Esztergom és Vidéke, 1990

1990. augusztus / 15. szám

4 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 SZENT LESZ? ESZTERGOMI BOLDOG ÖZSÉB A magyar történelemnek sok olyan eseménye van, melyről a vi­lág mit sem tud és a világtörténe­lemben sok olyan esemény, lehe­tőség volt és van, amiről viszont mi sem tudunk semmit. Isten­ben boldogult Lékai bíboros nagy erőfeszítése ellenére is a világ alig ismeri ill. alig tudatosítja, hogy a magyarság, elsősorban az Árpád­ház, mennyi szentet adott a világ­nak, de azóta is, bár nincsenek hivatalosan szentnek nyilvánítva. De mi sem ismerjük, mennyi szen­tet avat szentté hétről-hétre az Egyház. A mai magyar társadalom, bele­értve az egyháziakat is, nem tud mit kezdeni a szentekkel, és így a szenttéavatásokkal sem, és ezért nem is túlzottan érdekli, hogy az Egyház mikor, kiket és mennyit avat szennté! Pedig a „Szentre", profán szóval a „Hősi példakép­re" minden társadalomnak szük­sége van. Ha a vallásos szent hő­söktől megfosztják a társadalmat, keres és állít a vallás és Isten nél­küli „Szent hősöket", akikben azonban előbb-utóbb csalódik. Ezt mutatják az elmúlt évtizedek is. A vallásos szentekben, hősök­ben soha nem csalódunk, nemcsak azért, mert az egyház rendkívüli módon őrködik azon, hogy téve­dés ne lehessen, hanem azért is, mert a vallási szenteket, hősöket az Isten szeretete mellett az em­ber iránti nagy-nagy szeretet veze­ti. „A szeretet pedig örök", ezért az Egyház szentjei is időfelettiek! Esztergomi Boldog Özséb eseté­ben is hasonló a helyzet, aki 1270-ben halt meg. Gyermekkori álmom kezdett közeledni a lehetséges megvalósu­lás felé, amikor Lékai bíboros többször is jelét adta annak, hogy támogatja Boldog Özséb szentté­avatását. 1986. jan. 20-án hiva­talosan is megindította az egyház­megyei vizsgálatot. Akkor sokan nem tudtak mit kezdeni vele, és azt kérdezték: mi szükségünk van a kommunizmus ill. az ateizmus kellős közepén egy szentté avatás­ra?! Még a Kat. Hierarchia egy­része is értelmetlenül állt ez ügy­gyei kapcsolatban. Volt főpásztor, aki azt mondta: ,,Nem érünk rá a holtakkal foglalkozni, akkor ami­kor az élőkre sincs időnk." Nem egy oldalról hangzott el: „Nem szentekre, hanem szabadságra van szükségünk." Ezek a vélelmezők elfelejtik, hogy a szabadság szen­tek és hősök nélkül nem adatik meg! Boldog Özséb az 1200-as évek elején, Esztergomban született. Szüleiről, családjáról vajmi keveset tudunk. A legősibb életrajzírója, Gyöngyösi Gergely szerint nemes szülőktől származott. Van olyan életrajzíró is, aki közvetlen az Árpádházzal hozza rokonságba. Bár ez nem bizonyítható fizikai értelemben, de a lelki-szellemi ro­konság vitathatatlan. Tanulmányai befejeztével a papi hivatást vá­lasztja. Hamarosan kanonok lesz. Ami azt jelenti, hogy a káptalani iskolát vezeti, vagy legalább tanít benne. Ezzel bekerül az ország, a királyság, az Egyház központjába, helyesebben a közigazgatás köz­pontjába. Közvetlen közelről ta­pasztalja korának minden értékét és értéktelenségét. A III. Béla építtette és a kor jelentős művé­szi palotájában forgolódik, de va­lószínű, az érsekek palotája sem nagyon maradt el a királyi palota mögött. Tehát látja a múlt ragyo­gását és a jelen válságos állapotát. Hisz IV. Béla elődjének bőkezű adományozásából a királyi hata­lom meggyengül és megerősödnek a kiskirályok, akik hatalmukkal szembeszegülnek a központi kirá­lyi államhatalommal. Gazdag ud­vartartásukkal pedig az egyházi előírásokkal és a keresztény er­kölcsökkel. Közelről látja IV. Béla eredménytelen erőfeszítéseit. Szomorúan tapasztalja az Egyház befolyásának csökkenését. Tálán a társadalom — enyhén szólva — ér­tékcsökkenése döbbenti a gondo­latra, hogy neki ebben a társada­lomban nincsen helye! El kell hagynia! De a Szentek nagysága éppen az, hogy amikor a társadalmat „elhagyja", akár fizikailag, akár csak lelkileg, ez az elhagyás nem negatív! Nem kivonulás, nem sza­kítás a néppel, hanem éppen a tár­sadalom, a nép érdekében hagyja el fizikailag, hogy annál nagyobb lelki hatással legyen az eltévedt népre! Ezért érlelődött meg benne a gondolat, hogy a Pilisi hegyek rengetegébe vonul, hogy a világ­ról való lemondással és vezekléssel életét áldozza a népért, a társada­lomért. Érdemes elgondolkodni ezen: áldozat a népért, a Hazáért! Az Árpádház tagjaiban igen erősen el­mélyült gondolat volt: „áldozat a népért". Ha a legeslegelején kezd­jük, a Hét Vezér vérszerződése is azt jelentette, hogy közösen vállal­ják az áldozatot. Ezt az Árpádház magáévá teszi még akkor is, ha egyik-másik tagjáról úgy tudjuk, életvitele ezt nem tükrözi. Érde­mes lenne az Árpádház történetét ebből a szempontból is feldolgoz­ni! E szerény tanulmányban nincs mód mindezt végigvenni, de egy­két esetet megemlítek. Szent Imre házasságban él, de szüzességét áldozza fel. Szent István a kormányzás nehéz felada­tát, mint áldozatot fogja fel. IV. Béla is feláldozza önmagát, nem is sejtve előre, hogy valóban milyen nagy áldozatra vállalkozik. Szent Margitot még születése előtt áldo­zatnak szemelik ki szülei és alig jut teljes mértékben öntudatra, és egész életét áldozatul éli le. Hasonlót tapasztalunk az Árpád­ház azon tagjainál is, akik házas­ság révén más országba kerültek. A rájuk bízott népért áldozatot hoznak. A legjobb példa a Lengyel­országba került árpádházi szentek, vagy éppen a most szentté avatott, bár nem elsőági, Árpádházi Prágai Szent Ágnes! Most értem el oda, hogy megállapítsam Boldog Özséb lelki rokonságát az Árpádháziak­kal! ő is teljes egészében áldozat­tá akar válni a népért! A Pilis rengetegében a hármasbarlang zord körülményei között 6 társá­val, akik csatlakoztak mellé, a leg­szigorúbb vezeklő életet kívánta leélni. Az isteni kegyelem azonban nagyobb tett megvalósítására szó­lítja fel! Pontos évszámot nem ismerünk, valószínű az 1240-es évek közepe táján kapta meg az engedélyt érsekétől, Váncsa Ist­vántól, hogy a pilisi remeteségbe vonuljon. Szántó közelében, a hár­mas barlangban talál helyet magá­nak: „ó boldog egyedülvalóság, ó egyedüli boldogság". Isten kivá­lasztotta, elhívja és a magányban magához emeli. Ez már a keresz­tény misztika! Ebben az Istenhez emelkedett magányban a lélek át­formálódik Isten nagy boldogság­gal tölti el, de ez egyben a felké­szítés ideje. Felkészítés a nagy feladatra. 1250-es évek elején tör­ténhetett az egyetlen csodás ese­mény, melyet ismerünk. (Folytatjuk) p. Vince ESZTERGOM FLÓRI KÖNYVÉBEN (150 évvel ezelőtt jelent meg az elsó' eredeti, magyar nyelven írt gyermekkönyv) „Ezen gyermek-könyvecske egy nemeslelkű hölgy munkálatainak köszöni eredetét, ki a kisdednevelés és oktatás ügyét körében előmozdítani fáradhatatlanul iparkodott" - írta 1840-ben Hecke­nast Gusztáv. A könyv szerzője, Bezerédy Amália már nem olvas­hatta e sorokat, Fiatalon, 33 éves korában, 1837-ben hunyt el. A Bezerédy házaspár nem élte koruk nemeseinek megszokott életét. Bezerédy István, a reformkor köznemesi ellenzékének ki­emelkedő képviselője elsőként szabadította fel jobbágyai egy ré­szét, felesége pedig halála előtt egy évvel az első vidéki kisded­óvót alapította meg az uradalmi cselédek gyermekei számára, s adta kezükbe, eredetileg kislányának, Flórinak szánt gyűjtemé­nyét. A „Flóri könyvével", amelyben meséket, játékokat, verseket, dalokat írt és gyűjtött össze Bezerédy Amália, új fejezet kezdő­dött a magyar irodalom történetében: a hazai gyermekirodalom. A fiatalasszony korai halála után férje újra és újra megjelen­tette a gyermekek körében nagyon népszerűvé vált könyvet. 1872-ben a Franklin Társulat új köntösben adta ki Rajka Te­rézia, erdélyi költőnő által áltdolgozott, díszes Flóri könyvét. A művészi metszeteket tartalmazó könyv 119. oldalán az „Esz­tergomi nagy templom"-ról lehet olvasni: Esztergomi nagy templom. Festői vidéknek gyönyörű ölében Fekszik ős Esztergom nevezetes vára, Mely fölé az Isten ragyogó egéből Jólét s gazdagságban áldott kezet tára. Roppant nagy templomot épített egy főpap A város fölött egy terjedt hegytetőre, Melynek méltóságos, fönséges alakja Bámulást gerjesztve hat a szemlélőre. Környékén még látunk több csinos szép falvat, Melyeknek dús földe tele márvány s kővel. DőmÖB egy királynak volt mulatóhelye, Ékeskedik Maróth szép bikkfa-erdővel. A leghíresebb magyar gyermekkönyv \872-es változatát a Móra Ferenc Könyvkiadó jelentette meg, amelyet ma is, „örömmel ajánunk a zsenge ifjúságnak"! fiánomyné Kovács Ildikó DUPKA GYÖRGY (Kárpátalja) Kisebbségi ima fiaimnak Higgy önmaga dban hiszek önmagamban higgy anyanyelvedben hiszek a nemzetekben higgy népedben hiszek az emberekben önmegtartó erejében tűzhely őrző melegében önmegtartó erejükben tűzhelyőrző melegükben higgy a napi örömben, bánatban hiszek a holnapi jóban, rosszban higgy a csírakeltő Napban hiszek a vonzó Holdban, csillagokban higgy a kavargó szélben, vízben hiszek a ki nem alvó tűzben, földanyánkban az élei el nem árulásában szerelem s halál harmóniájában életünk fel nem adásában szerelmünk s halálunk har­móniájában A városi központi választmány május 3-ára írta ki Esztergom­ban a választásokat. Az szinte egyértelmű volt, hogy a vezető pártok az előző választások kap­csán született megállapodásnak megfelelően ismét a KGSZP-nek adnak lehetőségek a jelöltállítás­ra. A jelölt személyét a KGSZP Ernszt Sándor ny.miniszter sze­mélyében találta meg. Döntés született arról is, hogy a Kisgaz­da Párt nem állít külön jelöltet, hanem szavazataival Ernsztet tá­mogatja. Ellenjelöltet állított vi­szont Vargha Károly személyé­ben a Magyar Nemzeti Szocialista Párt esztergomi kerülete. Esztergom sokat várt hivatalos jelöltjétől, Ernszt Sándortól. Mi­ként azt Obermüller Ferenc KGSZP-elnök kifejtette, pártja olyan személyt jelöl „. . . aki nemcsak a pártnak, hanem az országnak is dísze és értéke, de ezen túl az európai politika te­kintetében is számottevő ténye­ző." A döntést követően megkez­dődött e jelöltek küzdelme a vá­lasztók kegyeiért. Ernszt Sándor programbeszédet tartott a Fürdő Szállóban, Esztergom-Táborban a Csere-féle vendéglőben, Szent­györgymezőn a Mitter-féle ven­déglőben. Rangját növelendő a vá­lasztási gyűléseken megjelent gr. Zichy János pártelnök, dr. Czett­ler Jenő, az Országgyűlés alelnö­ke s több más fontos személyi­ség. A Magyar Nemzeti Szocialista Párt jelöltjeként Vargha Károly a Duna Korzóban, a Magyar Király­ban — két alkalommal is Szentgyörgymezőn a Mitter-féle vendéglőben — ugyancsak két al­kalommal - tartott nagygyűlést. Ezeken — többek között — fel­szólalt gr. Festetics Sándor or­szággyűlési képviselő, a párt orszá­gos vezére is. A két párt jelöltjeinek valódi vetélkedése érzékelhetővé vált a város levegőjében. így egyre fon­tosabbá vált a tényleges jelöltté váláshoz szükséges ajánlások be­A lakosságnak végül nem kel­lett az urnákhoz járulnia. A Ma­gyar Nemzeti Szocialista Párt je­löltje, Vargha Károly ugyanis 66 ajánlással kevesebbel rendelkezett a szükségesnél. így nem válhatott valóságos jelöltté. Ilymódon Ernszt Sándor a választás abszo­lút győzteseként vehette át man­dátumát május 3-án Czettler Jenő, Fitz Artúr, Ötvös Lajos és a helyi notabilitások jelenlétében. Ernszt komolyan vette megbí­zatását. Segítette a várost, s rend­HARC A SZAVAZATOKÉRT Az 1936. május 3-ai rendkívüli választás (6.) gyűjtése. Ernszt népszerűségének növelése érdekében az eredetileg tervezett helyszíneken túl prog­rambeszédet tartott a nők számá­ra a Magyar Királyban, a gazdák­nak a Belvárosi Katholikus Olvasó­körben, az Ipartestületben, a Pol­gári Egyesületben, s ismét elláto­gatott a NEP-székházba. A választást néhány nappal megelőzően megjelent a hír, mely szerint Etter Ödön választási el­nök 288 aláírás pótlására szólí­totta fel a Magyar Nemzeti Szo­cialista Pártot, míg a KGSZP alá­írásait — kevés kivétellel — elfo­gadta. szeresen megjelent választói köré­ben. Személyében valóban európai horizontú politikus képviselte a várost az országgyűlésben. Olyan gondolatokat, mint például a kö­vetkezők, amilyeneket mástól ed­dig nemigen hallott az esztergomi választópolgár. Ernszt 1937 tava­szán az itteni olvasók számára is hozzáférhetően kifejtette: t fMi ozt látjuk, hogy mi is játéklabda va­gyunk, mint annyi más kormány Európában. Az oroszok leszerelés­ről beszélnek és erősen fegyver­keznek. Két irány küzd most az egész földkerekségen. Az egyik a kommunista irány, amely az egész világot kommunistává akarja tenni és olyanná, mint ma Oroszország, a másik irány pedig az, amely ez ellen küzd, de tulajdonképpen megint csak az egész világnak akar parancsolni. Nekünk az a politi­kánk, hogy lehetőleg ne parancsol­jon nekünk senki, és menjünk a magyar úton, ne szolgailag, és ne függve senkitől. A nagyhatalmak nem fogják megmenteni az orszá­got. Meg kell őrizni a függetlensé­get és méltóságot. Ne a nagyhatal­mak után fussunk, hanem a hason­ló érdekű népekkel keressünk szö­vetséget." A helyi pártélet Ernszt Sándor képviselőségének évei alatt immá­ron végképp átrendeződött. A KGSZP lényegében szétzilálódott, míg a NEP ereje és népszerűsége csúcsaira ért. A kormánypárt erejét csak fo­kozta az 1938. november 2-án meghozott bécsi döntés, mely visszacsatola a Felvidéket. Novem­ber 6-án Serédi Jusztinián 9000 ember előtt szentmisét ponfitikált. Szent beszédé ben hangsúlyozta, hogy a békés revízió megvalósu­lását célzó tárgyalások 1938. au­gusztus 15-énJVagyboldogasz­szony napján indultak Esztergom­ban. E tárgyalások előkészítésé­ben bizonnyal fontos szerepet ját­szott Ernszt Sándor is, aki e szá­mára is igen fontos eseményt alig néhány nappal élte túl. A vissza­csatolást övező felfokozott lég­körben érkezett a hír, miszerint Ernszt Sándor november 21-én váratlanul elhunyt. Dr. Bárdos István

Next

/
Thumbnails
Contents