Esztergom és Vidéke, 1990

1990. június / 11. szám

2 SZEGÉNY EMBER SZEGÉNY VÁROSBAN ... és vidéke A KAPA NÉGYSZÖGESÍTÉSE Egyenletesen húz a motor a kora reggeli friss levegőn. A gépko­csi mellett szaporán maradoznak el az egymást váltogató földparcel­lák, s rajtuk a gépek, emberek. A kapásokat figyelem. Az egyik táb­la kukoricásban vagy tízen lehetnek. Szépen, egyenletesen lendítik a munkában fényesre csiszolódott szerszámokat. Az ősi ösztön egyszeriben felülkerekedik bennem: fékezek, útszegélyre húzok, megállok. . . Illedelmesen köszöntöm a korán kelt, máris jó tábla kukorica sorját meglazító csoportot: jó reggelt,kapások! Munkát ab­bahagyva mondják a fogadjistent. De mert mondom, hogy sem ellen­őr, sem biztosító ügynök, de még innen vagy onnan ,,kiküldött"meg­figyelő sem vagyok, hát újra elindúlnak. Nézem, tanulmányozom téglalap alakú szerszámaikat, amint hipp-hupp . . . kipp-kopp por­hanyitják a talajt, sorközre borítják a kivágott gyomot, csak a har­matcseppeket hordozó, üdezöld kukorica szálakra vigyáznak, nehogy kárt tegyenek benne. . . Fura nekem a szerszám, a kapa négyszöge­sítése. Mondom is, hogy a mi vidékünkön, a pocsolyás Ér-mentén ma is az ősöktől örökölt, kettészelt ovális alakú, s közepén kihegyesedő kapát használják a földművelők. Igaz, az Ér-mentén kötött, szikes a talaj. Jobban feszül a kapás izma, ha porhanyítani, gyomtalanítani akarja a talajt. . . Az érkező hírekből ma is arra következtetek: sok még a pallirozni való, gyomtalanítani való azon a vidéken, meg Er­dély egész területén. . . A kapások jól eltávolodnak, s míg a morzsalékos talajon a dűlő végén hagyott gépkocsihoz ballagok, azon tűnődöm: vajon az ottha­gyott kapástársaimnak lesz-e elég erejük, kitartásuk a sok munkát igénylő gyomtalanításhoz?. . . A munkanélküliek száma váro­sunkban, jelenleg mintegy 200; ez a szám csak a jogosultakról ad tá­jékoztatást, valójában ennél jóval többen vannak munka nélkül, de valamilyen oknál fogva nem része­sülhetnek segélyben, például az el­múlt három évben nincs 18 hó­nap folyamatos munkaviszonyuk, háztartásbeliek voltak, börtönbün­tetésüket töltötték. . . De furcsa mód, a munka nélküli pályakez­dők szintén nem kaphatnak se­gélyt, így az érettségizettek, vagy a tanítóképzőt végzettek sem. Egy ősi diákvárosban! Ugyanakkor a nyugati kocsival rendelkezők kap­hatnak, mert az adott pillanatban éppen munkanélküliek. De: az ott­hon állatokkal foglalkozó úgyszin­tén jogosult, mert jövedelme csak leadáskor lesz, s nincs az a hiva­talnok, aki leellenőrizné, mikor érettek vágásra a malacok. . . Az a vállalkozó szintúgy kaphat, aki „veszteséges" üzletét eladja, mondjuk a sógorának, s ő Jö­vedelem nélkül" marad.. . A tudósító mindazonáltal még­is úgy tapasztalta: a hivatalban megfordulókat inkább a rossz sor­suk vetette oda, s nem a nyerész­kedési szándék. Érdemes volna néhány munkahelyi vezetőnek hallania azt, amit itt az elbocsá­tottak és az agyafúrt cseleken is átlátó, tapasztalt közvetítők mon­danak róluk. Melyek ezek a rafinériák? — Mondvacsinált ürü­gyek az elbocsátásra, a bejelentési kötelezettség sorozatos elmulasz­tása, képzettségnek nem megfe­lelő állás fölajánlása, hamisan ki­töltött, vagy éppen késedelmesen elküldött „elbocsátó szép üzene­tek". . . Olyannal is találkoztam, aki kényszerszabadsága idején odahaza postán kapta meg a mun­kakönyvét. Az állást keresők többsége ke­vésbé iskolázott, de szép számmal megfordulnak itt értelmiségiek is. Ottjártamkor épp egy ipari üzem vezetője érdeklődött: milyen lehe­tőségei volnának, ha otthagyná állását.. . A munkaközvetítő iroda forgal­ma hétről hétre növekszik. Mosta­nában havonta mintegy 500 em­ber fordul meg itt. A más telepü­léseken dolgozó esztergomi lako­sok szintén egyre nagyobb szám­ban jelentkeznek, például a buda­pesti, dorogi üzemekből. (Tájé­koztatásul: naponta mintegy 5000 ember jár el a városból.) A tudósító telefonon felhívott néhány esztergomi üzemet, tuda­kozódván az elbocsátások dolgá­ban. - A SZIM Marógépgyárban a közelmúltban 13 fő ment kor­kedvezményes nyugdíjba és 15-20 főnek mondtak föl. Ha az értéke­sítési lehetőségek nem romlanak, újabb elbocsátásokra nem kerül sor. A GRANVISUS-ban egyáltalán nem terveznek elbocsátásokat, sőt egy-két fő felvételére is sor ke­rülhet. Az UNIKER-nél ugyan történ­tek ilyen-olyan ok miatt elbocsá­tások, de előtte minden esetben szakképzettségnek megfelelő mun­kát ajánlottak föl. A MIKROMED-nél Bádi Béla vezérigazgató személyesen szólt az elbocsátásokról. Idén 60 főt bo­csátottak el felmondással; 43 fő ilyen-olyan személyes okok mi­att ment el; korkedvezményes nyugdíjba 30 fő ment; nyugdí­jas munkatársaktól is megváltak — összesen 35-től; rehabilitáció­ra/rokkantsági nyugdíjra/ 10-en jogosultak. A létszámleépítés a foglalkoztatottak 7,5%-át érintet­te. További létszámleépítést nem terveznek, illetve nem szeretné­nek. A SUZUKI-gyár sokak remény­sége lehet, hiszen az esztergomi munkanélküliek száma — a becs­lések szerint — az év végére el­érheti az ezret is. Azok, akik a leendő SUZUKI autógyárban kívánnak dolgozni, ne a munkaközvetítőbe jelentkez­zenek, hanem az alábbi címen: MMG Automatikai Művek Bp., Szépvölgyi út, Szőke László. Az igazán nehéz sorsokkal a rehabilitációs bizottság ülésén ta­lálkoztam. A csökkent munkaké­pességűek számára városunkban szinte semmilyen munka nem adódik. Az orvosi igazolások meg­szerzése, a munkaügyi bíróságok lassú ügyintézése — néha 200— 250 nap — teljesen felörli az amúgy is megrokkant embereket. Ottjártamkor a következő esetek­ről tárgyaltak: Elvált nő, két kiskorú gyermek­kel. Rokkant édesanyját ápolja, ezért nem tud dolgozni. Összes jövedelmük a háromezer forintos rokkantsági nyugdíj. A kérelmező nem tudta,hogy április l-jétől ő is jogosult a családi pótlékra. Végül 4150 forintos szociális járadékot ítélt meg számára a bizottság. A második kérelmező napi négyszer kap inzulint. Az orvos véleménye szerint egyedül nem dolgozhat; megfelelő munkát nem tudnak számára ajánlani. Ő is havi 4150 Ft-ot kap. A harmadik esetben malomipa­ri dolgozónak csak föntről lefelé történő zsákolást tudnak ajánlani az ellenkezője helyett — könnyí­tett munka gyanánt, amit persze nem tud elfogadni. A kétségkívül jóindulatú bi­zottságtól ő is a bűvös 4150 Ft-ot kapja. A rosszul öltözött, beesett arcú emberek láttán nehéz eldönteni: a létbizonytalanság okozza-e az egészség romlását vagy fordítva?! Sebő József ESZTERGOM-KER TV ÁROS PILISMARÓT TÖBBET A TAVALYINÁL Pár héttel ezelőtt, népes létszá­mú falugyűlés előtt, arról is be­számolt Pilismarót Község Taná­csa, hogy 1989-ben, a képviselő­testület mozgósítására, aktívan kapcsolódtak be a lakosok a köz­ség érdekében végzett munkába, így aztán tavaly 1 400 000 forint értékű volt a pilismarótiak társa­dalmi munkája. Itt r ezen a falugyűlésen hang­zott el, hogy a nagy összeg elle­nére sem tettek meg mindent, amit megtehettek volna Pilis­marót szebbé, vonzóbbá tételéért. Ma, sem néz úgy ki ez a helység, ahogyan a Dunakanyar egyik gyöngyszemének kellene mutat­nia az évenként itt megforduló népes belföldi és külföldi kirán­duló előtt, hangzott a bírálat. ígéreteket is rögzített a falu­gyűlés jegyzőkönyv-vezetője ezzel kapcsolatban. Tételesen elhang­zott: az idén az eddiginél is szebb „arcát" kell mutatnia az áthaladó vagy hosszabb időre itt megálló kirándulónak Pilismarót. Jáijuk az utcákat (nem csak a főteret). Rend, tisztaság minde­nütt. Portán kívül, kapun belül vendégváráshoz méltó a fogadta­tás. Külön is szólni kell a Köz­társaság téri parkról, amit tavaly ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 DÖMÖS NINCS SZÜNET Télen ismerkedtem a dömösi galériával. Lenyűgözött az a táj, a miliő, ahol helyet adtak ennek a művészeti szentélynek. Álmélko­dásom csak fokozódott, amikor Fehér Károlyné, a községi tanács elnöke az impozáns kiállítóterem­be invitált. Elmondta: az ötlet, a tervezés, s ennek kivitelezési mikéntje a Dömös Barátainak Körétől, ezen belül is Valter József országos híró grafikus­művésztől, Dömös szülöttétől származik. Megvallom, akkor, azon a téÜ délutánon fogalmazódott meg bennem a kétely: vajon ez a kis Duna-menti település képes-e ki­használni egy ilyen nagyszabású, városba illő kiállítótermet? Most, hogy szinte havonta hoz címemre a posta olyan meghívót, melyben a dömösi galériába invi­tálnak kiállítás-megnyitóra, elosz­lott a kételyem, s gondolatban megemelem kalapom azok előtt, akik ilyen sokat áldoznak egy kislétszámú községben a kultúra oltárán. Legutóbb így szólt a meghívó szövege: ,,A Dömös Községi Ta­nács és a Dömös Barátainak Köre meghívja Önt és kedves családját 1990. június 10-én, vasárnap 11 órára a Dömösi Galéria Kocsis Előd szobrászművész, Szabó Ist­ván Gyula festőművész kiállításá­nak megnyitására. Megnyitja Dr. Lőkös Zoltán főszerkesztő. A ki­állítás nyitva június 10-től július 5-ig naponta 10-16 óra között." Figyelem, Dunakanyarban já­rók! Érdemes néhány percre Dö­mösön megállni! KOSZORÚZÁS Mindig valami megfoghatatlan ünnepélyesség kerít hatalmába, valahányszor a vízivárosból jövet kapaszkodni kezdek a bazilika irányába. Ugy érzem itt, a pázsit­tal borított meredek domboldalt taposva, a haza történelmének ős­hona felé közeledem. S ez nem csak büszkeséggel tölt el, de felhe­vít, s kegyeletteljes alázatosságra is int. Tudom, nem véletien ez, hiszen drága jó édesanyám a zsar­nokság honában is csak arra in­tett, tanított: hazádnak rendület­lenül légy híve. .. Május 30-án délután is rabul ejtett az érzelem, pedig csak pár lépést tettem a tanítóképző főis­kolával átelleni emelkedőn. Áll­tam a kis létszámú emlékezők közt Balassa Bálint bátorságot su­gárzó szobránál. Hallgattam Dr. Horváth István múzeumigazgató tömör, mélyértelmű mondatait a zólyomi születésű, vitézül élt-halt nagy költőről. Figyeltem a szobor körül némán, kegyeletteljesen főt­hajtó esztergomiakat, akik min­den év május 30-án eljönnek ide, hogy tanúi lehessenek Balassa Bá­lint szobra megkoszorúzásának. Ugyanis ezen a napon érte negy­ven évesen a halál e büszke ma­gyart, e nagy költőt, e vitézt 1594-ben. Ezért került a szobor talapza­tához idén május 30-án is a meg­emlékezés virága, a nemzeti színű szalaggal ékesített koszorú, s ezért szállt a fohász a verőfényes délutánon: „Isten áldd meg a ma­gyart!" korszerűsítettek, s az idén tovább fejlesztettek, csinosítottak. Jól mutat a szintén tavaly felújított Dobozi szobor és a II. világhábo­rús emlékmű (ez is 1989-ben ké­szült). Amikor aziránt érdeklődtünk, hogy mivel magyarázható ez a meglódult faluszépítési akció, szinte kivétel nélkül mindenütt azt emlegették a marótiak: társa­dalmi munkában az idén a tavalyi­nál is többet dolgoztak. Pedig még hol van az esztendő vége? Rovatszerkesztő: Kiss József 1990. június 3-án délelőtt Esztergomban, a volt reálgimnázium évtizedekkel ezelőtt végzett tanulói gyűltek össze, hogy megemlé­kezzenek a II. Világháborúban elpusztult iskolatársaikról. Az emléküket idéző márványtábla az előző világégésben elpusztult reáliskolások emléktáblája mellé került, régi iskolájukban, a mai Komárom-Esztergom Megyei Levéltár Deák Ferenc u-i épületében. ZÖLDÉRT, SOKSZÍNŰ Aki, mondjuk egy jó hónapja, nem járt Esztergom-Kertváros ama táján, ahol korábban a Zöldért jókora területet zárt körbe, s az utóbbi időben enyhén szólva nem tartott példás rendet, most alapo­san meglepődne. Eltűnt a sok szemét, nincs düledező kerítés, sem korhadt ládahalmaz, sem de­rékig érő gyomtenger. Van he­lyette új kerítés, rend, tisztaság, frissen festett raktárhelyiség, a be­kerített terület felén elegyengetett kőzúzalék. - Mi készül itt? - teszem fel a kérdést a bekerített portán serénykedő, őszülő halántékú, ter­metes férfinek, akiről később megtudom, hogy a zárt telephely „gazdája", s a neve: Fazekas István. Röviden azt válaszolhatnám — mondja -: mezőgépek tárolásá­nak, átmeneti állomásoztatásának helye. De ennyiből, úgy vélem, keveset ért az olvasó. Tudni kell hozzá, hogy ezeket a gépeket eladásra szánjuk. Külhonból, pon­tosabban Ausztriából, a burger­landi Raiffeisen Bank Mezőgép­osztályának kínálatából válogatjuk az igényeknek, kérelmeknek meg­felelően. A gépeket bizományi áruként kezeljük, értékesítjük. - Milyen gépeket kínálnak majd? - Nagyobb és kisebb teljesít­ményű traktorok, kombájnok, já­rulékos felszerelések, a kertészet­ben, szőlészetben, állattenyésztés­ben szükséges gépek, felszerelések egyaránt kaphatók lesznek majd itt. Ugy vélem, igen lényeges, hogy kínált gépeinkhez cserealkat­részeket is bőségesen hozunk majd be. Tehát az egykori Zöldért helyén valóban sokszínű, változa­tos teljesítményű és rendeltetésű márkás gépek közül válogathatnak majd a vásárlók. - Messze ez az idő? - A szerződéskötés már meg­történt az illető céggel. A gépek egy részét láttuk. Mint hozzáértő mondhatom: noha használt gépek­ről, járulékos felszerelésekről van szó, bizonyosan elégedettek lesz­nek majd velük a magyar föld­művelők a nagyüzemi gazdaságok­ban éppúgy, mint a kis farmokon, vagy a háztájiban egyaránt. Mi ké­szen állunk a szállítmányok foga­dására, elhelyezésére. Remélem már nem kell sokat várakoznunk az üzlet beindításáig. . . TAT INNI, DE MIT? A címben feltett kérdés talán a legtöbb lakost foglalkoztatja Tát­on immár hosszú ideje. No, itt nem az a bizonyos bor, sör és pálinka közötti válogatás a nagy kérdés. Egyszerűen az ivóvízről, a naponta használatra kerülő,kútból nyert nedűről van szó. — Erre a kérdésre csak azt tudom válaszolni — tréfálkozik Pro­hászka Tibor tanácselnök -: mindent fogyaszthat a lakosság a táti kútakból nyert vízen kivül! Komolyra fordítva a szót: fájó kérdés ez számunkra, de még fájóbb, hogy egyelőre anyagi befektetés híján nem tudunk segíteni a bajon. A víz a fúrt, vagy ásott kútakban ma­gas nitráttartalmú, fogyaszthatatlan. Lajtokkal hordjuk az ivóvizet, de ez csak szükségmegoldás. Törjük a fejünket, de előbbre még nem jutunk. Csak reményünk van, hogy módot találunk majd a megoldás­ra. így keressük a megoldást a szennyvízcsatorna hálózatának kiépí­tésére is. Szeretnénk, hogy a közelünkbe „érkezett" földgáz (Dorog, Tokod) a tatai házakba is mielőbb eljusson. Kecsegtető lehetőség mutatkozik a CROSBAR-rendszerű telefonhálózat kiépítésére is. Reménykedünk, hogy a most még csak igéret-lehetőség rövidesen valóra is válik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents