Esztergom és Vidéke, 1988

1988. április / 4. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TAJÉKOZTATÖ Az 1838-as árvíz Esztergomban II. A cikkben a könnyebb tájékozódás miatt a mai utcaneveket használtam. A 150 évvel ezelőtt készített árvízi összeírásból nemcsak a kár értékét tudhatjuk meg, hanem a tulajdonosok nevét, a házak és telkek értékét is. Ezek ismeretében a kár összege is jobban érzékelhető. A 395 károsodott házból 10 ezer forint feletti értéke mindössze két háznak volt. Az egyik a Kollár családé a mai Széchenyi tér 24. szám alatt. A másik Bleszl Albert vendégfogadója a „Magyar Király", a Kossuth Lajos u. 25. sz. alatt. 1—10 ezer forint között 79 házat találunk. A legtöbb ház, 313 kis telken, vályogból épült és értéke 1000 forintot nem haladta meg. Érthető, hogy a víz ezeket a házakat pusztította el leginkább. 247 ház károsodott 1000 forint értékig és 148 ház volt, amelyet 5000 forintig terjedő kár sújtott. A kőből és téglából épült házak kisebb kárt szenvedtek. Ha gondolaban végigjárjuk az összeírás alapján a hajdani utcákat, feltűnik, hogy a legtöbb, 76 ház a Zalka Máté utcában károsodott az árvíztől, annak ellenére, hogy az utca távolabb esik a Dunától. Ennek az a magyarázata, hogy itt húzódott a királyi várost körülvevő városárok, amely már a középkorban is megvolt. A vizesárok közvetlen összeköttetésben állt a Dunával. Hasonlóan nagyobb számban pusztultak azok a házak is, amelyek a vizesárok folytatása mellett álltak. A Hősök terén 22 ház, a Rudas L. utcában 21 ház. A Dunához közelebb eső utcákban is nagy volt a pusztítás. A Jókai utcában 38, a Mikszáth Kálmán utcában 37, a Kossuth Lajos utcában 36, a Deák Ferenc utcában 28, a Bottyán János utcában 4, a Magyar utcában 3, a IV. Béla király utcában 1 ház rongálódott meg. A belvárost körülvevő vizesárokhoz közelebb fekvő utcákba is betört a víz és elöntötte a lakóházakat. így a Honvéd utcában 13, az Aradi vértanúk terén (hajdan Hévíz utcában) 11, a Széchenyi téren 6, a Mártírok útján 6, a Rákóczi téren 3, a Lenin sétányon 2, a Malonyai utcában 2 ház lett a víz martaléka. Délnyugatról a táti út irányából bezúduló víz a város mélyebben fekvő részeit öntötte el. A Kiss János úton 13, az Árpád utcában 16, az Eötvös utcában 9, a Ságvári Endre úton 8, a Rózsa Ferenc utcában 7, a Fürst Sándor utcában 6, a Csatay Szabó János utcában 6, az Ady E. utcában 2 ház károsodott. Az árvíz nagyságára jellemző, hogy a magasabban fekvő utcákban is találunk árvíz által sújtott házakat. A Sallai Imre utcában 3, a Petőfi Sándor utcában 3 rongálódott meg. A legnagyobb kár (4350 forint) a Hősök tere 1. számú házban élő vendégfogadóst, Steilein János özvegyét érte. A második legjobban károsodott (4160 Ft) Niedermann János volt, akinek vasüzlete a Kossuth Lajos utca 78. számú házban virágzott. A Rákóczi téren Muzsik János háztulajdonosnak 2980 forint kára keletkezett. A Rákóczi tér 2—4. számú házak helyén állt bolt helyiségeit öntötte el a víz. A lakóházakban és a középületekben keletkezett kár összes értékét 1.641.271 forintra becsülték. A károkról készült jelentést felterjesztették a királyi kamarához, ahol országos gyűjtést rendeltek el a károsultak javára. A középületek és magánházak helyreállítására kölcsön felvételét is engedélyezték. A kamara felhívására az ország minden részéből érkeztek a pénzsegélyek. Külön küldtek a szűcs, szabó, lakatos, posztónyíró, varga, pék, tímár, pintér, bognár és kovács céheknek is. A vármegyék, a szabad királyi és mezővárosok, valamint egyházi személyek és testületek is adakoztak. A helybeliek közül Majer István káplán, később püspök 25, Besze János ügyvéd 62 forintot adott a károsultaknak. Az adományok elszámolását Helischer József tanácsos végezte. Árvízi tudósításából tudjuk, hogy a küldött segélyek végösszege 141.784 forint 38 krajcár volt. A tanács a bécsi banktól — a kamara és az uralkodó együttes jóváhagyásával — 100 ezer forint kedvezményes kamatú kölcsönt is kapott. Ezt 331 magánház és a középületek rendbehozatalára fordították. 304 család, akik nem rendelkeztek megfelelő fedezettel, nem kaphatott a kölcsönből. Ök az összegyűlt segélyből részesültek. Helischer tudósításából tudjuk azt is, hogy a segély teljes összegét kiosztották — 4 „rendbe" sorolva a lakosokat: „1 rendbe olyanok kerülnek, kiknek az árviz által lerogyott, vagy tetemesen megrongált házaikon kívül más vagyonuk nincs, adósságokkal terhelvék, öregek v. özvegyek, és általjában élelmük megszerzésére sem képesek; a 2-ikba olly Mesteremberek, és földmívesek, kik házaikon kívül semmi, vagy igen csekély jószággal bírnak, de kenyerük keresésére elegendők; ellenben a 3-ikba mind azok, kik a ledőlt házaikon kívül más javakkal is birnak; végtére a 4-ik rendbe az ingóságok- s bútorokban károsodottak iktassanak." Az első rend 20 krajcárt, a második 5 krajcárt, a harmadik 8 krajcárt, a negyedik 5 krajcárt kapott minden forint kára után. A víz levonulása után a kölcsönökből és a segélyekből megkezdődött a város újjáépítése. A károsultak a tanács jóváhagyásával a határban ingyen szedhettek követ. A kőbányából is jutányos áron, 24 krajcárért szállíthatták el 2 igás szekérrel a követ. A mészhiányt pótolta, hogy a pilisszentlélekiek és a kesztölciek a határban meszet égettek a rászorulóknak. A város tanácsa is adott 809 véka meszet. A 113 ezer téglából a középületek javítására 30 ezer darabot használtak fel, a többit — szintén kedvezményes áron — szétosztották a károsultak között. Az újjáépítési tervek elkészítésére és arra, hogy a polgárok miként és miből építik fel házaikat, a tanács vezetői szigorúan vigyáztak. Egymás között szétosztották a felügyeletet. Tarkovits Bazil főbíró a Jókai és Mikszáth Kálmán utcát; Horváth Imre a Deák Ferenc utcát a Széchenyi teret és a Mártírok útját, Maurovich Rudolf a Zalka Máté és Hévíz utcát; Hartmann Ignác a Petőfi Sándor és Honvéd utcát; Takáts István a Terézvárost és Ferencvárost; Viola Ferenc a Tabánt felügyelte. A vályogból való újjáépítést megtiltották. A Deák Ferenc, Mikszáth Kálmán és Hévíz utcák végén lévő házakat kőből és téglából kellett megépíteni. A város magasabban fekvő részein a házaknak csak a sarkai készültek kőből és téglából. A lakosságnak a romok, az utcákat elborító iszap és szemét eltakarításában, valamint az újjáépítésben az itt állomásozó Don Miguel gyalogezred 2. osztályának katonái segítettek. Munkájukért napszámbért, illetve a ruhájuk piszkolásáért és koptatásáért 1 krajcár bért kaptak. Űj utca nyitását is tervbe vették a Kossuth Lajos utca 34—38. számú házak helyén. Végül a Beloiannisz utcát szélesítették ki néhány négyszögöllel. A vizesárok mellett leomlott Zalka Máté utcai és Hősök téri lakóházakat egységesen egyenes vonalban építették meg, amelybe a lakók is beleegyeztek. Azok számára, akik nem tudták vagy nem akarták házaikat újjáépíteni, a királyi városban új lakóterületet jelöltek ki. Ezzel a feladattal Helischer Józsefet, Meszéna Jánost és Niedermann Andrást, valamint a városi mérnököt bízták meg. ök úgy találták, hogy a lakók letelepítésére a nixbródi (ma: Kertváros) térség lenne a legalkalmasabb. Ki is jelöltek 1 holdnyi területet, házhelyeknek. Az emberi bátorságot, erőt, kitartást egyaránt próbára tevő árvíz emlékét őrzik az akkor épült házak, a levéltári és múzeumi források és Helischer József korabeli árvízi tudósítása. A tanács is igyekezett megörökíteni az árvíz emlékét. Hélya Imre, aki 1838 április 3-tól látta el a királyi biztos feladatát, elrendelte, hogy a nevezetes helyeken a víz magasságát márványtáblával jelöljék meg. A táblákat az árvízi ügyek mindenese, Helischer József tanácsos készíttette és helyeztette el a házak falán, amelyek a mai napig őrzik a nehéz és hősies napok emlékét. Dr. Pifkó Péter