Esztergom és Vidéke, 1989

6 SIKERESEK OLDALA ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Számvetésféle - születésnapon 30 év! Csaknem generációs kor. Egy ember életében sok, egy vállalatéban lehet kevés. A múltat azonban nem egyedül a futó idő horizontjai fémjelzik, hanem annak valós tartalma, az ahhoz megfogant és megszületett konkrét eredmények. Ennek van igazán jelentősége a jelen reális értékelésében és a múltra épülő jövőkép megfogalmazásában. Ezért érdemes 30 éves „születésnapon" rövid időre megállni, visszagondolni, értékelni és tiszteletet adni három évtized konkrét eredményeinek, sikereinek. Mi is történt ezen idő alatt városunk ma már legreprezentánsabb műszeripari vállalatánál? 1958. A vidéki ipai'telepítési program legtermékenyebb éve. A környék ipara már a II. világháború alatt is jelentős volt, ugyanakkor városunkban annak életére meghatározó ipari potenciállal nem rendelkezett. A környezeti és városi ipar meglévő szerkezete is elsődlegesen a nehéz fizikai munkát, a férfi munkaerőt igényelte. Ezért volt fontos gondolat, hogy a városba műszeripar, ill. műszeripar jellegű profil települjön, amely egyrészt perspektivikus, másrészt elsődlegesen a nagyszámú lekötetlen női munkaerő foglalkoztatását teszi lehetővé, harmadsorban a város történelmi, kulturális szerkezetét a legkevésbé zavarja, s nem utolsósorban a szellemi munka területén igényes. Ennek keretében létesült Esztergomban az akkoriban ún. Relégyár is, amely a műemléki „Kanonok-ház" épületét kapta telephelyül. A korábban egyházi rendeltetésű épület teljes átalakítást kívánt ahhoz, hogy ipari feladatokhoz megfelelő legyen. Az építési munka 1958. augusztus 5-én indult és nemsokkal ez után — a bontással és átalakítással párhuzamosan — indult a termelő munka is. December 15-én 24 fő női munkaerővel, budapesti betanító szakemberekkel az épület második emeletének öt helyiségében megkezdődött a segédrelék szerelése. 1959. évben az összes létszám már 165 fő volt és lényegében 2 év alatt 1961-ig megtörtént a termelési struktúra megalapozása. „Minden kezdet nehéz" állítja egy közmondás, de ebben az időszakban nem átlagos nehézségekkel kellett szembenézni. A rendkívüli állapotokat és erőfeszítéseket jellemezte, hogy a gyár nem építhetett műszeripari hagyományokkal rendelkező környezetre. A műszaki és termelési feladatokat vállaló dolgozók döntő többsége a háztartásból származó női munkaerő volt, szerencsésebb esetben valamelyik helyi vagy környéki vállalat egészen másirányú ismeretekkel rendelkező szakembere. Ehhez járult hozzá, hogy a gyár dolgozói a számukra teljesen új műszeripari munka betanulása mellett az építési feladatokban is részt vettek. Fontos volt ez a feladat is, hiszen munkaasztalok mellett építési törmelékek, átvésett falak, födémek, maga az átépítési munka folyt. Még minden kiforratlan, az első lépések bizakodóak, de még bizonytalanok, amikor újabb és újabb feladatokra kapott megbízatást a kialakulóban lévő szervezet. 1960-ban a relégyártmányok mellett el kellett indítani a feszültségstabilizátorok gyártását, és programba kellett venni az orvosi elektronikai profilból az akkori idők egyik legbonyolultabb készülékét az agyvizsgáló elektroencefalográf-komplexumot mint fejlesztési témát. A feladatok súlya és az előfeltételek hiánya miatt több jelentős műszeripari tapasztalatokkal rendelkező vezető nyilvánította véleményét, hogy azok megoldása Esztergomban lehetetlen. A feladatok valóban és többszörösen meghaladták a rendelkezésre álló szakmai erőket, mégis az emberi akarat és szorgalom dicséretét jelenti, hogy a friss kollektíva és vezetőik vállalták a lehetetlennek mutatkozó feladatok megoldását. Lényegében ez a kockázatvállalás alapozta meg a gyár profilszerkezetét és további intenzív fejlődésének lehetőségeit. Az ötletekhez, feladatokhoz kapcsolódó vállalkozó szellem fontos indítóelem, de a sikerekhez — különösen ha azok tartósak — ennél többre volt szükség. Olyan vezetői karra és kollektív erőre, amely képes a vállalt nehézségek fölé kerülni és a vállalkozás kockázatát a lehető legjobb eredményre átváltani. Nehézségekben és próbatételekben a kezdet után sem volt hiány, de eredményekben sem. Csupán a legfontosabb állomások közül néhányat szabad legyen érinteni. 1901* A gyár műszaki, termelési, szervezetfejlesztési gondokkal birkózik, amikor február végén a Kohó és Gépipari Minisztérium visszamenőleg január 1jétől az alapító Elektromos Készülékek és Mérőműszerek Gyárától leválasztja és az esztergomi Labor Műszeripari Művekhez átcsatolja. Továbbfejlesztésre és stabilizálásra kerül a szervezeti struktúra, felfejlődik a műszaki, termelési, gazdálkodói tevékenység, felgyorsul az önálló műszaki fejlesztési munka. Befejeződik a törzsépület átalakítása, a csarnoképület első szakasza. Lényegében ezen idő alatt alakulnak ki az önálló ipari tevékenység bázisvonalai. 1963. Július. Űjabb átszervezés keretében január l-jétől visszamenőleg a budapesti Elektronikus Mérőkészülékek Gyárához kerül a szervezet. Az új anyavállalat jól szervezett műszaki kultúrája mindenben kielégítette a műszeripari igényeket és a követelményei is ennek megfelelőek voltak Profiltisztítás, új fejlesztési irányok, a minőségi és gazdaságossági követelmények ugrásszerű növekedése. Az intenzív fejlesztés keretében termelési értéke 3 év alatt megkétszereződött, exportja kétszeresére növekedett. 1968. Gazdasági reform, újabb profiltisztítás, újabb ugrásszerű követelmények, újabb sikeres évek. 1974, Rövid lefutású fejlesztéssel belép a mezőgazdasági elektronika, amely a mezőgazdaság iparszerű termeléséhez elengedhetetlen feltétel. A porban, sárban, legmostohább körülmények között munkát végző elektronikus műszer országunkban akkor még ismeretlen volt. A vállalkozó szellem és a megvalósító erő újabb sikert hozott. Az újabb és újabb mezőgazdasági elektronikus műszerek a legnehezebb körülmények között is bizonyítottak. 1977* Űjabb átszervezés: a MEDICOR Művekhez. Ez a körülmény újabb alapvető változásokat, újabb követelményeket jelentett. Teljes profiltisztítás, amelyből csak az orvosi elektronikus műszerek maradnak, ugyanakkor új orvosi műszerek profilkörbe vétele, intenzív volumen és tőkés exportfejlesztés, belső szervezeti változások, a finommechanikai profil felfejlesztése, új technikák, új technológiák megvalósítása válik szükségessé. 1980 83. Mikroprocesszoros rendszer belépése, új technológiák, új termékek és egyre szűkülő szakmai létszám. A környék vállalatai ekkor jutnak el az elektronizációhoz és egyetlen biztos forrás a jól működő kollektíva szakember-állománya. Rendkívül komoly szakmai veszteségekkel kellett szembenézni, miközben a feladatok egyre növekedőben voltak. 1987-88. Ujabb generális átszervezés, újabb generális feladatok. 50—50%-os tőkebefektetési aránnyal létrejön a MEDICOR és a VNIIMP (Össz-Szövetségi Orvosi Műszeripari Tudományos Kutató Intézet) által alapított első magyar—szovjet közös vállalat MIKROMED névvel és Korlátolt Felelősségű Társaság formában. Ismét úttörő feladatok, új problémák, miközben az egész ipart a szabályozó szigorítások nyomják. .. A csupán néhány ponton érintett három évtized eseményeiből is jól láthatóak azok az alapvető és nagyarányú változások, amelyek messze az átlagos feletti követelményeket állítottak a gyár vezetése és kollektívája elé. Ha meggondoljuk, hogy csupán a gazdasági szabályozások szigorításai miatt is hány vállalat nem tudott megfelelni a követelményeknek, úgy érzékelhetőek igazán azok a terhek, amelyek nemcsak a vállalással, de a sikeres eredményekkel igazolják azt az erőt, amely 1958-ban született és az évtizedek alatt tovább fokozódott. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy melyek azok az eredmények amelyeket a legjelentősebbnek értékelhetünk a sokváltozós viszonylatokból? Bár a mindenkori követelmények mind a tartalomban, mind a dinamikában az átlagosnál lényegesen magasabb szintűek voltak, a mindenkori teljesítmények mégis ezek fölött jelentkeztek a legnehezebb időben is. így adódott, hogy a jól értékelhető 1969-es évhez viszonyítva 80-szoros volumenfejlődés jött létre 4,5-szeres létszámnövekedés mellett. Ezekből az eredményekből adódott, hogy nemcsak az országos és területi átlagokkal szemben, de bármely anyavállalaton belül is a kiemelkedő teljesítmények lehettek az elismerésok alapjai. Például a MEDICOR 8 gyára között folyó versenyben a 10 év alatt ötször volt első és ötször második helyezett az esztergomi gyár. Mint orvosi elektronikát gyártó az európai nagycégek elé került egyes termékek kibocsátott volumenével. így például elektroencefalográfból kiszállított mennyiség eléri a 4000 darabot, ami rendkívül magas részesedést jelent. Termékeinket ma már a világ minden égtáján meg lehet találni kedvező referenciákkal. Az induláskor a város ipari egységeiből származó néhány rokonszakmájú dolgozó segítette a felfejlődést. Az évek során viszont rendkívül széles körben ez az egység táplálta úgy a területi elektronikai kibontakozást, mint a közéleti területeket vezetőkkel és szakemberekkel egyaránt. A befektetések tehát jó talajból kamatos kamatokkal térültek vissza a környezet számára. A szakemberek és vezetők tevékenyen részt vesznek a megye, a város közéletének vitelében, formálásában. Szinte nincs szervezet, fórum, ahol aktív közreműködésükkel ne segítenének. A közéleti és társadalmi tudományos munkáért dolgozóink részére adományozott számtalan kitüntetés jól fémjelzi az e területeken is elért eredményeket. Mit tud a szervezet a dolgozóinak nyújtani az átlag feletti eredményekért (?) vetődhet föl a jogos kérdés. Átlag felettit a munka biztonságában, a vállalkozó szelleműek részére adott perspektívákban, a személyi jövedelmek kiemelkedő szintjében, a jövő eredményeihez a lehetőségek megteremtésében. A MIKROMED nemcsak új név, megújuló szervezet, de új lehetőségeket is jelent. A teljesen önálló műszaki, kereskedelmi, gazdasági tevékenység, az önálló export-importjog lehetőségei nagy jelentőségűek. Az új szervezet munkája után több tőkés cég érdeklődik és szándékát adja az együttműködésre. Ma ez a szervezet biztos pontja a város gazdasági, ipari keresztmetszetének és a visszatekintés világosan igazolja, hogy ezt a harminc évet, ezeket a sikereket érdemes értékelni, érdemes összefoglalót tartani. Az eredmények a múlt tiszteletére és az azt létrehozó erők megbecsülésére kell hogy késztessenek. Az eredmények nem önmaguktól születtek, az a vezetői, dolgozói — ezen belül is elsősorban a 134 fős, 25 és 30 év óta hűséget, áldozatot vállaló — kollektíva hozta létre, amely a munkásságával olyan alapokat teremtett, amelyre építeni lehetett múltat, jelent és építeni lehet a jövőt is! Németh János Mármarosi Győző - az evezősök „családjáról 95 Több mint nyolcvan évvel ezelőtt, pontosan 1907 április 7-én alakult meg a mai virágzó szakosztály elődje, az „ESZTERGOMI HAJÖS EGYLET". Huszonhármán voltak az alapítók. Korabeli jegyzőkönyvükbe ezt írták: „Régérzett sportigényeknek engedve összetársul, hogy különösen az evezés, vitorlázás és úszás gyakorlására egyesületet létesítsen". A Duna mentén már jó tapasztalatok voltak erre. Hiszen gróf Széchenyi István Angliából „regatta csónakot" hozott, amivel Ö maga tette meg a hosszú dunai utat; Galacig evezett! Pesten, Pozsonyban, Győrben már több éves tapasztalatuk volt a sportbarátoknak, akiktől az esztergomiak az alapításban segítséget is kaptak. Néhány hónap alatt „társadalmilag és anyagilag" megerősödtek, és 1907 július 9-én az esztergomiak beléptek az Országos Evezős Szövetségbe. Az évtizedek viszontagságai alatt, kisebb megszakítással, a versenyeken, bajnokságokon ott voltak. Az első bajnoki címet, 1926-ban, a vidékbajnokságon egyesben Marosi Tibor szerezte, míg az utolsót most, 1988-ban az ifjúsági országos bajnokságon, ugyancsak egyesben, Jávorfi Ferenc nyerte. A Magyar Evezős Szövetség pontversenyében évek óta a 7., 8., 9., 10. helyeken végeznek, ezekkel az eredményekkel a SZIM Vasas SE sportolói mindenképpen az élvonalhoz tartoznak. Az osztály szakmai vezetője Mármarosi Győző. Öt kértük meg, mutassa be olvasóinknak szakosztályuk legújabbkori működését, és magáról is szóljon néhány szót. — Esztergomban Lapos László tanítványaként 1957-től versenyeztem, egypárevezősben és kétpárevezősben, itt felváltva hol Kurucz Imre, hol Fehér Ede voltak a partnereim. Érettségi, majd a sorkatonai szolgálat következett és miután leszereltem, 1965ben újra jelentkeztem a szakosztálynál. Akkor az ÉMG Vasas volt a gazdánk, és Gyöngyös Antal barátommal vettük át a szakosztály szakmai és társadalmi vezetését. 1967-ben a Marógépgyár SZIM Vasas sportegyesülete vette át a szakosztályt, és a mai napig gazdája is. A jó működés érdekében 1968-ban én is a Marógépgyárban helyezkedtem el, most is ott dolgozom, a munkaügyi osztályt vezetem. A kezdeti lelkesedés és a versenyzői múltam elég volt az edtekintélyével jxiindenben mellettünk áll. Ken is, hiszen Knáb zések vezetésében, később éreztem, hogy szakmailag fejlődnöm kell, így 1970-ben a segédedzői vizsgát tettem le. Utána beiratkoztam a Testnevelési Főiskola edzői szakára, ahol evezésből 1973-ban oktatói képesítést szereztem. 1970-ben a sportegyesület Somodi Sándort bízta meg a szakosztályvezetői teendők ellátására, nekem a szakmai munka lett a fő feladatom. Örömmel dolgoztam a 40—42 versenyzővel, jöttek az eredmények is. Országos bajnoki címet szereztünk 1973-ban a női serdülő négyesben, csapattagok: Somodi, Cserháti, Faragó, Fonyódi. 1974-ben női serdülő nyolcasban, csapattagok: Lobog, Zink, Oszkai, Dallos, Szabó, Szezecz, Molnár, Somodi. 1976-ban férfi ifjúsági négyesben, csapattagok: Burán, Talpas, Erős, Szabó, Somodi után Erős Márton lett a szakosztályvezető, jelenleg Magyar József a szakosztályi elnökünk. Nagyon sokat köszönhetünk a korábbi sportegyesületi elnökünknek Kiss Ferencnek, aki a gyár főkönyvelője volt, ma már nyugdíjas. Utódja Elekes Sándor, aki a sportolói múltjával és szakéf Tibor — 1983-tól — edző kollégám főállásban foglalkozik a versenyzőkkel, én az utánpótlás-neveléssel vagyok elfoglalva, és építjük a csónakházunkat is. Ha jól számolom össze, akkor eddig mintegy 2000 esztergomi fiú és lány ismerte meg az evezést a működésem alatti 23 esztendőben. Sportbarátságok, sőt házasságok születtek a szakosztályban, jár már olyan gyermek hozzánk, akinek szüleit is én oktattam evezésre. 10 éves kortól jöhetnek hozzánk a gyermekek, és 13—14 évesen már indulhatnak versenyen. Ahogy 1938-ban a Szent Imre Reálgimnáziumban megszerették a diákok az evezést, úgy mi most az általános iskolákban és középiskolákban törekszünk erre. 5 éve rendszeresen megrendezzük a versenyeiket, egyesben és négyesben, lányoknak és fiúknak egyaránt. Minden ősszel szép színfoltja ez városunknak. 1988-ban szakosztályunk újabb nagy eredményt produkált. J áv o r f i Ferenc (18 éves) a Dobó Gimnázium érettségizett diákja, megnyerte az ifi egyes országos bajnokságát. Nemzetközi versenyeken szerepelt Brnóban és Bledben, kettesben indult az ifi világbajnokságon. 1939-ben további sikereket várunk tőle, mostmár a felnőttek között. Sokan kérdezik: mikor lesz már csónakházunk? Nos, építése 1969től húzódik, most tartunk a negyedik helyszínnél és a hatodik tervvariációnál. De remélem, hogy 1989-ben — szép csendben — ezt is birtokba vehetjük. 33x17 méteres csarnokban, csónaktároló, öltöző, fürdő, javítóműhely, klubszoba lesz benne. A Palkovich-padnál épül, egyaránt a Nagy- és Kis-Dunára nyílik. Igazi klubéletet szándékozunk itt kialakítani, a telek 1300 négyzetméteres, lesz rajta teniszpálya és otthont adunk a tömegsportnak is. Rengeteg utánajárás és energiánk fekszik benne, de városunk szép színfoltja lesz. Fiam, Mármarosi János most 17 éves, és Szabó Tamással az országos bajnokság kisdöntőjében első lett. Tőle várom, hogy eredményben kövesse a bajnok-elődöket. Szakosztályunkban most rendszeresen 60—70 fiatal sportol. Áprilistól— októberig vízen vagyunk, utána a tornateremben edzünk, úszni járunk. Az esztergomi evezősök egy nagy családot alkotnak, a közel évszázados múlt arra is kötelez bennünket, hogy ápoljuk ezt a számomra legszebb sportot! — Ehhez kíván sok sikert Pálos Imre LANGER TAMÁS BRONZÉRMES A MIM Vasas SC birkózó szakosztályának tagjai az elmúlt évek eredményes működése után, ez évben is folytatják sikeres szereplésüket. Nemzetközi Duna-Kupa, Olimpiai Reménységek Versenye, Vidékbajnokság, Területi bajnokság pontjai után, legutóbb az Országos Bajnokság szabadfogású ifjúsági korosztályában, 58 kg-ban Langer Tamás 3. lett. Edzője Major Gyula már várta tőle a kiugró eredményt és szorgalma, képessége meghozta a sikert. Újabb aranyjelvényes élsportolója van a MIM Vasas SC birkózóinak! Siker Velencében Bády Gabriella, a tanítóképző főiskola harmadéves hallgatója november 5-én a velencei KickBox (Karate) Európa Bajnokságon ezüstérmes lett. Ugyancsak ezüstérmet kapott Soós Rudolf, Balogh Attila pedig bronzérmet hozott. Mindhárman az esztergomi Spartacus sportolói. Gabinál megemlítendő, hogy a maga 62 kilójával a L60 kilogramosok csoportjában indult (70—80 kilogramosok társaságában). Az EB-n 19 ország 201 versenyzője vett részt. Sportolóink sikeréhez szívből gratulálunk! Városunk valamennyi lakójának, minden kedves ügyfelünknek békés, boldog új évet kívánunk! Esztergom kisiparosai