Esztergom és Vidéke, 1990

1990. augusztus / 15. szám

ESZTERGOM VÁROS CÍMERTERVEIRŐL Esztergom Városi Tanács testülete a 15/1990 (IV.26.) Th. sz. határozatával egyhangúlag úgy döntött, hogy a város új címerének történeti, heraldikai előkészítése érdekében felkéri dr. Horváth István múzeumigazgató és Ortutay András levéltárigazgató urakat, hogy írásbeli, szakmai javaslatukat a testület számára készítsék el. Az elkészített javaslatot a végrehajtó bizottság elfogadta és megbízta Vertei József grafikusművészt, hogy a címerrajzokat készítse el. Mindkét rajzolat szervesen gyökerezik Esztergom Város történelmében, művészi színvonalon felel meg a városcímerrel szemben támasztható társadalmi-politikai és heraldikai elvárásoknak. Kéljük a város lakóit, hogy a mellékletként közölt címer-javaslatokkal kapcsolatos véleményeiket juttassák el a városi tanács titkárságára, vagy a lap szerkesztőségébe! Esztergom város új címertervének két változata látható a túloldalon. A terveket Vertei József grafikusművész rajzolta Esztergom szabad királyi város egykori címerei alapján. A címer a középkori fegyverhasználaton alapuló, legtöbbször pajzs alakú jelvény, amelyet megkülönböztető jelként használnak. Adományozásuk változó, de mindig szabályozott formák között történik. Többnyire színesek, de pecsét formájukban természetesen nem lehetnek színesek, a feketefehér ábrázolásnak heraldikailag (címertanilag) kialakult rendszere van. A címerábrázolások mértani formák és stilizált képek. Az ősi címerekre a mértani formák a jellemzőbbek. Fő megjelenési formájuk a pajzs — a címerpajzs. Esztergom viharos története során több címert is használt, bár címerábrázolásai hosszú századokon keresztül csak pecsétnyomókon, pecséteken maradtak meg — lévén a címerek anyagai könnyen pusztulóak. Ritka kivétel a városi tanács háza 1771-1773-ban kialakított homlokhatán levő címer. A ma hivatalos címerváltozat az esztergomi latinusok pecsétnyomóján máig megmaradt elemeket tartotta meg. Utal a palotát ábrázoló régi pecsétnyomóra, illetve a másik pecsétnyomónak a város Árpád-kori négy ezüst pólyával vágott vörös pajzsára. Uj, idegen elemként került be a két pecsétoldal közé egy elütő szélességű ezüst pólya, hogy helyet adjon az ötágú vörös csillagnak. A címerek egyik alapjellemzője, hogy öröklődnek, nem személyhez kapcsolódva pedig a folyamatos használat, illetve ennek igénye helyettesíti az öröklődést. De egy megye, egy város, egy község, egy testület csak olyan címert fogadhat el, amely nem csak heraldikai szempontból kifogástalan (s ezt a mai címerre nem mondhatjuk el), de amelynek szimbólumait magáénak érzi. Természetes tehát az igény, hogy városunk téijen viszsza eredeti, ősi címeréhez, elhagyva belőle a felesleges vörös csillagot és ezüst pólyát, aminek jelenlétét lehet ugyan magyarázni a Duna szerepével, de ez megszünteti a város címerének azt az ősi elemét, amely szinte kivétel nélkül csak az Árpád-házi királyok által alapított szabad királyi városokra volt jellemző: az Árpádok kilencszer vagy hétszer vágott vörös pajzsát. Magyarország első városi pecsétlenyomatával 1265-ben Esztergomnál találkozunk, a hasonló típusú budai 1292-ből maradt fent. Esztergom esetében megmaradt két bronzból készített aranyozott pecsétnyomó, amelyeknek az átmérője 7,1 centiméter. Készítésének pontos idejét nem ismerjük, de valószínű, hogy II. Endre király uralkodása alatt (12051235) vésték. Legutolsó pecsétlenyomata 1375-ből maradt meg. A pecsét egyik körirata: SIGILLUM LATINORUM CIVITATIS STRIGONIENSIS, azaz: Az esztergomi latin (olasz) város pecsétje. Díszes formájú kaput két kapubástya fog közre, a városfal látható két végén szintén egy-egy bástyatorony áll, mindegyiken nagy lőrés. A városban belül egy díszes palota áll, két ajtóval, három díszes, virág formájú és négy egyszerűbb ablakkal. A palotán négy, a tornyokon egyegy díszítés, talán kereszt látszik. Van föltevés, hogy a palota a Szép- vagy Zsenyepalotát ábrázolná. Valószínűbb, hogy azért került Esztergom címerébe palota, mert a király és a királyné gyakran megfordult itt. Palotaábrázolást találunk Óbuda és Visegrád címerében is. A hátlap körirata: SECRETUM LATINORUM CIVITATIS STRIGONIENSIS, azaz: Az esztergomi latin (olasz) város titkossága. A köriraton belül vízszintes sávokkal díszített, kilencszer vágott, háromszögű pajzs van. 1389-től ismerjük Esztergomnak olyan pecsétlenyomatát, amely a latinus pecsét két oldalát egy pecsétnyomóban egyesítette. Ezen kissé stilizáltabb a városkép, alatta pedig egy hétszer vágott pajzs van. Körirata: S(igillum) MINUS CIVITATIS STRIGONIENSIS, azaz: Esztergom város kis pecsétje. Az új pecsét megjelenését magyarázhatja az előző elveszése, de az is, hogy Esztergom szabad királyi város polgárai már nem tartották magukat latinoknak. Illetve a város jelentősége is csökkent, nem volt szüksége arra, hogy olyan oklevelet állítson ki, amelyekre függő pecsétet - tehát két oldalút - kellett tenni. A vágások számának csökkenésére a heraldikai szakirodalom több példát is ismer. XIII. századi királyaink pecsétjein is változott a vágások száma. Városi pecsét esetében a vésnök gyakorlatlanságáról is lehetett szó, s a későbbiekben arról, hogy már elhomályosult annak a jelentősége, hogy a címer vágásai a városok királyhoz való tartozását, a király részéről várható biztonságot hangsúlyozták. A török háborúk során átmenetileg mindhárom pecsétnyomó eltűnt. A hagyományok viszont tovább éltek, így 17Ö8 előtt Esztergom az egy oldalas kis pecséthez hasonló, de karcsúbb tornyokkal ábrázolt városfalú, palota nélküli pecsétnyomót használt, amelynek felirata SIGILLUM MINUS CIVITATIS STRIGONIENSIS volt. Esztergom, Buda, Pest és Székesfehérvár, a török alól felszabadult területen élt régi szabad királyi városok 1703-ban kaptak ígéretet az uralkodótól, hogy visszakapják régi kiváltságaikat, pecsétjüket, címerüket. A Rákóczi-szabadságharc válságos évei miatt erre csak később és különböző időpontokban került sor. Esztergom szabad királyi város kiváltságlevelét I. József 1708. február 18-án írta alá, de a város részéről Kastner Hernik bíró és Malonyai Pál plébános csak 1709 augusztus 8-ra hozta meg a kiváltságlevelet. A szintén kör alakban ábrázolt, tehát pecsét formájú színes rajzon egy erőteljes kőfalba ékelt, csúcsos pajzs van, arany és ezüst vágásokkal. A kőfalat vörös tégla borítja, s e fölött emelkedik hasonló kék színben, mint a kőfal, egy városfal, amelyen öt torony áll egy nyitott kapu felett. Palotának már nyoma sincs. A román tornyok helyett most karcsú barokk tornyok emelkednek, amelyeket vörös cserép fed. Minden torony csúcsán arany gömbön arany kereszt látszik. Az ábrázolás átmérője 9,2 centiméter, s nem tartalmaz feliratot. A kiváltságlevél szövegéből kiderül, hogy az adott gyakorlatban a pecsét és címer formailag nem különül el: „hanem, hogy Esztergom városunk iránt tanúsított kegyelmes voltunknak örökös és nevezetes bizonyítékául szolgáljon, és annyi keggyel való kitüntetése az embereknek még inkább szemébe tűnjék, az ő régi, most is meglévő címerét, mellyel az egykori magyar királyok megtisztelték és felékesítették s melyet a város használt is — kegyesen jóváhagytuk, megerősítettük és örök időkre kihatólag kegyelmesen megengedtük, hogy e pecsétet bármely pecsételésnél — a vörös viasszal együtt —a következő alakban használhassák, tudni illik Magyarországunk négy fő folyóját magában foglaló és annak valóságos címerét alkotó álló pajzs mindkét oldalát egy-egy erős és négyszögű kövekből épült, — a polgároknak a király és haza iránt ápolt erős és állandó hűségét jelző s külön-külön vörös cseréppel födött toronnyal ellátott bástya szegi körül" - s folytatódik a leírás. A címer alkotója nem a leírásban engedélyezett magyar címerpajzsot színezte ki, hiszen annak a színei a vörös és ezüst lettek volna. Hogy a négy ezüst pólya a fő folyókat jelzi, ez is csak későbbi belegondolás a címerbe, hiszen XIII. századi királyainknál előfordult, hogy az ezüst pólyákba oroszlánokat ábrázoltak. A folyó és hármashalom elmélet (Tátra, Mátra, Fátra) csak a XVI. században kezdett kialakulni. A ténylegesen használt kisebb és nagyobb pecsét 1710 után némileg eltért az előírttól. A középkori kettős pecsétnyomó feltehetően Gyöngyös környékén 1723-ban bukkant fel, Esztergom város vezetői 1724-ben Kápy Gábor személynöki ítélőmesternél látták meg. Jogi aggodalmak merültek fel, hogy a kiváltságlevél nem hiteles, mert kihirdetése nem történt meg egy évvel kiadása után. Arra gondoltak, hogy a város kiváltságait megerősíttetik III. Károllyal, az ősi pecsétnyomó használatának engedélyezését is kérve. 1725. február 20-án alá is írta az uralkodó az új kiváltságlevelet, amely elé hasonló módon, mint 1708ban, most a latinus pecsétnyomó színes ábrázolása került az eredetivel azonos átmérőben. A címerképet festő művész az eredeti alapján dolgozott. De összehasonlítva a pecsétnyomóval csak a városkép azonos, a pajzson nem kilenc, hanem nyolc pólya van. A városképnél a festő fehér falakat festett, barna ajtókkal, vörös cseréptetőket, a tornyokon arany gömböket arany zászókkal, vagy szélkakasokkal. A kiváltságlevél a címerkép pontos megrajzolásával és színezésével kapcsolatban nem ad utasítást. A kiváltságlevél elkészülte után a pecsét használatát a város eltiltatta a pannonhalmi konvertnél, arra való tekintettel, hogy a lappangási idő alatt visszaélhettek vele. A címereslevelet és a pecsétnyomókat a város titkos levéltárában őrizték. Szegedi János Cerographia Hungáriáé 1734-ben megjelent címertani munkája viszont ismertté tette a latinusok pecsétnyomóját az országban. József nádor, a Nemzeti Múzeum egyik nagy gyarapítója 1814-ben meg is szerezte a várostól az ország első múzeuma számára, ahol ma is őrzik. 1849 után a város német feliratú, ábrát nem tartalmazó pecsét használatára kényszerült: Bürgermeisteramt D.K.F. Stadt (Der Königlichen Frey) Gran. 1862-ben térhetett vissza korábbi pecsétjének használatára. Hosszú időre ezután a belügyminiszter szabályozta Esztergom címer- és pecséthasználatát. A pecsét körirata ez lett: ESZTERGOM VÁRMEGYE ESZTERGOM SZAB. KIR. R.(endezett) T.(anácsú) VÁROS 1708-1902. A BM rendelet pedig Esztergom szabad királyi város címerének leírásáról így szólt: ,JCék mezőben kockakövekből rakott, lőrésekkel (kétoldalt két-két lőrés) s ablakokkal (kétoldalt egy-egy, a közepén két ablak) ellátott vár, öt vörösfedelű s aranykeresztes toronnyal, melyek közül a két szélső egy-egy ablakos torony alacsonyabb, a két belső szintén egy-egy ablakos toronnyal, míg a két utóbbi torony emelkedik, ezen legmagasabb torony alatt pedig a várnak nyitott kapuja felhúzott rostéllyal látható. A várat szintén kockakövekből rakott, két szélről egy-egy ferdén berostélyozott ablakokkal ellátott bástyafal veszi körül, melynek pereme azonban vörös téglával van kirakva, míg a bástyafal közepére egész terjedelmében Magyarország címerének egyik fele, t.i. vörös mezőben négy ezüst pólya, külön pajzsban van ráhelyezve." Ezt a címert és ezt a pecsétet használta Esztergom 1949-ig (leszámítva a Tanácsköztársaságot), amikor belügyminiszteri rendelettel eltiltották a megyék, városok, községek címereinek használatát. Ettől kezdve került rá a pecsétekre is az új állami címer. Vertei József egyik tervezete a latinusok pesétnyomójának városképi része alá átveszi az 1708-as címernek a magyar címer szerves részét alkotó vágásos pajzsát két oldalról körülvevő kőből épült bástyát. Ugyanígy átveszi az 1708as címer torony keresztjeit. Nagy értéke a XIII. század elején készült latinus pecsét városábrázolásának leegyszerűsített, de a lényeget megtartó ábrázolása. Ebben a formában Magyarország legrégibb városcímere éled újjá. A művész másik tervezete az 1708-as címer körbe komponált képét bontja ki, s helyezi el pajzsra. E változat mellett szól, hogy majd negyed évezredig használta a város. A művész által választott pajzsformák elütnek alakjukkal mind a XIV. századi kis pecséttől, mind az 1710 után használt címerpajzstól. Heraldikai szempontból mind a két címer elfogadható, igényes művész munka. Ortutay András a Komárom-Esztergom Megyei Levéltár igazgatója