Esztergom és Vidéke, 1987

1987. nyár / 6.szám

1987 NYAR MŰSORFÜZET- KULTURÁLIS TAJÉKOZTATÓ idegenforgalom: csak dicsőség? Talán a legtöbb esztergomi lakos azt hiszi, hogy a városunk falai között évente megforduló közel másfél millió turista mindegyike jó hírét viszi Esztergomnak. A Várhegyet koronázó Bazilika, első királyaink palotája, vagy a Keresztény Múzeum megtekintése után - legyen a vendég külföldi vagy hazánkfia - azt mondja: ezért érdemes volt idejönni, itt maradok még néhány napot! Azonban e „megigézett" állapot csak néhány óráig tart, mert a Várhegyről „alászállva" a mában találja magát a vendég. A turistát kalauzoló vezető a nap végére szinte abban fárad el, hogy szembeötlő fogyatékosságainkat takargassa, szépítgesse, de az udvarias vendég elnéző mosollyal nyugtázva a legtöbbször hiábavaló igyekezetet - estére odébbáll! Turizmusunk neuralgikus pontjai jól ismertek: májustól szeptemberig kevés a szálláshely, szűkös a vendéglátó kapacitás, egykor nagyhírű fürdőtelepünk már csak szemorú emlék. Műemléki épületeink, lakóházaink többsége alapos tatarozásra szorul. Utcáink, tereink, parkjaink nagy része piszkos, gondozatlan. És a vendég udvariassága ellenére is „kegyetlen"! Őt nem érdekli, hogy mi miért van, pénzét ott költi el, ahol a környezeti kultúra az általa megszokotthoz legközelebb áll, ahol jó szobát, udvarias kiszolgálást, s a programlehetőségek széles skáláját kapja. E hely nem alkalmas arra, hogy kellőképpen érzékeltetni tudjam, mennyire hiányzik Esztergomnak, a turizmusnak egy 4-5.000 főt befogadni tudó termálvizes strandfürdő. . . Az alig túlzó megállapítások ellenére a turizmus és az azt kiszolgáló infrastruktúra, a fogadói kapacitás a hetvenes évek közepétől jelentős fejlődésnek indult. Bővült a kereskedelmi szálláshelyek száma, új éttermek, kisvendéglők nyíltak, javult a kereskedelmi ellátás. A 11. sz. főközlekedési út rekonstrukciója lényegesen javította a közlekedést, de nem szüntette meg — a motorizáció fejlődésével egyre növekvő — parkolási gondokat. A várhegyi műemlékegyüttes az országos hatáskörű szervek, a Közép-Dunavidéki Intézőbizottság és Esztergom Város Tanácsa összefogása, anyagi áldozatvállalása eredményeként lassan nemzetközi rangjához méltó körülmények között fogadhatja a turistákat. A Vármúzeum rekonstrukciója és a Főszékesegyházi Kincstár bővítése a múzeumok falai között teremt a helyhez méltó körülményeket. A hetvenes évek közepétől meginduló fejlődés eredményeként ugrásszerűen nőttek a turizmusból származó bevételek, melyek a városban működő két utazási iroda és a Megyei Idegenforgalmi Hivatal Esztergomi Kirendeltsége 1986. évi eredményei alapján, már meghaladják a 100 millió forintot. Becsült adat szerint a vendéglátás, a kereskedelem és szolgáltatási szféra mintegy háromszáz millió forinttal részesedik az idegenforgalomból. A turizmus új munkaalkalmakat is teremtett Esztergomban. A kereskedelem és vendéglátás fejlődésével az utóbbi évtizedben közel 400 új munkahely jött létre, javítva ezzel a lakosság elhelyezkedési lehetőségeit. Ugyanakkor a megnövekedett vendégforgalom — mint bárhol a világon — nemkívánatos következményekkel is járt. A rendészeti szervek közbiztonsági, gazdasági természetű feladatai nagymértékben növekedtek. A városban és a városkörnyéki üdülőközségekben nőtt az illegális szobakiadások száma és az ebből származó adózatlan lakossági jövedelem, mely nem egyszer illegális valutaszerzéssel is párosul. Némelykor indokolatlanul magas árakkal találkozunk, úgy állami- és magánkereskedelemben, mint a vendéglátásban. A fizetővendéglátásból származó legális jövedelem mintegy ötmillió forinttal járul hozzá a lakossági jövedelmekhez. Visszatérő problémája Esztergom idegenforgalmának is, hogy a vendégforgalomból származó profit a közgazdasági szabályozórendszer fogyatékosságai és egyéb okok miatt csak részlegesen tér vissza a helyi gazdasági vérkeringésbe. A turizmusban érdekelt irányító és gazdasági szervezetek eddiginél is nagyobb összefogására lenne szükség ahhoz, hogy legalább követni lehessen az évről évre növekvő mennyiségi és minőségi igényeket. A többszektorúságban rejlő érdekellentétek elsimítását ezidáig nem sikerült elérni, holott ez a továbblépés egyetlen járható útja. A turizmus fogadási feltételeinek javításában, a környezeti kultúra Esztergomhoz méltó megteremtésében a lakosság szerepe — véleményem szerint — legalább akkora, mint az állami és gazdasági szervezeteké. Lehet, hogy e véleményemmel egyedül maradok, de állítom, hogy Esztergom utcái, parkjai nem a turistaáradattól lesznek piszkosak, elhanyagoltak. Ha csupán a Várhegy és környéke, a Víziváros és a belváros nyújtana vigasztalan képet, az állítás igazolható lenne, Azonban a turista által nem látogatott utcáink, parkjaink állapota sem különb, mint a fent említtetteké, tehát nekünk, városlakóknak van mit egymás szemére vetnünk! Tiszta, gondozott környezetben a vendég jól érzi magát, s jobban megérti nehézségeinket is. Az eddigiekből a Kedves Olvasó turizmusunk árnyoldalait talán jobban megismerte, mint annak eredményeit. Nem is az volt a célunk, hogy - mintegy az idegenforgalmi szezon beköszöntőjeként - az eddig elért eredményekkel büszkélkedjünk. Az 1987-es év várható vendégforgalma — a prognózisok és az eddigi értékesítési munka alapján - messze meghaladja a korábbi éveket. Ez pedig újabb kihívást jelent fogyatékosságainkkal szemben, és a lakosság részéről az eddigieknél is több segítőkészséget, megértést, a vendéggel szemben pedig fokozott előzékenységet igényel. Jó lenne, ha nem csak a vendégfogadásban érdekelt gazdasági szervezetek, hanem Esztergom lakossága is lehetőségeihez mérten működne közre abban, hogy a városunkat látogatásával megtisztelő vendég valóban VENDÉG-nek érezze magát nálunk! Koditek Pál, a Komárom Megyei Idegenforgalmi Hivatal területi igazgatója