Esztergom és Vidéke, 1987

1987. február / 2.szám

MAGYAR VÍZÜGYI MÚZEUM 2500 Esztergom, Kölcsey u. 2. Felhívás 1988-ban lesz 150 éve annak, hogy a Duna jeges árvize végigpusztította a folyámenti városokat és falvakat. 153 emberélet esett áldozatul, rommá iett összesen 10.215 ház és erősen megrongálódott további 3.816. A II. József és I. Ferenc császár rendeletére készült katonai térképek és az 1830-ra befejezett Dunamappáció lapjai hű képet adnak a folyó elfajult állapotáról. Komáromtól lefelé a Dunán a szigetek, a Garam és az Ipoly torkolata alatti zátonyok, a dömösnagymarosi éles kanyarulat és rögtön alatta a Szentendrei-sziget csúcsa — hogy csak az Esztergomot közvetlenül fenyegetőket említsük — mind olyan helyek, ahol jégzajláskor egymásra torlódhatnak a jégtáblák, torlasz alakulhat ki. A jeges, vagy ahogyan másképpen mondják, a jégtorlódásos árvizek a Dunának ezen a szakaszán szinte napirenden voltak. Az 1837-38. évi tél időjárási viszonyai is nagyban hozzájárultak a katasztrófához: a szokásosnál hamarabb, már decemberben beállt a Duna, januárban és februárban pedig erős havazásokkal, nagy tartós hidegek jöttek, amelyek addig hizlalták a jégpáncélt, hogy az több helyen is hozzáfagyott a folyófenékhez. 1838. február 27-én hirtelen megenyhült az idő és a Duna felső vidékeiről megindult olvadásos árhullám maga előtt tolva a jeget, a folyómedret számos helyen eldugaszolta. A március 6-án Esztergom alól távozó jég a Szentendrei-sziget csúcsánál torlódott össze. Erre a torlaszra érkezett a gönyüi és a komáromi jégtorlaszban összeverődött jégtömeg, és egyesülve szinte teljesen elzárta a lefolyó víz útját. Emiatt öt teljes napon át mind magasabbra és magasabbra emelkedett a Duna és Visegrádtól felfelé kb. 40 km hosszon mindent elöntött árvizével. Március 13-án a felgyülemlett víztömeg nyomása végre kimozdította helyéből a szigetcsúcsi jégtorlaszt és továbbvitte a főváros felé. (Ekkor kerü't víz alá előbb Vác és a két Duna-ág falvai, majd Pest-Buda is...) Az árvíz pusztításai Esztergom környékén az országos átlagot is meghaladták: az összedűlt házak aránya Nyergesújfaluban 75%. Táton 84% Esztergomban 74%, Párkányban 91,8%, Nánán 95,7%, Visegrádon 80,4% volt. Esztergomban az 1838. március 13-án tetőzött árvíz a város 835 házából csak 134-et hagyott épségben, összedő't 630. A korabeli felmérések szerint a kár 656 ezer forint volt. Az áradás után — emlékének ébren tartására — sorra helyezték el az épületek falába azokat az árvíztáblákat, amelyek azóta is láthatók a Kis-Duna menti utcákban. A károsultak segélyezésére országos gyűjtés, majd nemzetközi adakozás indult. Az esztergomi árvízkárosultak segélyezésére ajánlotta fel Majer István (kanonok, a város későbbi díszpolgára. (1813-1893) 1838. október 14-én Sárisápon tartott egyházi beszéde kiadásának jövedelmét. Az 1838. évi árvíz emlékére a Balassa Bálint Múzeum és a Magyar Vízügyi Múzeum közös kiállítás rendezését tervezi. Arra kérjük városunk intézményeit és polgárait, segítsék munkánkat az anyaggyűjtésben, hogy megemlékezésünk minél teljesebb és méltóbb lehessen. Olyan tárgyakat, dokumentumokat keresünk, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak az 1838-as árvíz történetéhez. A Balassa Bálint Múzeumban dr. Horváth István, a Magyar Vízügyi Múzeumban Kaján Imre várja a kutatást segítők jelentkezését. Kaján Imre múzeológus Képzelt riport az Esztergom Barátainak Egyesülete soros közgyűléséről Esztergomiak! - dörrent alá az elnök hangja — megszentelt helyen éltek és mégis szemetesek az utcáitok! Csak csaholtok és — csalárd módon — mégsem cselekedtek. Nemhiába neveznek bennünket „ebek"-nek. Az istenek legyenek hozzátok irgalmasak! — tette hozzá. A megnyitót túlvilági csend követte. Csak az elnök székének reccsenése visszhangzott még egy ideig az ódon, pudvás padlózatú teremben. A jelenlévők mélyen magukba mélyedtek, s mea culpát gyakoroltak, mígnem a titkár, akinek ősei már az ember teremtése előtt is Esztergomban éltek, szólásra nem emelkedett: — Végül is tennünk kell valamit! Számtalan, herkuleseknek való probléma hever itt szanaszét. Lássunk neki! Itt van mindjárt a tizenegyes út átvezetésének gondja, ami a vállunkat nyomja. Jöttment utászok a patinás, véráztatta kövekből épült óvároson akarják átevzetni századunk szörnyetegét, az autópályát. Nekem van egy racionális javaslatom: vezessük el inkább a Duna alatt! A nyomvonal adott, a pénzt meg kiszorítjuk a vízlépcső költségvetéséből. Próbáljanak csak ellentmondani: különben a Duna vizét sem engedjük át a városon. Mostanában úgyis a helyiek mondják ki a végszót! — csattant fel végül a buzgalmáról nevezetes honfiú. — Bár az előttem szóló a szívemből szó'ott, mégsem jó a javaslat: elszivároghat a víz, s akkor nem lehetünk ismét fürdőváros. Anélkül pedig egy tapodtat sem! — zengte a feladat nagyszerűségétől átszellemülten egy kiérdemesült filosz. - Inkább a hegyek alatt kell átfúrnunk az alagutat. Különben is csak egy Előhegyecske állja az utunkat, s oda akár metrót is tervezhetünk! — harsogta a Delphoiban képzett sasorrú építész. . . . S akkor talán ismét főváros lehetünk. Ha így lesz, boldogan halok meg.. . — szőtte tovább álmait — s feje körül fényességet véltek látni a jelenlévők. - Ne ábrándozzunk! — szólalt meg egy józan ifjú titán — Inkább jó, nyugati testvérvárosi kapcsolatokat keressünk! - Mivel Esztergom ősi fészek, s a magyar államiság alap-helye, én.. .Rómát javaslom! Szavai elhatoltak a lelkek mélyéig, s mélyen megindították azokat. Érezni lehetett: évszázadokra szóló gondolat fogant meg itt az orruk előtt. Micsoda lehetőségek nyílnának meg a vidéki csendhez szokott helyiek előtt! — Turisták! Pénz! S ennek nyomán fejlett közműhálózat, amihez a TEHO már csak adalék lenne. . . . A javaslat már-már határozattá lett, amikor egy művészlélek bátortalanul Firenze nevét is fölemlítette. E perctől kezdve a derék Esztergomiak két táborra szakadtak. Egyfelől a pénzt és turistahadakat várókra, másfelől a csendes, vizenyős mellékutcákat megőrizni vágyó környezetvédőkre. Végül — több órás disputa után — kompromisszumot kötöttek: Pilismarót mellett döntöttek, mondván: azt kéne várossá fejleszteni. Az előbbiek egyébként is túl messzi vannak - bizonygatták, miközben többen lapos pénztémájukat tapogatták. Maróton legalább a Dunában lehet fürdeni. . . Az idő előreszaladtával az évezredekre ható ötletek lassan elfogyadoztak, pedig még emlegették az ezeréves emlékmű pestihez hasonló megépítését süttői márványból, rajta a javaslattevők neveivel; sőt a Vár rekonstrukcióját is előre akarták hozni - 100 évvel. . . - Teltek múltak az évek, s az ötletek egyike-másika még föl-föl említődött az estéli beszélgetéseken, de azok megvalósulásáról senki sem hallott. A kívülálló számára úgy tűnt: az EBÉ-s ötletek örök álmukat alusszák az idők végeztéig. De lám, egy gondolatukat megfogadták a derék esztergomiak: reggelenként mindannyian söprűt, lapátot ragadtak, s már nem is tudták, ki volt a kezdeményező, de megcsinálták a szép, virágos Esztergomot. Még a városvégre, a HATÁRÖRVÁROS tábla mellé is odaírhatták: A LEGTISZTÁBB MAGYAR VÁROS. Az elnök és a titkár azóta is elégedetten pödrik kissé megnőtt, de még mindig kackiás bajszaikat. Szent Ráday pedig mosolyogva néz le esztergomi fiaira. Sebő József az alvégről 4