Esztergom és Vidéke, 1990

1990. május / 9. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Vendégeink voltak JEAN-CLAUDE BRANCHET KARMESTER (Franciaország) A városi szimfonikus zenakart és a Balassa Bálint énekkart vezé­nyelte a Fepences templomban tartott bérleti hangversenyen a franciaországi Clermont Ferrond­ból érkezett kiváló karnagy Jean— Claude Branchet. Műsoron volt J.Haydn: MISSA BREVIS ST-JOANNIS DE DEO (B-dur) valamint W.A. MOZART: Koronázási mise (C-dur). Orgonán közreműködött Remé­nyi József, a Ferences gimnázi­um tanulója. Szólisták: Natalie Branchet (szoprán), Fiedler Éva (alt), Szeberényi Ferenc (tenor) és Jelinek Gábor (basszus). A műsorban elhangzott műveket a zenakarral és az énekkarral Reményi Károly karrr ster, zene­iskolai igazgató tanította be. DR.GLOVICZKI PÉTER ÉR­SEBÉSZ PROFESSZOR (Egye­sült Államok). A világhírű Mayo-klinika (Roch­ester, Minnesota áliam) orvospro­fesszora — a szeptemberben ha­zánkban rendezendő nemzetközi érsebész kongresszus előkészülete­ivel összefüggésben - látogatást tett városunkban. Szakmai területe a mellkasi és hasi érrendszer sebészi kezelése, a vénás rendszer rekonstrukciója mikroszkópos (!) érsebészeti mű­tétekkel. Gloviczki doktor 1981-ig tanár­segédként működött az Országos Érsebészeti Intézetben (Bp.) és városunk lakói közül többen az ő műtétei során nyerték vissza egészségüket. Szeptemberben több előadás­sal vesz részt a kongresszuson. Pálos Imre Vendégeink lesznek 1989. június 29-től július 3-ig mintegy 3000 magyar töltött néhány szép napot München kör­nyékén felső-bajorországi kis fal­vak katolikus közösségeinek ven­dégeként. Az utazás az „Ezüst Sirály" akció keretében zajlott és fénypontja június 30-án a münc­heni Szent Mihály templomban tartott ökumenikus istentisztelet volt. Az „Ezüst Sirály" akciónak húsz éves múltja van: egy kis, 80 fős szövetség szervezi, amely túl­nyomórészt a közélet és az egy­házi élet ismeri éniségeiből áll. Célja, hogy fölareszünk katoliku­sainak körébe-1 közös európai tu­datot alakítson ki és terjesszen. A tavaly nyári találkozóra 45 esztergomi is elutazott, nagyrészt a Szent Anna plébániaközösség­ből. Szálláshelyük Murnau volt, ahol Paskai László bíboros, prímás esztergomi érsek misét celebrált az ottani Szent Miklós templomban, majd az esztergomi hívekkel e­gyütt részt vett az ezt követő hangulatos egyházi és városi ün­nepségen. Murnaui barátaink az ott töl­tött napok idején hallatlan gaz­dag programmal kápráztattak el bennünket. Kitűnő szervezésük, mindenre kiterjedő figyelmük és az egyöntetűen meleg és barát­ságos vendégszeretet nehézzé tet­te az elválást. Most azonban az örömben lesz részünk, hogy ezt a vendég­szeretetet a magunk szerényebb módján, ám annál nagyobb szere­tettel viszonozhassuk. Pünkösd hétfőjén, június 4-én érkeznek hozzánk tavalyi murnaui vendég­látóink. Háromnapos itt-tartózko­dásukat igyekszünk mi is széppé és tartalmassá tenni, s remeljük, hogy városunk vendégeiként ha­sonlóan szép és maradandó él­ményekkel távoznak majd. (Vára dy né) Gyermeklevél Finnországból Parassapusztánál léptük át a ha­tárt és Vác felé mentünk tovább. Az éjszakát ott töltöttük, egy Duna-menti kis szállodában. Reg­gel megnéztük a várost, és 'meg­csodáltuk a Trabantokat, amelye­ket most láttam közelről először. Finnországban ilyeneket nem le­het látni, Lengyelországban pedig annyira siettünk mindig, hogy nem volt időnk megnézni őket. Visegrád felé folytattuk útunkat, ahol rengeteg volt a turista és a kiránduló diák. Megnéztük a vá­rost, majd továbbmentünk Esz­tergomba, ahol néhány napot töltöttünk. Jártunk a várban és a Bazilikában. Egy napon, mikor apa és anya a városban sétált, az öcsém zuhanyozni ment és lefor­rázta magát. Amikor a szüleink visszaérkeztek, elvitték orvoshoz, aki elsősegélyben részesítette őt, bekötözte az égési sebeket. Ké­sőbb, amikor megkérdeztem, hogy miért nem sírt, azt válaszolta: Nem mertem sírni, mert ott volt a polgármester is. Esztergomból Budapestre utaz­tunk. Útközben megálltunk Szent­endrén, ahol nagyon sok ember volt, láttunk egy bűvészt meg egy embert, aki csemballón ját­szott. Budapestre menet az autók so­kaságát csodáltuk, meg azt, hogy milyen gyorsan mennek a Tra­bantok. Hallottam róluk negatívu­mokat és pozitívumokat. Negatí­vumként azt, hogy szennyezik a levegőt, pozitívumként, hogy nem mennek nagyon gyorsan. Mégis gyorsan, fürgén mozogtak a nagy forgalomban. Jártunk a Gellért Szállóban, ahol életemben először próbáltam ki a hullámfürdőt. Az öcsém pedig bosszankodott. mert az égési sérülések miatt nem fürödhetett. Jártunk még a Vár­ban és egy régi templomban. Bu­dapestről Pusztavacson keresztül a Balatonra mentünk. A jó útak­nak köszönhetően az út nem tartott sokáig. Útközben nagy szőlőskertek mellett hajtottunk el. Balatonfüreden laktunk egy kis szállodában. i Innen Nagykanizsára mentünk, ami a határátlépés előtti utolsó állomásunk volt. Itt bevásároltunk és megebédeltünk. Magyarország­ról leginkább az ételek, a jó idő­járás, a különböző helyek és per­sze a Trabant maradt meg az em­lékezetemben. Egy vágyam ma­radt, hogy kipróbálhassam a Tra­bantot, ugyanis otthon néha sza­bad vezetnem az udvaron. Esa Luoto (Espoo - Finnország) KIÁLLÍTÁS 1990. május 25-én 17 órakor nyílik BALLA ANDRÁS fotómű­vész gyűjteményes, színes fotó­kiállítása, a Balassa Múzeumban. Megnyitja Fábián László író. A tárlat augusztus 20-ig tart nyitva. UJ SZÉKHÁZBA költözött a Komturist. Az ün­nepélyes megnyitót május 4-én tartották a Lőrinc (Mártírok) u. 6. szám alatt. Délnyugat-Pilis helynevei PILISSZENTLÉLEK A mai falu helyén levő völgyet Bend völgyének hívták az árpád­korban. Egy 1265(?) - IV. Béla királytól származó — adomány­levél Benedek-völgy néven említi. Megtudjuk ebből, hogy a hallga­tag és szorgalmas pálos barátokat nagyon kedvelő király a mai p.szentléleki rommal azonos va­dászkastélyát a pálosoknak ado­mányozta, újabb kolostoralapítás céljából. Ez azonban csak jóval később valósult meg, amikor IV. (Kún) László király 1287. évben végrehajtotta nagyapja rendelkezé­sét és ténylegesen át is adta a va­dászkastélyt kolostorrá alakítás végett a szomszédos Kesztölc— Klastrompusztai pálosoknak. A szerzetesek a Szent Lélek tiszte­letére (Sanctus Spiritus de Pilisio) szentelték fel új — immáron máso­dik — kolostorukat. Ettől kezdve Szentléleki völgy a helység — de még nem falu! - neve. Az 1700-as évek első három évtizedében — is­mét pálos égisz alatt - üveggyár­tás folyt ugyanitt. Ezért Huta­szentlélek a kis erdei település új neve. Az üveggyártás megszűn­te után — jóval később — alakult ki a ma hivatalos Pilisszentlélek szó, ám idős emberek ajkán még mindig gyakori a rövidebb, egysze­rűbb Huta kifejezés. NÉGY HOLDAK A nagyon szerény és kevés szántóval rendelkező hegyi kis­község határában igen nagy szó volt, ha valaki négy hold — egy tagban levő — szántóingatlannal rendelkezhetett itt. E hajdani „nagybirtokos" nevét már nem ismerjük. A szántók jórésze par­lagon hever, ill. beerdősítésre vár. HREBEN Az itt magasodó, messziről fel­tűnő, dolomit-sziklacsoport a fésű fogaira emlékeztet A fésűszlovák­ul hreben A turistatérképek és -útikönyvek Fekete kő néven em­lítik ugyan, ám a helyi lakosság és a környező falvak népe az előb­bi Hreben szót ismeri és használ­ja (György Béla ker.vez.vadász k.). HUSZTINA E szlovák szó magyar jelentése: sűrű fiatalos, sűrűség. Nyilván né­hány emberöltővel ezelőtti, jól sikerült természetes felújítás em­lékét őrzi. KÉTBÜKKFANYEREG A valamikor Pest—Pilis—Solt— —Kiskun és Esztergom vármegye határán — határjel gyanánt — két idős és méretes bükkfa állt egy­mással szemben. Közöttük húzó­dott a tényleges közigazgatási határvonal. Á nyereg szó a dom­borzatra utal. SIMON HALÁLA A szájhagyomány szerint egy Simon nevű, bölcs és öreg remete élt itt. Sziklához támasztott, egy­szerű kunyhója és szíve mindig nyitva állt a szomszédos hegyi falvak betegei vagy tanácskérői számára. Mivel itt érte a halál is, ugyanide temették. Élete és min­denkin segítő jószíve emlékét év­századok óta jobban őrzi e két szó, mintha „nagy" ember lett volna — kőbe vésett és elfelejtett hőstettekkel (György B. és Min­czér Ferenc gkv. k.). HLAPEC E szlovák szó magyar jelenté­se: kisgyermek. A nagyon régi — és nagyon szegény — idők­ben a falutól ilyen messze eső, távoli helyre is eljárt a nép sarlóval(!) füvet vágni, ill. takar­mányt készíteni. Egy fiatalasz­szony (akkor még nem volt böl­csőde) kénytelen volt magával hozni ide is beteges kisgyerme­két, akit itt ért a halál (György B. k.). LEÁNY- ÉS LEGÉNYBARLANG A hagyomány szerint a török térhódítás idején idemenekült a közeli Kesztölc fiatalkorú lakossá­ga az elhurcolás és rabszolgasors elől. Egyikben a leányok, másik­ban a legények húzódtak meg. Itt lakott a rendalapító Özséb eszter­gomi remete-kanonok is az 1240-es évek második felében, akiről rész­letesebben később szólunk. Ma turista-látványosság, ill. kirán­dulóhely. IN MEMÓRIÁM HORTOBÁGYI TIBOR (1912-1990) 1990. húsvét hétfőjén, életének 79. évében elhunyt dr. honoris causa DR. HORTOBÁGYI TIBOR ny. egyetemi tanár, hidro­biológus, Esztergom város díszpolgára, az Esztergomi Balassa Bálint Társaság tiszteletbeli tagja. Diákéveit Esztergomban töltötte, az Érseki Tanítóképzőben szerezte első oklevelét, 1930-ban. Az egri és a nyíregyházi tanárképző főiskolák növénytani tan­székének alapítója, 25 évig a Gödöllői Agrártudományi Egyetem növénytani és növényélettani tanszékének tanszékvezető profesz­szora (közben az egyetem rektora), számos tankönyv, tudományos és ismeretterjesztő közlemény szerzője, több társaság, bizottság elnöke, a Hermann Ottó, a Vásárhelyi Pál és a Gelei József díjak birtokosa és más magas kitüntetések tulajdonosa volt. 1990. május 2-án a budapesti Farkasréti temetőben búcsúztak tőle szerettei, tisztelői és városunk képviselői. Várossétánkat folytassuk most a város déli „Buda-kapujától" (ma Hősök tere) a Kossuth L.u. pá­ratlan házsorán a városközpont felé. A Buda-kapu előtt állt az árkádos „strázsaház". A kapu le­bontása után a XIX. század kö­zepén ide elemi iskolát helyez­tek, majd amikor ezt a házat is hamarosan lebontották és az isko­la a mai 65. számú házban műkö­dött. Ezt a házat napjainkig is „kapuiskola házának" nevezi a köznyelv. A volt Buda-kaputól a Kis Dunáig nem építették fel a XVIII. században a középkori vá­rosfalat, helyette mély árok és bo­zótos gát védte itt a várost. En­nek az ároknak az északi oldalán hamarosan felépült a házsor, amit Árok sornak neveztek. Az árok feltöltése után a déli oldal is be­épült. Ekkor már Árok utcának nevezték. Ezért olyan széles a mai esztergomi származású Hulényi Péter I85l) :ben szerezte meg a pa­tikus diplomát Pesten. Ettől kezd­ve többször folyamodott a város­hoz patikajogért, de város védte az akkori Krakovitzer — patikát, és csak 1861-ben adott engedélyt e patika nyitására azzal az indoko­lással: „nehogy a város külső la­kosságának czélja és érdeke mel­lőztessék az ujonnanni gyógyszer­tár léte a Buda utczán a Barátok és a Halottak utczájától egészen a Budaőkapuig lészen megnyugta­tó." Ez az engedély személyjogú patikára szólt, ami azt jelenti, hogy el nem adható és csak egye­nes ágon örökölhető. Hulényi azonban a fő utcára vágyakozott. Ebben a törekvésében a mende­monda szerint az vezette, hogy a Halottak közén a Belvárosi teme­tőbe vonuló halottas menetek a patikája elé érve azt kiáltották: patika Kerschbaummayer Károly tulajdona és maradt az 1950-i államosításig. Ezért nevezték ezt a patikát napjainkig is Kersch­baummayer patikának. Ő készít­tette a patika belső berendezését, amely eredeti állapotában nemes egyszerűségével a századeleji bú­torművességnek ma is értékes em­léke. Kerschbaummayer Károly 1951-ben a patika államosítása után meghalt. Egész életében épp úgy szerették, mint az I.sz. pati­ka tulajdonosát, Rochlitz Elemért. Kerschbaummayer Károlynak 5 gyermeke volt. A legidősebbet, Viktort szánta a patika örökösé­nek, aki azonban 1916-ban, ta­nulmányai közben, tüdőbajban meghalt. Második fia Ödön (1896­1976.) ekkor már orvostanhallga­tó volt, de hamar a frontra, majd hadifogsába került. Hazajőve ab­bahagyta orvosi tanulmányait, SZOLALJATOK MEG,RÉGI ESZTERGOMI HAZAK! (9.) - 2. sz. patika háza - (Kossuth L. u. 41.) Rudas László utca. A városba be­felé jövet a Kis Dunához vezető utcát, a mai Eszperantó utcát előbb Szél utcának, majd az 1905-ös hivatalos utcanév adáskor Horánszky Nándorról, a városnak 1882-87 közötti képviselőjéről nevezték e'. Végre térjünk a 41. szám törté­netére. Ahol a város II. számú patikája ma is működik. Ezt a há­zat a város építtette 1742-ben katonai szállásháznak. 1750-ben tábornokháznak nevezték. Az 1777-es Eperjessy térképen C be­tűvel jelölték, házszám helyett. A hozzátartozó jegyzékben pedig „a város quártélyháza" a neve. A XIX. században lett lakóház. Mint lovag Richárd von Reichards­berg tulajdona. Ennek özvegye 1872-ben eladta a házat Hulényi Péter patikusnak, akinek az akkori Buda utca és a Halottak köze sar­kán álló Trenker házban volt a patikája, „A Megváltóhoz". Az „halál ellen nincs orvosság". Ezért törekedett "Buda utcai ház vásár­lására. Ehhez járult nagy öröme, hogy 47 éves korára 1871-ben megszületett Etelka leánya, így már örököse is volt a patikának. Több gyermeke nem volt, így ami­kor a leánya felnőtt, legnagyobb gondja az volt, hogy patikus veje lehessen. Segítségére sietett jóba­rátja, Nozdrovitzky Miklós, aki­nek az édesanyja Kerschbaumayer lány volt. Unokaöccse a magyaróván szüle­tésű Kerschbaummayer Károly 1865-1951) 1889-ben szerezte meg a gyógyszerész diplomát Bécs­ben. Hulényi Etelka ekkor már 18 éves volt. Meghívták a fiatal­embert Esztergomba, akinek meg­tetszett a patikus lány, és 1892. október 4-én meg is tartották az esküvőt. A fiatal férj pedig mint örökös beállt segédnek a patiká­ba. Hulényi Péter 1909-ben halt meg és ekkor lett a személyjogú mert ahhoz, hogy a patikát foly­tathassa, gyógyszerész diplomát kellett szereznie. Ezt 1925-ben szerezte meg. Ekkor beállt édes­apjához segédnek és az is maradt 1950-ig, az államosításig. Ekkor kihelyezték Pilismaróira, a patika vezetőjének. Minthogy a házat is államosították, kiköltözött e ház­ból is és Pilismarótra ment. Nyug­díjazása után Szentgyörgymezőn lakott, ott halt meg 1979-ben. A II. számú patika vezetésével pedig Rochlitz Elemért bízták meg az államosítás után. hogy ő se maradhasson saját patikájában. Őt azonban nyugalomba vonulása után visszahelyezték volt patiká­jába, de csak beosztottnak. A volt Kerschbaummayer ház­ban ma már csak egyetlen Kersch­baummayer unoka lakik, aki ke­gyelettel őrzi a patika régi cégérét, a Megváltónak olaj festésű képét. Prokoppné dr.Stengl Marianna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents