Esztergom és Vidéke, 1987

1987. szeptember / 7.szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFÜZET - KULTURÁLIS TÁJÉKOZTATÓ „Az alapellátás funkcióihoz képest túlméretezett a nem alapellátás funkcióinak tömege, s félő, hogy munkánk során a szükségesnél és lehetségesnél több energiát is emészt föl, amelyet az alapfunkcióra kellene áldoznunk úgy, hogy mindenképpen szem előtt tarthassuk a közművelődés érdekeit is. Ezen gondolkodásunkat indokolja az iskolai munka alaposságának féltése, amely eddig, úgy értékelem, nem válhatott másodlagossá és elnagyolttá, de azzá válhat." Ebből a Petőfi iskola érdekeinek megfelelően a művelődési ház és a közművelődés további háttérbe szorításának programja olvasható ki. A város egyetlen művelődési házát ilyen szempontok alapján egyetlen iskola érdekeinek alárendelni enyhén szólva is luxus. Ugyanakkor a szervezeti felépítés a művelődési ház vezetésének kezéből teljes egészében kivette a közművelődési terület irányításához szükséges tárgyi, technikai, személyi és pénzügyi feltételek fölött való rendelkezés jogát. íme, itt van a művelődési ház viszszafejlődésének, apátiájának alapvető oka. Teljesen irreális elvárás, hogy a művelődési ház úgy lásson el bizonyos városi feladatokat, hogy munkájának feltételeiről nélküle és fölötte tárgyalnak, illetve döntenek. Nincs önálló költségvetése, nem tudja milyen és mennyi pénzből gazdálkodhat, szakmai tevékenységéhez, romlottak a technikai feltételek és felhígult a személyi állománya. Egy olyan tendencia körvonalazódott, aminek következtében az intézmény jobban kezd hasonlítani egy kisdedóvóhoz, mint egy célracionálisan felépített szakmai, szellemi műhelyhez. Ez az út így tovább nem járható. Ez év júniusában az ÁMK vezetői a művelődési ház kezdeményezésére, az iskola pedagógusainak támogatásával, a szervezeti struktura változtatását határozták el. Egy olyan működési modell kialakítása vált szükségessé, amely az eddigi erőfeszítéseket a vezetés odaadó állandó jobbító szándékú törődését nem viszi zsákutcába. Űj szervezeti és működési szabályzatot készítünk, amely viszonylagos önállóságot ad a művelődési háznak, és megteremti azt a lehetőséget, hogy a város művelődési házaként működhessen. Koncepciónk és törekvéseink lényege röviden az alábbiakban foglalható össze: Megítélésünk szerint, az esztergomi művelődéspolitikát olyan aránytalanságok jellemzik, amelyek fő oka éppen egy városi szerepkört betöltő művelődési ház hiánya. Ez az aránytalanság azt jelenti, hogy az elitista presztizsrendezvények mellett, amelyek „Esztergom=kultúrváros" nimbuszát hivatottak erősíteni, a helyi lakosság különböző rétegei kulturális igényeinek kielégítése mélyen az átlag szintje alatt történik. Ennek a kirakatpolitikának az ellensúlyozására igyekszünk törekedni, amikor elsősorban a város lakossága számára kívánunk folyamatos megfelelő kulturális szolgáltatást adni. Nem kívánjuk kitalálni, hogy a város különböző rétegeinek mire van szükségük, és a szűk anyagi lehetőségeinkkel támogatott, kevés számú produkcióra „beszervezni" a közönséget, a „siker" érdekében. Ehelyett elsősorban arra törekszünk, hogy a város hasonló érdeklődésű, de atomizáltán létező rétegei, csoportjai tömörülhessenek, és jogi garanciákat kapjanak a széles értelemben vett kulturális igények megfogalmazására, ezzel kapcsolatos érdekeik képviseletére és igényeik kielégítésére. Ennek szellemében kívánunk életre hívni különböző egyesületeket, amelyek a város, a „helyi társadalom", adott témában, területen érdekelt lakosainak kulturális érdekképviseletét jelentené. Ebben a formában az egyesületek a tagdíjakból és támogatásokból létrejövő vagyonukkal önállóan rendelkeznek, és anyagi lehetőségeikhez mért igényeik kielégítésében, a művelődési ház mint szolgáltató szerepel. A város lakói körében bármely témában érdeklődési kör alapján szerveződhetnek ilyen egyesületek, amelyekből a tagok — tagdíjaik befizetésével — kötelezettséget vállalnak, de az őket érintő kérdésekben jogokat is szereznek, amelyet a közös szervezetben, az egyesület révén érvényesítenek. Ez a szerveződés természetesen kiterjedhet azonos foglalkozásúak, azonos társadalmi csoportba tartozók egyesülésére is, amelyekben az egyesület kulturális, közművelődési, közösségi — szabadidős igényeken túl, bizonyos érdekegyeztetési, érdekvédelmi lehetőségeket is teremthet. A mai demokratizálódási folyamatban, úgy gondoljuk, hogy ezzel a „kultúrpolitikával" a politikai kultúra fejlődését is elősegítjük. Ugyanis ez a formáció azokat a demokratikus beállítódásokat erősítheti, hogy amennyiben pénzt fizetek be (vonnak el), a kötelezettségekkel arányban jogokat is szereztem annak felhasználására vonatkozóan, s az általában igényelt szolgáltatásokat a jelzett módon és minőségben a pénzemért nem szívességből kapom, hanem az nekem jár. így a művelődési ház a tőle független, neki nem kiszolgáltatott egyesületekkel mint egyenrangú partnerekkel lép kapcsolatba. Elgondolásunk a következő: A művelődési ház „ajánlatként" meghirdet bizonyos témákat, tevékenységi formákat, amelyek köré közösségek, egyesületek szerveződhetnek. Természetesen ezek csupán mintául szolgálnak, más ötleteket is szívesen látunk. Az adott területek fő „mozgatóival" igényfelmérés, tagtoborzás, és a művelődési ház formai, jogi és morális segítségnyújtásával az egyesületek megalakítása és bejegyeztetése következik. A tagok maguk döntsenek az éyes tagsági díjak nagyságáról. Amekkora nagyságrendű öszszeg folyt be az egyesület tagsági díjaiból, ugyanakkora nagyságrendű összeggel, működési támogatással segíti a művelődési ház az egyesületet, így a művelődési ház nem maga dönt a város kulturális kínálatának tartalmáról, hanem átadja az adott téma, műfaj stb. iránt érdeklődő lakosságnak az erre felhasználható összeget és a döntés jogát is. így reálisan tökröződik, hogy mire van fizetőképes kereslet, mire van a város lakóinak igénye, és a szolgáltatás teljes egészében ehhez kötődik, ezt pontosan takarja. Az egyesület vagyona nem a művelődési ház költségvetésében, hanem az egyesület önálló OTP-számláján jelenik meg. Ezt követően a