Esztergom és Vidéke, 1988

1988. november / 9. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TAJÉKOZTATÖ Az író és a furulyás (Tersánszky Józsi Jenő emlékére) (Az újságok nemrég emlékeztek meg Tersánszky Józsi Jenő születésének 100. évfordulójáról. Az azonban ke­vésbé közismert, hogy esztergomi kö­tődései is voltak.) I. Martsa Alajos, városunk jeles fotó­művésze (1910—1979) 1937-ben nyi­totta meg műtermét, amely csakha­mar a haladó szellemű helyi ifjúság találkozóhelyévé vált. Egy napon ismeretlen vendég kopo­gott a műterem ajtaján; az örökké csatangoló Berda József, akit a ki­rakat csábított fényképezkedésre. Amikor pedig kiderült, hogy a fotog­ráfus nagyon jól ismeri a költő ver­seit, Berda József aznap nem is tá­vozott Esztergomból, és a későbbiek során nemcsak maga tért vissza gyakran, hanem kiterjedt ismeretsé­gi köréből hol egyik, hol másik ba­rátját is magával hozta, esetenként Martsa Alajos külön, névre szóló meghívása nyomán. így került sor Tersánszky Józsi Jenő első esz­tergomi látogatására is 1940-ben. Az író néhány napig a fotográfus ven­dége volt. Az esztergomi kiskocsmák asztalainál, a dunai kajakozások és az éjszakai kóborlások közepette kel­lemesen telt az idő, amit bizonyít, hogy Tersánszky többször is megis­mételte látogatását. Mivel pedig Martsa Alajos gyakran utazott fel Budapestre; ha tehette, mindig fel­kereste Tersánszkyt kedvenc tanyá­zó helyén, a Japán Kávéházban. Tersánszky a felszabadulás után elő­ször 1948-ban, majd ezt követően többször is meghívást kapott Eszter­gomba, író-olvasó találkozóra. Eze­ket a meghívásokat Martsa Alajos szorgalmazta, aki ilyenkor mindig őszinte barátsággal — és persze, ked­vére való borral — várta neves ba­rátját. II. A címben szereplő nevezetes fotó­sorozat 1942-ben készült az esztergo­mi műteremben. A szimpatikus kör­nyezet és a jó bor hatására Ter­sánszkynak jókedve kerekedett. Mar­tsa fényképeket készített róla, és az író — látszólag hirtelen támadt öt­letként — felajánlotta az író és a furulyás párbeszédének eljátszását. Martsa Alajos így emlékezik: „... Az egész egy remek improvizá­ció volt. Mindketten nagyon élveztük a játékot. A témáról több variációt is készítettünk, ezeket postán küld­tem el címére. A képek láttán fel­vetődött benne a publikálás lehe­tőségének . gondolata, amiben aztán meg is állapodtunk. Maga állította össze a neki leginkább megfelelő képsorozatot, a többféle lehetőség egyikét. A képekhez szöveget is ké­szített és tájékozódott a közlés le­hetőségeit illetően." A sorozat közlése előtt azonban még némi igazítani valót talált Tersánsz­ky. Egyik levelezőlapján így ír Mari­sának: „Kedves Komám! Sajnos nagyon lassan mozgunk mindketten egymás irányában. Itt hevernek ezek a remek képek ..., és halasztódik, hogy meg­írjam neked, fordítva kellett volna levonatniok. Mert a furulyás kép kez­di a vitát az íróval, máskülönben zsidó írás szerint, visszafelé kell ír­nom a szöveget. Vonj le gyorsan egy sorozatot és küldd el postán, mert le lehet adni azonnal..." Úgy látszik, hogy az újabb kópiák nem készültek kellő gyorsasággal, mert néhány nap múltával újabb lap érkezik: „Kedves Komám! Hiába várom a képeket, pedig kár a haladékért, mert legkönnyebben az ünnepi számok­ban lehet elsütni hasonló dolgokat.." A képek végül is elkészültek, és a sorozat Tersánszky szövegével a „Film, Színház, Irodalom" című lap­ban látott napvilágot. Ezt a képsort Kerékgyártó István Tersánszkyról írott könyvében is láthatjuk. Szá­mos darabja azonban eddig még nem került a nyilvánosság elé. III. Az író és a furulyás párbeszéde első látásra csupán jókedvű tréfának tű­nik. Aki azonban ismeri Tersánszky életútját és életművét, az tudja, hogy a sorozat elkészülte idején Tersánsz­ky a perspektívátlan irodalmi élet, az egyre nyomasztóbb politikai lég­kör és nem utolsósorban a megélhe­tési gondok következményeképpen — súlyos belső válságot élt át. Ekkor fordul ismét a korábban csupán passzióként művelt muzsikáláshoz, a gitárhoz és a furulyához. Az irodal­mi élet terén elmaradt sikereket és fel nem táruló lehetőségeket a mu­zsikával szerette volna pótolni. Pro­dukciójával közönség elé is lépett. Első nyilvános szereplése a maga szervezte regős társulattal a Nyu­gat Baráti Körében zajlott le, majd a félszáznál is több előadást megért „Képeskönyv Kabaré"-val aratta újabb sikereit. Az elismerések közé azonban gúnyos megjegyzések, sajnálkozások, sőt fel­háborodott kifakadások is vegyültek. Tersánszky belső önvizsgálatra kény­szerült. Az író és a furulyás párbe­széde tehát korántsem a fotográfus kedvéért improvizált ötlet volt, hi­szen élete ekkortájt valóban az iro­dalom és a zenés kabaré (hivatás és egzisztencia?...) között oszlik meg, — két énje perlekedik egymással Martsa Alajos remek portrésoroza­tában is. Az író — kinek tekintélyét a pápaszem is fokozni hivatott —, mindent elkövet, hogy a furulyás kópét elhalgattassa, ám az huncut kacsintással tudatja velünk, hogy rajta nem lehet kifogni, és lám, a komoly író elszontyolodva veszi tu­domásul, hogy a furulyástól nincs mód megszabadulni. .. Kaposi Endre 125 ÉVE ÍRTÁK „Örömmel értesíthetjük olvasóinkat, hogy helyi kisdedovodánk teljesen megalakulván, az november hó 1-én fog megnyittatni nagy ünnepélyes­séggel; (...) — A még hiányzó asz­talos munkák eszközlése érdekében megkerestettek az illető asztalos czéhek is — s mi, tapasztalva egyéb városok polgárságának e tekintet­beni erélyét, biztos reményünket fe­jezhetjük ki, hogy nem marad ered­mény nélkül. — " (1863. okt. 4.) „Hozzánk intézett több oldalról! megkeresések folytán a mészárosok egy némelyikének mértékére figyel­meztetjük a városi t. elöljáróságot, s teljes tisztelettel fölkérjük, hogy miként a mészárosok mérnek a kö­zönségnek, olyaténkép mérjenek ők is a mészárosoknak. Ha emlékezetünk nem csal, előbbi időkben egypár pol­gár volt mindég kiszemelve, kik az illetőket bár mikor meglephetvén, a rosszlelkűség korlátoztatott. Ügy hisszük: e szokás fölelevenítése ele­jét venné minden bajnak.'' (1863. okt. 4.) „A nagy dunaparti sétány mellett la­kó érseki kertészt igen szépen kér­jük: lenne kis figyelemmel a közön­ség iránt, és ha ő tán módíölött is élvezetesnek találja a vörös hagyma­héjaknak anda illatát, ugy inkább udvarába töltesse azt ablaka alá, nem pedig oly sétatéren, mely ná­lunk a maga nemében egy s azért, minden rendű közönség által láto­gattatik." (1863. okt. 4.) „A csak pár héttel előbb oly nagy tűzzel fölkarolt vízvezeték ügye, mint. látszik egészen az álmok világába költözött. Mi egész sajnálattal re­gisztráljuk a körülményt, mert a vízvezeték üdvös voltáról megva­gyunk győződve, s tudjuk azt, hogy­ha ez eszme egyszer elejtetik, annak egy később alkalommal való újbóli érvényreemelése sokkal több ter­hekkel fogna járni." (1863. okt. 18.) „A legközelebb történt szerkesztői változással lapunk fennállhatása egé­szen biztosítva levén, teljes tiszte­lettel fölkérjük részvényeseinket, nemes lelkűleg megajánlott részvény­illetékeik szives beküldésére." (1863. okt. 18.) AZ EKE 1988. NOVEMBERI RENDEZVÉNYEIBŐL Szentföldön jártunk (Művelődés- és vallástörténeti dia­képes előadássorozat.) Előadók: Komjáthy Aladár és Komjáthy Aladárné. Időpontok: November 9., 17.30. óra, . . 16.,. 17.30 óra, . .. 23., 17.30 óra, 30., 17.30 óra. ... . . Helyszín: ÁMK.

Next

/
Thumbnails
Contents