Esztergom és Vidéke, 1990

1990. június / 10. szám

ALAPÍTVA 1879-BEN ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Művelődési, helyismereti, idegenforgalmi tudósító 1990. Június 10. szám ÁRA: 14,50 Ft Erkölcs és politika Az a mondás, hogy „A stílus: maga az ember" nem csak egyénekre, hanem szervezetekre is érvényes. A modern társadalmakban a pártok közti vita során illik betartani bizonyos íratlan szabályokat. Nem rágalmazásról és más effélékrők van szó — hiszen ezeket a törvény is szankcionálja —, hanem bizonyos korrektségre, ha úgy tetszik egy erkölcsi határ tiszteletben tartására van szükség, ha egy párt vagy politikus hosszú távon is megbízható szeretne maradni. A politikában a korrektség természetesen sokkal tágabb határok között értelmezendő, mint a magánéletben. A harsány hang, a következetes harc meghatározó követelmény egy politikus számára, ha eredményt akar elérni. A politika nem apácák párbeszéde, hiszen Murphy egyik törvénye szerint is „Ahhoz, hogy valami megtisztuljon, valaminek be kell piszkolódnia." Vigyázni kell azonban, mert „Abból, hogy valami bepiszkolódott, még nem következik az, hogy valami meg is tisztult". A politika: hatalmi harc, és a gyengéd eszközök jó része eleve nem alkalmas eredmények elérésére. A „piszkos munkát" is el kell végeznie valakinek, és most ennek nem pejoratív jelentéséről van szó. Ezen olyan tevékenységet kell érteni, mint az utcaseprés vagy a szeméthordás. Ezek a tevékenységek ma is eléggé megbélyegzettek, holott a társadalom nem tud meglenni nélkülük. — Másik példa: Jézus korbáccsal verte ki a kufárokat a templomból, mert azt latrok barlangjává tették. Egyik tanítványát a lenézett vámszedők közül választotta ki. De azt is ő mondta a bűnös asszonyra: „Aki közületek nem bűnös, az vessen rá először követ." (János ev. 8,7) A megbocsájtás, mint keresztyén kötelesség, hogyan egyeztethető össze a korbáccsal? A válasz a keresztfán hangzott el: — Uram, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek." A politikai hatalom képviselői azonban többnyire tudták és tudják, hogy mit cselekesznek. Persze, nem mindig vállalták a felelősséget és a hatalomról sem tudtak mindig önként lemondani. A szabályozást-a politikának kell elvégeznie. Azok a kényeskedően finom, főleg humán értelmiségi megnyilatkozók, akik fanyalognak az úgynevezett pártoskodástól, akik úgy érzik, hogy ők akkor maradnak tiszták és becsületesek, ha nem piszkolják be magukat egyik politikai áramlathoz való tartozással sem, - lehetnek a maguk szakmájában kiválóak, jellemükben becsületesek, de a társadalom és az erkölcs törvényeit nem igazán értik. Az ide tartozók közül néhányan érdekes módon adott esetben a legkevésbé sem tudják betartani a politikai korrektség tág követelményeit, a krisztusi felebaráti szeretetről nem is beszélve. A tudatos bűnösöket ártalmatlanná kell tenni, mindaddig, amíg másokra veszélyt jelentenek: a tudatlanokat harag nélkül fel kell világosítani. Gyűlölni pedig senkit sem szabad! Arról a szókapcsolatról, hogy „erkölcs és politika", még az értelmiségiek túlnyomó többségének is az jut az eszébe: fából vaskarika. Holott éppen ezek egyeztetésének hiánya okozta és okozza az emberiség legnagyobb problémáit. Nem tudjuk egyeztetni a politika harcos következetességének követelményét a keresztyén erkölcsiséggel. Elfelejtjük Jézus szavait: „Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre, hanem hogy fegyvert." (Máthé ev. 10,34) A Könyvek Könyve, a Biblia, - egyszerűnek tűnő példázataival a kor népéhez szólt és szól. Szól azonban a történetek és kijelentések mögött meghúzódó gondolatokról, amelyek igazságának megértéséhez, az ismereteken kívül, továbbgondolás is szükséges. Intelligencia olyan értelemben, amely független a képzettségtől. Nem recepteket szolgáltat, hanem olyan, mindenkor érvényes emberi magatartásformákra hívja fel a figyelmünket, — közvetett módon is —, amelyek megértéséhez a krisztusi humánum és az emberi logika egyaránt szükséges. A történelem is bizonyítja,hogy azok a rendszerek adtak relatív biztonságot és boldogságot a társadalomnak, amelyek ezeket az elveket a legjobban meg tudták közelíteni. A fentiek megértéséhez átfogó ismeretanyag és erkölcsi érzék egyaránt szükséges. A vakhit szomorú következményei közismertek. Míg a becsületes egyedek a krisztusi tanításból csak a passzív tűrést, a felebaráti, sőt: az ellenség szeretetét fogadják el tevékenységük alapjául, és nem hajlandók tudomásul venni, hogy aktívan is tenni kell valamit — továbbra is sok gátlástalan fog uralkodni és a társadalom egésze fejlődni nem fog! A számunkra szükséges politikai stílust — ami lényegében formai dolog — eredményes gyakorlattá csak olyan politika és politikusok tehetik, akiknek a forma az erkölcsi tartalomból következik és nem csupán a tömegek félrevezetésére, vagy megnyugtatására szolgáló eszközként alkalmazzák. dr. Lik László HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Balogh Gyöngyi - Marianna és Várady László — Miklós; Báint Magdolna - Mária és Braun István — János; Bors Bernadett és Pálinkás Zsolt; Dombi Éva és Papp Zoltán — Gyula; Farkas Ildikó és Kisszölgyémi István; Hugyecz Timea és Bartal László - Lajos; Kovács Erika és Üveges Gábor; Urbanics Borbála és Sinkó Gyula. Valamennyiüknek sok szerencsét, megértést és boldogságot kíván az Esztergom és Vidéke Június 10.: 14.: 15., 21.: 22., 28.: 29., Lessing: Minna von Barnhelm (Vígjáték, a Színművészeti Főiskola előadása, 20,30 órakor) Az Állami Balett Intézet Néptánc-tagozatának folklór műsora, 19,00 órakor 16., 17. (esőnap: 18.) Táncra lábam! (A Magyar Állami Népi Együttes műsora, 19,00 órakor) Az Állami Balett Intézet Néptánc-tagozatának folklór műsora, 19,00 órakor 23., 24. (esőnap: 25.) Mozart: A színigazgató Pergolesi: Az úrhatnám szolgáló (Kamara vígoperák, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola előadása, 20,30 órakor) Bihari képeskönyv (A Bihari János Táncegyüttes folklór műsora, 19,00 órakor) 30. július 1. Paraszt biblia (A Honvéd Együttes előadása, 2030 órakor) Július 2., 3., 4. (esőnap: 5.) 6., 7., 8. (esőnap: 9.) Heltai Jenő: A néma levente (A Játékszín előadása, 2030 órakor) 12., 13. Naphívogató (A Vasas Művészegyüttes tánckarának előadása, 19,00 órakor) 14., 15. Esztergomi históriások (20,00 órakor) 19.: Naphívogató (A Vasas Művészegyüttes tánckarának előadása, 19,00 órakor) 20., 21., 22. (esőnap: 23.) Hervé: Nebáncsvirág (Operett, a székesfehérvári Vörösmarty Színház előadása, 2030 órakor) 26.: Naphívogató (A Vasas Művészegyüttes tánckarának előadása, 19,00 órakor) 27., 28., 29. (esőnap: 30.) Hervé: Nebáncsvirág (Operett, a székesfehérvári Vörösharty Színház előadása, 2030 órakor) ,A BÉKESZERZŐDÉS ALÁÍRÁSA ELŐTT ÁLLUNK. A napokban van hetven éve annak, hogy a magyar békeszerződést aláírták a Párizs melletti Versaillesberí, a Kis Trianon palotában. A történelmi Magyarországot feldaraboló békét az elmúlt években többen is értékelték. Most azt szeretném bemutatni, hogy egy különösen is érintett vármegye törvényhatósági bizottsága hogyan foglalt állást a béke diktátummal kapcsolatban. A magyar békeküldöttség 1920. január 7-én érkezett meg Párizsba. A békefeltételeket január 15én ismerték meg, s a magyar békeküldöttség vezetője, gróf Apponyi Albert másnap válaszolt rá. Á magyar kormánynak a válaszjegyzékét, mint tudjukjlényegében elutasították. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága első, 1920. évi ülésén, február 26-án dr. Szilárd Béla nemzetgyűlési képviselőt bízta meg a terüle tvédő liga tiltakozó nyilatkozatának aláírására, amelyet a francia departementekhez címeztek. A békeszerződések területi kérdéseivel foglalkozó bizottság elnöke^ Tardieu francia külügyminiszter volt. A központi hatalmak megbüntetésének fő követelői a franciák voltak. A békekonferenciát 1919. január 18-án avval nyitotta meg Poincaré köztársasági elnök: ,,. . . most már csupán az van hátra, hogy a győzelem minden gyümölcsét learassuk." A következő törvényhatósági bizottsági ülésen, 1920 május 29-én ( Palkovics László alispán megnyitójában még szűkszavúan beszélt: ,A békeszerződés aláírása előtt állunk, s ez gyásszal tölthetné el szívünket, azonban a világ politika nem ismer érzelmi momentumokat. A béke aláírásának kérdésénél csak a rideg ész szavára kell hallgatnunk, a két rossz közül a kevésbé rosszat kell választanunk." Somogy megye átiratára ismét az alispán fogalmazta meg a vármegyei törvényhatósági bizottság szenvedélyes véleményét: „Esztergom vármegye sem tiltakozik többé! Nem átkozza a kezet, amely aláírja azt az írást! Hisz nem fog az megrögzíteni semmit! Mert nem fogja belé vinni a magyar lelket, a magyar szívet, a magyar érzést! De annál inkább hisz hívő hittel, bízik bizakodó erővel, hogy abból az acélHETVEN EVE tóiból, amelyet többé nem az átok súlya alatt remegő ,,kéz" vezet, ki fog, mert ki kell pattannia, a halál küszöbén, az ezeréves élet ama szikrájának, amely újra gyújt, hogy tisztító tűzként kiváltsa az önzetlen haza szeretetnek igazi lángját, amely végre el fogja hamvasztani az országban dúló örökös pártviszályt, gyűlölködést, s a minden magasztos célt háttérbe szorító egyéni érvényesülés áldatlan harcát! És ha ez utolsó pillanatban, a halál küszöbén önzetlenül újra egyek leszünk, ha az önös vagy pártérdekek fölé foguk emelni az ország egyedül álló legszentebb érdekét, szóval ha igaz keresztények és a régi jellem hű magyaqai leszünk a hazának, amelyet nem áshat alá, nem rendíthet meg többé a szóban forgó vagy bármely hasonló szerződésnek nevezett írásmű!" 1920 október 16-án a vármegyeház nagytermében került sor az új főispán, dr. Czobor Imre beiktatására. A főispán a kormányprogram ismertetése után így fejezte be beszédét: ,JBeszédem végső szavai pedig legyenek üdvöz-' let a Duna túlsó oldalán lakó idegen rabságban sínylődő véreinknek, kik bizodalommal váqák a felszabadulás óráját. Megpróbáltatásunk szomorú napjaiban nyújtson erőt, vigaszt a mi imádságunk, nemzeti fohászunk: Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszen Magyarország feltámadásában. Amen." Hetven év tapasztalatával a krónikás feladata nem lehet csak az 1920-as év hangulatának felidézése. A trianoni döntés máig sok keresűséget okozott a Kárpátmedence népeinek, magyaroknak és más népeknek is. A történelem nem ismeri a ,,mi lett volna" kérdést. így nem tudhatjuk, hogy mire vezetett volna, ha a magyar békeküldöttség csak a magyarok lakta területek megtartására koncentrál és, fő kérdésként, az erős kisebbségvédelmi jogszabályokért harcolt volna. Napjaink valósága mutatja, hogy még sokat kell tenni azért, hogy anyanyelvéért egyetlen ember se lehessen másodrangú állampolgár a nagybetűvel írt EURÓPÁ-ban. Ortutay András