Esztergom és Vidéke, 1988
1988. november / 9. szám
ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TAJÉKOZTATÖ Esztergom felszabadulás utáni amatőrcsillagász életének kezdetei Esztergom felszabadulás utáni csillagászata — legalábbis szervezett formában — 1951-ben kezdődött, amikor is a Petőfi Sándor Kultúrotthonban megalakult az első esztergomi Uránia-kör. A Kultúrotthon a jelenlegi Tanítóképző Főiskola kollégiumának helyén, az egykori Magyar Király Szálloda épületében volt. Ennek egyik emeleti kis szobájában működött a csillagász szakkör. 1952. február 21-én alakultunk 37 taggal. A művelődési szervek részéről Korencsi László igazgató vett részt az alakuló gyűlésen. Dr. Etter Kálmán ügyvéd, a szakkör lelkes vezetője rendkívül szeretetreméltó ember volt. A csillagászat iránt érzett vonzalma párosult kimagasló humán műveltségével, így az előbbinek inkább a kultúrhistorikai részében volt otthonos. Kuriózumként említem meg, hogy páratlan értékű bélyeggyűjteményének jeles darabjai közé számítottak a csillagászati vonatkozású bélyegek. Különösen szép példányok voltak a Dél Keresztjét, vagy a Pleiadokat ábrázoló brazil kiadású sorok. 1952. májusában vettük fel a kapcsolatot a budapesti Urániával. Szakmai segítségüket kértük egy bemutató távcső beszerzését illetően. Ennek eredményeként egy francia gyártmányú 100 mm-es átmérőjű, kb. 1200 mm fókuszú távcsövet kaptunk. A Bardou-féle cső nemcsak bemutatásra, hanem magasabb amatőrigények kielégítésére is alkalmas volt. Akkor nyáron számtalan megfigyelést végeztünk: bolygókat, mély-ég objektumokat obszerváltunk lelkesen. A szakkör nagyjából egy esztendeig működött zavartalanul. Az akkori idők gyanakvása Etter Kálmánt is kikezdte: azzal vádolták, hogy akadályozza a materialista nézetek terjedését! A Bardou-távcsövet visszavették, a szakkör 1953 tavaszán megszűnt. DUDÁS GYÖRGY Negyedszázada alakult újjá az esztergomi csillagászati szakkör A Művelődési Központ homlokzatán latható napóránk felirata: „Tempus fugit". A mondás igazsága magyar fordításban — Az idő rohan — nem kevésbé örökérvényű. Szakköri életünkben is jól érezzük ezt, hiszen legutóbbi kerekszámú évfordulónk — a 20 éves — „mintha csak most lett volna"; és máris a 25. jubileumra készülhetünk. Ennek ünnepi rendezvényei november 18-án lesznek. Az 1953. évi „adminisztratív" beavatkozás után tíz évig nem volt szakköri kerete városunkban ennek a gyönyörű amatőrtevékenységnek. Ám Esztergomban — amely a humanista Regiomontanus és társai itteni működése óta a magyar csillagászat bölcsője — mindig voltak (ahogy mindig is lesznek) a csillagos égnek csodálói és megfigyelői. Az ő érdeklődésük, igényük a 60as évek elején megindult űrkutatás hatására még fokozottabban jelentkezett. Ez alapozta meg 1963-ban a művelődési központ akkori vezetőségének elhatározását, hogy újból megszervezi a csillagászati szakkört. Annál is inkább törekedtek erre, mert időközben beszerezték az újabb távcsövet, s ez a 150 mm-es reflektor már évek óta kihasználatlanul raktárban porosodott. A szakkör megszervezésére és vezetésére 1963 szeptemberében — mint földrajz-biológia szakos tanárt — engem kértek fel. Szívesen elvállaltam a feladatot, volt benne némi gyakorlatom is, mivel a Bányagépészeti Technikum kollégiumában máiévek óta végeztünk csillagászati megfigyeléseket. Azóta folyamatosan, tehát 25 éve vezetem a szakkört. A szervezés újabb munkahelyemen,: a Dobó Katalin Gimnáziumban kezdődött. Itt néhány nap alatt sikerült „alapító tagként" 15 érdeklődő tanulót megnyerni. Az első és egyben alakuló foglalkozást 1963. október 12-én tartottuk. A vezetőség megválasztása után a szerdai napot jelöltük ki szakköri összejövetelek időpontjául. Ez a nap — immár 25 éve — az amatőr csillagászat napja Esztergomban. A raktárból előhozott távcsőhöz szakköri helyiséget is kaptunk a művelődési ház 2. emeletén. Igencsak szűkös volt, viszont délre nyíló ablakán kitekintve remek égbolt tárult elénk. Itt még télen is tartós megfigyeléseket tudtunk végezni. A lelkes tagság mind elméleti, mind gyakorlati téren gyorsan fejlődött. 1966-ban szoros — máig is meglévő — kapcsolatba kerültünk a TIT-tel, mivel részt vettünk és bemutatkoztunk Szegeden, a csillagászat baráti köreinek 4. országos találkozóján, amelyet a társulat rendezett. Itt vették fel szakkörünket a budapesti URÁNIA nyilvántartásába is. A kezdetben kizárólag diákokból álló szakkör iránt fokozatosan megnőtt az érdeklődés az idősebb korosztálybeliek és más foglalkozásúak részéről is. Az 1965-ben először megrendezett Csillagászati Hét plakátjára lett figyelmes Mécs Miklós technikus, aki — rövid megszakítással — azóta is szakköri titkárunk és a Révész Béla Üttörőház kis csillagászainak vezetője. Mivel a leggyorsabban továbbra is a diákság köréből gyarapodtunk, jelentős volt a természetes fluktuáció is. Többen elköltöztek városunkból, de mint tiszteletbeli szakköri tagok továbbra is levelezési kapcsolatban maradtak velünk. Aktív létszámunk 15—25 fő között mozog. Az elmúlt negyedszázad alatt öszszesen 118 tagja volt szakkörünknek. Fájó szívvel vettünk végső búcsút 1972-ben dr. Etter Kálmán és 1983ban Holop László szeretett tagtársainktól. Mindig fontos feladatunknak tekintettük az aktív tagság szakmai ismereteinek gyarapítását. Tizennyolcan sikeresen vizsgáztak a TIT Csillagászati és Űrkutatási Választmánya által évenként szervezett kezdő, illetve haladó fokozatú tanfolyam anyagából. Az ÁMK jóvoltából kitűnő vendégelőadókat is rendszeresen fogadhattunk. Természetesen részt vettünk minden megyei, budapesti és országos szervezésű tanfolyamon, találkozón, kiállításon és versenyen. Az URÁNIA pedig lehetővé tette, hogy a szakkörvezető 1986-ban Kréta szigetén a Halley-üstökös megfigyelésében és 1988-ban egyiptomi expedíciós küldetésben vehessen részt. Részben a tagság kezemunkája által, részben vásárlásokból szépen gyarapodott műszerállományunk is: igényeinket ma szinte teljes mértékben kielégíti. Büszkeségünket, a 100/1000-es Zeis refraktort már valóságos obszervatóriumban használhatjuk, amely az ÁMK teraszán épült, és 1983-ban dr. Kulin György avatta fel. Kialakítottuk saját könyvtárunkat, ezt rendszeresen gyarapíthatjuk; és módunk van előfizetni a hazai szakfolyóiratokra is. Érdekes „hobbinkat" sohasem akartuk egyéni vagy szűkkörű passzióként művelni. A város érdeklődő közönségének szánt — a TIT helyi vezetőségével szoros együttműködésben gondosan előkészített — programjaink Esztergomban a leglátogatottabb ismeretterjesztő rendezvények. Eddig 22 csillagászati hetet, 5 előadássorozatot és 12 csillagászati szabadegyetemet szerveztünk, amelyek meghívott előadói mindig országosan ismert szakemberek voltak. Vizsgázott és megfelelően képzett szakköri tagjaink a TIT megbízásából, üzemek, hivatalok felkérésére többszáz előadást tartottak helyben és vidéken egyaránt. Távcsöves bemutatóink is nagy tetszést arattak. Örömmel vállaltuk országos 'jelentőségű programok — tanfolyamok, továbbképzések, találkozók — lebo-