Esztergom és Vidéke, 1989

1989. október / 10.szám

ALAPÍTVA 1879-BEN ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Művelődési, helyismereti, idegenforgalmi tudósító 1989 Október 10. szám ÁRA: 14,50 Ft CSOÓRI SÁNDOR Lódobogást hallok a nyárban Elindulok s még nem tudcxm, hova. Talán ez a türelmetlen hársfa majd segít eldöntenem: belehajol máris a szélbe s röpül előttem föl a dombra, az elvágtató darazsak után, kik az édesség és a vadság aranyszegélyű zászlajával be-becsapnak a völgybe, szablyás századok végvári vitézeit megidézve. Láttukra föllobban bennem az örökké kijátszott vér, a várromok alján megrekedt idő: mintha bújdosó dac és rajtaütések mámora nevelt volna engem már a születésem előtt is! Kiáltozást és lódobogást hallok a nyárban Esztergom felől: Mária, Mária, Nagyasszony, segíts! Látom: gazt súrolnak a kengyelek, sziszegő csalánt és szemek röpülnek el véresen fejem fölött: szüzekre kilőtt ágyúgolyók. Mint ló nyakára, hajolok rá én is a szélre s vitetem magam a vér útján vakon. Lepkék iszkolnak el előlem ijedten nyugat felé, szívdobogásommal és szégyenemmel. Október 26-án, délután S órakor EMLÉKTÁBLA-AVATÁS a Sötétkapunál SöTETKAPU '56 Bartal Ferencné trajikos élt 39 évet Bánóczi Fülöp János vontatás élt 23 évet Bogárdi József segédmunkás élt 28 évet Fata József villanyszerelő élt 21 évet Filakovszki János géplakatos élt 24 évet Gál János csillés élt 20 évet Homor Ottilia Mária tisztviselő élt 19 évet Jungbauer Károly üvegfúvó élt 54 évet Juhász Anna technikus élt 19 évet Katona Józsefné gyári munkás élt 32 évet Körösi Ödön tanító élt 46 évet Lehoveez Béla géplakatos élt 22 évet Neuhauser Ilona gépírónő élt 24 évet Pesti Kálmán üzemvezető élt 45 évet Rf£sehek Magdolna gyári munkás élt 20 évet HONOLJON BÉKESSÉG HANTJUK FÖLÖTT! 4. oldalon ESZTERGOM 1956 (Részlet dr. Bády István készülő dokumentum-kötetéből.) Éppen olyanok, mint otthoni dombjaim: alattam, fölöttem egy kis darab enyim. kertem az egész táj, hol óriás csiga kétszarvú dómjával a bölcs bazilika. A kéklistások tehát az alapkérdés körül törté hát évfordulós hátteret is adott hatalmában, a politikai osztozkohelyválasztása az előhegyi új rákérdezésnek, dás közepett — testvéri sorsélmégiek vagy újak — a legsajáto- az előhegyi beszélgetés felől tesabbnak valihatók? Miből mit kintve is — bizonyosnak látszik: őrizzen meg? Haladjon „bölcs a válaszadás kísérlete mindig időcsigaként", mely örök-régi házát szerű nézetből folyik, és vannak folytonosan magán hordozza, — idők — e mostani is ilyen —, vagy igyekezzen követni moder- amikor elkerülhetetlen az önnizációkat, amelyek újból még vizsgálat. Ennek útjait azonban Babits költői „gazda-szeme" mereti alapvetésre törekszik: újabba szüntelenül és rohanvást — felelős erkölccsel — csak törnézte így a tájat előhegyi hon- ezért indította el a hazánk törté- költözködnek?... Mindezekről a ténelmünk teljessége vezérelheti, foglalása kezdetén, 1924-ben. Ma nelmi helyeit bejáró nagy túrá- 18. század végén Bessenyei, az Azaz ellentéteink egységének fois ugyanezt láthatja bárki, ha ját is. Ezért jelölte ki e „gondo- 1840-es években Széchenyi fag- lyamata: mindent bevallva és beemlékhellyé vált házát felkeresi, 'lat-menet" augusztus 20-i tető- gatta „Kelet népét" — Nyugat fogadva, ahogy tudósok, költők — ugyanígy csak az, aki művei pontjául az előhegyi házat —, felé „vigyázó" önmagában... Az gondolták végig, vagy éppenségöröklétébe is „bejáratos". Azt a szemben a Várheggyel, a Bazili- évszázados eszmélkedést 1939 au- gel egy-egy tudós-költő, amilyen látogatót nemcsak a nyárilak és kával. Történelmet jelképbe sű- gusztusában két könyv folytatta, Babits. És olyan módon, ahogy a a kert, de befogadja annak meg- rítő találkozási hely: gondolat és s nyomukban a nézetek — nem- kéklistások szeretnék cselekedni, eleven ült lelke is: a rég halott mű, a Szent István-i és a babitsi, egyszer szenvedélyes hitvitákat A történelmi magyarság „egész „gazda" szeme és szelleme... Bi- a monumentálisan kiható akarat idéző — mérkőzése. Az egyik táját" kutatva — és kínálva fel zonyára jónéhányan érkeztek és a bensőkbe hatoló szemlélődés Németh László Kisebbségben cí- a magunk „kertjeként" való ilyen vendégként az augusztus cselekvési programja, a világvá- mű esszéje. A másik könyv — megművelésre. A kisebb-nagyobb 20-i találkozóra, amelynek irány- rosi arányú székesegyház és a ter- benne Babits eszmefuttatásával — akár nemzetnyi — közösségek OTTHONOSAN A MAGYARSÁGBAN remélhetően sokan találkoztak itt, a nyárilak teraszán Babitscsal nézethez vidékies meghittséggel A magyar jellemről — egy tanul- mindennapi kultúráját építve teis... Az előadók közvetítette gon- ^^ házikó... És egymást néz- mánygyűjtemény Szekfü Gyula hát, belső függetlenséggel, autodolataibari a magukéra ismerve ve; mi

n

(jkettő Európára tekint, szerkesztésében, Mi a magyar? nóm módon. Ahogy igazi közér— „éppen olyanok..." — ottho- Ahogy a magyarnak maradás — címmel. Ez utóbbi megjelenésé- dekből egydül lehetséges... A nosabbak lettek világnyi benső a megmaradás — esélyeit átgon- nek félévszázados jubileuma te- csúcstechnikák adakozó-kifosztó tájain, honfoglalók e magaslati dolv£l

) úgyszintén, hazában. Otthonosabbak talán magyarságuk tudatában is? A Ahogy nyilvánvalóan a tokaji nyeinket megosztva. Hogy ebben „nemzeti jellem" vonásaival is n

eJ

mi tóga

Ssá

gú~"teret nyitott, írótábor — szintén augusztusban a „vér" szó jóval inkább a humáönazonosító magukra találásá- ^^ egyszerre késztet szétte- megrendezett — idei tanácskozá- numot, mintsem az etnikumot ban? (Éppen ilyen vagyok... Nem kintésre és szembenézésr

e. A

z sának is, amely a Magyarság és jelentse. Ennyit: itt, földünk és épp ilyen vagyok...) id6 pedi

g minden válságos re- Európa címet viselte. (Ezzel szin- történelmünk „időjárásában", Aki hisz abban, hogy gondol- formkorszak szükséglete szerint te egyidőben jelent meg egy kis vagyis magyarként lettünk ésvafeodás és érzelem — tudomány és kérdezteti újra a régi kérdése- vallamáskötet, a Milyen a ma- gyünk emberek, egyéniségek, művészet — akkor is gazdagít, ket, múltat jelennel s jövővel gyár?) Másként aligha kerülhetők el a megerősít, ha „csupán" jó kérdé- összevetve. Mi a magyar? Milyen Kell-e mondanunk, hogy egyik veszélyes csapdák, amelyek megsek és a keresés élményével szol- a magyar? Milyen legyen?... Mit tanulmány, egyik kötet, egyik ta- annyi „nemzetjellemtanban" ott gál: nyugodtan felelhet igenlően, adjon fel a megújulás korparan- lálkozó sem adott — mert nem is leselkednek. Dicsmámoros önigaA Kék Lista nevű szerveződés csára, idegen mintáknak enged- adhat soha — teljes és végérvé- zolás, pesszimista önkicsinylés, ugyanezzel a meggyőződéssel, ve, ősi örkségének vonásaiból? nyes választ. „Egyszavas" meg- bűntudatos önlefegyverzés, kireilyen mélységű és távlatú önis- De vajon melyek — mennyire ré- határozást még kevésbé. Ami — kesztő öncsonkítás, — értékmére1950. 1956. október 26-án fél tizenegykor Esztergomban eldördült fegy harckocsiágyú, majd a súlyosan megrongálódott buszból a még élőket, sebesülteket Is, golyószóró-, géppuska- és géppisztoly-sorozatok követték. Nem voltam szemtanú — középiskolásként Budapesten éltem, ott más és több történt. De mint 1956 előtt, 1957-től is nyaranként négy-hat hetet töltöttem Esztergomban. Soha, senki nem beszélt erről a napról. Sem a velem egykorúak, sem a felnőttek. Döbbenetes volt néhány nappal ezelőtt egy asztalnál ülni egyik rokonommal, aki ott elmesélte — a Magyar Rádió Vasárnapi Üjságjában sokan hallhatták |s <—, mit élt át azokban a tragikus percekben, abban az autóbuszban, a menekülésben, a zsúfolt kórházban. Biztos, én is hibás vagyok abban, hogy évekkel korábban nem kérdeztem rá Ancira: mi is történt itt Esztergomban? A történelem azonban nem fog sem engem, sem másokat felmenteni. A magam nevében — s ha ehhez a tisztelt szerkesztőség is adja magát — nem követelek fejeket. Egyet szeretnék tisztán látni, s biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül: mi történt azon a napon, azokban a napokban Esztergomban, Mosonmagyaróváron, Tiszakécskén? Mi történt 1956. október 25-én Budapesten, a Parlament előtt? A kérdéseket oldalakon keresztfii lehetne folytatni. Az igazság lehet keserű orvosság, de a félhazugságoknál, félremagyarázásoknál csak jobb lehet! Minden továbblépésnek, jobbításnak csak ez lehet AZ alapja. Ortutay András gető ítélkezés elevenek és holtak fölött... Mindez pedig annak helyén, ami egyéni és nemzeti létünknek, magatartásunknak, kultúránknak valóban mindenkor használhat: a józanul körültekintő, reális önismeret. Amely az Egészre törekvő befogadásából csak a barbárságot tagadja ki, legyen az ősi vagy modern. Tudósaink régóta tervezik, költőink régóta szárnyalják az utat egyéniség és emberiség univerzumában. A közvetítés, közelítés fáradságos aprómunka: mindnyájunk számára értékóvó, ön- és közösségmentő cselekvési feladat. Szemlélődés, tapasztalás, elemzés, önművelés, kommunikáció, eszmecsere. Itt és most kell elvégezni. „Lent" — mélység és magasság között. Alulról építkezve, ahogy minden lakható ház készül. De mindig fölfelé törekedve, ahol legjobb gondolkodóink, költőink művei: „haza a magasban". .. Az előbbiből — lakni — is kell legalább „egy kis darab enyim"; s hozzá az utóbbi ^köztulajdonból" minél nagyobb rész minél otthonosabb — tehát magántudatú — birtoklása. Hogy magyarságunkra mint önmagunkra eszmélkedhessünk. .. Hogy magyar emberként bárhol a világon — Szekszárdon vagy Esztergomban, Amerikában vagy a Hargita alján — „otthon lehessünk benne". Nagyfalusi Tibor