Esztergom és Vidéke, 1990

1990. nyár / 12-13. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Mikor lesz telefonom? — teszik fel sokan mostanság e kérdést. A kábeleket már ja­vában fektetik, de a hőn várt csörgésre még egy kicsit várni kell. Meddig? — Erről faggatom ismét a városi tanács tervcsoport­vezetőjét, Bacsa Lászlót. — Kósza hírek szerint a Bacsa név garancia a telefonra. Igaz-e? — A kérdés provokáló, vagy dicsérő? — Inkább provokáló. — Az önerős telefonfejlesztés­nek a városi tanács csak szervező­je, ami nem tévesztendő össze a beruházói szerepkörrel, melyet teljes egészében a Magyar Távköz­lési Vállalat Budapest-vidéki Igaz­gatóságának beruházási osztálya tölt be. A tanács szerepe azzal, hogy megszervezte a fejlesztést, valamint könyveli a befizetéseket, elvileg le is zárult. Ezzel ellentét­ben a valóság az, hogy a tanács képviselőjének, jelen esetben ne­kem, a lakosság érdekében az „ostoros ember" szerepét is föl kell vállalnia. Az idő előrehalad­tával egyre gyakrabban kell rákér­dezni a beruházókra és a kivite­lezőkre. Éppen emiatt kétheten­ként egyeztető megbeszéléseket tartunk. Számomra „megnyug­tató", hogy mostanában a beru­házó vállalat megyei vezetője is ideges. A közelmúltban meghívásunkra Esztergomban járt Horváth Pál, a távközlési vállalat vezérigazgató­helyettese, aki a pápalátogatás hír­közlési felelőse. Számára Eszter­gom kiemelten fontos, de a Suzu­ki közel hatvan fővonal-igényét is legkésőbb a jövő év végéig ki kell elégítenie. Megerősítette, hogy Esztergom lakosai december 31-ig megkapják a kért telefono­kat. — Végül is, ki mikor kap? — A 01-es körzet (városköz­pont) kivitelezési határideje aug­gusztus 30. megközelítőleg 100 előfizetőt érint. 02-es körzet (Szenttamás): a kivi­telezőket most versenyeztetjük: mintegy 40 előfizetőt érint. 03-as-04-es körzet (KlSZ-telep­Szentgyörgymező): szeptember 30-ig (megközelítőleg 100 előfi­zető). 05-ös körzet (Béke tér, Bánomi lakótelep és környezete): szeptem­ber 30-ig. (Mintegy 350 jelentke­ző). 06/A körzet (Aranyhegy, Irinyi u. Kálvária lakótelep): augusztus 31-ig. 06/B körzet (A Felső-Ken deresi útig, a Dobogókői úttól a hegyek felé eső rész); szeptember 30-ig. Az A és B körzetben mintegy 180 előfizetőéi. 0 l-es (A Prímás-sziget), nem önál­ló körzet; a három előfizetőt a 08-as körzethez csatolták. 08-as körzet (Királyi város: Lő­rinc u. — Kossuth u. — Árok u.): a kivitelezőket most versenyeztet­jük. Mintegy 40 előfizetőt érint. 09-es körzet (a Honvéd utca és a Zalka Máté u. környéke) augsztus 31-ig. Mintegy 60 előfizetőt érint. LEGKÉSŐBB AZ ÉV VÉGÉN MONDJA BACSA LÁSZLÓ 10-es körzet (a Budai Nagy Antal út — Somogyi Béla út — Kiss Já­nos út környéke): május 15-re el kellett volna készülnie. A beru­házó a kivitelezőtől igazoló jelen­tést kért. Az ok: anyaghiány. Mintegy 215 előfizetőt érint. 1 l-es körzet (A Táti út környéke, a sáncig): tervezési stádiumban. 45 előfizetőt érint. 12-es körzet (Kertváros): június 30. Határidőre elkészül. A határidők a műszaki átadás­ra vonatkoznak. Ezt követően a Komárom—Esztergom Megyei Távközlési Üzem munkatársai gyorsított ütemben „élesztik" a vonalakat. Ez a készülék bekap­csolását és számmal való ellátását jelenti — előzetes értesítést köve­tően. - Hol tart a második ütem elő­készítése? — A kerengő hírekkel ellentét­ben, biztosan meghirdetjük, annál is inkább, mert a Suzuki-gyár, a pápalátogatás és egyéb közületi igények egyre inkább szorítanak bennünket; a megközelítőleg hat­száz egyéni jelentkezőről nem is beszélve. Egy vonal ára 40.000 Ft körül lesz. A jelentkezőktől továb­bi türelmet kérünk, mert hivata­losan meghirdetni csak a BHG, a Magyar Távközlési Vállalat és a Városi Tanács közös megállapodá­sa után tudjuk. Egy fontos információ: öröm­mel mondhatom, hogy június 20­ával kezdődően minden második szerdán a telefonközpont épületé­ben, délelőtt 9-12 óráig ügyfél­fogadást tartunk. Az illetékesek - a tanács, a beruházó és a kivite­lező - az önerős telefonfejlesz­tés dolgában a részletkérdésekre is igyekeznek válaszolni. - Végezetül egy másik terve­zett fejlesztésről is essék néhány szó: mi lesz a gázzal? - A Suzuki-gyár gázigényét a jövő év végétől ki kell elégíte­nünk. Ezáltal a város határáig elkészül a csak csúnya magyar­sággal körülírható „nagyközép­nyomású célgázvezeték". így a je­lenleg még Dorogon található csat­lakozási csonk 9,5 km-rel köze­lebb, az esztergomi töltésnél lesz. - Kifizeti? - Ahhoz, hogy a város elnyer­hesse a Suzuki-cég telepítését, a gázvezeték építéséről feltétle­nül gondoskodnunk kellett. A me­gyei tanács és az ÉGÁZ segít­ségével ezt meg tudtuk oldani. Ezzel a városban megteremtődött a társulati úton történő gázveze­ték-építés lehetősége is. - Ebben számithat-e a lakos­ság a tanács támogatására? - A városnak előbb ki kell hevernie a Suzuki-ügyben tett ál­dozatvállalásait. Reméljük, hogy a város lakossága ezt jó értelem­ben fogja föl. Hosszabb távon, a munkahelyteremtésen túlme­nően, a bedolgozói háttéripart is fölvirágoztatja. Ez esetben a volt szovjet laktanya is számításba jö­het. A személyi jövedelemadó 1991-től az önkormányzat köz­vetlen bevételi forrása lesz; nem mindegy, hogy az adózók gazda­gok vagy szegények. . . Sebő József A MIKROKLÍMÁTÓL A MIKROKÍNÁIG A MIKROMED-ről a kényszerű exportkorlátozások és az elbocsá­tások okán sokféle mendemonda kering városunkban, ezért arra kértem az üzem munkaügyi veze­tőjét, öntsön tiszta vizet a pohár­ba. Meglepetésemre, a téma fon­tossága miatt, a vezérigazgató várt. Elsőként arra kértem, hogy a cég helyzetéről, a munkahelyi „klimáról" tájékoztassa olvasóin­kat. — Három évvel ezelőtt a fizeté­seket illetően szintentartást hatá­roztunk el. Célunk az inflációval való lépéstartás volt. Ezt, a leg­utóbbi gazdasági évet figyelembe véve, 40—45%-os keresetnöveke­déssel véltük elérni, 20%-ot belső bérfelszabadítással, 25%-ot köz­ponti intézkedésekkel. 1987-ben 81.000 Ft volt az éves bérszínvo­nal, 1989-ben pedig 144.000 Ft. 1990-re 30 millió transzfelábi­lis rubel értékben kötöttünk szer­ződést. A kormányintézkedések hatására pillanatnyilag ennek felé­re van kiviteli engedélyünk. Bőví­tésről így szó sem lehet, legfeljebb szintentartásról. — Mit lehet ebben a helyzetben tenni? — Uj termékekkel, új techno­lógiai fejlesztésekkel álltunk elő. Ez lépcsőzetes élőmunka-megtaka­rítást tesz lehetővé. Mivel 85%-ban exportra termelünk, a belső inflá­ció nem hárítható át a vevőre. Ezért a szakszervezettel egyetér­tésben megvizsgáltuk, mennyi az a létszám, amelyet hatékonyan le­het foglalkoztatni. Ezzel egyidő­ben műszaki szervezési intézkedé­seket is tettünk. Mindezt a tulaj­donosokkal egyetértve. A felmon­dással járó létszámleépítés 60 fC — 30 alkalmazottat és 30 fizikai dolgozót - érint, ez a foglalkoz­tatottak 7,5%-a. A természetes fogyás az év elejétől a mai napig 43 fő volt. Korkedvezményes nyugdíjra 30 főt terveztünk, reha­bilitációra (rokkant nyugdíjas) 10 főt, továbbá 35 nyugdíjas kolle­gánk munkaviszonyát nem hosz­szabbítottuk meg. A tervezett létszámcsökkenés összesen 175 embert érint. — Terveznek-e még további létszámleépítést? — Nem, illetve nem szeret­nénk. — Milyen jövőképet tudna föl­vázolni? IIIIIIII II un ni - Beszélgetés Bádi Bélával, a MIKROMED vezérigazgatójával — UJJ - Változatlanul számítunk a szovjet piacra. Moszkvában létre­hoztunk egy vállalatot, Kijevben pedig egy másikat építünk. Kár­pátalján is keresünk valamilyen megoldást. Ott ki tudnánk hasz­nálni a kishatár menti forgalom kínálta lehetőségeket. Az ilyen árucserére könnyebb engedélyt szerezni. Továbbá tavaly október­ben Kanadában is létrehoztunk egy vegyesvállalatot, részben az ott kifejlesztett termékek Magyar­országon való gyártására - euró­pai forgalmazással, másrészt itteni termékeink észak-amerikai eladá­sára. Ezáltal a korszerű amerikai technológiát akarjuk idehozni, másrészt a magyar szellemi termé­kek ottani érvényesülését elősegí­teni. — Hány országban ismerik ter­mékeiket? — 35 országban van külképvi­seletünk. Termékeink gyártási jo­gának átadásával is foglalkozunk. Izsevszkben és Marokkóban pél­dául kardiológiai eszközeinkkel értünk el sikereket. Uj termék­családokkal úgyszintén foglalko­zunk, ilyen például az ultrahang­technológia. Visszatérve beszélgetésünk lé­nyegére: a fiatalokat mindenkép­pen szeretnénk megtartani. Fiatal mérnökeinket egy hét alatt „el tudnám adni" az NSZK-ba. De minek? Mérnökként maradjon itt, s itt keresse meg a pénzét! Fiatal, pályakezdő mérnökeink 12-13 ezer Ft-ot keresnek. Az egy főre számított árbevételünk 1,5 millió forint. Az átlagbér éves szinten eléri a 220.000 forintot, ami részben az átlagosan magas kép­zettségi szintből következik. Azt szeretnénk, hogy hosz­szabb távon is kenyeret adó vál­lalata lehessünk Esztergomnak. — Igaz-e, hogy az autóbusz­pályaudvar melletti kínai vendéglő az önök pénzéből jött létre? — A szorult anyagi helyzet­ben lévő városi tanácstól hatmil­lió forintért, huszonöt évre bér­be vettük az „ökör-kör" épüle­tét, amit előre ki is fizettünk. A lepusztult épület alsó szintjét szépen felújíttattuk. Ebben társul­tunk a kesztölci Kakukk-panzió tulajdonosával. Az épület bérbe vétele bizonyára nem a leggazda­ságosabb vállalkozásunk, de mi is ebben a városban élünk. . . M-) HÁLAADÁS 1979-ben történt Esztergom­ban. Augusztus 14-én estefelé egy középkorú, jómegjelenésű fér­fi szállt le a vasútállomásról jövő autóbuszról. Körülnézett, majd megszólított egy járókelőt — né­metül. A kézzel-lábbal történő párbeszédből két dolog volt vilá­gos: a „Hotel" és a ,,nem"-et jelző fejcsóválás. A jó idegen lassan tovább lépkedett. Másokat is megszólított, míg végül megér­tette, hogy Esztergom kevés szál­lodája - így ünnep előtt — zsú­folt. Hiszen holnap, Nagy boldog­asszony ünnepén a Bazilika búcsú­ja van, és erre évtizedek óta nagy számmal érkeznek a Szűzanyát tisztelő hívek, még a Duna túlsó partjáról is. Emberünk elgondolkozva balla­gott a kéttornyú templom felé. Mozgása most megélénkült, mert a templom előtt egy magas papot pillantott meg, aki barátságosan beszélgetett néhány emberrel. Megszólította. Nagyon megörült, mert az atya tudott németül. Kedvesen meghallgatta az érdeklő­dőt. Majd ő is elkomolyodott. „Nehéz eset" - mondta. Hirte­len eszébe jutott valami, felcsil­lanó szemmel beszélt: „Nézze, kérem. Itt nem messze — s mond­ta a címet — van egy nagy családi ház. A lakói jó, segítőkész embe­rek és beszélnek németül. Pró­bálja meg!" Reménykedve lépett be német­ünk a jelzett ház, a mi házunk kapuján. A virágos udvaron éppen vidám unokáimmal foglalkoztam. „Entschuldigen Sie bitté (elnézé­sét kérem) — szólt, az iránt va­gyok bátor érdeklődni, nem kap­hatnék-e itt egy éjszakára szál­lást?" Nyilván, hogy bizalmat éb­resszen, hozzátette: „Egy kano­nok úr, itt a templom előtt, irá­nyított ide." Jól tudtam, hogy egy ,,kanonok úr" nem vállalhat felelősséget egy külföldiért, de in­dokolt bizonytalanságomban meg­jegyzése mégis egy kicsit pozitívan hatott. „Nézze Uram! — mond­tam gondolkodva — unokáim nya­ralnak itt, ime! Sajnos nincs ven­dégszobánk." Látva a váratlan vendég elszomorodását, arra gon­doltam: „Ha te állnál az ő helyé­ben?" Rövid gondolkodás után új­ra megszólaltam: „Az ebédlőben van egy heverő. Ha ezzel megelég­szik, szívesen rendelkezésére bo­csátom." - „O ja! Nagyon jó lesz, és nagyon köszönöm!" Bementünk a lakásba. Hellyel kínáltam, aztán megkérdeztem, óhajt-e valamit enni? „Csak egy kis tejeskávét, kenyeret." Percek alatt ott a tejeskávé, ke­nyér, vaj. Most már megnyugodva, beszél­ni kezdett a vendég. „Karintiai vagyok. 1944-ben a német katonaság kötelékében teljesítettem szolgálatot. Az 1944 és 45 évváltás napjaiban ide ren­delték csapatunkat az esztergomi hegyekbe. Este őrületes és elke­seredett harc kezdődött. Fül­siketítőén dörögtek az ágyúk, ro­pogtak a puskák. Hullottak körü­löttem az emberek. Szörnyű volt. — „Istenem segíts!" Tekintetem a Bazilikára esett. Még nem jártam ugyan Esztergomban, de tudtam, hogy van ott a Bakóczi-kápolná­ban egy kegy kép. „Szűzanyám! Ha én ebből a szörnyű pokolból élve és épen megszabadulok, foga­dom, hogy a háború után elzarán­dokolok ide, hogy hálát adjak." A harc lassan elcsendesedett, visz­szavonulásra jött a parancs. Meg­menekültem. Leszerelés után kántor lettem, megnősültem, két fiam van. Az élet forgatagában azonban nem felejtettem el a szörnyű élményt, és vártam az alkalmat, hogy tel­jesítsem fogadalmamat. Ez az idő most jött el. Ezéit jöttem Eszter­gomba, és érzem, hogy most is segít a Szűzanya. . ." A vallomás elhangzott. A szo­bában meghatódott csend uralko­dott. A vendég hajnalban elment, hogy most már világos nappal bejáija a környéket, mindazt a helyet, ahol a borzalmas éjszakai harc lezajlott, és kegyelettel emlé­kezzék a jó bajtársakra, barátok­ra, akiknek földi pályafutása itt ért véget. Azután felment a Bazilikába, és az ünnepi szentmisében együtt imádkozott az ünneplő magyarok­kal. Minderről este beszámolt ne­kem. Még egy éjszakát nálunk töltött, majd illően elköszönve, lé­lekben megnyugodva visszament hazájába. H.K-né PALA Esztergom vízparti város. Két Dunája is van: egy kicsi, meg egy nagy. Duna-parti strandja mégsincs. Van azonban a szabad víz-és le­vegő-imádóknak egy kedvelt látogató hely ük: a Pala. Hosszú-hosszú éveken át a Pala Esztergomhoz közelebb eső partja szabadstrand volt, annak megfelelő hepehupás, civilizálatlan viszo­nyokkal. Jó néhány éve aztán ez a rész fizető stranddá vált. Sajnos, a szolgáltatások színvonala nem növekedett olyan mértékben, ahogy ezt az ember egy kerítéssel körülzárt strandterületnél várná. Jó, van szép tiszta WC-je, egy darab kis kúp alakú mászókája, két kezdetleges öltözőkabinja és kb. 4-5 szemétgyűjtője. Úgy vélem, csupa olyan dol­gok, amellyel nyugat-európai országokban szabad fürdőhelynek ki­jelölt vízpartok rendelkeznek — ingyen. A Pala partjának minősége pedig kritikán aluli. Nem tudom, miért nem jut már valakinek eszé­be gyepesíteni a területet és egy-két fát honosítani az árnyasabb he­lyeket kedvelőknek. Mintha valami történt volna a vízzel is :sötéteb bé vált és furcsa moszat­csomók tűntek fel a sekély vízfelületen. De még mindig nem annyira riasztó e kép,hogy ne tódulnának oda a környékbeliek,annak ellenére, hogy a strandbelépő a tavalyihoz képest duplájára emelkedett. Csak az a baj, hogy elég nehéz oda kijutni — már akinek nincs kocsija. Saj­nos, szombaton ritkábban közlekedik a 3-as helyijárat, vasárnap pedig összesen háromszor: délelőtt kilenckor, déli egykor, és délután hatkor. így aztán jómagam kerékpárral közlekedem a Palára. Nem is gondol­tam volna, hogy ez is problémát okoz. Szerettem volna fent hagyni biciklimet a bejáratnál — azt mondták, vigyem csak magammal, mert... Nem volt egészen világos ugyan, hogy miért, de nem vitatkoztam. Két nap múlva aztán már szó nélkül toltam volna szegény jószágot magammal a vízhez, ekkor azonban erélyesen rám szóltak, hogy az szigorúan tilos. Ugyanakkor persze biciklitároló nincsen,egyszerűen nincs helye a hétvégén temérdek kerékpárnak. Hát szóval furcsa dolgok ezek itt nálunk. Mindegy. Én azért csak sze­retem a Palát — még jobban szeretném ugyan, ha szebb, civilizáltabb, tisztább lenne; akkor még több belépőtis hajlandó lennék fizetni érte. P.E.

Next

/
Thumbnails
Contents