Esztergom és Vidéke, 1987

1987. december / 10.szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TAJÉKOZTATO jaként fellépve — sorakoztatja elénk alkotásait, s bár ritkán jelentkezett, alig-alig jelentkezik csak önálló kollekciókkal, ám a szórványos bemutatkozásokból is tudható, felmérhető volt: műtermében jelentős életmű épül. Méltatói a geometrikus meghatározottságú jelzések festőjeként elemezték és minősítették pályájának első szakaszában — kiemelt, gyakran visszatérő képeleme volt a kompozíciót szervező négyzet —, aki aztán eltávolodott a szabályos, higgadt formáktól, és a szabad — vagy még szabadabb — festőiség tartományába lépett. A közelmúlt termésének néhány képét analizálva kíséreljük meg feltárni e festői világ lényegét. Az analízis első lépcsője: mit látunk? És itt, az első kérdésnél azonnal elbizonytalanodunk — ami végső soron nem is csoda, hiszen feltárási kísérlet részesei vagyunk. Ezeken a kompozíciókon rendkívül kevés a biztos pont. Talán csak a keret konstans, pontosan leírható, megjelölhető, a képfelület síkja már nem szilárd, a mű határvonalai sokszor elmosódnak, a szélek töredezettek: ez a megfoghatatlan határvonal lenne a kiindulási pontunk? És maguk a művek tovább fokozzák tétovaságunkat: a Tölg-Molnár képek szerkezete rejtőzködő — nincs masszív váz, nincsenek felszínre bukkanó, felszínre vetíthető erővonalak, nincs valóságos — és nincs látszatperspektíva sem, e műveken nem lelhetünk jótékony fogódzók gyanánt motívumokra — se figura, se test, se alakzat sehol, nem ad eligazítást a tiszta festői eszközök alkalmazási technikájával sem — a színek rendszerével, a foltok egymáshoz való viszonyával. Foltok ugyanis nincsenek, a színek meg eltűnnek, felszívódnak. A szürkék feketébe olvadnak, a kékek elszürkülnek, vagy talán inkább a szürkék váltanak kékbe, a feketék világosodnak szürkékké? Nem eldönthető. A hagyományos műleírási metódus kudarcot vall. A első, viszonylag egyszerű kérdésre tehát — mit látunk Tölg-Molnár tanár úr képeit nézve — nem tudunk pontos választ adni. Értelmetlen hát minden további kérdés. Feltevéseinket, benyomásainkat azonban megfogalmazhatjuk. Fontos a feltételes mód. Azt hihetjük, hogy árnyalatok finom átmeneteiben játszó, rejtelmes, visszafogott színfelületeket látunk, világosodásokat és sötétedéseket. Ügy vélhetjük, hogy horzsolásokat, karcolásokat, bemélyedéseket látunk, és csurgatások, elfolyások véletlenszerűen fennmaradt nyomait látjuk. Úgy ítélhetnük, hogy töredékszerű minden : a megfoghatatlanul rögzített dolgok valaminek az egykori részei, fragmentumai, elhomályosult lenyomatai. Talán megfogalmazhatjuk, hogy olyan kevés a szín, olyan kevés a jelzés, és mégis, gazdag ez az üresség, zajokkal háborgatott a csend, lefolytott indulatokkal telített ez az alig-kavargás. Azt esetleg megállapíthatjuk, hogy a kékek és szürkék dominanciáját a legújabb képeken a feketék uralma váltotta fel. E váltás, e változás megerősíteni látszik feltételezésünket: Tölg-Molnár tanár úr festményei szomorú, bánattal-terhelt, borongós, komor szférába kalauzolnak. E létállapot-keret, ez az életérzéssé érő atmoszféra aztán lassan belénk ivódik: és átélve — átélésre kényszerülten —, elfogadva — elutasításra képtelenül — a festői látlelet jogosságát és igazságát állunk csak itt: a helyzet mély magaslatán. CSILLAGÁSZ HÍRADÓ Tizenöt éves az Űttörőház csillagász szakköre Kedves meghívás érkezett szakkörünk részére a Révész Béla Üttörőházból. A csillagászati szakkör jubileumi ünnepségén vehettünk részt november 6-án. Tizenöt éve működik — nagyon eredményesen — a Mécs Miklós által vezetett kis csoport. Az eltelt idő alatt felszereltségüket tervszerűen és folyamatosan gyarapítva ma országunk egyik legnagyobb szertári anyagával rendelkeznek. Ez, és a jó szakvezetés tette lehetővé, hogy több országos és megyei versenyen eredményesen szerepelhettek. Forró Sándor igazgató köszöntötte, majd ajándékozta meg az ünnepelteket. Mécs Miklós szakkörvezető beszámolója után megnyitották a jubileumi kiállítást, mely — sajnos — nagyon rövid ideig volt nyitva. Véleményünk szerint ezt a tárlatot városunk és a vonzáskörébe tartozó valamennyi általános iskolásnak látnia kellett volna . Befejeződött a csillagászati hét November 2—8-ig csillagászati hét volt Esztergomban. A rendezvény célja: minél több érdeklődőt toborozni a csillagászat és űrkutatás számára. Az ÁMK csillagászati szakköre 68 bérletet adott el a programsorozatra. Nagy érdeklődés kísérte az előadásokat, a videó-, dia- és távcsöves bemutatókat. Külön dicséret illeti a dági általános isokla tanárait és diákjait, hogy ez évben is jelentős létszámmal vettek részt rendezvényünkön. Azok a hallgatók, akik igazolták legalább négy alkalommal való jelenlétüket, égbolt-térképet kaptak ajándékba. Egy osztrák amatőr tapasztalatátadása Dudás György szakköri tagunk november 7-én fényképes tájékoztatást kapott egy osztrák amatőrtől egy csillagvizsgáló kupolájának egyszerű, esztétikus és gyors elkészítési módjáról. Amatőr barátunk meteorológiai ballont használt formának, melyet gyorsan szilárduló műanyag réteggel vont be. Tervezett új obszervatóriumunk létesítésénél részletes szakmai tanácsát mi is fel fogjuk használni. Terepszemlén a Búbánat-völgyi üdülőterületen A városi fény és légszennyezettség miatt új obszervatórium létesítésébe fogott szakkörünk. E célra a Városi Tanácstól — nemes gesztusként — tartós használatú telket kaptunk kedvelt üdülőterületünkön. November 8-án terepszemlét tartva megállapítottuk, hogy a kijelölt ingatlan tudományos megfigyelés céljára is alkalmas lesz. A Dolgozók Lapja szakköri munkánkról Megyei újságunk november 12-i száma részletes beszámolót közöl a szakkörünk által szervezett csillagászati hét lefolyásáról. Dr. Jónás László szakkörvezető