Esztergom és Vidéke, 1990

1990. május / 8. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 GÚZSBA KÖTÖTT KÖRNYEZETVÉDELEM 1990. április 18-án környezetvédelmi szakmai napon vettem részt az almásfüzitői Timföldgyárban, közel nyolcvan KomáromEsztergom megyei környezetvédő ipari szakember társaságában. Vendéglátóink helyszíni szemle során tájékoztattak a hulladéktárolási nehézségekről, valamint a megye hőerőműveinek környezetszennyező hatásairól és a tervezett megoldásokról. A helyzet enyhén szólva siralmas. No nem azért, mert a szakemberek nem találják az optimális környezetvédő megoldást. . . Olyan rabszolgákhoz lehetne őket hasonlítani, akiket egy kút mélyén kötöttek gúzsba. Szűk tér, magas falak és sokszálú erős kötél. A legerősebb szál a költség. Egy olyan társadalomban, ahol tervgazdálkodás címén negyven éven át rablógazdálkodás folyt; ahol közel húsz éve nem lehet igazán fejleszteni; ahol ma, a kétszámjegyű infláció korában is olyan szabályozók szerint képződik a fejlesztési alap, mint húsz éve, ott a környezetvédelem nem kaphat valóságos teret. Pedig az utolsó órában vagyunk. Megyénk hőerőművei — köztük a dorogi — az egyre romló szénminőség miatt a por és a kéndioxid tonnáit szórják a levegőbe; hulladékainkat szépséges völgyeinkben ássuk el és azt mondjuk, drága a kéményre a szűrőfilter, s a hulladékhasznosítás pedig nem gazdaságos. De mihez viszonyítva nem gazdaságos? A termeléshez? A környezetvédelemre fordítható összeghez? Vagy életünkhöz?. . . Nekem valahogy az az eljárás a szimpatikusabb, melynek során a füstgázban lévő kéndioxidból kénsavat gyártanak — és nem kénsavas esőt. Még akkor is, ha van ennél olcsóbb kénsavgyártó technológia! Le kellene tehát bontani a falakat, ki kellene oldani a köteleket, mert rövidesen a nyakunkra szorul. Április 8-án lezártunk egy korszakot. Hitet tettünk amellett, hogy új úton indulunk el. De ez az út is csak akkor vezet el a célhoz, ha unokáink is kirándulhatnak a zöldbe. Szeder Balázs EGY RÖVID HÍR! A bánomi iskolában az idén is megrendezték a József Attila Napokat. Az április 19-20-án tartott rendezvénysorozatban szaktárgyi versenyek, pódiumjáték, városséta, KRESZ-vetélkedő, számítógépes foglalkozás, reneszánsz irodalmi vetélkedő, tréfás szabadtéri versenyek, művészeti szemle, Kazinczy szépkiejtési verseny és sok más érdekes program kapott helyt. Külön érdekességként említjük a helytörténeti fakultációsok előadássorozatát: Esztergom második virágkoráról, a Vitéz-palotáról, a város régi iskoláiról. .. Délnyugat-Pilis helynevei FÁRI KUT A monda szerint itt lett öngyilkos egy Fári nevű, nagyon szép és gazdag török leány, mivel nem mehetett feleségül az erre legeltető, de más hiten lévő

1 („gyaur") magyar juhászlegényhez (Berkesi I. k.). UGRÓ ÚT Középső, meredek szakaszán lépcsőszerű, nagy kövek voltak, amelyeken csak ugrálva, zökkenőkkel haladhatott át a fogat. Az 1970-es években Perlaki Kornél erdésztechnikus robbantással tehergépkocsi részére is járhatóvá tette az Ugró utat. BRANDT VILLA Brandt Vilmos zsibói főszolgabíró az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása után került Erdélyből Budapestre. Politikai pályafutása csúcsán a Magyar Egységes Párt országos elnöki székében találjuk. Egyidejűleg a képviselőház elnöki tisztét is betöltötte. Az 1930-as évek elejétől 1944. évig vadászbérlője volt a városi erdő jelentős részének. Kisebb vadászházának — „villájának" — romjai még fellelhetők a mai 27. KG j. földrészlet DNY-i sarkán. Vadőije — állandó jelleggel ugyanitt lakott, de kissé lejjebb, a mai KPM.-út mellett. Brandt Vilmosnak, a nyilas hatalomátvétel után rövidesen nyoma veszett, de a Brandt villa helynév környékszerte közismert (Pózna J. k.). RÁRÓ Horváth Ernő érdéi munkás tájékozottsága szerint egy régi erdész nevéről elnevezve. Pózna J. ezzel szemben valószínűsíti, hogy a szomszédos pilisszentléleki legelőt első ízben 1287-1526. évek között birtokoló pálos szerzetesek ménesének volt ez a környék állandó tartózkodási helye (A ráró — akárcsak a turul — őseink mitologikus madara volt. A honfoglalás utáni századokon lett e szóból gyakori lónév.) SZALMA HÍD (Az Esztergom—P.szentlélekDobogókői KPM.-út és a Szent János (Szentlélek) pat^k metszéspontján) A mai kőboltíves műtárgy „elődje" az útépítést megelőző időkben, mintegy 100 m-rel lejjebb „állott". Nem is volt híd, hanem egyszerű gázló. Fagyos téÜ időben szalmával töltötték fel, hogy könnyebben átjuthasson rajta a fogat. A szalma és a közéje fagyott víz biztosította a téli forgalmat. A mai KPM.-út 1936/37. évi megépítése folytán feleslegessé vált a szóban lévő gázló, de a közeli híd neve azóta is Szalma híd (Berkesi I. k.). TÜZKÖVES ÁROK Rendkívül köves, fogattal nehezen járható földút, ahol a bekötött kerék abroncsa tűzkő módjára szikrázott a köveken (Berkesi I. k.). JAKUS FA E vastag, öreg, ma is fajéiként fenntartott bükkfához kötözték asszonyruhába öltözött kesztölci vadorzókí?) büntetésképpen Jakus János városi erdészt, az 1920-as években, mivel kegyetlen, a szegényekkel együtt nem érző, népszerűtlen ember volt. Állítólag csak harmadnapra szabadította ki egy arra haladó kesztölci ember az éhségtől, szomjúságtól, rengeteg szúnyogcsípéstől halálra vált erdészt, aki - hála helyett - erdei kihágás alapos gyanúja címén feljelentette megmentőjét (Berkesi I. k.). HÁROMSZÁZ GARÁDICS A Feketehegy É-i oldalában húzódó, keskeny, erősen köves, meredek turistaösvény olyan a rengeteg sziklakibúvástól, mintha sok lépcsőn — garádicson — haladna az ember (A latin gradus jelentése: lépcső; a gradus elmagyarosodott alakja: grádics, ill. garádics.) SZÁRAZ FARKAS A nagyon régi — de bizonyára nem alaptalan — szájhagyomány szerint egy erre járó szlovák ember Y-alakú fa ágai közé szorult, eleven farkassal találkozott itt. Ijedtében elfutott és csak egy év múlva merészkedett megint erre. Ekkorra azonban már csupán a farkas száraz temetét találta a két ág között. (A régi Pilisben — a medve kivételével — minden vad megtalálható volt, tehát a farkas is, egészen az 1700-as évek közepéig.) (Berkesi I. k.). TARTALÉK ERDŐ A régi térszakozás idején nem mindig jött össze az évenkénti azonos nagyságú vágásterületről azonos mennyiségű fatömeg. Ha hiány mutatkozott: e tartalék területről pótolták a még szükséges fatömeget. E célból ezt az erdőt kikapcsolták a gazdasági beosztásból és tartalékként kezelték (Berkesi I. k.). NAGY CSEREPES E talajvédelmi rendeltetésű er. felső térszínén lapos andezitkövek sokaságát találjuk. E kövek háztetőcserép módra fedik a hegytetőt (Pózna J. k.). A népi hiedelem szerint ugyanitt állt Árpád vezér földvára is. Innen a hely másik neve: Árpádvár. Ezt azonban egy régészeti kutatás sem erősiti meg. CSIPKE VÖLGY A völgy mélyén húzódó út két oldalán termelték ki a közeli pilisszentléleki üveggyártás alapanyagát, a kvarcot, az 1700-as évek első harmadában. Az 1—2 m

3-es alkalmi kvarcbányák sokasága olyan képet mutat, mintha kicsipkézték volna a völgyet (Pózna J- k Dobay Pál Előszedem kezed rótta könyvet m7 (500 éves a Szalkai-kódex) A magyar neveléstörténet európai hírű, nagybecsű dokumentuma az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban a Szalkai-kódex, amely a Mátyás király korabeli magyar iskolákba enged bepillantani. Ez a kódex 6 terjedelmes — 528 — oldal-füzetet foglal magába, amelyeket 1489-1490-ben Szálkái László, a későbbi főkancellár és esztergomi érsek írt tele 14—15 éves korában latin szövegekkel, száznál több magyar szó közbeírásával. Az egyes füzetek végét — akkori szokás szerint — záradékkal látta el a diák Szálkái. A retorika anyag terjedelmes szövegét 1490. május 7-12-e kqzött másolta le. Május 7-én a kiváló bolognai jogtudós szövegének lemásolásával végzett a szorgalmas diák: „Vége Johannes Andreae professzor könyvének, én írtam ezt Szálkái László, Patakon, a bakkalaureus (tudományos fokozat, a bölcsészeti fakultás másodéves növendékei kaphatták sikeres vizsgáik után) Kisvárdai János rektor vezetése alatt 1490. május 7-én." Ezután 5 nap alatt elkészült a következő füzet, amelynek végén ez olvasható: „Én írtam ezt, Szálkái László, május 12-én, a pataki iskola jelenlegi rektorának, a bakkalaureus Kisvárdai János vezetésével, az Ur 1490-ik esztendejében." Büszkeség tölthette el a mátészalkai csizmadiamester kamasz fiát, amikor kis szobájában letette tollát a nagy munka után. Miről álmodozhatott; tán fényes karrierről, udvari méltóságról, ami számára — mivel sem nemes, sem földbirtokos gyerek nem volt — csak a tudományok révén volt elérhető? Vagy Mátyás királyra gondolt, ki ekkor már 17 napja örök álmát aludta a székesfehérvári szentegyházban?.. . Nem tudjuk, de azon az estén ábrándozás közben egy hollót rajzolt szép piros színnel az egyik nagy C betű belsejébe: Mátyás király hollóját. . . Szálkái László hollója 1490-ből A diák Szálkái László álmai valóra váltak: Bakócz Tamás pártfogoltjaként kezdte pályáját. Nemsokára a budai királyi udvarba került, s évekkel később a gyengekezű II. Lajos mellett szinte királyi hatalmat gyakorolt. 1524. május 6-án érsekké lett. S elérkezett 1526 tavasza. Ez a tavasz nem volt olyan gondtalan, mint az 1490. évi, amelyről így írt az akkor még diák Szálkái: „A legfelső egekig ragyogó az idő, szikrázik a levegő, szelek fújdogálnak, a hó elolvad, futnak a patakok, csörgedeznek a források. . . Az egész föld ismét virulni kezd, szépséggel ékesült, s olyan lesz, mint a legszebb, leggyönyörűbb menyasszony..." 1526-ban fellegek tornyosultak az égen, s a díszes menyasszonyi ruhát gyászruhára változtatták. Tömöri Pál kalocsai érsek április 13-án Esztergomba jött, hogy meghozza a vészhírt a királynak,. Szulejmán hadainak Konstantinápolyból történt elindulsáról. Szálkái László prímás 1000 gyalogost és 400 lovast ajánlott fel a törökök elleni hadjáratra, ő maga pedig elkísérte királyát a mohácsi csatába az utolsó lovas csapatban. A király oldala mellett foglalt helyet, s vele maradt a harcmezőn 1526. augusztus 29-én, „ahol kard a toll és vér a tinta, s gyászos eposzát egy nemzet írja; Szálkai ott küzd, harci tűzben égve, s néhány sort ő is írt a nagy hős költeménybe." Egyik történetírónk a következőket írta róla: ,,. . . az a dicsőség jutott neki osztályrészül, hogy a mohácsi gyászmezőn hazájáért meghalhasson, s egy sírba temetkezhessék a nemzet nagyságával." Bánomyné Kovács Ildikó ÉS EGY MÉG RÖVIDEBB HÍR Majoros Gabriella, a Vitéz János Tanítóképző Főiskola hallgatója április 25-én a debreceni Országos Tanítási Versenyen 2.^ helyezést ért el. A Zsolnai-program szerint tartott magyaróra során még a zsűritagok is nevettek. HARC A SZAVAZATOKÉRT (5.) - 1JJ83. június 28-30. (Folytatás) Az elmérgesedett, helyzetet végül Antony Béla nyugdíjazása, Glatz Gyula polgármesterré választása, Huszár Aladár főispán távozása, új főispán kinevezése, Vécs Ottó lemondása, az Esztergom című lap kiadóváltása, s az ezt követő kölcsönös bocsánatkérések oldották viszonylagos békévé. A végleges megoldást azonban Mátéffy Esztergomból való távozása hozta meg. Erre 1933. június l-jén került sor. A Gellért-hegyi Sziklatemplom plébániájának irányítását átvevő Mátéffy nem mondott le ugyan képviselői mandátumáról, de a város mindennapi közéletéből való kiválásával lehetővé tette a belső viszonyok újrarendeződését. A szétzilált esztergomi belviszonyok közepette szinte jól jött Gömbös Gyula Nemzeti Egységmozgalmának zászlóbontása 1933. június 15-én. Az új szerveződés élére dr. Mike Lajos,'volt kereszténypárti elnök állott. A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt új vezetővel, Obermüller Ferenc reáliskolai igazgatóval az élén, kísérelte meg régi fényének visszaszerzését. A két rivalizáló erő között feltűntek a hivatalos közvélemény által nagy ellenérzéssel fogadott szélsőjobboldali szervezetek is. Az Esztergomban 1934 júniusában feltűnt buzogánykeresztes plakátokkal kapcsolatban a helyi sajtó megjegyezte: „Esztergomban csak Krisztus keresztjének, s az apostoli kettős keresztnek ... van varázsa és hatása. Más keresztre nincsen szüksége a katolikus magyarságnak. Horogkereszt! Nyilaskereszt! Buzogánykereszt! Divatos keresztek. Esztergomban nem kellenek." A plakátok hirdette buzogánykeresztes gyűlést végül — helyi lapvélemény szerint — csekély érdeklődés mellett ugyan, de megtartották. Viszonylag nagy érdeklődés kísérte a Gömbössel szövetkezett Független Kisgazda Párt Magyar Királyban tartott nagygyűlését. A város belső erőviszonyai erre az időszakra úgy módosultak, hogy a Nemzeti Egység hívei immár döntő fölénybe kerültek a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt híveivel szemben. 1935 januárjára pedig esztergomi csoportjának létrehozásával letette négjegyét a város politikai asztalára a Festetics Sándor vezette Magyar Nemzeti Szocialista Párt is. Ilyen belső politikai állapotban érte a várost a hír, mely szerint 1935. március 5-én Horthy Miklós kormányzó föloszlatta a parlamentet s március-áprilisra kiírta a választásokat. Dr. Bárdos István KRÓNIKA 1890. május 6: Az Esztergomi Takarékpénztár elnökének, Frey Vilmosnak a betegsége miatt a Takarékpénztár elnökhelyettesnek választotta meg Reusz Józsefet, aki 1895-ben megírta az Esztergomi Takarékpénztár félévszázados történetét. 1786. május 8: II. József közigazgatási változtatásai során egyesítette Esztergom és Komárom vármegyéket. Az egyesített megye első ülését Tatán tartotta. 1740. május 11: Esztergom szabad királyi város tanácsa ,,megjáratta" a város Marót felé eső határát. A török kiverését követő jó fél évszázadban a város sokat pereskedett a szomszédos egyházi tulajdonban levő községekkel határainak megállapítására. 1308. május 15: János esztergomi olvasókanonok és Pelagius, az esztergomi Szent Tamás-egyház prépostja - mint a Tamás esztergomi érsek által kiküldött bírák — megbírságoltak egy peres felet, mert idézésükre nem jelent meg. 1920. május 29: Esztergom vármegye Törvényhatósági Bizottsága közgyűlésén tiltakozott a trianoni békeszerződés igazságtalan, országot csonkító döntései ellen. 1926. május 29: Esztergom városa ünnepélyes külsőségek között leplezte le első világháborús emlékművét, Lányi Dezső szobrászművész alkotását, a Rudnay Sándor téren. A tér nevét 1950-ben változtatták meg Hősök terére. Komárom-Esztergom Megyei Levéltár