégasztalnál Simon Tibor köszöntő szavai után - amelyekkel ezeréves városunk ajándékaként a Borsos Miklós készítette bronz emlékplakettet nyújtotta át köztársasági elnökünknek, — én az író-elnökhöz címeztem egy szóbeli „dedikációt". Esztergomi témájú könyvek ajándékcsomagjához „mellékeltem" szavaimat, kifejezve a szándékot, hogy vendégünknek e könyvek útján szeretnénk „bejárást" nyitni történelmi kultúránk szerényen köztársasági" élővilágába is, a rövid látogatás után, amelyet annak királyi kőemlékei között tett. önzetlenül-önzőn - tehát igazán őszintén — kívántam hozzá, hogy idejéből még erre is teljék: azaz történelmi feladatai sűrűjében az író és olvasó Göncz Árpádnak is adassék elegendő nyugodt alkalom. Kívántam mindezt Esztergom szellemi műhelyei: a könyvtárak és levéltárak, múzeumok, a Balassa Bálint Társaság, az EBE, az EKE nevében. Nem felejtve ki sorunkból az Esztergom Évlapjai és — természetesen — az Esztergom és Vidéke szerkesztőségét sem. Lapunk számára alkalmat kértem — és kaptam a vacsora végeztével - egy rövid interjúra is. - Elnök úr, jól tudom, hogy a kultúra közvetítésének hazai jelene és jövője Önt is ugyanúgy aggasztja, ahogy értelmiségünk nagy részét. Sajnos erre az elegendőnél is több ok mutatkozik. A rendszerváltás többpárti csatái folyvást nehezedő gazdasági kényszerhelyzetben zajlanak. Egyre nagyobb többséget fenyeget a veszély, hogy „szükséget lát". Ha mindennapi érdekeiben érzi magát szorongatva, félő, hogy luxus-cikknek tűnnek előtte azok az értékek, amelyekből távolabbi jövendőnk számára terem nélkülözhetetlen nyereség. Ön milyen esélyt ad az értékvédelemnek e válságos időszakban ? Hogyan sikerülhet a közművelődési intézményeknek túlélniük az állami támogatás és a civil kereslet egyidőben ható szegénységét? Vajon mikorra tudja majd az előbbit az utóbbi gazdagon pótolni? — Bizonyos, hogy nem egyhamar. . . Nekem pedig édeskevés lehetőségem van, hogy addig ezt a kívánatos anyagi biztonságot intézkedésekkel növeljem, vagy akárcsak a mai szintjén szavatoljam. De amennyi hitele csak van a szavaimnak, azt mind felhasználom a kultúra becsületének fenntartásáért. Minden olyan kezdeményezésben vállalom a szóMÁTYÁS, az erdélyi vajda fia, Magyarország királya címmel nyílt dokumentum-kiállítás a megyei levéltár Vörösmarty u.7. szám alatti épületében. A kiállításon, a nagy király által 1 jegyzett oklevelek mellett, egyéb tárgyi bizonyítékok is láthatók arra: miként is élt, él Mátyás a magyar és a vele szomszédok népek emlékezetében. Könyvek, képeslapok, bélyegek sokasága hozza kor-közelbe a történelmünkben oly eredeti módon választott király gyökereit, politikáját, nemzet-emelő tetteit. A Komárom-Esztergom Megyei Levéltár saját anyagát a Prímási Levéltár, a Balassa Múzeum, a Babits Könyvtár által kölcsönzött dokumentumok egészítik ki; külön színfoltot képez Mezei Attila képeslap- és bélyeggyűjteményének Mátyás-témája. A kiállítást Beke György, az ismert erdélyi író nyitotta meg. szólói, védnöki szerepet, amely a művelődés közösségi pártolására igyekszik megszervezni a lehető legszélesebb táború szövetséget. Mindazokét - alkotókét, közvetítőkét, könyvterjesztőkét és vásárlókét, színészekét és nézőkét — akik tudják, hogy a humánum biztonságos alapot és méltó betetőzést csak a kultúrában találhat. Ehhez a hajlékhoz viszont az egész történelem „kezemunkája" kívántatik: csak a legszervesebb folyamatossággal épülhet otthonossá. Ha pusztán a fenntartására fordítunk erőinkből: az sem marad büntetlen, mert ha megáll a fejlesztése, menthetetlenül visszafejlődés következik. Az iskoláztatás süllyedő színvonala egész korosztályokat örökre károsíthat; a könyvtári beszerzésből kimaradó könyvek nagyrésze sem pótolható később, „jobb időkben". És így tovább. . . Ezért van az, hogy a kultúra a fejlett társadalmakban abszolút prioritást élvez. Úgy költenek rá, mint a legtöbb hasznot hozó termelőeszközök egyikére. - De mi a teendő, amíg ezt a fejlettségi fokot mi is eléggé megközelítjük? — Csak úgy közelíthetjük meg, ha szüntelenül és mind bátrabban folytatódik a civil társadalom széleskörű szövetkezése. A felszabaduló autonómiáknak közcélok „önvédelmében" kell teljesednie. Az új helyi önkormányzatok is többféle érdek alapján szerveződnek, de feladatukat csak úgy tölthetik be, ha képesek lesznek megjeleníteni - a legnehezebb időkben is - egy-egy nagyobb közösség egészének a jövőre szóló legáltalánosabb érdekeit is. Amilyen a kulturális értékvédelem. A helyi képviselőkön és választóik összességén egyszerre múlik, hogy egy helyi önkormányzat bármilyen nyomorúságban a művelődési célok, intézmények javára döntsön. Hogy öncsonkító műveletnek tekintse, ha ezek fenntartásában és fejlesztésében enged a takarékosságra szorító kényszerhelyzetnek. Kevés — és esetleg még kevesebb — közpénzét ügyes gazdálkodással, vállalkozással kell gyarapítania a kultúra érdekében is. Minden eszközzel bátorítva a polgárok „önkormányzó" szerveződését, magánpénzek mozgósítását értékvédő társulásokra, alapítványokra. Ez az átmentés lehetősége, és különösen olyan városokban kötelező, mint Esztergom, amelyeknek ma is érzékelhető szerves együtt-épülésük a történelemmel. Azaz kultúránkkal, amit történelmünk egész folyamata épített fel európaivá. Az ilyen városok számára csak az lehet korszerű életmód, amely ezt a kapcsolatot történelem és kultúra között mindig képes eleven áramlásban tartani. Amely város tehát úgy őrzi a múltját, hogy gazdagítja: mindenkor nyitottan a jövő felé, kitárt kapukkal a „jövevények" fogadására. . . Esztergomnak is ez a legsajátabb lényege, tehát igazi önmegvalósításának legmodernebb útján is erre felé kell „önkormányoznia" magát. - Elnök úr említette előbb a kulturális célú alapítványokat. Tudjuk önről, hogy jónéhányban személyesen is részt vállalt. Városunkban is tervezzük, hogy létrehozunk egy alapítványt, olyan esztergomi könyvek kiadásának pártolására, amelyekből „mintát" nyújthattam át önnek. Elfogadná-e felkérésünket, hogy legyen ennek az alapítványnak első védnöke? — Természetesen szívesen elfogadom majd. Csak ne kelljen, részt vennem a kuratórium ülésein, mert erre igazán nincs időm. - Köszönjük, hogy most időt áldozott ránk. Köszönjük szavait, mint útravalót. Mint segítséget a ,,kapunyitáshoz" nehéz időkben is. . . Ehhez kapcsolódik a zárókérdésem. Itt van két változatban városunk címerének terve. Lapunk adta közre színes mellékletben, hogy véleményeket gyűjtsön a döntéshez, amit már az új önkormányzatnak kell meghoznia, ön mint tiszteletbeli polgárunk - melyik változatra szavazna? - Az A-változatra. - Miért? - Mert ez teu ik jobban. Mert ez a tisztább rajzolatú. - Magam is ezt választanám, de főképp azért, mert ezen az ősi várnak nyitva van a kapuja. - Igazad van! Nagyfalusi Tibor