Esztergom és Vidéke, 1988

1988. május / 5. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TAJÉKOZTATÖ Esztergomi arcképcsarnok LAMPICH ÁRPÁD repülőgép-tervező és világrekorder 1898. május 11-én született Budapesten. Apja, Lampich Antal a MÁVAG-gyárban esztergályosként dolgozott. A fiú 11 éves korában — édesapja segítségével—elkészíti első műszaki alkotását, egy kis fényképező dobozt, a „camera obskurát". Ezzel egy fényérzékennyé tett üveglemezre örökítette meg a világ eseményeit. 1909-re bontakozott ki Európában a géprepülés, melynek nagy lendületet adott, hogy Louis Blériot (1872 —1936) ez évben átrepülte a La Manche-t. A hír Magyarországon is számos hívet toborzott a repülés ügyének. Blériot 1909. október 17-én, több mint 200 ezer néző jelenlétében, Budapesten is bemutatta tudását. A tömegben ott szorongott a kis Lampich Árpád, kezében a fényképező masinával, mellyel kitűnő pillanatfelvételeket készített a levegőben repülő Blériot-gépről. Ezek a felvételek nemcsak repüléstörténeti, hanem fotótörténeti értékűek is, mert akkor egyedülálló produkciónak számítottak, amelyekre később is nagyon büszke volt. A felvételek alapján lerajzolta Blériot gépét és annak modelljét is ekészítette. A sikeres próbálkozás után egyre több repülőmodellt épített, ezáltal megismerte a repülőgépek szerkezetét, működését és repülési tulajdonságait. Már 1910-ben, a budapesti Vigadóban rendezett első repülőmodell-kiálításon is részt vett. 1914. júniusában a Magyar Aero Szövetség (MASZ) második nemzetközi repülőmodell-versenyén 61 induló közül az 5. helyet szerezte meg. (A repülőmodellezésben szerzett elméleti és gyakorlati tapasztalatairól 1921-ben Modellrepülőgépek készítése címmel írt könyvet.) Az érettségi után nem sokkal, 1916-ban — az első világháború viharában — behívták katonának. Előbb gyalogezredekben szolgált, majd a „légjáró" csapathoz került. Itt ismerkedett meg a nagy repülőgépek szerkezetével. 1918-ban beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karára. 1920-ban a MASZ által szervezett pilóta-tanfolyamon az elsők között végzett. 1921 őszén a Műegyetemen, elszomorítóan válságos napokban — ekkor számolták fel a magyar repülőipart és zúzták szét a repülőgépeket az ANTANT utasítására — néhányan elhatározták a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület (MSrE) megalakítását, hogy „a technika e legmagasabb hajlékában ápolják a legnemesebb sport, az emberi repülés ügyét." Itt 1922-ben megindult az első sportrepülőgép tervezése és az építése is Lampich Árpád tervei szerint. Hamar megmutatkozott kitűnő szervezőképessége és rátermettsége, mivel jóformán a semmiből kellett a gép építéséhez szükséges anyagokat előteremteni. így született meg Lampich Árpád első repülőgépe, az L—1 1923 végére. Ez a gép lett az első segédmotoros vitorlázógép, 12 m-es szárnyfesztávval. A gépet a Thorotzkai Péter által tervezett és készített 12 LE-s boxer-motor emelte fel. Súlya 100 kg volt. Motor nélkül is lehetett vele repülni, mint vitorlázó repülőgéppel. Az L—1 1924. március 8-án repült először az albertfalvi repülőtéren. Ez a kis gép bemutatókon sokat szerepelt, és úgy felvillanyozta a közvéleményt, hogy tervezőjének sikerült anyagi támogatást szereznie, amiből megépítették — az L—1 tapasztalatai alapján — az L—2 típusú együléses, egyfedelű, faépítésű repülőgépet. Ebbe már egy háromhengeres 18 LE-s Thorotzkai csillagmotort építettek be. Ezzel a géppel 1927. szeptember 17-én Kaszala Károly 650 km-es zártkörű világrekordot repült. 1928. június 14én Kaszala Károly az L—2-vel 517 km-es egyenesvonalú világrekordot repült az olaszországi Pola városáig, majd onnan Rómába. Majd a gépet felújították és 1930. augusztus 14-én Lampich Árpád repült új világrekordot, 1033 km-t zárt pályán. Ez a kis repülő a második világháborúban a Közlekedési Múzeumban megsérült. 1974-ben Bánhidi Antal irányításával Budaörsön az RNA műhelyében újjáépítették és most is a Közlekedési Múzeumban látható. Közben újabb gépek születtek: az L—4 „BOHÓC", majd Bánhidi Antallal közösen újabbakat terveztek (BL—5, BL—6, BL—7). Lampich mellett kitűnően lehetett dolgozni, tanulni, fejlődni. Nem véletlen, hogy kiváló tervezőink az ő egykori munkatársai voltak: Bánhidi Antal, Rubik Ernő, Samu Béla. Sajnos a 30-as évek nagy világválsága őt is távozásra késztette, Samu Bélával Ausztriába, Wiener-Neustadt-ba ment. Ott több iskola- és sportgépet terveztek és építettek. 1938-ban az Anschluss alkalmával egy szál kabátban menekült haza. Itthon a székesfehérvári repülőgépjavító műhelyben, majd a Győri Magyar Vagon- és Gépgyár újonnan alakult repülő osztályán dolgozott. Ott eleinte magyar repülőgépek, majd a front közeledtével német harci repülőgépek készültek (Me— 109, Me—210). A gyárban különböző beosztásokban, pl. végszerelde műhelymérnökként dolgozott. A háború után, az 50-es évek első felében Esztergomba került az akkori SPORTÁRUTERMELÖ N. V.-hoz, ahol 1953-tól a szovjet JAK—18 típusú kétüléses fém iskolagép gyártás-előkészületei folytak. A vállalatnál mint főkonstruktőr dolgozott. Szélmalomharcot folytatott a felsőbb vezetőkkel, hogy a JAK—18 helyett magyar konstrukciójú iskolagép gyártását szervezzük meg magyar alapanyagokból, ami sokkal kisebb anyagi megterhelést jelentett volna az országnak. Sajnos ezzel elég sok ellenséget szerzett magának. Esztergomban a Széchenyi tér 24. sz. ház emeleti lakásában lakott egyedül, néhány megmaradt régi fényképével. Utolsó éveiben még fellángolt a lelkesedése, hogy egy segédmotoros kis vitorlázó repülőgépet tervez, mellyel még egyszer körülrepülheti az országot. E sorok írója is tőle tanulta a repülőgéptervezés alapjait, mivel 1955től haláláig közvetlen beosztottjaként dolgozott. Ekkorra már nagyon megkeseredett ember volt, de amikor az új segédmotoros repülőgépén dolgoztunk, nagyon fellelkesedett és sokszor késő estig is bent maradtunk a tervek, számítások készítése miatt. Sajnos e gép már nem készült el. 1956 áprilisában az első JAK—18 prototípusának sikeres berepülése alkalmából ünnepséget rendeztek, ahonnan hazafelé menet szíve felmondta a szolgálatot és életének 58. évében elhunyt. Lampich Árpád nem távozott el nyomtalanul. Nevét, eredményes, lelkes munkájával beírta a magyar repülés történetébe. A repülőipar, volt munkatársai és Esztergom városa is méltóképpen megemlékezett Lampich Árpádról. Egykori lakóháza falán emléktáblát helyeztek el. (E cikk megírásához nagy segítséget kaptam Radnay József nyugdíjastól, Lampich Árpád volt munkatársától). Bende Lajos okleveles repülőmérnök