Esztergom és Vidéke, 1988

1988. január / 1. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TAJÉKOZTATÖ Esztergomi arcképcsarnok MILAKOVSZKY LÁSZLÓ (1879—1968) Városunk szülötte. Az esztergomi Tanítóképző Intézet matematika-f izika (vagy ahogy az ö idejében mondták: mennyiségtan - természettan) tanára volt. Méltóságteljes alakja, emléke már csak száznál kevesebb nyugdíjas pedagógusban ködlik fel. Pedig működésének 34 éven át, amellyel máig a képző leghoszszabb ideig tanító tanára, mintegy ezer tanító kapott oklevelet, akik közül sokan magasabb szinten művelték tovább a természettudományokat. Édesapja csizmadia mester volt. Tőle örökölte gyakorlatias szemléletét. Az elemi iskola elvégzése után .a Bencéseknél tanult tovább, ahol 1889—1897-ig egy osztályban járt Mattyasovszky Kázmér (Kasszián) későbbi híres Bencés igazgatóval. Mindketten már akkor a természettudományok művelését tűzték ki életük céljául. Az érettségi után Milakovszky László a budapesti tudományegyetemen folytatta tanulmányait matematika-természettan szakon. 1902-ben szerezte meg az abszolutóriumot, de a tanári képesítő vizsgát későbbre halasztotta (1917), mert fontosabbnak tartotta gyakorlati ismereteinek bővítését, ezért többször járt Németországban, Franciaországban, hogy a tanszerkészítést jobban megismerje. (Németül, angolul, franciául jól beszélt.) Közben 1906-tól óraadó tanárként helyezkedett el az esztergomi Tanítóképző Intézetben, ahol 1915-től rendszeres tanárként működött 1940-ig. Tanszergyár létesítésén fáradozott, amelyhez szükséges telek átadását 1912-ben a városi közgyűlés jóváhagyta. Ha gyárat nem is, de igényes tanszerkészítő műhelyt sikerült létrehoznia a Bottyán J. u. 11. számú házban — szemben a Barátok templomával (Ferences templom.) Az ehhez szükséges ismeretek további bővítése céljából 1912—1913-ban elvégezte Budapesten a fémszínező-galvanoplasztika tanfolyamot. Már 1910-ben gyártott fizikai kísérleti eszközöket a gyakorló iskola számára, majd a saját oktatásához, sőt olyanokat is, amelyeket a növendékek külön-külön, egyénileg használhattak. Ezek az eszközök egészen 1959-ig segítették a fizika oktatását. A növendékektől is megkövetelte valamilyen eszköz elkészítését. A saját és a növendékek által előállított tanszerekből több ízben rendezett kiállítást. A jó tanárt példázta egyénisége, tanítása. Olyan világosan magyarázta a fizikát és a matematikát, hogy aki odafigyelt, annak nem okozott gondot a megértése. Pontos, precíz, szigorú tanár volt. Nagy tekintélynek örvendett a diákok körében. Érdekes módon nem noteszbe írta a feleletek jegyeit, hanem egy lapon elkészítette az osztály ülésrendjét, és onnan olvasta le a felelő nevét, így mindenkinek állandó készenlétben kellett lenni. Sokat követelt, kevés volt a jeles osztályzatok száma. Nagyon erős szemüveget viselt, amellyel jól látott távolba is. Amikor feleltetni akart, akkor levette a szemüveget, és a szeméhez egészen közel tette a lapot, így még inkább nem tudták a diákok, hogy ki lesz a felelő. Jó gyakorlati érzékére jellemző, hogy amikor az I. világháborúban még a régi épületben (ma az I. István Szakközépiskola és a Dobó Gimnázium van a helyén) ő szerelte be a villanyvilágítást. Egyébként is úttörőnek számított az elektromosságtan-mágnességtan, rádióelmélet alkalmazásában. Neki volt a városban az első rádió adó-vevő készüléke, amelyet saját maga készített. Ezekben a témákban számos ismeretterjesztő előadást tartott a város különböző egyleteiben, köreiben, természetesen az évenként megrendezendő néptanítók közgyűlésén is. Rádió Egyletet létesített, amelynek elnöke volt. De más társaság tagjai között is ott találjuk az egyébként magányos tanárt. így a Balassa Bálint Társaságnak választmányi tagja volt. Többször tartott előadást a Szabad Egyetemen, a nyári Akadémiákon. A felhalmozott tapasztalatokat a Technika kiskönyvtár sorozatban (Bp.) írta le, így szakíróként az ország is megismerhette (1924-től). Ezek a művek az egyenáramú, váltóáramú motorok, a rádió-, telefonkészítéséről szóltak, volt, amelyik több kiadást is megélt. Elég későn nősült meg. Svájci származású felesége a 30-as években telepedett le Esztergomban. A tanügy elismerte Milakovszky László érdemeit. 1937-ben matematika-természettan tanfelügyelő lett, majd 1938-ban címzetes igazgató. Ekkor jelent meg „A tanító műhelye. Népiskolai szemléltető eszközök" című könyve, majd egy évvel később a „Hogyan rajzol a technikus" c. utolsó műve. 1940-ben vált meg a képzőtől, nyugdíjaztatását kérve, de kinevezték tankerületi főigazgatónak. 1941-ben Budapestre költözött. A háború idején — állítólag a Műegyetemen tartott előadásán — megvakult. A front közeledtére visszaköltöztek Esztergomba, és a Ferencesek Kollégiumában vészelték át a harcokat. Felszabadulásunk után feleségével ismét Budapestre költöztek, de 1956-ban véglegesen kitelepültek Svájcba, és Bázelben élték le még a hátralevő éveket. Már csak hobbiból dolgozott szeretett esztergagépén — még vakon is. 1968-ban Bázelben halt meg, ott is van eltemetve. Nevét egy alig ismert lexikonban olvashatjuk (Magyar Tanítók Lexikona, szerk. Bene István, 253. old.). Szilágyi István IVI 2509 Esztergom-Kertváros, Wesselényi u. 35—39. Telefon: Esztergom 110, 111. Telex: 22-5400 Az Ipari Vezetőképző Intézet célja, hogy sajátos eszközeivel hozzájáruljon a vállalatok eredményesebb gazdálkodásához és az ipar kívánatos fejlődéséhez. Szolgáltatásaink: — vezetőképzés — szervezőképzés — számítástechnikai képzés és továbbképzés — ipari távoktatás — mikroelektronikai képzés — számítástechnikai ipari alakalmazás és feldolgozás — szakirányú hazai és nemzetközi konferenciák megrendezése — oktatási idényen kívül színvonalas szállodai szolgáltatás biztosítása. Kérje tájékoztatónkat, továbbá éves képzési és továbbképzési programjainkat! Szóbeli információt Pölcmann László személyzeti vezető, illetve oktatási osztályaink munkatársai adnak. 100 ÉVE ÍRTÁK Anyós élezek... Sirisaka Andor könyvet írt az anyósokról. A könyvben sok nemzetközi anyós viccz jelent meg, hanem akad benne néhány kevésbé kopott ötlet is. Maga a könyv különben csakis ugy méltatható, ha a rossz anyósokra alkalmazzuk. Mert hogy vannak kitűnő anyósok is, a kik inkább dicsőítő verseket érdemelnek, mint csípős élezeket, az igen természetes. Az új könyvből mutatóul a következő apróságokat közöljük: (A katasztrófa-humor.) Ügyész: Van-e még valami kívánsága a kivégzés előtt? Elitélt: Igen van. Ha meghal az anyósom, ne temessék mellém. — Isten hozta, barátom. No, mi újság? hogy vannak Budapesten? — Köszönöm szives kérdését. Hát csak meg vagyunk egyformán. A kolera elment, az anyósom megjött. 1988. január 5. Esztergom és Vidéke