Esztergom és Vidéke, 1988

1988. szeptember / 7. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TAJÉKOZTATÖ Az esztergomi repülés története Dr. Magyar György új sportkönyvéről Dunai szellők szárnyán címmel jelent meg városunk jeles sporttörténeti kutatójának új kötete. Ezúttal annak a több mint fél évszázadnak a történetét vázolta föl, amelyet a repülősport jelentett a város életében. Hogyan is kezdődött? — 1922-ben a városi moziban (az ún. Kultúr Mozgóban) meghirdették egy repülős szakosztály alakulását. Ez ekkor még eredménytelenül zárult. 1929-ben a szentgyörgymezői plébániára Madaras Aurélt nevezték ki. Ö az ottani fiatalokkal — a kántortanító csirkeóljaiban — repülőgépek építésébe kezdett. Az eredmény: az Esztergom és Vidéke felhívását követően 1932. október 31-én a katolikus kör épületében megalakult a MOVERO sportrepülők esztergomi szakosztálya. Az első repülésre — a Strázsa-hegyről landolva — 1933. augusztus 27én került sor. Erre Heinz Frigyes vállalkozott. A szakosztály 35 tagja számára e siker újabb lendületet adott. 1935 őszén már Esztergomi Repülőnapot rendeztek, amelyen közel tízezer néző vett részt. 1936-ban a Heismann-féle szappangyár üresen álló épületében Mitter Lajos asztalosmester és Rubik Ernő egyetemi hallgató „repülőgyárat" alapított. — Az ez idő tájt fellendülő hazai vitorlázórepülés jelentős felvevőpiacot jelentett. Mivel tervező szakemberekben nem bővelkedett az ország, Rubik Ernő gépei hamar vevőre találtak, sőt Európában is jegyezték őket. A gyár 1938-tól már Aero Ever Kft néven üzemelt. A munkapadokról — a gazdasági nehézségek ellenére — egymás után kerültek le a Szittya, Tücsök, Vöcsök, Cimbora, Kevély, Pinty, Kánya névre keresztelt konstrukciók. 1940 augusztusáig nyolcvan Tücsköt meg Vöcsköt és négy Szittyát adtak el. 1940-ben havonként nyolc Tücsök és Vöcsök készült a gyárban. Időközben a repülős tanfolyamokon fiatalok tucatjai vettek részt. Érdekességként megemlíthető, hogy az esztergomi Murányi Ilona volt Magyarország első „C"-vizsgás vitorlázónője. A második világháború harcai során a repülőgyár és a reptér berendezései, értékei jórészt tönkrementek vagy elhurcolták őket nyugatra. 1945 decemberében megalakult az Esztergomi Sportrepülő Egyesület. Működési engedélyt azonban nem kaptak. Csak a Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1947-es feloldó rendelkezése után kerülhetett sor a repülőélet újraindítására. 1948-ban az Aero Evert államosították — Sportáru Nemzeti Vállalat néven, de továbbra is a vitorlázó és fémkonstrukciójú motoros gépek gyártását és javítását végezték. A meghatározó egyéniség továbbra is Rubik Ernő maradt. 1949-ben például az iskolarepülőgép tervpályázat két első díját nyerte. Ugyancsak ebben az évben mutatta be a népi demokrácia első új típusú motorosgépét, az „R18 Kányá"-t. A sportélet számára persze ezek az évek is rendkívül nehezek voltak. A lelkes repülősök nem egyszer saját szűkös zsebpénzükből adták öszsze a benzinre valót. 1952 júniusában Esztergomban került sor a IV. Nemzeti Szenior és Junior Vitorlázórepülő Versenyre. 1956 áprilisában az új típus, a JAK18 sikeres berepülése napján hunyt el a magyar repülősport- és tervezés nagy öregje, Lampich Árpád. (Életrajzát lásd az Esztergom és Vidéke 1988. májusi számában.) 1959-ben nem várt fordulat következett be: Esztergomban megszüntették a repülőklubot! — Ennek — a helyi repülősök szerint — kiváltó okát egy központi intézkedésben kell keresni, mely szerint az MHSZ keretében megyénként csak egy klub működhetett. — 1961-ben aztán áthidaló megoldást találtak: a Tatabányai Repülő Klub esztergomi csoportjaként működhettek. A csoport mindössze a négy vitorlázógéppel rendelkezett. Majd ismét megszüntették az egyesületet! Az esztergomi repülni vágyók ezt követően a kecskédi repülőtérre jártak. 1980-ban úgy tűnt, hogy az esztergomi repülőélet elsorvad, amikor a Komárom Megyei MHSZ átvette az egyesületet. A tagok száma ekkor mindössze 15-20 fő volt.—Ez idő tájt Módy Mihály, a Labor MIM akkor frissen kinevezett vezérigazgatója az üzem nevében vállalta a patrónus szerepét. — Ekkortól rendszeressé váltak a különböző tanfolyamok és továbbképzések. A mai eredmények: a klub 1987-ben már 108 fővel, három szakosztálylyal — vitorlázó-, sárkány-, valamint motorosrepülő-szakosztállyal — működött. Ez évben 3842 felszállást, valamint 1208 repülőórát teljesítettek. (A kötet az MHSZ Városi Bizottsága kiadásában látott napvilágot, 400 példányban.) Az esztergomi repülés jelenére vonatkozóan Dudás György, a klub politikai felelőse a következő szóbeli kiegészítést tette: A jelent a fellendülés jellemzi. Ebben nem a jobban fújó szeleknek, hanem az emberi tényezőknek van fontos szerepük. Megemlíteném itt Babinszki Mihály függetlenített klubtitkárt, akit a jó csapatszellem is segít. A fiatalok például rossz időben sem vonakodnak a felszállástól. Az idénre legalább negyven vizsgát tervezünk. Egyébként 1984 óta senki sem szerzett „D" vizsgát, az idén pedig ezidáig már hatan. Az ez évi nemzeti bajnokságon dr. Kesselyák Mihály, a repülőklub tagja 2. helyezést ért el. Sajnos nagyobb versenyeken nem tudunk indulni, mivel ún. szabad kategóriájú géppel nem rendelkezünk — s emiatt a szakosztályok versenyében értékes pontokat veszítünk. A klub jelképes állami támogatást kap, s ezért bérmunkát is vállalunk, például mezőgazdasági és környezetvédelmi infravörös fotózást. A Bábolnai Állami Gazdaság is többször kérte segítségünket. Előfordult már, hogy Burger Róbert a klub egyik gépéből figyelte a lent folyó munkák eredményességét. Továbbra is várjuk a repülni vágyó 14 és 26 év közötti fiatalokat (a lányokat is)! Természetesen csak szigorú orvosi vizsgálat után kerülhet sor az elméleti ismeretek elsajátítására, majd a repülésre. (Vizsgákon, tanfolyamokon az „öreg" repülősöknek is részt kell venniük.) A kezdők számára minden évben táborozást hirdetünk. Sebő József Sok külföldi turista Itt lépten-nyomon ismerősökkel találkozik az ember. T-r'-rr