Esztergom és Vidéke, 1988

1988. október / 8. szám

OKTÓBER MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TÁJÉKOZTATÓ Ára: 7,—Ft Október: múzeumi és műemléki hónap Tűnődések Esztergomban, a műemlékek városában A művelt magyar ember tisztelettel érzékenyül el, ha Esztergom nevét hallja. Ez a városra magyar történelemnek szent helye. S elérzékenyül a műemlékvédelmi szakember is. — A műemlékvédelem szakma-történetének egyik legfontosabb eseménye zajlott le itt 1934—38-ban: a királyi palota ásatása és helyreállítása. És ezzel a ténnyel mintha el is aludt volna az érdeklődés, főképp a szakmáé. Abból „éltünk", amit 50 évvel ezelőtt létrehoztak, A tespedő helyzetből való kilábalást csak az 1973-as nagy tereprendezés (a védművek és falak kiszabadítása a déli lejtőn), a Vármúzeum új fogadóépületének átadása és a tudományos kutatás megélénkülése eredményezett. Dr. Horváth István újabb régészeti eredményei rávilágítottak a XV. századi érseki palota, a királyi lak utódjának jelentőségére, és így lehetségessé vált a nagyszerű építmény elméleti rekonstrukciója. A Várhegyen végbement a Bazilika külső renoválása; a belső mennyezeti falképek restaurálása még folyik. A Bazilika hatalmas tömbjében bújó gyöngyszemet, a Bakócz-kápolnát is restaurálták. A restaurálással egyidejű tudományos feldolgozás szüleménye dr. Horler Miklós szép könyve a kápolnáról. A Várhegy arculata is megújult: méltó kertépítészeti környezet fogadja a milliónyi látogatósereget. A Várhegy északi részén levő kis „őrségi tisztek háza" a közeljövőben új életre kel. Ugyancsak a közeljövőben kerül a tervtanács elé a királyi majd érseki várkastély alapos programterve. Készen állnak a tervek az ún. török bástya, a kapuszoros helyreállítására. Az Állami Tervbizottság — ha csörgedező forrásokkal is — támogatja az állagvédelmi munkálatokat. A régészeti feltárás, izgalmasabbnál izgalmasabb eredményekkel (pl. a nagy szabadkéményes konyhakürtő fellelése), jó ütemben tovább folyik. Az Országos Műemléki Felügyelőség a szakmai fórumokon többször is deklarálta: a magyar műemlékvédelemben Esztergom vára az elsők közt legyen! Bíztató eredmények, bíztató jövő! Ott fönn. Ott fönn a Várhegyen. De mi lesz alul a városban? Jobban mondva: mi van alul? Az biztos, hogy a műemlékes szakma érdeklődése a város egyéb részein lankadtabb. Igaz, hogy itt más minőségű emlékek vannak. De éppen a városméretű műemlékvédelem megszületése, a „város mint műemlék" felfogás értékeli fel ezeket a városbéli emlékeket. Esztergom 1895. évi ötvöződése — 4 történelmileg külön közigazgatású városból — még ma is érzékelhető. Olyannyira, hogy a műemlékvédelmi problémák mindenütt más és más jellegűek. A Vízivárosban erősödik a kulturális szerepkör. Uj épületbe kerül a Balassa Múzeum, így a Bibliotéka a megürült helyekre is visszaköltözhet. A Keresztény Múzeum néhány éve nívós időszaki kiállításoknak adott helyt a földszinti, szépen boltozott termek sorával. — Engedjék meg, hogy e városrészben tapasztaltakról személyes véleményemet is elmondhassam! — Sajnálom, hogy a prímási palota kupolája rézborítást kapott az eredeti, mintás — Lippert József tervein még darabonként kirajzolt — gyöngyházfényű palahéjazat megújítása helyett. Sajnálom, hogy „A" gimnázium kikerült ebből a miliőből. Nagy nyereség viszont a vízivárosi templom új tetőzete és színezése. Azok számára is, akik belekomponálják tornyait a szokványos esztergomi képeslap-ízű fotóba. A Berényi utcában a 80-as években tűnt el néhány zsalus fakapu. Ugyanitt új ház is épült. Oromfalas megjelenésével egy középkori utcaképre próbált utalni, de jelen környezetében nagy lett. Ott még egy új ház épül, de hónapok óta csak a bontás romjai éktelenkednek. Van ahol a régi házak újultak meg, s nemcsak külsőben, hanem belsőben is. Gondoljunk a vendéglőkre. Napjainkban a magánerős tatarozást tisztelet illeti. Ezért bántó az a szakszerűtlen munka — a Bajcsy-Zsilinszky utca egyik emeletes házáról van szó —, amelybe a magát szakembernek vélő kivitelező belerántotta az építtetőt. Ezzel a nagyközönségnek és a várost szerető polgártársainknak is kárt okozott. Hosszasan lehetne még sorolni a Víziváros parlagon heverő rejtett értékeit, így a török dzsámit, a Matyasovszky-bástya védelmében rejtőző törökfürdőt, de, sajnos, rejtett érték lesz a mintegy 800 méter hosszan elnyúló középkori városfal is — legalábbis a Dunán hajózók elől — a töltés mögé bújva. Szentgyörgymezőn szám szerint kevés épület élvez védettséget. A régi település utcahálózata és az itt kialakult városrész egészen egyedülálló. Olyan emberi léptékű környezetről van szó, amelyet nem szabad megváltoztatni. Változtatni az utcai szennyvízpatakok állapotán kell. — A főcsatorna továbbépítésével ez egyre reálisabb lesz. A Thököly utcából a Bazilika és a volt Szeminárium irányában nagyszerű látvány bontakozik ki. Innen szemlélve a Szeminárium romladozó épülettömbjét, fogalmazódik meg bennem: időszerű lenne már, hogy méltó hasznosítást kapjon! Eltűnődhetünk még azon, hogy a mellette levő kanonoksorban ideális szálloda férne el, s a helyreállítandó Vitéz János-féle nagyteremmel a Várban kiváló lehetőséget nyújtana a konferencia-turizmus megteremtésére, amire a külföldi tőke érdekelt lehetne. A Szent Tamás-hegy ugyancsak városszerkezeti gyöngyszem. A fejlesztés rendkívül elhanyagolta. A figyelem csak az 1981. évi tervpályázat nyomán fordult feléje. Végre tisztázódott: megmarad lakóterületnek, így lassanként csatornázásra is sor került — ami az újjáépülés feltétele. Közben fontos műemlékeket állítottak helyre: a Technika Házát, a Vízügyi Múzeumot és a Kálvária-stációkat, miközben a Kálvária-csoport