Esztergom és Vidéke, 1987

1987. január / 1.szám

tileg értékes síremlékeket. Tudjuk, nagy a feladat, sok fáradtságot igényel, de összefogással megoldható. A fiatalság lelkes munkája megkülön­böztetett figyelmet követel egyesületünk részéről. Hívunk mindenkit aki segít­ségünkre tud lenni a nyári tábor le­bonyolításában, a főiskolások gálya-tá­borának előkészítésében és annak em­lékezetessé tételében, a középiskolá­sok folyamatos városvédő munkájának koordinálásában. TUDÓSÍTÁS EGY TANÁCSTAGI BESZÁMOLÓRÓL Három körzetből (35, 40, 42) mintegy 30 választópolgár jelent meg a tanács­tagi beszámolón. A szokott módon, kis­sé nehézkesen indult a beszámoló utáni vita. A viszonylag kislétszámú közösség azon­ban percről percre bátrabbá, beszéde­sebbé vált; olyannyira, hogy a leveze­tő elnök nem kis erőfeszítésébe került a parlamentáris rend helyreállítása. Érdeklődéssel hallgattuk a sok prob'é­mát, melyek - indulatfakasztó mére­teik ellenére - nem tűntek megoldha­tatlannak. Talán az itt kialakult jobbító-javító kedv, a jó szellemiség is hozzájárult, hogy Tóth Tamás tanácstag olyan ja­vaslattal álljon elő, melyet két társa, Béres Zsuzsanna és Dunai Lajosné is magáévá tehetett. Ennek lényege, hogy az érdeklődő la­kosság, választópolgárok a Városi Ta­nács minden ülésének anyagát közvet­lenül megismerhessék. BABITS MIHÁLY: SZENT ISTVÁN VÁROSA 1938 Szent Istvánján A kép, amit gyerkfejjel alkottam ma­gamnak Esztergomról, egy Benczúr-fest­mény színeiből szövődött. Vajk megke­resztelését láttam lelki szemeimmel; fö­detlen vállú, daliás ifjú térdelt, csillogó márványmedence előtt, gazdag ornátu­sú püspökök és díszruhás főurak gyű­rűjében. Később Arany János verse ke­rült a kezembe, a töredék hőskölte­mény, melynek színhelye, Esztergom; kép és vers nem hazudtolták meg egy­mást: ül Isztragomban István szent király, Pap és parasztúr mind körülötte áll; Fején az ékes újdon korona, Vállán palástnak hímzett bársonya... Ez az aranyozott pompájú fantázia kap­csolta össze bennem Esztergom nevét a Szent Istvánéval. Szent István városa: az én fülemben ez mindig csak Eszter­gomot jelentette; holott a büszke elne­Továbbra is keressük az Erzsébet ki­rályné-szobor bronzba öntési lehetősé­gét, a Sobieski-emlékmű helyreállítá­sának módját (a lengyel sas vissza­helyezését az emlékmű tetejére). A közgyűlésen hirdette ki Balogh Elek, az egyesület elnöke az „Esztergom di­ákszemmel" pályázat eredményeit. Az első díjat Balogh Boglárkának, az Esz­tergomi Dobó Gimnázium diákjának adta át, míg további díjazott Varga Zsolt, ugyancsak a Dobóból és Szilas Miként? Tóth Tamás szerint úgy, hogy a tanácstag — az eddigi gyakorlattól eltérően — nem 8 nappal, hanem két­három héttel a testületi ülést megelőző­en kapná meg annak anyagát. Azt pe­dig a tanácstag — a választópolgárok által kialakítandó gyakorlat szerint — ismertetné az érdeklődőkkel, akik így közvetlenül elmondhatnák véleményei­ket, javaslataikat. Amennyiben ilyen gyakorlat lenne ki­alakítható, módot adna rá, hogy a ta­nácstagok — a lakosság véleménye alapján — aktívabban és az eddigiek­nél lényegesen alkotóbban vehetnének részt a testület munkájában. Nem kel­lene attól tartani, hogy a tanácstagi hozzászólások egyike-másika nem felel­ne meg a téma rangjának, mert a ta­nácstag nem csak saját, de kör­zete kisebb közösségeinek nézetét, vé­leményét vagy javaslatát is tolmácsol­hatná. Kevesebb lenne a tanácstago­kat ért kritika, hiszen a „csendesebb természetű" tanácstagok is hozzászó­lásra „kényszerülnének", s nem lenne vezésre más magyar városok is pályáz­hatnak, ahogy Homéroszért is hét vá­ros versengett hajdanában. A valósá­gos, eleven Esztergomot hajóról pillan­tottam meg először, a Dunán: s ez csakugyan olyan volt, mintha valami fenséges és szent királyi székhelyre vo­nulnék be. A bazilika magasból nyúj­totta elibém keresztjét; az alkony aranyszőnyeget terített a hullámokon át a palotáig: fölötte széles ünnepi kar­zatot mímelt a Vár-hegy fennsíkja, ahol nagy pénzű s szenvedélyesen tervez­gető prímások egykor a Magyar Siont ábrázolták ki. Igaz, hogy ez már nem az ősi Esztergom volt: nem a szent ki­rály középkori, legendás városa. Szent István palotája lent hallgatott a hegy belsejében, a földbe temetve: ami még látszott volna belőle, azt maguk az új terv építői földelték el, hogy egyenes és szabad térséget nyerjenek a közép­korias zegzugok helyett. Annál szédí­tőbb arányokban állt ott a modern Fő­templom: méltó emlékműve (...) Ma­László a Hell József Károly Szakkö­zépiskolából. A Berzeviczy Gergely Közgazdasági Szakközépiskola egyik tanulója — be­számolva az öntevékeny városvédő kör munkájáról - mondotta: „amióta ezt a munkát végezzük, emelt fővel járunk a városban". Ezt az érzést kívánjuk minden várossze­rető barátunknak. Dr. Eltér Ödön, az egyesület titkára okuk a félelemre a nagyobb nyilvá­nosság előtt sem. Tudom, egy-két mondat nemcsak kelle­mes érzéseket vált ki az olvasóból, de itt nem is ez a fontos. Nem is a kelle­metlenkedés a cél, hanem a város la­kosságának szélesebb körű bevonása a közéleti munkába, a mindannyiun­kat érintő gondok megoldásába, a mind nagyobb közösségek akaratát tükröző testületi döntésekbe. A tanácstagi beszámolón jelenlévők Tóth Tamás javaslatát helyeslően fo­gadták. Ebből az következik, hogy az általa felvetett gondolat és a lakos­ság érdeke találkozott. Valószínűleg nem okozna gondot a ja­vaslat tanácstestületi megvitatása, eset­leg gyakorlati próbája. Hozzáteszem még, hogy egy évben általában négy alkalommal ülésezik a Városi Tanács. Nem sok alkalom ez az érdeklődők és érintettek közös együttgondolkodására, pedig a javaslat jó szolgálatot tehet­ne (ha . . .). Dr. Balogh Zoltán gyarországnak, s szimbóluma a Szent István-i eszmének! Egy magyar San Pi­etro, a hozzátartozó magyar Vatikán­nal! Messziről uralkodott az egész tá­jékon, szinte nyomta a hegyet és a vá­rost. Valóban Európa egyik legnagyobb temploma; fala tizenhét és fél méter vastag az alapoknál; oszlopait hét em­ber foghatja át kinyújtott karokkal; fő­oltárán a világ legnagyobb oltárképe.. S hát még a hatalmas kupola! Csak a kereszt alatti gomb belsejében négy­öt ember kényelmesen elfér. És az óri­ás piazza, honnan csak Bernini oszlop­csarnokai hiányoznak! Ilyen pompával, ekkora arányokkal hatott rám Eszter­gom, az első benyomásomban! Beval­lom, ez a számokban kifejezhető nagy­ság és gazdagság szinte még csüg­gesztett is. A sekrestye kincstárában vi­szontláttam a Benczúr-kép püspökei­nek ornátusait. Ezek igazán gyönyörű­ek; s még gyönyörűbb például a „Má­tyás-kálvária", ez a mesébe való öt­vösmű, talán Poilaiuolo alkotása, eset­4

Next

/
Thumbnails
Contents