Esztergom és Vidéke, 1989

1989. augusztus / 8.szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE FÓRUM 3 Esztergom Polgárai! Nagyon reméljük, hogy az elkövetkező időszak két kiemelkedő eseményében — az 1991-es pápalátogatáskor és az 1995-ös világkiállításkor — Esztergom városa megkülönböztetett szerepet fog játszani. Kötelességünk, hogy időben felkészüljünk e feladatokra, hogy városunk történelmi jelentőségének, hírnevének és tekintélyének megtelelően fogadhassa tisztelt vendégeinket és az idelátogató turisták százezres tömegét. Mindannyiunk közös feladata, hogy a város lélekben és külső megjelenésében, idegenforgalmi lehetőségeiben méltó legyen az eseményeknez. Ennek érdekében kezdeményezzük az összefogást, s ajánljuk fel mindenkinek őszinte együttműködésünket. Mindezekről az érsek, prímás urat tájékoztattuk, egyetértését és támogatását kértük, s kaptuk. Az előkészítő munkálatokat a végrehajtó bizottság döntése alapján megkezdtük. Az ősz folyamán létrehozunk egy társadalmi-szakmai oizottságoí, elkészítjük a legfontosabb feladatokat tartalmazó városi programtervezetet. Lehetőségeinket úgy tervezzük, hogy uüntően e célt szolgálják. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a város sajat erejéből — az évtizedes megkülönböztetés következményeként is — nem lesz képes az elvárásoknak megfelelni, összeállítjuk azt a listát, amivel még az idén a kormány «lnökéhez és az országgyűléshez fordulunk, nogy a jövő évi költségvetés tervezésekor támogató szándékukat bizonyítani tudják. Hangsúlyozzuk, hogy az egész ország szégyene lesz, ha a város arculata nem tud méltó lenni az eseményekhez! Jól tudjuk, hogy csak a lakosság őszinte támogatásával, teljes összefogásával sikerülhet eredményt elérnünk. Ennek érdekében időben felszólítunk minden intézményt, vállalatot, minden esztergomi polgárt, készüljön a nagy eseményre, tegye rendbe ingatlanát, a háza előtti kiskertet, csinosítson, szépítsen. '. .».'. ... • . . . Felkérünk mindenkit, hogy ötleteivel, javaslataival, egymást segítő áldozatvállalásával segítsen nagy célunk megvalósításában! Javaslataikat az előkészítőbizottsághoz (Széchenyi tér 1.) vagy az Esztergom és Vidéke szerkesztőségébe (Gran Tours iroda) juttassák el. Nagyon szeretnénk, ha lélekben és külsőségekben is megújult, a felkészülés ünnepi várakozása és együttmunkálkodása közben egymásra talált és összekovácsolódott város fogadhatná 1991-ben a katolikus egyház fejét, mindannyiunk legnagyobb örömére! Esztergom, 1989. július hó. Simon Tibor tanácselnök-helyettes Nyílt levél a városi pártértekezlet küldötteihez Az Esztergomi MSZMP Reformkör tagjai sajnálattal értesültek arról, hogy Esztergomban a kongresszusi küldöttek megválasztására külön városi pártértekezletet hívtak össze. Eddig úgy tudtuk, hogy a párt tagjai közvetlenül fogják megválasztani képviselőiket, kis városunkban ezek szerint éretlenek volnánk ekkora demokratizmusra. Működnek a régi, megszokott hagyományok, egy értekezlet könnyebben befolyásolható, mint nyilvánosan a tagság egésze. Szerintünk teljesen felesleges volt a küldöttek jelölési határidejét két hónappal a kongresszus elé Vinni, ez; meghiúsíthatja' a döntés naprakészségét. A küldötteknek egy hét is elég lehet a felkészülésre, ha csak a városunk és nem más, például a megye érdekeit kell képviselniük. Az MSZMP esztergomi hitelének megőrzése érdekében fordulunk Önökhöz, mert sajnálatosan, Esztergom pártunk hatalomra kerülése óta szenvedi hagyományait, kulturálisan, gazdaságilag és politikailag egyaránt lemaradt még attól a fejlődéstől is, ami hazánkban lezajlott. Azért fordulunk Önökhöz, tegyenek meg mindent, hogy városunkat olyan küldöttek képviseljék a pártunkat alakító kongreszszuson. akik nem a múlt, nem a jelen, hanem a jövő politikájának a hordozói. Nem kötődnek sem egzisztenciálisan, sem múltjuk révén a jelenlegi politikához, melynek következménye pártunk hitelvesztése, a gazdasági zsákutca, az elszegényedés. Kérjük, akadályozzák meg, hogy eszközök — később esetleg bűnbakok — legyenek a hatalmat jelenleg birtoklók érdekeinek érvényesítésében. Azt kérjük, olyan küldötteket válasszanak, akik nem követik a közelmúlt hagyományait, amikoris Esztergom küldötteinek nem volt szokás a városért szót emelni. Kérjük, mellőzzék a megszokott arcokat a korábbi „képviselőket", a jelenlegi szerkezetű apparátus tagjait és más funkcióIsmerjük meg egymást! Tájékoztató Az Esztergomi Városi Tanács V. B. a Szamár-hegyen, a kerek-tói dűlőben, üdülőtelkek értékesítését tervezi, Az érdeklődők ezirányú kérelmüket az Esztergomi Városi Tanács építési és műszaki osztályához (2500 Esztergom, Széchenyi tér 1.) írásban adhatják be, 100 Ft-os illetékbélyeggel ellátva. Ugyanitt személyesen vagy telefonon kaphatnak tájékoztatást. Telefon: 13-000. A kérelmek beadási határideje 1989. szeptember 15. Kedves Esztergomi és Esztergom környéki Polgárok! Közös gondjaink egyre inkább barátokká tesznek bennünket, hiszen azok megoldása csak közös beszélgetések, találkozások útján valósítható meg. Többfajta módon, „csatornán" van lehetőségünk gondolataink cseréjére. Egyik ilyen lehet az Esztergom és Vidéke. Illendő és hasznos, ha a barátok, sorstársak igyekeznek egyre jobban megismerni egymást. Ezért riportsorozatot indítanánk az önök aktív részvételével. Sok esetben tapasztaltuk, főleg egymásközti beszélgetések alkalmával, hogy tévesen vagyunk informálva egymás foglalkozásának lényegéről, jövedelmeinkről. Ha már magas beosztású „káderek" jövedelmét is boncolgattuk, talán nem árt, ha tisztázzuk egypár társadalmi réteg, egypár ismert foglalkozást végző dolgozó helyzetét — mind erkölcsi, mind anyagi megbecsülését illetően. Nem árt, mert a félrevezetettség, legyen az tudatos, manipulált, vagy pusztán véletlen — hamis képet ad egymásról. Hamis sajnálathoz vagy hamis irigységhez vezethet, ami kiváló talaja lehet a divide ét impera — oszd meg és uralkodj — jelenségének. Ez pedig feleslegesen mélyíti a társadalmon belül lévő feszültségeket. Két végletet látunk: az elszegényedő vagy már elszegényedett réteget — ez országos, sürgős orvoslást igényel! A másik: a Nagy Halak rétege. Az utóbbiak közt sok olyan tehetséges, ügyes és vállalkozni merő ember van, akik komoly adótényezői az országnak, vagyis igencsak hasznos réteg. Ók a törvények adta lehetőségeken belül gyarapodnak és aszerint adóznak — isten éltesse és szaporítsa őket! Vannak viszont gátlástalan „cápák" (ha ön nem szereti a halat, hívja hiénáknak!) — mindnyájunk terhére. Igaz: voltak, vannak, lesznek — a kérdés pusztán: hányan?! Egy igazságos kontrollal, egészséges adótörvénynyel rendelkező társadalomban kevesen. Most, amikor az állam újra és újra korrigálja saját elkapkodott rendeleteit: sok a cápa! Viszont van egy réteg — és őket keressük, várjuk! ök az állam alkalmazottainak rétege, akik a „fix"-ből próbálnak megélni vagy — legtöbben — mellékés másodállással, túlórákkal válnak rabszolgákká. Hol van már a régi szép 8 órás mese? Tudja ön, hogyan, mennyiből él egy ápolónő, pedagógus, egy kezdő — vagy nem „nagy hal" — náriusokat, hiszen valószínűtlen, hogy a változások mellett törnéneK lándzsát — egzisztenciális érdekeikkel ellentétesen — a partunk modern szerkezetének kialakítására hivatott kongreszszuson. Kérjük: küldötteink megválasztásakor vegyék figyelembe reformkörünk és az esztergomi reform alapszervezetek javaslatait! Véleményünk szerint ez az utolsó esélyünk arra, hogy a helyi tanácsi és országgyűlési választások során a megújult pártunk eredménnyel szerepeljen, mert nekünk keli bizonyítani azt, hogy képesek vagyunk új módon, a valódi helyi érdekeknek megfelelően politizálni. Kérjük: jelentős felelősségük tudatában döntsenek a jövő érdekében új, hiteles gondolatokkal bíró, politikailag nem kompromittálódott, le nem járatott tagjaink kongresszusi képviselővé választása mellett! Tisztelettel: Esztergomi MSZMP Reformkör orvos, egy fizetéséből élő munkás, esetleg egy ügyész vagy ügyvéd? Milyen vágyaik teljesülhetnek jövedelmeikből? Hogyan, miből él egy nyugdíjas? Biztos, hogy pontosan tudjuk ezt egymásról? Tudjuk, hogyan élnek a szociális otthonok lakói — és azok az áldozatot vállalók, akik őket gondozzák? És Ti, kedves Nők? Amíg Ti fáradtan dolgoztok, más „neveli" gyermeketeket! Gyenge fizetésetek mire elegendő? Fáradt, szintén lehasznált, meszesedett erű, infarktusra hajlamos férjetek hányszor tud elvinni Titeket szórakozni, utazni? Ha igen, ez mennyi pluszmunkát jelent? A hétvége: az elvégzendő felhalmozódott munka pótlását vagy egy jó kirándulást, pihenést nyújt? Kedves Polgárok! Ismerjük meg jobban egymást, barátkozzunk! Szeretnénk a következő számokban egy (vagy kettő) riportalanyt: Önöket megszólaltatni. (Névvel vagy ha óhajtja, anélkül). Reméljük, leveleikkel megkeresnek bennünket. Igaz, mindet nem tudjuk leközölni, de a legtanulságosabbakat igen, előzetesen megkeresve íróját, hogy Vele egyetértésben átadjuk a szerkesztőségnek. Biztosan van számunkra mondanivalójuk, ezért várjuk leveleiket „Barátkozzunk" jeligére a következő címre: MDF Esztergomi Szervezete 2501 Esztergom, pf. 133. Sxent István Gimnázium a hagyományőrzés műhelye Az esztergomi Várhegy szikláinak tövében lévő patkó alakú épülettömb egyik részében működik a város legrégibb középiskolája. 1687-ben alapította Széchenyi György esztergomi érsek, a török hódoltság elől Nagyszombatba menekült káptalani iskola helyett, amely a magyar államalapítástól látta el városunkban a középfokú oktatást. Szent István királyunk annak érdekében, hogy a magyarságot bekapcsolja az európai népek közösségébe, a nagy nyugat-európai iskolarendszerek mintájára iskolahálózatot hozott létre. Ezek a történelmi körülmények minden bizonnyal közreműködtek abban, hogy iskolánkat 1922-től Szent István Gimnáziumnak nevezték és az 1950-es esztendő első hónapjában még az Állami Szent István Gimnázium nevet visel T hette. De az ideológiai türelmetlenség, fogalmak téves értelmezése, szándékosan torzított történelemszemlélet folytán az 195051-es tanév végére már I. István Alt.. Fiúgimnázium lett. Két évtized múlva, az ipari szakképzés fejlesztését célzó, de kevésbé végiggondolt koncepció elért bennünket is. Sajnos az akkori iskolavezetés kevés ellenállást tanúsított a szakközépiskolai osztályok erőltetésével szemben, amely odavezetett, hogy ebben a nagymúltú, színvonalasán működő középiskolában 1972-ben megszűnt a gimnáziumi oktatás. Pár esztendő múlva, a koncepció nélkül fejlesztett szakoktatásra vállalkozó osztályok leépítésére került sor és az intézet olyan egzisztenciális válságba került, hogy felvetődött a megszüntetés, a beolvasztás gondolata is. A válságból kivezető utat a hoszszabb távon is életképes szakmai profil vállalásával az iskola új, fiatal és dinamikus igazgatója, Popovics György munkálta ki. Iskolánk alapításának 300 éves évfordulója évében, 1987-ben új lehetőségek nyíltak meg az intézet előtt. Felvetődhetett a gimnáziumi osztályok újraindításának a kérdése is. Az 1988/89-es tanévben 16 évi szünet után újra egy gimnáziumi első osztály kezdhette meg nálunk a tanulmányait. Más szempontból is jelentős volt az iskola történetében az 1988as esztendő. Szent István halálának 950. évfordulóját az egész ország méltón megünnepelte. A Magyar Tudományos Akadémia folyóiratában, a Magyar Tudományban (1988. 01.) Berky Emilián és Bartha Antal történészek rámutattak a hivatalossá vált I. István névhasználat történelmietlenségére és a szent jelző ideológiai félreértelmezésére. A szerzők kifejtették, hogy a szent jelző már a középkori szóhasználatban a szakrális jelentésen túl civil tartalommal is rendelkezett. .,A szent szó kötelessé g-tel jesítésre irányuló eszményi indíttatás." Az ókori latinban a szent szó az erényes, tiszteletreméltó, feddhetetlen jelentést is magában foglalta. „Sajnálatos jelenség és mind gyakrabban fordul elő, hogy első királyunk nevét a ,szent' történelmi elnevezéstől megfosztják és sorrendi számozással I. Istvánként emlegetik" — írja Berky Emilián. 1988. április 3-án indítványoztuk a Szent István Emlékbizottság alelnökének — Berend T. Iván akadémikusnak —, hogy megfelelő helyeken tegyenek javaslatot a Szent István elnevezés visszaállítására. Az emlékbizottság törekvésünket támogatta. Megfelelő előkészítés után 1988. november 25-én a névvisszaállítás tervezetét a tantestület elé terjesztettük, a konferencia titkos szavazással túlnyomó többségben egyetértett a javaslattal. A szokatlannak számító ügy eldöntésében mutatkozó közigazgatási bizonytalanság miatt több fórumon végighaladva, végül vissza^ került a városi tanácshoz, ahol a június 15-i végrehajtó bizottsági ülésen jóváhagyták a névvisszaállításra vonatkozó felterjesztésünket. Ettől az időponttól kezdve az intézet új neve Szent István Gimnázium és Híradástechnikai Szakközépiskola. Iskolai életünknek egy sajátos vonása a hagyományok ápolása. 1963-ban, október 6-án még csa^ egy „rendhagyó osztályfőnöki óra" keretében látogattam el tanítványaimmal a város határában lévő 48-as temetőbe és pár szál vi-^ rággal róttuk le kegyeletünket ott, ahol „nyugosznak ők, a hős fiak dúló csaták után." Következő évben szerszámokkal vonultunk ki, gazoltunk és bozótot irtottunk, de már az iskola koszorúját helyeztük el az emlékműnél. 1967-től Gál József kollégám irányításával, minden esztendőben, március 15-e előtt — lehetőségeinkhez mérten — tanulóink rendbe tették a sírkertet. Másfél évtizede pedig minden évben itt tartottuk a március 15-ei iskolai ünnepélyeinket. Rendszeresen (és nem né hí?, mint azt az Esztergom és Vidéke 1989. márciusi száma írta) végeztük ezt a gondozást, nemzeti emlékeink előtti tisztelgést akkor is, amikor (utoljára még 1988-ban) „gyanakvó tekintetek" követték menetünket és „éber fülek" hallgatták ünnepi beszédeinket. Természetesen azoknak az anyagi károknak a pótlását nem vállalhattuk, amit évtizedek nemtörődömsége, olykor kegyeletsértő vandalizmusa okozott. Anyagi lehetőségeinkből „csak" nevelési célok megvalósítására futotta — de úgy gondolom, ez sem kevés. Hagyományainkhoz tartozik immáron az is, hogy minden esztendőben halottak napján rendbe tesszük Asbóth Károly (és felesége) sírját. Asbóth Károly 40 évig volt iskolánk tanára. Ennek a hűségnek tisztelgünk évenként a sírjára ültetett virágjainkkal. Nagyon kedvezőtlen nyugdíjrendelkezések idején vonult nyugalamba. Életének utolsó évtizedében elképesztő nyomorban élt, de nem panaszkodott, méltósággal viselte sorsát. Többször előfordult, hogy a 20-30 éves érettségi találkozókról hazatérve — az egykori tanítványok jóvoltából — egy-két ezer forintot talált elnyűtt kabátjának valamelyik zsebében. Egy életen át tanította a magyar irodalmat, sok tanítványa számára emlékezetes módon. Hozzátartozók nélkül halt meg, halála előtt pár évvel a város „Pro Urbe" érdeméremmel tüntette ki. Sajnálatos, hogy annakidején az évfordulói megemlékezés szövegéből a Köznevelés törölte a kellemetlen sorokat. Ez annál is inkább méltatlan volt, mert ha a kulturális politika nem biztosította az emberhez méltó öregkort Asbóth Károlynak, akkor legalább az emlékezés intő példájával adhatott volna kárpótlást ezért az enyhén szólva sajnálatos mulasztásért. Ez még pénzbe sem kerül. Fontosnak tartjuk, hogy tanulóink ismerjék iskolánk múltját. Minden esztendőben, valamennyi első osztályunk számára egy félórás diasorozattal mutatjuk be az esztergomi középfokú oktatás fejlődését, diákszokásokat, egészen a középkori káptalani iskolától napjainkig. Iskolánkba látogatóknak (de más érdeklődőknek is) szívesen bemutatjuk már a megyénk határán túl is ismert fizika tantárgytörténeti gyűjteményünket, iskolatörténeti kis házimúzeumunkat. Ügy érezzük, hogy ezek a megtisztított szépművű eszközök, iskolánk múltjának évszázados hordozói, hagyományaink ápolásának fontos forrásai. Nevünkhöz méltó módon, Szent István korának eszmevilágát, késői nemzedékek számára is fontos üzenetét kívántuk közelebb hozni ifjúságunkhoz azokkal az érdekes Delta-klubunkban tartott előadásokkal, amelyekre a kor szakavatott ismerőit kértük föl. Így került sor Ferenc Csaba, a műszaki tudományok doktora és Beöthy Mihály villamosmérnökök a magyar Szent Korona és koronázási jelvények eredetére, információhordozó szerepére vonatkozó kutatásaik erelményeiről, 1981-től kezdődően három alkalommal is tartott előadására. Az előadások a szokványos tankönyvek anyagán túlmutatva világították meg a keresztény középkorban használatos jelrendszert. Ennek a feladatnak mintegy folytatása volt 1989-es „istvános napok" programjában szereplő másik két előadás is. Dr. Mészáros István egyetemi docens — talán nem haragszik meg érte, ha úgy írom, hogy — „a magyar iskolatörténet-írás nagy öregje" — tisztelt meg bennünket jelenlétével. Előadásában Szt. István koráról, a magyar iskolázás kezdeteiről, Európához csatlakozásunk ma is aktuális programjáról (Folytatás az 5. oldalon)