Esztergom és Vidéke, 1987

1987. szeptember / 7.szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFÜZET - KULTURÁLIS TÁJÉKOZTATÓ n bronz költője Látogatás Peternák Gusztáv éremmüvésztiél Él Esztergomban egy érmész, akinek bronzba metszett alkotásait csak szűkebb környezete és a mesterség néhány hazai művelője ismeri. A város és a megye közönsége ezidáig sem egyéni, sem csoportos kiállításon nem láthatta műveit. Találkozásunkig jómagam is csak kósza híreket hallottam a numizmatika városunkbéli művelőjéről, mígnem egy jóakarója arra invitált: látogassam meg. Családjával az Irinyi u. egyik kis lakásában él. A falak, az állványok és a polcok könyvekkel és különféle műalkotásokkal rakottak. S a kérdésre, hol dolgozik, az egyik szoba sarkát mutatja, amit inkább hobbisaroknak vélhetnék, mintsem műteremnek. 0 maga nyugodt, kiegyensúlyozott, szerény ember benyomását kelti, aki szívesen invitál. Rövidesen előkerülnek az érmék is. A látogató a sokféleséget látva azt hiheti, valami éremgyűjtővel akadt dolga. De a stílus árulkodik, mind egy kéz műve. Tucatjával sorjáznak itt a legkülönfélébb alkalmakra készült bronzok, például az Esztergom ezredik évfordulójára — a Magyar Éremgyűjtők egyesülete megbízásából — készült „Strigonium Metropolis Hungarie" című, a középkori város látképének fantáziarajzával; vagy a „Magyarország első pénzverdéje" feliratú — Szent István dénárának hátlapjával, amely a Lanced Regis (a király lándzsája) feliratot viseli. Aztán itt sorakoznak a Komárom megyei éremgyűjtők találkozóira készült medáliák is: a Nagyharsány közelében talált dénár mintázatával díszített (az egyesület 1976-os vándorgyűlése emlékére); az I. Géza király pénzének hátlapjával ellátott (1977), és még folytathatnánk a sort Szent László, II. András vereteinek újraálmodott változataival. De látható itt a „225 éves magyar szénbányászat" és a Bartók Béla — Kodály Zoltán kettős rajzolatú emlékérem is, sőt Balassi Bálint, Goldmark Károly mellképe és Bethlen Gábor lovas alakja is egy-egy tenyérnyi bronzon. Számomra talán mégis a legszebb a keszthelyi numizmatikusok felkérésére készült magyar városok sorozat: Csesznek, Szigliget, Tátika, Nagyvázsony, Sümeg. — olvasható a legendákon, azaz a köriratokon. Példányszámuk rendkívül alacsony: 50-100-200, emiatt e mestermunkák a gyűjtök féltett kincsei közé tartoznak. Beszélgetésünk közben a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete évkönyve is előkerül, amely Asszonyi Tamás, Borsos Miklós, Csikszentmihályi Róbert — és nem utolsósorban Peternák Gusztáv munkáit mutatja be. Sőt! Mint a mutatóból kiderül, a legtöbb alkotással ő szerepel a kötetben. Kérdésemre, miért nem ismerik Esztergomban, csak elmosolyodik. — Nem szeretem a feltűnést, a reklámot. Számomra nem kenyérkereső foglalkozás az érmészet, csupán öröm, szellemi szórakozás. Mindig vonzott a feladat: Miként lehet egy kis felülettel gazdálkodni. — Már a régiek is vallották, költői lelkület nélkül nem lehet érmet csinálni. Honnét a mesterség tudása, szeretete? — Pályám messziről indult. 1954-ben, a miskolci műszaki egyetem elvégzése után kerültem Esztergomba, a rejtélyes nevű Sportárutermelő Vállalathoz. (Akkor az egyetlen repülőgépgyár Magyarországon.) Itt Lampich Árpád és Rubik Ernő mellett dolgozhattam. 1961-ben már mint főmérnök, a Gépipari Tudományos Egyesület helyi elnöke lettem. Mai, divatos szóval élve, innovációs területeken dolgoztam. 1979-ben mint fejlesztési osztályvezető mentem nyugdíjba — betegségem miatt kissé korábban. S ekkor már volt időm ifjúkori álmaim megvalósítására. Azokat a szakmai fogásokat, amelyeket még az ózdi gyárban lestem el, autodidaktaként továbbfejlesztettem. Térplasztikával például soha nem volt módom foglalkozni, pedig térlátásom többen dicsérték. Először csak negatívba metszettem. Ez a legnehezebb technológiák közé tartozik — a XVIII. századig csak így dolgoztak —, majd, miután lehetőségem nyílt, öntött bronzzal is foglalkoztam. — Melyik volt az első érem? — Első munkámat „dühömben" készítettem. 1954-ben Balassi Bálint évfordulóját „nagy csendben" ünnepeltük, s én a magam gyönyörűségére idéztem fel a költőt — bronzban. Majd megbízatásokat is szép számmal kaptam. — Hogyan, miként kezd egy ötlet kibontásához? — A lényeg: szeressem a témát, amiről szólok. Általában valamely évfordulóhoz, eseményhez kapcsolódik. Először rajzban álmodom meg, csak ezt követően kezdek a negatív metszéshez. Ebbe egy idő után úgy beleéltem magam, hogy még papírra is jobbról balra kezdtem írni. — Van-e valamilyen sajátos „peternáki" vonás? — Ahogy vesszük! Érmeim eléggé rusztikusak. Általában a jól kidomborodó ún. „magas" plasztikát kedvelem, a „simát" nem. És a túl szabályos, kerek éremtől is el-elkalandozom néha. Az éremművészet formai-tartalmi megújítására egyébként nem törekedtem. — Mi az, ami évek múltán is kemény küzdelmet kíván? — A portrékészítés. Főleg akkor, ha nem ismertem, akit megmintázok. Ilyenkor valakit meséltetek, lehetőleg olyat, akinek az ítéleteire adok. Ha ismertem, szellemileg könnyebben fel tudom építeni a rajzot. Egy szó mint száz: meg kell keresnem az arc mondanivalóját. S ha kell, könyvek tucatjait nézem át: milyen volt egy korabeli katonaöltözet, vagy milyen a várak ábrázolása a régi metszeteken. — Tervek, célok? — Mást nem kívánok, csak egészségben alkothassak. Újabban a szemem is rakoncátlankodik, most kevesebbet tudok dolgozni. Bátran állíthatom, hogy a szépen metszett érmek nincsenek „jó" helyen Peternák Gusztávnál.Illő lenne, hogy a város és a megye közönsége is megismerje őket, egy-egy kiállítás során .. . Sebő József Egy esztergomi házépítő siralmai (Petőfi után szabadon.) Kis lak áll a nagy Duna mentében; Sokba került e lakocska nékem! Könnyben úszik két szemem pillája Valahányszor emlékszem reája. Bár spóroltam volna még tíz évig! De az embert vágyai vezérlik; Vágyaimnak sólyom szárnya támadt, Megzsaroltam anyámat s apámat. Kínok égtek a szülőkebelben, Gúzsba kötve OTP hitelben, S kínok lángi el nem aluvának, Mióta nekikezdtünk a háznak. Mint kínlódok kérvények hadával Mint gyötörnek szörnyű uzsorával! Oh, ha akkor látok a világba: Dehogy kezdek én ekkora házba. Szép remények hajnalcsillagánál Kis otthonunk tündérkert gyanánt áll, S csak midőn a tömkelegbe lépünk, Venni észre gyászos tévedésünk. Engem is hogy csillogó reményem Bíztatott csak, minek elbeszélnem? S míg anyagért jártam a világot, Minden TÜZÉP háromszor átvágott. Kész házamba ismerősök jönnek, Jó anyámnak tőlük mit üzenjek? Szóljatok be hozzá még e héten, Mert különben felfordulok éhen; A maradék ételt ki ne öntse, Mert fiának úgyse telik többre. Ah, ha tudná, mily nyomorban élek. Meghasadna a szíve szegénynek. Ismeretlen szerző Minden szerdán NOSZTALGIA DÉLUTÁN a Korona Kávéházban Műsoron: Horváth Jenő, Seres Rezső és a régi idők hazai és külföldi slágerei. A zongoránál: KOTTLER OTTÓ.