Esztergom és Vidéke, 1989

1989. április / 4.szám

2 FÓRUM ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Megújulás? Igen! — de csak közös összefogással! E lap márciusi számában megjelent „Megújulás?" kritikai észrevételeire szeretnék reagálni azzal, hogy a vitát jiem az újság lapjain, hanem a programok kialakítása és megvalósítása során kívánjuk folytatni. A felvetett kérdésekre a választ a pártértekezlet által elfogadott állásfoglalással kívánjuk megadni, amelyet e helyen bocsátunk a közvélemény elé. Természetesen egy-egy megállapítása mögött részletes feladatterv áll, amelynek közlésére itt nincs mód. A cikk szerzői a lap hasábjain megjelent vitaindító és beszámoló rövidített szövege alapján alakították ki a kritikájukat, holott az MDF esztergomi szervezetének vezetői a helyszínen meggyőződhettek arról, milyen széles körű volt a pártértekezlet témája, a pártbizottság beszámolója, és arról is, hogy itt nem csak gazdasági kérdések hangzottak el. A cikkben felvetett kérdések egy részére a rövidítetí beszámoló és vitaindító is választ ad, de a kiemelés célirányos. Vonatkozik ez a városépítészetben betöltött szerep értelmezésére, a Labor MIM és a Bástya-ügy kérdéseire is. A Labor MIM-mel kapcsolatosan már annyi értékelés és újságcikk jelent meg az elmúlt egy év alatt, amely választ ad a kialakult helyzet okaira, hogy nem kívánok egyet sem kiemelni, nem hogy egyetlen mondatot. Az tény, hogy a vállalat rossz gazdasági helyzetét elsősorban — már 1987-ben — a hadiipari megrendelés drasztikus csökkenése idézte elő, amely párosult a vállalat belső szervezetlenségével. A Bástya-ügy felelősségét is célirányosan vetik fel a cikk szerzői, hiszen a közölt vitaindítóban is szerepelnek a nevek és a felelősségre vonás ténye is, ami a párttagokat illeti. A párton kívüli, előnyt élvezők névsorát a bírósági tárgyalás után nyilvánosságra kell hozni. E megjegyzésekkel ajánlom figyelmükbe az „Állásfoglalást". Remélem, a megújulási törekvésünk támogatásra talál. A vitát pedig személyes találkozásaink során folytassuk, amelyhez felajánlom és kezdeményezem fórum szervezését a pártbizottságon, ahol minden, a várost érintő kérdésben véleményt mondhatnak a város lakói, ezzel alakíthatjuk és konkréttá tehetjük a politikai feladatterv egyes pontjait! MIKÖ BALÁZS MSZMP városi elsőtitkár ¥ Jelen állásfoglalásunk a pártbizottság beszámolója és 35 szóbeli, illetve 4 írásos hozzászólás alapján született meg. A párttagság tapasztalja, hogy az újonnan megválasztott központi bizottság és politikai bizottság munkája megélénkült, következetesen halad a pártdemokrácia fejlesztése irányában. A párttagság azonban nem tartja kielégítőnek az egyes döntések várhaló következményeinek mérlegelését. Nem eléggé egyértelmű a régi hibákért való felelősség feltárása sem. A pártértekezlet elítélte a területünkön is előforduló személyi öszszefonódásokat és korrupciókat, egyértelműen hangsúlyozta a közélet tisztaságának igényét és a nyilvánosság kontrolljának szükségességét. A pártértekezlet igénye városunk megyén belüli helyének tisztázása, a korábbi káros megítélés maradványainak felszámolása. Állást foglalt abban, hogy javasolja a megye elnevezésében Esztergom nevének ismételt szerepeltetését. A pártértekezlet egyhangúlag egyetértett a megyei pártértekezlet összehívásával. A pártértekezlet munkáját nem csupán a párttagságért, hanem a társadalom egészéért érzett felelősség hatotta át: egyetértés mutatkozott abban, hogy a társadalom minden problémájára a jelenségek okainak sokoldalú feltárásával kell keresni a legjobb megoldást. Számítani kell területünkön is a gazdasági élet nehezedéséből származó politikai feszültségekkel. Területünkön is nehezedett a fiatalok, a pályakezdők és az idősek helyzete, a munkaképeskorú lakosság körében a munkanélküliség veszélye fenyeget. Kimutatható a fejlődés a város és környékén az iskolahálózat bővítésében, a lakásépítésben, a kereskedelmi- és vendéglátó-hálózat fejlődésében. Vitatják az eredményekben pártunk szerepét, ugyanakkor a problémákért részben okkal, részben ok nélkül a pártbizottságot hibáztatják. A városban is erősödött a társadalmi érdekpolarizáció, megjelentek az alternatív szervezetek, a tömegszervezetek keresik önálló, sajátos, egyéni arculatuk kialakítását, minden pártalapszervezeteink kapcsolatrendszerének újraértékelését is igényli. Meghatározó a nagyüzemi munkásság és az értelmiség szerepe. Városunk sajátos helyzetéből adódóan különösen a jelentős létszámú értelmiséget tömörítő szervezetekkel való kapcsolatot tartjuk fontosnak. Az értelmiség úgy érzi, hogy társadalmi és anyagi helyzete messze elmarad tudása, képessége és teljesítménye mögött. A nagyüzemi munkásság saját helyzetének romlásával együtt politikai szerepének csökkenését érzékeli. A pártértekezlet úgy értékelte, hogy a Labor MIM miatt területünkön kialakult gazdasági helyzetért és politikai hangulatért részben a központi szervektől kiinduló döntések, részben a vállalat helyi vezetése is felelős. NYÍLT LEVÉL DR. NEMES TAMÁS országgyűlési képviselőhöz Tisztelt Képviselő Űr ! Ila már a hitünket kezdjük veszíteni, hogy létezik belátó, józan ész — legalább az az igyekezetünk maradjon meg, hogy megpróbálunk tenni valamit egy olyan kérdésben, mely nem egyéni, hanem szoros értelemben vett közös ügyet jelent; a vízlépcsőről van szó! Ilyen, minden vonatkozásában országos, sőt nemzetközi jelentőségű ügyet nem lehet csak egyszer, vagy csak párszor megtárgyalni és elhatározni (helyesebben: elhatároztatni!) akár a parlament által is. Itt végre minden létező érvet és ellenérvet a nyilvánosság bevonásával újra és újra meg kell beszélni. Az építkezés folyamán újabb és újabb problémák merülnek fel — vagy mert azokról és kihatásairól nem voltunk alaposan tájékoztatva, vagy mert azok menet közben szülik a következőt. Az olyan tények, melyek inkább érzelmi, esztétikai jellegűek, szinte eltörpülnek a súlyos gazdasági kihatások mellett. Mégis: hová lesznek az elsivárosodott tájékú Nagy Csatornából a szigetek, a zátonyok, a lombos partok, a vadmadarak — és mindaz, ami a Duna legszebb Európa-, sőt világhírű szakaszán Esztergomtól Visegrádig el fog tűnni ? Aki részesült abban az élményben, hogy leevezett e folyón, kikikötve a szigeteken, partszakaszokon, az tudja, hogy mit jelent szeretni egy hazai tájat. De mindez, ugye, „csak emóció". Lehet érzelem nélkül tárgyalni az objektív tényeket? Történelmi emlékeink tűnnek el, vagy károsodnak, esetleg semmisülnek meg. Nemcsak a többezer éves kultúrák partközeli feltárt vagy fel nem tárt nyomaira gondolunk. Veszélybe kerül városunk is. Félünk ivóvizünk romlásától, a talajvíz elszennyeződésétől és megemelkedésétől; a nehézjárművek okozta rezgésektől. Az utóbbiak nemcsak a gátépítés során, hanem annak esetleges megépülte után is kézzelfogható károsodást fognak okozni épületeinkben. Hamis felfogás, hogy „az erőmű pozitívan fogja befolyásolni a Dunakanyar forgalmát". Talán lesz pénz a 11-es út eltérítésére? Már most tudjuk — nem! Sorozatosan, az előrehaladó beruházásokkal párhuzamosan felvetett kérdéseinkre azt válaszolja az OVIBER: nem az ő, hanem a helyi tanács költségvetési gondja a legtöbb helyi munkálat elvégzése. Ez igaz! Csak hát az OVIBER is, Esztergom is, a Dunakanyar is Magyarországé! Persze más kérdés, hogy eddig miért maradt el a rengeteg helyi beruházás. Ezekre eddig sem volt, most pedig már reménytelenül nincs pénz. Például honnan lenne arra, hogy a több mint 50%-ban csatornázatlan várost új, korszerű hálózattal lássuk el? A záporcsatornákat sok helyen — szabványellenesen — a szennyvízhálózatra kötötték rá. Ezekkel mi lesz? Mi lesz az utcán folyó szennyvizekkel, a talajt tartalmukkal egyre dúsító emésztőgödrökkel? A Labor MIM jelenlegi vezetőinek mindent meg kell tenniük a helyzet minél előbbi tisztázása és megoldása érdekében, de ehhez meg kell kapniuk a megfelelő segítséget a központi gazdasági szervektől. Ezért úgy határozott, hogy az ipari minisztertől kéri a helyzet konkrét feltárását, a felelősség egyértelműbb tisztázását és segítséget a mielőbbi megnyugtató megoldáshoz. Térségünkben a jövőben sem csökkennek a termelő és gazdálkodó egységeknél a bizonytalansági tényezők. A jövőben nő a vállalatok, üzemek önállósága, ezzel együtt a költség- és problémaérzékenysége is. A legfontosabb politikai feladat a szükséges változások megértése, az egységes cselekvés és összefogás erősítése. A városi pártértekezlet úgy látja, az erkölcsi, a szakmai alkalmatlanság, a teljesítmények csökkenése, a veszteség, a beváltatlan ígéretek a jövőben növekvő súllyal kerüljenek mérlegre, de kapjanak védelmet, támogatást az újító szellemű, eredményeket produkáló vezetők. A politikai, gazdasági állásfoglalások kialakításánál súlyozottan és kölcsönhatásaiban kell figyelembe venni Esztergom város ipari, idegenforgalmi és iskolaváros jellegét. Politikai eszközökkel támogatni kell a munkaerő átcsoportosítását, a korszerű struktúra kívánalmainak megfelelően. Fel kell készülni a felszabaduló, a demográfiai hullámból adódó többlet munkavállaló ésszerű foglalkoztatására, az intézmények oktatási szerkezetének átalakítására. A városi pártbizottság lehetőségeit meghaladó kérdésekben állást kell foglalni, ezeket továbbítani és képviselni a felsőbb irányító pártszervek és állami szervek előtt. Kezdeményezzük, hogy az országos és megyei szervek pótolják a város iránti történelmi Egyáltalán: mi lesz a középkort idéző közművesítetlen területekkel? Mindazzal, ami évtizedeken át nem valósult meg, de most azonnal, kifogástalanul meg kell csinálni? És most még csak Esztergomot említettük! Mi lesz a Duna mindkét oldalán a „szekunder" beruházásokkal, amelyek nélkül még Maróthy miniszter úr szerint sem jöhet szóba a csúcsjáratás?! ÍGY VISZONT — MINEK NAGYMAROS?! A csehszlovák féltől sem kaptunk megnyugtató ígéretet a felsoroltak megvalósítására. Mi lesz az „egyenlőtlen szerződéssel", melynek szálai a párizsi békeszerződésig nyúlnak vissza?! Miből fizetjük majd e gigantikus létesítmény karbantartását, a szennyezett, mérgezett iszap kiemelését — és azt hová helyezzük el? Kérdéseinket oldalakon át sorolhatnánk! De még gondolkozzunk el azon: mi lesz velünk, akik inflációval, elszegényedéssel, munkanélküliséggel nézünk szembe, akik világkiállítást szervezünk — és még sok megterhelő, milliadósságokat és segítsék történelmi múltjának és természeti adottságának megfelelő fejlesztését. Kezdeményezzük és támogatjuk minden olyan idegenforgalmi létesítmény megvalósítását, melynek közvetlen gazdasági eredményei a város idegenforgalmának további bővítését szolgálják. Továbbra is részt vállalunk a bős—nagymarosi vízlépcső építésének ellenőrzésére alakult városi koordinációs bizottság munkájában. Arra törekszünk, hogy a várost érintő létesítmények gyarapítsák a város gazdasági potenciálját, annak fogadókészségét. Támogatjuk és szorgalmazzuk azokat a megoldásokat, melyek a város és környéke gazdasági egységeinek, a lakosság infrastrukturális ellátásának javítását szolgálják. Támogatjuk és észrevételeinkkel segítjük a létesítmények esztétikus és biztonságos kivitelezését, a kapcsolódó víz-, csatorna- és szennyvíztisztító-rendszer kiépítését. A városi pártbizottság a jövőben is legyen kezdeményezője a vízlépcső építéséből adódó kedvező és kedvezőtlen hatások érdemi feltárásának, s az ebből adódó agitációs és mozgósító feladatok szervezésének. A küldöttértekezlet a városi pártbizottság munkamódszerének, munkarendjének átalakítása szükségességéről határozott. A pártértekezlet feladatul adta a pártbizottságnak, hogy a pártpolitikai munka belső és külső nyilvánossága fokozása érdekében a pártbizottsági üléseken az előzetes igények bejelentése alapján tegye lehetővé bármely párttag részvételét. A pártmunkára vonatkozó határozatok a párttagok számára legyenek hozzáférhetők. Tájékoztassa a párttagságot a városban működő mozgalmakkal, szervezetekkel való megegyezésekről, párbeszédekről, az együttműködés tapasztalatairól. Esztergom, 1989. február 14. árdokat emésztő beruházást is! Mi lesz fiainkkal, akikre elherdált kölcsönök kamatterheit, korszerűtlen létesítményeket, szenynyezett környezetet és jó, ha harmadik világbeli életszínvonalat hagyunk. Merjük végre átgondolni, átszámolni a manipulálatlan tényeket, csakis nemzetünk érdekeit figyelembe véve. Ne a hamis lojalitást, ne az ismert tunya közöny munkáljon bennünk! Gondolkodásunkat hassa át a tudat: felelősek vagyunk, illetve kell, hogy azok legyünk tetteinkért! Ez vezéreljen bennünket akkor is, amikor a BNV vagy hasonló létesítmény ügyében döntünk: a döntéshozatalkor, a szavazat megtételekor gyermekeink és unokáink is fogják kezeinket! Kérjük a képviselő urat, hogy közös átérzett aggodalmainkat vegye figyelembe és közölje azt a tisztelt Parlamenttel! Esztergom, 1986. február 26. Az MDF Esztergomi Szervezete környezetvédelmi munkacsoportja nevében dr. Söröss Jenő GONDOLATOK egy foghíjbeépítési javaslat kapcsán A középkori királyi város centrumában kialakult Széchenyi tér a mai város legértékesebb műemléki védettségű területe. Ennek egyik tömbje a Széchenyi tér, Kossuth Lajos utca, Arany János út által határolt terület. A Széchenyi térre néző zárt térfalat képező épületsor zömmel földszint+egyemeletes; a 9., 11., 17. számú épületek földszintesek, míg a Hild József által tervezett Takarékpénztár épülete kétemeletes. A romantikus, eklektikus, barokk, rokokó, klasszicista épületsorban a 9., 11., 17. sz. földszintes épületek jellegtelenek, az utcaképbe nem illeszkednek. E foghíjak beépítésével foglalkozunk. Ezek egyikének a 17. sz. épületnek átépítési terveiről szólunk most részletesebben. Az átépítést célszerűen ki kell egészíteni az egész tömb rekonstrukciójának vizsgálatával és tervezésével. Az ilyen műemlékileg védett területen a tervezést alapos kutatásnak kell megelőznie, hasonlóan a hazánkban egyedülálló részletességgel feltárt Székesfehérvár műemléki belvárosához, ahol a levéltári, múzeumi, régészeti és egyéb fellelhető dokumentumokat rendszerezve összegyűjtötték és a tömbök rekonstrukcióját ezek figyelembevételével végezték. Esztergom számára is nélkülözhetetlen lenne a műemléki belvárosra vonatkozó részletes rehabilitációs terv, melynek előkészítő fázisaként most folyik a terv programjának társadalmi vitája. Ügy véljük, célszerű lenne a tervet kisebb területegységekre bontva — a már most jelentkező igényeknek megfelelő ütemben — mielőbb elvégezni. A műemléki környezetben való építés egyrészt szakmai, másrészt társadalmi megítélésére vonatkozóan nagyfokú bizonytalanság, túlbiztosítás jellemző. Tapasztalható egyfajta félelem és ellenállás minden újtól. Nem vitatva annak jogosságát, tarthatatlan az az álláspont, hogy „minden szép ami régi" és az ebből származó következtetés... mert ez egy állapot konzerválását jelentené, kizárva minden fejlődést. Ennek hibás voltát éppen a múlt igazolja, melyben az egymást követő történelmi korok egymásra rétegződése hozta létre a jelenkori állapotot. A városépítési ténykedés alapelve az legyen, hogy a régi értékek megőrzésével, azok igényességének, hangulatának, léptékének stb. tiszteletben tartásával újat is kell alkotnunk. Vállalnunk kell az új létrehozásával járó nehézségeket is, ismételten hangsúlyozva: a meglévő értékek javára és nem kárára. A szükséges alapkutatások hiányában ezért csak a tömb rekonstrukciójának elvi megoldására tehettünk javaslatot. A Széchenyi tér 17. sz. épületben jelenleg négy lakás van, műszaki értéket nem képvisel, ezért javasoljuk lebontását, s helyén olyan lakóépület építését, amely 9 lakást (esetleg műterem-kialakítási lehetőséget), a földszinten üzleteket (vagy kiállító teret) és a lakásokat kiszolgáló helyiségeket foglalja magába. Az átépítés a lakásszám és a lakások komfortértékének növekedésével gazdaságos lehetne, egyben módot adna a foghíjjelleg megszüntetésére. A 15. sz. barokk épület északi oldalon beforduló homlokzatával és udvari kapuval a zártsorú beépítésű tér egyetlen fésűs jellegű épülete, mely ezzel meghatározza a 17. sz. épület kialakítását. Az itt megtartandó kapu lehetővé teszi a tömb feltárását. A 15. sz. épület az ún. Pozziház egyemeletes, udvari homlokzata jelenleg nem látható. A kosáríves erkélyű, barokk eredetű épületnek középkori részletei is vannak. Erősen kiugró középrizalitos részében helyezkedik el az árkádos kapu; jobb oldalán a felvidéki lábasházakra emlékeztető, kiugró sarokfalas rész van, belső helyiségében keresztboltozat található, az épület alatt pedig középkori pincét találtak. Mindebből ma csupán csak a leszegényített utcai homlokzat látható. A tervezendő épület arányainak, építészeti megfogalmazásának a tér hangulatát kell idéznie. Az említett épületek környezetében lévő legtöbb beépítéshez hasonlóan egy hangulatos belső udvart alakítottunk ki. Ez az udvar a Széchenyi térről és a déli oldalon nyitott kapubejárón át is elérhető. Az épület keleti végén egy beépítetlen rész biztosítja a későbbi tömbfeltárás lehetőségét. Az emeleteken és a tetőtérben szintenként három, összesen kilenc lakás kaphat helyet. A tetőtérben, illetve a tetőtéri lakások felett további közös helyiségek, esetleg műtermek készülhetnek, elsősorban a lakásokhoz kapcsolódva. Az első emeletet lezáró párkány magassága megegyezik a két szomszédos épületével. A felette lévő szint a homlokzati síktól visszahúzva, mélyen árnyékolt felületével, oszlopos kialakításával a tetőzet tömegéhez tartozik. Az épület jó hangsúlyt ad az itt megnyíló kapuzatnak. Hangulatában idézi a 17. számtól a 25. számig terjedő épületsort. A mintegy 330 m- beépített alapterületű és 1150 m

2 össz-szintterületű házban 170 m

2-es üzletterület, 3 db 3 szobás és 6 db 2 szobás lakás kapott helyet. Megvalósítására — megfelelő gazdasági háttér hiánya miatt — egyelőre várnunk kell. Tervezők: Schneider Ferenc, Tétényi Éva