Esztergom és Vidéke, 1990

1990. október / 19. szám

5 TÁT 1957. FEBRUÁR 26. ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Szent lesz? o) ESZTERGOMI BOLDOG ÖZSÉB? része szétosztódott. Ennek következtében mind az öt világrészen ismerik Boldog Özsébet. Hozzá teszem, hogy angol- és németnyelvű kiadás is történt. Ez önmagában is csodálatos, mert minden segítség nélkül tettem, de a nép segítsége sem hiányzott. Az adakozók sokasága tette lehetővé, hogy ma már majdnem készen áll a Rómába teijesztendő bizonyítékok összegyűjtése és feldolgozása. A történelem folyamán, amiről ismereteink vannak, kétszer akarták Boldog Özsébet szenttéavattatni. Az első 1771-ben, az akkori pálos generális Esterházy Imre, a későbbi Hercegprímás, majd 1947ben Besenyő Gyula rendfőnöki megbízott Mindszenty hercegprímásnál kezdi az eljárás megindítását. Mindszenty magáévá teszi a gondolatot és elindítja az ügyet. Segédpüspökét - a Recsken vértanúhalált halt Meszlényi Zoltánt - kérte fel a szenttéavatási bizottság elnöki tisztére. A rendfőnöki megbízott pedig Gyéressy Ágoston pálos atyát nevezte ki a szenttéavatás posztulátorává. Sajnos, az 1948-ban bekövetkező változások megakadályozták a szenti* téavatási eljárás befejezését. Elgondolkoztató, hogy bár ezeket az eseményeket nem ismeri, egy 15 éves emberke agyában megszületik a gondolat: Boldog Özsébet szentté fogja avattatni! Az elnyomatás legnehezebb éveiben is olvas, kutat, jegyzetel célja érdekében. Boldog emlékű Lékai bíboros érdeme, aki feÜsmerte a szenttéavatás társadalmi jelentőségét már 1982-ben, az akkori politikai vezetőknél kieszközölte a lehetőséget Boldog Özséb szenttéavatására. 1986-ban római tanulmány utamról hazaérve, hivatalosan is elindította a szenttéavatás egyházmegyei vizsgálatát a január 20-i bíborosi szentmise keretében. E vizsgálatok befejeztével az iratok Rómába a Szenttéavatási Kongregációhoz kerülnek. Ott átvizsgálják az aktákat, főleg hitelességüket. Mert jelen esetben azt kell bizonyítanom, hogy 1534-től napjainkig megvan a boldogként való tisztelete. Ezt részben írásos bizonyítékok, részben művészeti ábrázolások alapján tudom bizonyítani. Igen fontos még, hogy mennyire közismert Boldog Özséb személye és a társadalom milyen rétege, mennyien kívánják Boldog Özséb szenttéavatását. Ezért rendkívül fontos lenne a Magyar Püspöki Kar egységes támogatása. Ezenkívül igen jelentős lenne a társadalom legkülönbözőbb szerveinek támogatása politikai, pártállásra való tekintet nélkül. Itt említem meg a már újra éledt és kibővült egyházi szervezetek, szerzetesrendek támogatását is! A támogatást írásban, aláírásokkal kell kifejezni. Ha ezek mind elkészültek, kerülhet sor az ügy római vizsgálatára. Amikor a Kongregáció befejezi a vizsgálatot és az pozitív, akkor kerülhet sor a szenttéavatásra. A pápai látogatás egyik felemelő eseménye lenne Esztergomi Boldog Özséb szenttéavatása! P. Vince (XII.) (X SZÓLALJATOK MEG RÉGI ESZTERGOMI HÁZAK - A MESZÉNA-HÁZ: BOTTYÁN JÁNOS UTCA 5 A Bottyán János utca páratlan házsorán eredetigXVIII. századi alakjában maradt ránk Esztergom legszebb barokk együttese: a Meszéna-ház, a volt Vármegye-ház és a Tanácsháza. Nézzük meg előbb a Meszéna házat. A kétszintes épület középtengelye a pompás fafaragású napsugaras" kapuval városunkban egyedülálló. A falsík elé részüsen állított levéldíszes végződésű félpillérek fölött még plasztikusabban emelkedik ki a golyvázott párkányzat. Ezen áll a finom vonalú posztamens, amelyre a merészen kiugró csigavonalban végződő két falpillér támaszkodik. Ezek fogják közre az ívelt szemöldökpárkánnyal koronázott két középső ablakot. Ezt a pompás kapurészt méltóképen zárja le a magas manzárd tetőzet díszes kőkeretezésű kis ablaka. A ház ünnepélyességét fokozza a földszinti ablakok díszes keretezése is. Ezek felett az emeleti oldalszárnyak meglepően szegényesek. Egyértelművé válik ezzel, hogy a ház nem egységes terv szerint készült. Szólaljanak meg ezért most a ház eddigi tulajdonosai, hogy megtudjuk, ki építhette e nemes ízlésű kis palotát? Sámboky István 1720-ban adta el a ház elődjét mindössze 300 forintért és 1 paripáért Dezsőffy Ferenc várőrségi kapitánynak, aki 1754-ben halt meg. Ekkor Pethő Sebestyén városbíró, aki később a város képviselője lett, vette azt meg. Ő volt a ház tulajdonosa 1754-től 1771 ig. Amikor a szerényebb házat megvette, már ott állt szomszédságában Terstyánszky János alnádornak a háza, mai díszes alakjában. (Bottyán János u. 3. kollégium). Azt akarta, hogy az ő háza is pompás legyen. Sajnos a magánépítkezéseknél az építész neve nem mindig maradt fent, így valószínű, hogy helybeÜ mesterek munkája ez a ház, épen úgy, mint a Sándor grófok háza. Véleményünk szerint Pethő, amint megvette, már az ötvenes években felépíttette az utcára csak a középrészen emeletes házat. A magas manzárdtető mögött, a szép nagy kert felé, kiépíttetett egy sor szobát az emeleten, amely előtt vaskorlátos ,fapadlós függőfolyosó volt, amire még sokan emlékeznek. A lépcsőház háromrészes, szép vaskorlátos falépcsője is ekkor készült. De úgy látszik^ Pethőnek anyagi gondjai voltak, talán éppen az építkezés miatt, mert, amikor a városi tanács 1770-ben elhatározta a városháza teljes újjáépíétsét, az építés idejére bérbe adta saját házát a városnak. Ekkor húzhatták fel gyorsan és kevés költséggel az emelet oldalszárnyait. Egy év múlva,még a bérlet idején,az egész házat eladta Leszkovszky Mihály káptalani helytartónak. 1777-ben már ennek Elek fia a ház tulajdonosa. 1785-től pedig gróf Dormer János királyi kamarásé lett . kinek özvegye 1824-ig lakta e házat. 1824-től többször cserélt gazdát: 1824—26-ig Ormósdy Gáspár a tulajdonos, majd ennek örökösei. 1835—37-ig Miskolczy Mártoné, 1837-től Agnelly Juliannáé, akitől 1845-ben vette meg a már nála bérletben lakó Meszéna Ferenc. Kik voltak a Meszénák, akiknek nevét utca örökítette meg? 1810-ben Vácról jött Esztergom királyi városba Meszéna Imre kereskedő, aki ekkor a mai Deák Ferenc utca 36 számú házat vette meg. 1831-ben bekövetkezett halála után fiai lakták, akik 1852-ben adták el Magyari László híres kályhásmesternek. Ekkor Meszéna János is Ferenchez költözött, akinek ekkor már 7 gyermeke volt. Méltán nevezik tehát ezt az általuk 150 éve lakott házat „Meszéna háznak." (Folyt. köv.J Prokoppné dr. Stengl Marianna BÁNYÁSZ ÉS KÖLTŐ Pedig a szenttéavatások történetét tanulmányozva meg kell állapítanunk, hogy az egész társadalomra építő hatással van. Természetesen, előfeltétele az alapos előkészítés. Az elő nem készített canonizációk vajmi kevés eredményt hoznak. Kivétel az isteni kegyelem titkos működése, amely mindenképpen meghozza eredményét. Az Egyház a szenttéavatással a szentnek életpéldáját állítja kisebb vagy nagyobb közösség elé esetleg az egész társadalom elé! B. Özséb életét nem ismerjük részletesen de amit ismerünk az jelentős! Életét feláldozza a társadalomért. Ennek következtében isteni küldetést kap a Pálosrend megalapítására. A Pálosrenden keresztül az Ő lelkisége hat. Nagyon érdekes és elgondolkodtató, amit az egyik zágrábi püspök mondott: Amíg Boldog Özséb fiai, a pálosok az Északi-tengertől az Adriáig behálózták azt a hatalmas területet, az itt élő népek békességben éltek egymással." Vagy ha a csodálatos látomását alkalmazom: amint összegyűjtötte a szétszórtan élő remetéket, úgy gyűjtse össze a világban szétszórtan élő magyarságot, békében és szeretetben! Meggyőződésem, hogy a napjainkban végbemenő csodálatos változások, melynek megvalósításával a világnak szép példát adtunk, Boldog Özséb közbenjárásának köszönhetjük. Még akkor is, ha vannak akik ezzel nem tudnak egyetérteni. 1980-as évek elejétől több, mint egymillió szentképet nyomtattam Boldog Özsébről életrajzzal, imádsággal, melynek jelentős KRÓNIKA November 1-én, 1956-ban a Magyar Honvéd esztergomi riportban számolt be a forradalmi változásokról. November 13-án, 1490-ben Nápolyban és Milánóban ismertté vált Beatrix, Mátyás özvegyének és Jagelló Ulászlónak titkos esküvője. November 14-én, 1890-ben Esztergom szabad királyi város képviselőtestülete előtt ismertették a phyloxéra pusztításait és azokat az adatokat, amelyek szerint a város környékén sikerült megállítani a szőlők pusztulását. November 16-án, 1740-ben Esztergom vármegye kisgyűlést tartott a Vízivárosban. November 22-én, 1740-ben Esztergom szabad királyi város tanácsa ülésén felolvasták a felsőbb rendeletet, amely szerint a Duna -menti településeken megszűnt a pestis. Ugyanakkor felhívták a szabad királyi város hatóságának figyelmét, hogy a Duna tisztántartására nagy gondot fordítson. November 27-én, 1790-ben Esztergom szabad királyi város törvényszéke a Vaskapu körüli legeltetés ügyében folytatott pert, az erdők védelme volt a város érdeke. November 28-án, 1950-ben az Esztergom Városi Tanács V.B. ülésén kiderült, hogy a városi lakosság adóelmaradása több mint 1,7 millió forint. (A kivetett évi adó nem érte el az 5 milliót.) November 29-én, 1920-ban Esztergom város képviselőtestülete úgy döntött, hogy a budapesti irradenta szobor ünnepélyes felavatására dr. Antony Béla polgármestert és Mátéffy Viktor apátplébánost küldi ki. Komárom-Esztergom megyei Levéltár 1957 első hónapjaiban már eldőlt, hogy mind az MSZMP, mind a pártirányítást követő tanácsi rendszer 1956 októberének, novemberének eseményeit ellenforradalomként értékeli. A tanácsrendszer minden szintjén, 1957 első tanács- és végrehajtó bizottsági ülésein, értékelni kellett az „ellenforradalmi eseményeket". Megyei tanácsok, járási tanácsok, városi tanácsok és községi tanácsok kötelező feladata volt ez. Idézzük fel, hogy mi hangzott el Táton, az 1957-es első tanácsülésen: „Az októberi ellenforradalom, mert ellenforradalom volt azt számtalan tény támasztja alá, éppen ezért úgy hiszem a tanácstag elvtársak is tisztázták ezt valamennyien saját magukban. Az ellenforradalom eseményei közül, hogycsak egy néhány tényt említsek: Én nem beszélek csak azokról a tényekről, melyek a tanácstag elvtársak a község dolgozói előtt mentek végbe. Megingatta a tanács munkáját, a közigazgatást egy időre meg is bénította. Akadtak községünkben is olyan hangoskodó elemek, akik ellenforradalmi jelszavakat hangoztatva mondották „nem kell nekünk tanács, Végrehajtóbizottság, tanácselnök stb.". Ezzel azt akarták mondani állítsuk vissza a főjegyEMLÉKEZÉS HAJDÚ SÁNDORRA 1913-1989 Kosd — Salgótarján — Dorog, ezek életútjának állomásai. Bányász volt. Fiatalon üzemi balesetet szenvedett, két lábára béna lett. Csak két botra dőlve járhatott. Izmos férfi volt, nagy akaraterővel rendelkezett. Balsorsából is erőt merített. Élni és tanulni akart. Éveken át, vasszorgalommal, reggeltől estig tanult. Először a magyar nyelvet és irodalmat akarta elsajátítani, hiszen csak elemi ismeretekkel rendelkezett. Ezt követően megtanult latinul, németül, angolul. Ezeket a nyelveket, valamint a gépírást, később otthonában tanította is. Tudása, tapasztalata révén sok hozzá forduló ember ügyes-bajos dolgait intézte önzetlenül. Sokan ismerték, becsülték és szerették. De sokan voltak a „hivatalosak" — a háború előtti és a háború utáni rendszerben — akik nem akartak tudni róla. A népi írók táborához tartozott. Sándor versei sorra megjelentek. Előadó körútakra járt, a rádióban is elmondta gondolatait. A „Bányász és költő" c. verskötete 1943-ban jelent meg. Mindig büszkén hivatkozott kétkezi voltára. Idézünk a „Bányász voltam" c. verséből: Feszült karokkal drágakőre Vadásztam - bányász voltam én, S az volt a családom minden ősé, Csákányos, harcos, vad legény. Családfám múltját közbevágva Nem jelzi címer, pajzs, se kép, De hogyha volna: karbid- lámpa És csákány lenne rajt az ék. A politikai élet és a háborús évek sodrában nyugatra távozott. Az amerikai hadsereg „személyre szabott" (költők, írók, művészek) igazoltatási eljárása során, a háború után Traunsteinből rövidesen hazakerült. Otthon élte tovább életét, szeretett édesanyja mellett. Eredetileg öten voltak testvérek. Özvegy édesanyjuk nevelte őket. A háború után Sándor két testvére (Károly és Lajos) nem tért vissza; — valahol a keleti front jeltelen katonasíijában nyugodtak már. Mint költőt

;a Rákosi-rendszer kultúrpolitikája hallgatásra ítélte. De mindenkor élénk figyelemmel kísérte az irodalmi és a politikai élet arénáját. Csendben, viszzőket a nép nyakára, ha akadt olyan becsületes dolgozó, aki felmerte emelni szavát, hogy helytelen amit cselekszenek — különböző fenyegetésekkel némították el. Emberek bántalmazására nem került sor, ez azonban nem az ellenforradalmárokon múlott. A Szovjet hadsereg tűzbevetése, Kádár elvtárs kormányának megalakítása után kihúzta a talajt az ellenforradalmár ok lába alól. A fegyveres erőiket a Szovjet csapatok segítségével szétverték. . . Az ellenforradalom mérhetetlen károkat okozott az egész magyar népnek. Bizonyára olvasták az elvtársak az újságból, hogy csak egyetlen járásban a mi járásunkban 172 millió forint kárt okozott az ellenforradalom. Kormányunk azonban ebben a nehéz időben is megtalálta és megtalálja a kivezető utat a becsületes dolgozók támogatásával." A hozzászólók közül egyedül az MSZMP ideiglenes intézőbizottság elnöke beszélt hasonló szellemben. A 172 millió forint nála is szerepelt, komolyságát egy mondat jellemzi: „A Dorogi Szénbányák 480 tonna szenet nem termelt ki a forradalom ideje alatt." Aláhúzás tőlem: O.A. szavonultán élt. Tanult és tanított. Gyűjtötte a hazai és a külföldi bányász-folklór irodalmát. — A változó, vajúdó idők újra a felszínre hozták őt. 1956-ban Dorogon a forradalmi bizottság elnökévé választották. Megfontolt intézkedéseivel, bölcs magatartásával, szerencsésen átvészelte ezt a nehéz, emberpróbáló időszakot. Bántódás nem érte. Később (nyugatra küldött kommunistaellenes versei miatt) két évre elítélték. A büntetését rabkórházban töltötte. Bizakodása, a jövőbe vetett reménye sohasem hagyta el. Élete folyamán egyenes gerince nem roppant meg, sem Schmidt Sándor, sem Szálasi Ferenc, sem Rákosi Mátyás előtt. Az 56-os forradalom igaz értékelését még megérte... Legutolsó (szimbolikus) verség „Üzenet Sylviának" címmel írta. Ebben az erdélyi magyasághoz szól, aggódva, féltő szeretettel. Ezt a versét meg is zenésítették. — Hajdú Sándor, kedves barátunk, a múlt év karácsonyán, december 25-én hunyt el. 50 évi barátság fűzött hozzá. Még sok tisztelője és barátja él, akik szívükben őrzik nemes emlékét. Az Esztergom-kertvárosi temetőben kapott végső nyugalmat. Örá is vonatkozik az újtestamentumi jelmondat: „Nemo est propheta in patria sua." És most szólaljon meg a bányász és költő á „Dum spiro, certo!" c. versének egy részletével, amely egész életét, küzdelmét villantja fel Klotz József (...) Megyek hát én is, bénán, bottal, Dalolva daccal, hősi szóval, S a Sors szemébe zengve vágom: Dum spiro, certo! Sors barátom Hiába hívtál hősi harcra Lenézve, gúnnyal, nagy kacagva, Legyőzni, látod, mégse tudtál, Véremre pedig, hogy szomjúztál! S nem is fogsz győzni én felettem, Soha, mert itt e bús kebelben Egy hősi korszak lelke lángol S nem retten az a vén kajántól!... (...) Amit az .Esztergom és Vidéké"-ben hirdet, azt Esztergom és vidéke OLVASSA!