Esztergom és Vidéke, 1987

1987. nyár / 6.szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFÜZET - KULTURÁLIS TÁJÉKOZTATÓ A Balassa Bálint Múzeum néprajzosai 1984-től feljegyzéseket készítenek Esztergom, Szentgyörgymezá és a környező községek (Bajna, Baját, Pilismarót, Dömös, Csolnok, Kesztölc stb.) régi népszokásairól, jeles napjairól, ünnepeiről, mondáiról, hiedelmeiről — hogyan éltek hétköznap és ünnepnap, mi foglolkoztatta a parasztemberek gondolatvilágát, mivel magyarázták a természet, s környezetük jelenségeit. A népélet eddig összegyűlt dokumentumainak szerteágazó és bőséges volta miatt több részletben kívánjuk az olvasó elé tárni eddigi eredményeinket — úgy, hogy először egy-egy község kalendáris szokásait mutatjuk be, azután pedig a fent említett községek hiedelemvilágát, hiedelemalakjait, történeteit. A sort Szentgyörgymező népszokásainak ismertetésével kezdem, a legjellemzőbbeket, a legfontosabb és legünnepélyesebb napokat kiemelve, melyek a szentgyörgymezői emberek életében idős korukra is emlékezetesek, említésre méltóak maradtak. — Szentgyörgymező katolikus népe zárt közösséget alkotott, de a „nagyvárossal", Esztergommal történt egyesítése (1893ban) után, még napjainkban is őrzi viszonylagos különállóságát és hagyományait. A Dunántúlon nincs is több példa arra, hogy az ország életében egykor középponti szerepet játszó, nagy történelmi múlttal és szereppel rendelkező város tőszomszédságában a maga érintetlenségében egy mezővároska falusias közössége zavartalanul gyakorolhatta szokásait, ápolhatta hagyományait — napjainkig. A mi feladatunk, hogy az eddig megőrzött, értékes és bőséges dokumentumokat egy archaikus népi közösség életéről mind összegyűjtsük és továbbörökítsük. Az esztendő ünnepei Szentgyörgymezőn Téli ünnepek A téli ünnnepkör az adventtel kezdődik. Advent időszaka november utolsó hetétől karácsonyig tart. A karácsony nem csak a téli ünnepkörnek, hanem az egész esztendőnek legnagyobb ünnepe volt, de jeles nap volt télen, karácsony előtt András (november 30.), mikor ólomöntéssel jósoltak jövendőbelit maguknak a lányok, ünnepnap volt már a századelőn is, főleg a gyermekek számára, a Mikulás (december 6.), és a Luca-nap is (december 13.) „Azelőtt úgy járt a Luca, mint a Mikulás. Csak a Luca női ruhában volt. Lepedőt borított magára, fehér alsószoknyát vett fel, fehér kendővel vagy csipkével fedte el az arcát. A gyerekeket jóra intette, és ajándékot is vitt, mint a Mikulás. A gyerekek féltek a Lucától, aki ijesztgette őket egy meszelővel, hogy bemeszeli őket, ha roszszak lesznek," Karácsony A szenteste napján (december 24.), „karácsony bőttyin" tartották a legszigorúbb böjtöt az adventi időszakban. „Éjféli miséig böjtöltek aznap. Reggelire teát ittak (,más napokon rántott levest szoktunk reggel enni") egy kis kenyerkével vagy aprósüteménnyel. Utána egész nap „koplaltak", ebédet nem ettek, csak vacsorára mákos tésztát, mézzel, vagy lekváros lángost, patkót. A méz helyettesítette a zsírt aznap. A karácsony böjti ételből a csibéknek is juttattak (mákos tészta, sóba-vízbe bableves)." A böjt az éjféli mise után szűnt meg, utána már lehetett enni az ünnepi ételekből. A pásztorok köszöntése Szenteste napján már délelőtt - sok helyütt este - a pásztorok, a tehenes és a kanász jártak köszönteni házról házra. Egy nyaláb mustárvesszőt vittek a hónuk alatt, s ebből minden gazdasszony kihúzott egyet a köténye viszszájával, s megveregette vele a pásztor hátát. Akkor aztán kaptak egy kis bort, kalácsot, pénzt. A magukkal vitt demizsonba mindenki öntött egy kis bort. Betlehemjárás A betlehemezést már karácsony előtt két héttel elkezdték a gyerekek. Csináltak betlehemet: kis báránykát, kis Jézust, kis jászolkát. Házról házra jártak, mindennap más utcán. Először bekopogtak: „Szabad-e a szép betlehemmel bejönni?" Bevitték a betlehemet és eljátszották a pásztorjátékot. Mindenhol kaptak a gyerekek édességet, diót, almát, no, meg pénzt. Januárban jeles nap volt a Vízkereszt és a Háromkirályjárás napja (január 6.). A pap ezen a napon vizet szentelt a templomban, amiből mindenki vihetett haza egy kis üveggel. A Háromkirályjárás is ismeretes Szentgyörgymezőn ezen a napon. „Hárman jártak: Gáspár, Menyhért, Boldizsár (fiúk, de leánygyerekek is). Vittek magukkal egy olyan csillagot, amit ,,ki lehetett nyomni", a végén volt a csillag. Bementek minden házhoz, és énekelték: .Háromkirályok napján, Országunk egy istápján, Szép jelen, szép csillag, Szép napunk támadt." Éppen úgy, mint a betlehemmel, úgy jártak a csillaggal is. Ilyenkor is minden háznál kaptak valamit. Farsang A tél utolsó nagy ünnepe a farsang. A vigasságnak, szórakozásnak a farsang utolsó három napjának Szentgyörgymezőn is hagyományai éltek. Farsangvasárnap, hétfőn és kedden minden este tánc volt a házaknál, kedden este pedig az olvasókörben volt bál, de akkor már csak éjfélig. Bőgőtemetés Kedden éjfél után eltemették a muzsikát, eljátszották a bőgőtemetést. Egy valaki beöltözött papnak, ketten ministránsnak. A bőgő az asztalon feküdt — fehér lepedővel leterítve. Siratták a bőgőt, mint egy halottat, hiszen másnap, hamvazószerdán már tilos volt a tánc, a muzsika, egészen húsvétig. A farsangi víg időszak a lakodalmaknak is kiváló alkalma volt. Aki pártában maradt, kicsúfolták, hogy csúnya, azért nem kelt el. Inkább az öreglegényeket csúfolták, a lányok hamarabb férjhez mentek. „Tőkét kell húzatni evvel a vén gazemberrel, mert nem nősült meg!" — mondták a vénlegényekre. A tőkehúzásra volt is példa. „Olyan jó nagy fatörzseket kivágtak, a tuskót nekik kellett kihúzni a födi bői, szögeket vertek beléjük, kötelet kötöttek rá, s azt kellett elhúzniuk (mert nem nősültek meg!) Hát nem bírták megmozdítani se." Farsang után már a nyári-őszi termésre is gondoltak, ezért ilyenkor megmetszették a szőlő négy sarkát, hogy jó termés legyen. A tavaszi, nyári, őszi ünnepeket, jeles napokat egy következő számban fogom ismertetni. Tisovszki Zsuzsanna néprajzos