Esztergom és Vidéke, 1988

1988. november / 9. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TAJÉKOZTATÖ 125 éves a Bottyán úti óvoda Európában a XVIII. század végén merült fel a gondolat, hogy az iskoláskort el nem ért gyermekek részére intézményes nevelést kell adni. Magyarországon Brunszvik Teréz kezdeményezésére 1828. június l-jén nyílt meg a család budai házában az első óvoda. Brunszvik Teréz óvodája nemcsak Magyarországon volt az első ilyen jellegű intézmény, hanem Dél- és Kelet-Európában is. (Bécsben két évvel később nyílt az első óvoda.) A magyarországi óvodaszervezést a reformkor kitűnőségei is támogatták, 1848-ban Petőfi Sándor is aláírója volt egy, az óvodaügyet anyagilag is támogató kezdeményezésnek. 1836-ban megalakult a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországon Terjesztő Egyesület. Esztergom szabad királyi város mind nagyságát, mind polgári fejlettségét tekintve elmaradt Pesttől és Budától. De egyháziak és nemesi tisztségviselők, polgárok a nemzeti törekvéseket támogatva kiálltak több országos jelentőségű ügy mellett. Nem lehetett véletlen, hogy a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországon Terjesztő Egyesület felhívásának megérkezése után Sárfalvai Heya Imre vármegyei alispán, a szabad királyi város királyi biztosa támogatta az Argauer Máté városi plébános által felvetett gondolatot, hogy az újjászervezés alatt álló városi szegényházkórház ügyével összekapcsolva, hogyan lehetne: „ .. .a legszegényebb lakók kisded gyermekei óvó Intézetére legkisebb költséggel fordíttatni, hogy így a munkás ember vagy anya, ne kényteleníttetne gyermekeit akár az üres szobába bézárás, akár az uttczákon szabad csavargás által veszedelmeztetni." A városi tanács 1836. december 23-án tartott ülésében Argauer Máté városi plébános tervezetét támogatásáról biztosította. A városi tanács 1837. február 24én tartott ülésében elhatározta, hogy a szegényház volt istállójából kisdedóvodát rendeznek be. A felszerelés megvásárlását a városi plébános magára vállalta, az átalakítás költségeit pedig a város ígérte meg. 1837. március 3-i kibővített tanácsülésen a jelen levő Heya Imre királyi biztos a felmerült ellenvéleményeket elutasította, bízva abban, hogy a város rövidesen jobb körülményeket teremt a kisdedóvoda elhelyezésére. Maga 500-500 váltó forintot ajánlott fel a kórház és a kisdedóvoda javára. Argauer Máté plébános hasonló célra 500 váltó forintot adott. A kisdedóvoda az év folyamán meg is kezdte működését, az ország 15. óvodájaként. Az 1838-as árvíz iszonyú pusztítása azonban elmosta a szegényház-kórház és a kisdedóvoda épületét is. Az 1860-as évek elején Esztergomban több kezdeményezés indult, amelyek a nemzeti fejlődés, a polgári haladás ügyét szolgálták. Jelentős szerepet játszott a város életében az 1863-ban meginduló Esztergami Újság, amelyet Pongrácz Lajos szerkesztett. Ebben az újságban jelent meg elsőként az esztergomi óvoda megalakításának gondolata. Maiina János, az Esztergomi Takarékpénztár vezető tisztviselője, a Casino-egylet elnöke tette a legtöbbet az óvoda létrehozásáért. Az első sajtóbeli jelentkezések után nyílt levéllel fordult dr. Feichtinger Sándor városi főorvoshoz és az esztergomi polgársághoz. Felsorolta, hogy milyen okok indokolják az óvoda megnyitását. A létrehozandó óvoda anyagi alapjaival is foglalkozott, felhívta a figyelmet az 1837-ben létrehozott kisdedóvó tőkealapjára, amelyet a városi tanács kezelt. Kérelme alapján 1863. április 13-án tárgyalta a szabad királyi város tanácsa a kisdedóvoda ügyét. Megállapította, hogy az engedélyezés meghaladja hatáskörét, de támogatólag terjeszti fel az ügyet a Magyar Királyi Helytartótanácshoz. 1863. április 12én Esztergomban megjelent Rapos József, a pesti kisdedóvó intézet igazgatója, a város értelmiségének jelentős képviselői, mint Kollár István plébános, Vaszary Kolos bencés tanár — a későbbi hercegprímás —, Kovács Ábel bencés tanár az ügy egyik elkötelezett képviselője. Az elkészített alapszabály-tei'vezet szerint a kisdedóvót a földműves osztály gyermekei számára akarták felállítani és a szegénységi bizonyítványnyal ellátott gyermekek ingyen való felvételét tervezték. Az óvoda fenntartásának anyagi alapját részben 40 forintot fizető alapítványtevők és a hat évre vállalt évi 2 forintot fizető részvényesek megnyerésével akarták megteremteni, úgy hogy ha évi 800 forint vállalt összeg összejön, akkor meg lehet nyitni az óvodát. Az Esztergomi Újság felvállalta az óvodaügyet, szinte minden lapszám foglalkozott a kisdedóvás ügyével. Az 1863. április 26-i szám közölte Kovács Ábel bencés gimnáziumi tanár írását: „ .. .bizonyára dús leend a kamat, melyet húzni fogunk, mert itt a kisdedek nemcsak minden bűnös befolyásoktól, melyeknek pedig annyi kisded esik áldozatul, óvatnak meg, hanem kapnak felfogásukhoz mért oktatást az olvasás-, írás-, számolás és éneklésből, majd ismét játszanak és igen jól érzik magukat kis pajtásaik vidor társaságában." A kisdedóvoda új programja nemcsak a szociális kérdéseket veti fel, hanem a pedagógiai igények is megjelennek. Az Esztergami Újság a kor szokásainak megfelelően a nemes célra adakozókat név szerint felsorolta, így külön kiemelte gróf Forgách Ágoston püspököt, Esztergom vármegye főispáni helytartóját, aki 20 részvényt vállalt, s e mellett 40 forintot adományozott a kisdedóvás céljára. Az újság névsorából kiragadva a kisdedóvás céljára adakozók közül néhányat felsorolunk: Belony Sándor tanfelügyelő, Clement Károly fűszerész, Telkesi András városi főjegyző, Bellovits Ferenc reál tanár, Mayer Sándor gyógyszerész, Havas Mihál gépész, Klinda Rezső elemi iskolai tanár, Obermayer György reáliskolai tanár, Magyarovits József kötélgyártó, Prokop János építész, Gerendás János földműves, Hutschneider Gáspár földműves, ifj. Kapa Mátyás földműves, Etter Nándor serfőző, Frey Vilmos vasárus, Heischmann Ferenc szappanos, Einzinger József iparos, Einzinger György pék, Burány János ügyvéd, Palkovics Károly városi főorvos. Június 14-én a városházán tartotta első gyűlését az ideiglenesen megalakult kisdedóvó társulat. A társulat ideiglenes elnökévé Maiina Jánost választotta, ideiglenes jegyzőjévé Kovács Ábelt, ideiglenes pénztárossá Kollár Istvánt. A gyűlés állást foglalt, hogy a kisdedóvodát nem akarja egyedül a katolikus gyermekek számára fenntartani, más vallásúakat is befogad, de jellegét tekintve katolikus lesz. A helyi társadalmi élet egyik legfontosabb kérdése volt ebben az időben az óvoda ügye. Jól mutatta ezt, hogy az Esztergami Újság 1863. július 26-i számában hírt adva a bizottmányi ülésről, arról is beszámolt, hogy Ruston úr, a magyar gőzhajó vállalat tulajdonosa a Szent István gőzöst egy vasárnap minden költség nélkül kirándulásra a kisdedóvoda céljára felajánlotta. A kirándulás 250 forint tiszta hasznot hozott. 1863. október ll-én az Esztergomi Kisdedóvó Társulat közgyűlésén végleges formába öntötték az alapszabályokat és úgy döntöttek, hogy azokat jóváhagyásra a Helytartótanácshoz felterjesztik. 1863. november l-jén nyitották meg az óvodát az akkori Dunai utcai Kovács-féle ház földszintjén. November 15-én Scitovszky János bíboros, esztergomi érsek megáldotta az óvodát és alaptőkéjéhez 1000 forinttal járult hozzá. Az óvói teendőket Német Antal látta el, akit munkájában felesége és két dajka segített. Az Esztergomi Kisdedóvó Társulat óvodavezetőjét a kor viszonyai között tisztességesen megfizette, lakás mellett évi 500 forint bért fizetett. A gyermeklétszám 1864-ben 290 volt. Az első esztergomi óvoda két évvel később költözött mai helyére, ahol 1865 óta ma is működik. Városunk és a megye első óvodájára emlékezve köszönettel tartozunk azoknak a pedagógusoknak, dajkáknak, akik 125 éven keresztül dolgoztak azért, hogy az új nemzedékek könynyebben vegyék az idő diktálta követelményeket. Kívánjuk azt, hogy ez az óvoda, s mellette a város többi, rövidebb múlttal rendelkező óvodái is, a felnövekvő nemzedékek „óvását", tanítását mint a múltban, ma is tudással, szeretettel, gondoskodással végezzék. Ortutay András