Esztergom és Vidéke, 1989

1989. február / 2.szám

Megtudtuk ... Továbbadjuk ... Megtudtuk ... Tová

bbadjuk . ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Az elmúlt hónap eseményeiből... Visszhang Lesz újság Esztergomban ^ ' Válasz Vaderna Józsefnek Az Országos cigánytanács kezdeményezésére, a HNF Városi Bizottságának közreműködésével, január 13-án cigánygyűlés zajlott le, több mint 100 résztvevővel. A megjelentek a cigányság helyzetével, országos és helyi feladataival, a beilleszkedés lehetőségeivel foglalkoztak. Január 19-én volt a végrehajtó bizottság soros ülése. A napirendben szerepelt a városi tanács 1989. évi pénzügyi terve készítésének koncepciója, a fertőző osztály ágyszámának csökkentése, az I. István Gimnázium és Híradástechnikai Szakközépiskola önálló gazdálkodó szervvé alakítása, a Prímás-szigeten kialakítandó kemping- és bungalowtelek létrehozására „zártkörű" részvénytársasághoz csatlakozás javaslata. — A végrehajtó bizottság a költségvetés-koncepciót — néhány felvetés további beépítésével — elfogadta. A részletes pénzügyi terv az 1989. február 9-i tanácsülésen — előtte a HNF városi bizottsága is megvitatja — kerül elfogadásra. — A testület a kórház korszerűsítési tevékenységének figyelembevételével egyetértett azzal, hogy a fertőző osztályon az ágyszám 15-tel csökkenjen, s az így felszabaduló részlegén a cytológiai laboratórium nyerjen elhelyezést. — Elfogadta az I. István Gimnázium és Szakközépiskola GESZből történő kiválását és önálló gazdasági szervként működését, j Egyben utasította a művelődési osztályt, gondoskodjék arról, hogy az intézmény szervezeti és működési szabályzatában rögzítsék a gazdasági szervezet felépítését és ; feladatát. — A Dorogi Szénbányák Vállalat „zártkörű" részvénytársaság megalakítását kezdeményezte a Prímás-szigeten kialakítandó kemping- és bungalowtelep érdekében, melynek tagjai, a bánya mellett, az Esztergom és Vidéke ÁFÉSZ, a valószínűsíthető külföldi tőkerész, valamint a városi tanács lenne. A fejlesztés tervei elkészültek. A testület a csatlakozás gondolatát elfogadta és megbízta Simon Tibor elnökhelyettese a további tárgyalások és bonyolítás folytatására. — Ezen a vb-ülésen jelentette be a városi tanács elnöke, hogy korkedvezményes nyugdíjaztatását kéri, melyet a február 9-i tanácsülés elé terjeszt majd. Ilyennek képzelték el a Szépségszalont az E—11 Szövetkezet műépítészei Új ügyfélfogadási rend Az Ügyfélszolgálati Iroda a hét minden munkanapján és „hoszszabbított" ügyfélfogadási időben is az ügyfelek rendelkezésére áll a következő időbeosztásokkal: Hétfőn kedden szerdán csütörtökön pénteken 728—17 óráig, VQS—IG óráig, 7

28—17 óráig, 7

28—16 óráig, 7

28—16 óráig. A lakossági ügyintézést végző szakigazgatási szervek ügyfélfogadása: Hétfőn 10—17 óráig, szerdán 8—17 óráig, (általános félfogadó nap) pénteken 8—12 óráig. A tanácsi kirendeltségek ügyfélfogadása: Esztergom-Kertvárosban: Hétfőn 8—11 óráig, szerdán 8—17 óráig, pénteken 8—12 óráig. Pilisszentléleken: Hétfőn 13—17 óráig. A tisztségviselők hetente felváltva — havi ütemterv szerint — állnak az ügyfelek rendelkezésére fogadóórák keretében. Valamennyi szakigazgatási szerv vezetői hetente egy alkalommal áll az ügyfelek rendelkezésére, a következők szerint: — Hatósági feladatokat ellátó szakigazgatási szervek vezetői (csoportvezetői): Szerdán 13—17 óráig. — Hatósági feladatokat el nem látó szakigazgatási szervek vezetői : Szerdán 13—16 óráig. A Családsegítő Központ a következő félfogadási időben áll az ügyfelek, a lakosság rendelkezésére: Hétfőtől csüt.-ig 8—17 óráig, pénteken 8—12 óráig. Hétfőn 16—19 óráig a központ jogi és pszichológiai tanácsadószolgálatot tart. A Családi Ünnepeket Rendező Iroda (CSŰRI) ügyfélfogadási rendje megegyezik a lakossági ügyintézést végző tanácsi szakigazgatási szervek ügyfélfogadásával, azzal az eltéréssel, hogy a családi események lebonyolítását, az azokhoz kapcsolódó szolgáltatásokat (pl. névadó, ünnepélyes házasságkötés, társadalmi temetés stb.) hétköznap, munkaidőn kívül és munkaszüneti napon is biztosítania kell. A Házkezelőség ügyfélfogadási rendje a következő: Hétfőn és pénteken 8—15 ó.-ig, szerdán 8—17 ó.-ig. (Általános félfogadási nap.) Hibabejelentés: mindennap személyesen és telefonon. (Esztergom, Dózsa György tér 1., porta.) Az Esztergom és Vidéke 1989. januári száma részleteket közölt az MSZMP Városi Bizottsága 1988. november havi összesített információs jelentéséből. Az egyik megállapítást idézem: „Külső vélemények megkérdőjelezik a művelődési ház apparátusának nagyságát, annak tevékenységéhez, eredményeihez mért szükségességét." Vagyis a pártbizottság sokallja a művelődési központban dolgozó öt fő népművelőt. Esetleg nem ő sokallja, hanem az intézmény feladatrendszerét és tevékenységszerkezetét „körültekintően" ismerő, „megalapozott" külső véleményeknek ad hangot. Természetesen anélkül, hogy konkrétan megnevezné az informátorokat, i mert az ellenkezne a „demokratikus" hagyományainkkal és szokásainkkal. Egy intézmény hitelének rontásához végül is meg kell válogatni az eszközöket. Le; hetőleg úgy, hogy ne is tudja magát megvédeni a kideríthetetlen eredetű külső véleményekkel szemben. Feltételezem, hogy a pártbizottság rejtve maradt informátora(i) szeretnék felfedni magukat. A Művelődési Központ szívesen látná őket is tapasztalatszerző látogatásra. Az intézmény dolgozói szeretnék, ha ők is megismernék a közművelődési szolgáltatásokat, a rendszeres látogatók véleményét, elbeszélgethetnének a nagyszámú tanfolyam, szakkör, mű; vészeti csoport, a kulturális egyesületek és alternatív szervezetek tagjaival, figyelemmel kísérnék az Esztergom és Vidékében megjelenő rendezvénykínálatot, kiállításokat. Jobb lenne, ha a pártbizottság a maga sajátos eszközeivel inkább szorgalmazná egy — a város igényeihez és hírnevéhez méltó — új művelődési központ építését, amely egyébként már két évtizede rendszeres téma a különböző városi fórumokon, de mindig találtak fontosabb megoldandó problémát nála. Sietni kellene, mert a mostani épület bármikor összedőlhet. Csernus Ferenc a pedagógus II. pártalapszerv. titkára A művelődési ház dolgozói kérik e rovat olvasóit, hogy az Esztergom és Vidéke 1987—88-as évfolyamát gondosan lapozzák át, s ez alapján döntsenek a „művelődési ház apparátusának tevékenységéről és eredményéről". Kedvesem! Nyugodtan szólíthatom így: hajam hófehér és az idén már büszke ingyen utasa leszek a MÁVnak és a VOLÁNNAK. De válaszolok kérdésére: lesz! Ám ami a tollat kezembe adta, egy mondata volt, ami igencsak szíven ütött: „...van-e a városnak akkora önálló szellemi tartaléka, hogy működtetni tud egy gyakori megjelenésű lapot?" Mondja, ismeri egyáltalán Esztergomot? Mert akkor nem írta volna ezt. Azt jól írta: egyházi és világi székhely volt. Hogy kevesebbek lettünk jó néhány, különböző funkciót betöltő „székhellyel", az nem rajtunk múlott. Csak éppen elvitték tőlünk. Tatabányára. Mi sem örültünk neki. Városunkhoz tartoztak ők is, régóta. De azért megmaradt az iskola és az egyház. Szent István várának, otthonának tövében épségben megmaradt a nemes vonalú prímási palota, szeretettel, tisztelettel övezett mindenkori lakójával. Szilárd bázisaként a hitnek, reménynek, szeretetnek, s örök szellemi forrásaként mindháromnak. Esztergom mindig is híres volt kitűnő iskoláiról. Vélem, nem kell magyaráznom, hogy ahol még mindig ennyi iskola van — nem is csekély szintűek —, ott a nevelés is megfelelő fokon áll. Tehát állunk olyan szellemi szinten, mint szép hazánk többi városa. Vannak határainkon túl is ismert, elismert művészeink, szellemi életünk megformálói, kifejezői. örülünk, hogy végre újra van saját lapunk! Hogy csak rólunk ír? De hiszen éppen ezt várjuk, ezt akarjuk! Esztergom és vele együtt a saját lapja is ébredező Csipkerózsika. De neki nem kell királyfi, talpra áll ő egyedül is, egyetlen segítőjével: a múlttal. Évezredes, fájdalommal, szépséggel teli múltjával. Esztergomnak minden köve, régi házainak boltíve, a Dunaparti sétány régi fáinak susogó lombja, mind a múltról mesél. Aki még sosem hallgatta, aki nem érti meg őket, az soha nem is szeretheti Esztergomot! Mi értjük és nagyon szeretjük ezt a szép ősi várost. És sokan, nagyon sokan vagyunk. És higgye el: mesél a Bazilika a csúcsától a kriptáig, a Kincstár, a Keresztény Múzeum, a Levéltár, a Babitsvilla, a Ferences Barátok temploma és iskolája, a Bibliotéka, a Kerek templom, a 48-as temető és sorolhatnám még sokáig. Ha átvitt értelemben veszem is: mind-mind örök, örökszép témájú szellemi tartalék. Hiányolja a politikát a lapból. Esztergom neve együtt jelenti az egyházi és a világi politikát. Mert ugyan ki merné megcáfolni István királyunk vallásalapító (egyházalapító) érdemeit? Ki tagadhatná le a török uralmat? Vagy azt, hogy a Duna-mentén épülve átjáróháza volt keletnek, nyugatnak, északnak, délnek? Kapott és adott: aranyat és selymet, tudományt és politikát. Es ezt a politikát sohasem hagyta abba. Folytatja ma is, csak csendesen, szerényen, a maga módján. De ha segíteni akar — mert cikke ugye kritizálva segítő akar lenni —, akkor a Dolgozók Lapja hirdetései közé ezentúl betehet egy szerényet, pár betűből állót: Esztergom és Vidéke megjelenik minden hónap 10-én. S akkor, amennyivel tobb előfizető lesz, annyival több lesz a lap oldalainak száma, a rajtuk levő olvasnivalóval együtt. Mert kérem higgye el: mi tudjuk, Esztergomnak nemcsak múltja van, amit őrizni szent kötelességünk, hanem jelene is, amit formálnunk, alakítanunk kell, hogy élhessünk és megélhessünk. De van jövője is és mi ebben nagyon bízunk. Jövőjének biztos záloga: a mécsesként öröktől örökké égő, lobogó, önálló szellemi tartalék. Ami mindig volt, ma is van és mindig lesz. Trexler Béláné Csak a pontosság kedvéért A Dolgozók Lapja 19899. (így!) január 21-i számában közli Ortutay András válaszát Vaderna József: Lesz újság Esztergomban? című cikkére, amely a megyei lap december 29-i számában jelent meg. Mivel Ortutay András kéziratának másodpéldánya az Esztergom és Vidéke irattárába került, módunkban állt ezt a nyomtatásban megjelent szöveggel összevetnünk. Nem kis meglepetéssel a következő — nem lényegtelen! — eltérést fedeztük fel: KÉZIRATBAN NYOMTATÁSBAN „Befejezésül — Vaderna József barátomnak azt tanácsolom, hogy mint írta, továbbra is vállalja Esztergom bemutatását, értékeinek a megyei összkép

b

g^való bemutatását, de ne sértődjön meg, ha az esztergomiak úgy érzik, hogy a Dolgozók Lapja, mint megyei napilap, elsősorban Tatabánya lapja. A tények — tények, ha az esztergomiak úgy érzik majd. hogy a Dolgozók Lapja az ő lapjuk is, nem fognak elutasítóan viselkedni." „Befejezésül — Vaderna József barátomnak azt tanácsolom, hogy mint írta, továbbra is vállalja Esztergom bemutatását, értékeinek a megyei összképbe való bemutatását, de ne sértődjön meg, ha az esztergomiak úgy érzik, hogy a Dolgozók Lapja az ő lapjuk is, nem fognak elutasítóan viselkedni." 1989. január 12-én megalakult a Magyar Demokrata Fórum Leányvári Szervezete. Qui prodest? Ha már lúd... az ügyeletes szerkesztőnek legalább a mondatszerkesztésre illett volna odafigyelnie. Különben egyetértünk Gombkötő Gáborral abban „...nem szemben kell állnunk, hanem együttműködnünk..." A vitát nem folytatjuk. OLVASÓINKHOZ 1 Számunkra nem kétséges, hogy Esztergomban megvan a szellemi és anyagi erő egy városi lap „megélhetéséhez." Vagyis az igazi kérdés szerintünk nem az, hogy lesz-e, lehet-e, — hanem, hogy milyen legyen Esztergom és vidéke lapja? Amiben ugyanilyen biztosak vagyunk, az, hogy javaslatokért, ötletekért Önökhöz kell fordulnunk; — a pártoló közönséghez, bármely közcélú vállalkozás legfőbb éltető közegéhez. Tehát KÉRJÜK, ÍRJÁK MEG szerkesztőségünk címére: milyen tartalommal, milyen időközben (stb. stb.) jelenjék meg az Esztergom és Vidéke, hogy Önök szívesen vásárolják, olvassák, sőt alkalmasint szerzőivé is szegődjenek? Minden használni akaró tanácsot folyamatosan közreadunk; amit anyagi korlátaink engednek, meg is valósítjuk. Várjuk leveleiket! Vegytiszta sport Vitray Tamás Mikroszkóp-beli műsorának egyik szereplője volt a tatabányai Juhász István, a La Passeport Pulsion magyar résztvevője. ... És belépett a színpadra Juhász István! Igen: belépett! Szerényen, kedvesen mosolyogva. Nem bukfencezett, nem rogyott térdre, nem rázta az öklét a i mennyezet felé, és nem vágptt le tiszteíetkört. Csak bejött. És ez a vékony, szerény fiatalember pillanatok alatt betöltötte a teret, és vitt minket is a sportszeretetével, akaratával megtett nehéz úton, annak végéig. Aztán egyszercsak mondott valamit: „vegy| tiszta sportot" és akkor kihullott belőlem ebből a mondatból minden előtte és utána mondott szó. De ez a két szó úgy maradt meg ; bennem, mint az aranymosó táljjában az arany: csillogón, ragyogón, tisztán. Nagyon elismerem és méltányolom olimpiai győzteseink, résztvevőink szép, látványos küzdelmét, sikerét. De előttük volt biztos cél: a dús elismerés, mel| lettük mindig a biztos támpont, segítség: a klub, a szakosztály, a sporthelyiségek, az edzőtáborok, edzők, orvosok, szakácsok stb. S valahol egy magányos fiatalember elhatározza, hogy részt vesz egy olyan, párját ritkító sporteseményen, ahol annyi és nem is mindig ismert sport együtt van. Ő pedig teljesen egyedül az akaratával. És így is küzdötte végig az ezres kilométerekben számolt távolságokat, sziklákon, ismeretlen gépeken a sivatag homokján, sosem ismert katamaránokkal vízen, úszva a barátságtalan tengeren, majd újra a földön, ahol már délibábként derengett a cél. Már-már összeroppantotta az egyedüllét, mikor az utolsó pillanatokban melléje állt két önzetlen ember. És a cél valóság lett... Jó lenne újra itt kezdeni a sportot: a legelején. Hogy legyen igazi, őszinte a siker. Legyen olyan szép, mint Darnyi Tamás víztől és örömtől csillogó arca a győzelem pillanatában. És a többieké. Igen, jó lenne a sportot újra kezdeni, sportnak látni, nézni, tudni. A kezdettől a célig, a gyermekcipőtől a dobogóig! (Trexler)