Esztergom és Vidéke, 1987

1987. január / 1.szám

tileg értékes síremlékeket. Tudjuk, nagy a feladat, sok fáradtságot igényel, de összefogással megoldható. A fiatalság lelkes munkája megkülönböztetett figyelmet követel egyesületünk részéről. Hívunk mindenkit aki segítségünkre tud lenni a nyári tábor lebonyolításában, a főiskolások gálya-táborának előkészítésében és annak emlékezetessé tételében, a középiskolások folyamatos városvédő munkájának koordinálásában. TUDÓSÍTÁS EGY TANÁCSTAGI BESZÁMOLÓRÓL Három körzetből (35, 40, 42) mintegy 30 választópolgár jelent meg a tanácstagi beszámolón. A szokott módon, kissé nehézkesen indult a beszámoló utáni vita. A viszonylag kislétszámú közösség azonban percről percre bátrabbá, beszédesebbé vált; olyannyira, hogy a levezető elnök nem kis erőfeszítésébe került a parlamentáris rend helyreállítása. Érdeklődéssel hallgattuk a sok prob'émát, melyek - indulatfakasztó méreteik ellenére - nem tűntek megoldhatatlannak. Talán az itt kialakult jobbító-javító kedv, a jó szellemiség is hozzájárult, hogy Tóth Tamás tanácstag olyan javaslattal álljon elő, melyet két társa, Béres Zsuzsanna és Dunai Lajosné is magáévá tehetett. Ennek lényege, hogy az érdeklődő lakosság, választópolgárok a Városi Tanács minden ülésének anyagát közvetlenül megismerhessék. BABITS MIHÁLY: SZENT ISTVÁN VÁROSA 1938 Szent Istvánján A kép, amit gyerkfejjel alkottam magamnak Esztergomról, egy Benczúr-festmény színeiből szövődött. Vajk megkeresztelését láttam lelki szemeimmel; födetlen vállú, daliás ifjú térdelt, csillogó márványmedence előtt, gazdag ornátusú püspökök és díszruhás főurak gyűrűjében. Később Arany János verse került a kezembe, a töredék hősköltemény, melynek színhelye, Esztergom; kép és vers nem hazudtolták meg egymást: ül Isztragomban István szent király, Pap és parasztúr mind körülötte áll; Fején az ékes újdon korona, Vállán palástnak hímzett bársonya... Ez az aranyozott pompájú fantázia kapcsolta össze bennem Esztergom nevét a Szent Istvánéval. Szent István városa: az én fülemben ez mindig csak Esztergomot jelentette; holott a büszke elneTovábbra is keressük az Erzsébet királyné-szobor bronzba öntési lehetőségét, a Sobieski-emlékmű helyreállításának módját (a lengyel sas visszahelyezését az emlékmű tetejére). A közgyűlésen hirdette ki Balogh Elek, az egyesület elnöke az „Esztergom diákszemmel" pályázat eredményeit. Az első díjat Balogh Boglárkának, az Esztergomi Dobó Gimnázium diákjának adta át, míg további díjazott Varga Zsolt, ugyancsak a Dobóból és Szilas Miként? Tóth Tamás szerint úgy, hogy a tanácstag — az eddigi gyakorlattól eltérően — nem 8 nappal, hanem kéthárom héttel a testületi ülést megelőzően kapná meg annak anyagát. Azt pedig a tanácstag — a választópolgárok által kialakítandó gyakorlat szerint — ismertetné az érdeklődőkkel, akik így közvetlenül elmondhatnák véleményeiket, javaslataikat. Amennyiben ilyen gyakorlat lenne kialakítható, módot adna rá, hogy a tanácstagok — a lakosság véleménye alapján — aktívabban és az eddigieknél lényegesen alkotóbban vehetnének részt a testület munkájában. Nem kellene attól tartani, hogy a tanácstagi hozzászólások egyike-másika nem felelne meg a téma rangjának, mert a tanácstag nem csak saját, de körzete kisebb közösségeinek nézetét, véleményét vagy javaslatát is tolmácsolhatná. Kevesebb lenne a tanácstagokat ért kritika, hiszen a „csendesebb természetű" tanácstagok is hozzászólásra „kényszerülnének", s nem lenne vezésre más magyar városok is pályázhatnak, ahogy Homéroszért is hét város versengett hajdanában. A valóságos, eleven Esztergomot hajóról pillantottam meg először, a Dunán: s ez csakugyan olyan volt, mintha valami fenséges és szent királyi székhelyre vonulnék be. A bazilika magasból nyújtotta elibém keresztjét; az alkony aranyszőnyeget terített a hullámokon át a palotáig: fölötte széles ünnepi karzatot mímelt a Vár-hegy fennsíkja, ahol nagy pénzű s szenvedélyesen tervezgető prímások egykor a Magyar Siont ábrázolták ki. Igaz, hogy ez már nem az ősi Esztergom volt: nem a szent király középkori, legendás városa. Szent István palotája lent hallgatott a hegy belsejében, a földbe temetve: ami még látszott volna belőle, azt maguk az új terv építői földelték el, hogy egyenes és szabad térséget nyerjenek a középkorias zegzugok helyett. Annál szédítőbb arányokban állt ott a modern Főtemplom: méltó emlékműve (...) MaLászló a Hell József Károly Szakközépiskolából. A Berzeviczy Gergely Közgazdasági Szakközépiskola egyik tanulója — beszámolva az öntevékeny városvédő kör munkájáról - mondotta: „amióta ezt a munkát végezzük, emelt fővel járunk a városban". Ezt az érzést kívánjuk minden városszerető barátunknak. Dr. Eltér Ödön, az egyesület titkára okuk a félelemre a nagyobb nyilvánosság előtt sem. Tudom, egy-két mondat nemcsak kellemes érzéseket vált ki az olvasóból, de itt nem is ez a fontos. Nem is a kellemetlenkedés a cél, hanem a város lakosságának szélesebb körű bevonása a közéleti munkába, a mindannyiunkat érintő gondok megoldásába, a mind nagyobb közösségek akaratát tükröző testületi döntésekbe. A tanácstagi beszámolón jelenlévők Tóth Tamás javaslatát helyeslően fogadták. Ebből az következik, hogy az általa felvetett gondolat és a lakosság érdeke találkozott. Valószínűleg nem okozna gondot a javaslat tanácstestületi megvitatása, esetleg gyakorlati próbája. Hozzáteszem még, hogy egy évben általában négy alkalommal ülésezik a Városi Tanács. Nem sok alkalom ez az érdeklődők és érintettek közös együttgondolkodására, pedig a javaslat jó szolgálatot tehetne (ha . . .). Dr. Balogh Zoltán gyarországnak, s szimbóluma a Szent István-i eszmének! Egy magyar San Pietro, a hozzátartozó magyar Vatikánnal! Messziről uralkodott az egész tájékon, szinte nyomta a hegyet és a várost. Valóban Európa egyik legnagyobb temploma; fala tizenhét és fél méter vastag az alapoknál; oszlopait hét ember foghatja át kinyújtott karokkal; főoltárán a világ legnagyobb oltárképe.. S hát még a hatalmas kupola! Csak a kereszt alatti gomb belsejében négyöt ember kényelmesen elfér. És az óriás piazza, honnan csak Bernini oszlopcsarnokai hiányoznak! Ilyen pompával, ekkora arányokkal hatott rám Esztergom, az első benyomásomban! Bevallom, ez a számokban kifejezhető nagyság és gazdagság szinte még csüggesztett is. A sekrestye kincstárában viszontláttam a Benczúr-kép püspökeinek ornátusait. Ezek igazán gyönyörűek; s még gyönyörűbb például a „Mátyás-kálvária", ez a mesébe való ötvösmű, talán Poilaiuolo alkotása, eset4