Esztergom és Vidéke, 1987

1987. október / 8.szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TAJÉKOZTATO GÁT LÁSZLÓ: Egy szobor előtt, Esztergomban* Jelkép csupán? Örökléte a holt anyagnak?.. Élő csontváz: maga a pusztulás. Fekete-szürke, megroggyant alak, szemét sötétbe veti, fél saját magától — a haláltól. Ereje nincs — erőszak dühöng. Mit tehet — a tehetetlen, meggyalázva, emberi énjéből kifosztva? Még nem zuhant a mélybe, még eszmélete, könyörgő karja remél. Még testébe nem mar a láng, csak agyában gyullad — szikrányi kétely: talán ő nem!... És anyja, apja, a kedves, a testvér — feltűnnek mégegyszer a túlélés halvány fénykörében. Végül nincs más, csak egyetlen kiáltás: jöjj már, „hűs golyó", válts meg! Ki fogja látni síromat? Még ez: az utolsó gondolat. Hamvának nem marad pora, a láng-pokol mindent megemészt, hol ilyen szobrokhoz készülnének minták — örökre zárja be szörnyű műhelyeit. Sírja csak jelkép, — mégis látom, tapintom göröngyét, bennem naponta újrahantolódik. Az élő halott naponta lerogy talapzatáról. Csontváz-tömeg, hatalmas súllyal követel erőt a világtól: hol ilyen szobrokhoz készülnének minták — örökre zárja be szörnyű műhelyeit. * Martsa István auschwitzi mártíremlékművének másolata a Technika Háza (volt zsinagóga) előtt áll. SZÁZ ÉVE ÍRTÁK A párkányi vásár Hideg, de verőfényes, tiszta őszi napok kedveztek az idei párkányi vásárnak, mely az öregek szerint már nem is hasonlít a harmincz-negyven esztendő előtti vásárokhoz. Az országos vásárok elburjánzott halmaza s a közlekedő eszközök változása persze elváltoztatta az összes vásárokat. Mindamellett messze megyékből idesereglettek az eladók s a vevők. A humbug valamivel nagyobb volt, mint az előző években. Koldus rendkívül nagy számban gyülekezett öszsze. Kisebb tolvajokon kivül a csendőrség egy ismert lókötöt tartóztatott le, a ki már nem egy lovat kötött le a más fékéről. Vasárnap délután az egész esztergomi közönség özönlött Párkányba, a hol rengeteg sok rossz gesztenye fogyott el ezen alkalommal. Ugyanekkor hire járta, hogy Vancsó Gyula primási gazdasági tisztviselő kis fia eltűnt a vásárban. Jobb fantáziával biró vásár látogatók különféle rémes históriákról kezdtek már beszélni. Regéltek kificzamitott nyakú, lábu és kezű koldusgyerkekről, mig végre előkerült az elveszett fiu, s a róla szárnyaló kacsákkal ekkor már el lehetett volna látni az összes Laczi-konyhákat, a hol egyébként közegészségi szempontokból senki se tudakozódott a kisütött sertések múltjáról vagy életrajzi adatairól. A vásárra Hazafi Verái János nemzeti bajnokköltő és országos népnevelő is meg akart jelenni, de Hontmegyében vasúti szerencsétlenség érte, a mennyiben egy goromba szolgabíró letartóztatta. Esztergom és Vidéke 1887. október 27. Olyan a kedvem, mint az eltemetett esztergomi városkapu. Máshol van, mint ahogy elképzeltem. Felnégyelődtem. Kiszegeződtem. Végleg kívülre kerültem. Nincs kimenet, bemenet. Elvesztettem átmenetemet. VADERNA JÓZSEF Megérkeztek a gólyák ... Elsőéves tanítójelöltek gólyatábora Esztergomban A tanítóképző főiskola elsőévesei az idén is városcsinosító táborozással kezdték a tanévet. A „fészekrakásra" augusztus 30. és szeptember 5. között került sor — sokéves hagyomány folytatásaként. A „fészekalját" a város adta: munkával várta leendő lakóit: az Esztergom Barátainak Egyesülete szervezésében minden elsőéves hallgató feladatot (értsd: csákányt, lapátot, seprűt) kapott, s irány a város. Ki a Panoráma út árkát tette tisztába — több kilométer hosszan, ki a bazilika közeljövőben átadandó új kincstárának szépítésén dolgozott, míg más a 48-as honvédtemető aljnövényzetét irtotta. Sőt: a „szerencsésebbek" még csontmosásban is jeleskedhettek. A Törökfürdőnél ugyanis csontok tucatjai kerültek napvilágra ... De a Babits-ház külső-belső portalanítása — talán a hely szellemének köszönhetően — ugyancsak jó munkának számított. A lelkesedésnek persze ára is volt: némelyek a vízhólyagszerzésben keltek versenyre: Móczik Zsuzsa — nem szokta a cigány a szántást alapon — 11-gyel győzött — a kezén. Somlói Csilla 8-cal a második lett — kezén-lábán. A férfias délelőtti munkálkodást délután a főiskolás lét kóstolgatása követte. A tábor vezetői — meghívott előadók segítségével — a leendő hivatás éthosza, a népművészet felhasználása az oktatásban, a befogadó város szellemi arculata és egyéb hasznos és üdvös témákból adtak — talán nem csak morzsákat... (Kiszivárgott értesülések szerint néhányan szerelmesek lettek Esztergomba.) Esténként teaház és táncház várta a több mint százhúsz alig megtelepedett „gólyát", valamint az őket pátyolgató felsőéveseket. Végül szeptember 5-én ez a „gólyavár" is bezárta kapuit, a „szoktatás" végetért; Esztergomot már bevették, már „csak" a főiskolát kell.... Apropó: az elsőévesek ezúton is köszönik a fészekrakáshoz adott segítséget az Esztergom-barátok körének, a felsőéveseknek, valamint a szabadidejüket feláldozó tanároknak. Sebő József