Esztergom és Vidéke, 1987

1987. október / 8.szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TAJÉKOZTATO ESZTERGOMIAK az olimpiákon Kutatásaim során Komárom megyéből több mint félszáz olimpikont tudtam a különböző kötődés (származás, versenyzés) révén felkutatni, összegyűjteni. A listára felkerült olimpikonok névsorában örömmel fedeztem fel öt „esztergomi" versenyzőt is. Olimpikonjaink bemutatását az újkori olimpiákon való szereplés időbeli sorrendjében végeztem. A város első olimpikonja Swartz (Fekete) Imre volt, aki az 1928-as amszterdami olimpián a távolugrásban és a hármasugrásban szerepelt. Swartz (Fekete) Imre 1906. október 11-én született Esztergomban. A sportolást, főként az atlétikát és a labdarúgást a főreáliskolában Krizsán István testnevelő szerettette meg vele. A nyúlánk, magas diák elsősorban a labdarúgás szenvedélyének hódolt a MOVE Esztergomi Sport Egyesület labdarúgó szakosztályában mint jobbösszekötő. 1925-ben az országos KISOK atlétikai versenyen pentatlon küzdelemben a IV. helyet szerezte meg. Az iskolájában nem volt jó tanuló, jelest csupán testnevelésből kapott. A főreál elvégzése után sportpályafutását a Dorogi Atlétikai Club-nál folytatta, ahol a magyar bajnokságig tornázta fel magát. Az 1928-as amszterlami olimpián távolugrásban 6,77 méteres, hármasugrásban 14,07 méterrel a selejtezőben kiesett. 1932-ben az UTE igazolt versenyzője lett, mivel a Tungsram biztosította „kenyérkeresetét". A II. világháborúban deportálás következtében családjával együtt elpusztult. Az 1936-os berlini olimpián két esztergomi is szerepelt, Starkbauer (Sarlós) József és Tölgyessy Sándor. Starkbauer József: torná^z-sapat tagjaként szerepelt. 1908-ban született Párkányban. Tanulmányait az esztergomi érseki tanítóképzőben végezte, ahol Bárdos Béla tornatanár vezetése mellett ismerkedett meg a torna szépségeivel. Ez időben a képzőben és annak sportkörében, az Eötvös-sportkörben igen magas színvonalon művelték a tornát, A versenyzéshez szükséges anyagi, tárgyi és személyi feltételek biztosítva voltak. A tanítóképző elvégzése után került a Magyar Testnevelési Főiskolára. A berlini olimpián a 7. helyen végzett csapat tagja volt. A csapat összeredményéhez 93,13 ponttal járult hozzá. Néhány évvel ezelőtt Budapesten halt meg. Tölgyessy Sándor lövész 1907. július 2-án született Esztergomban. 1927től jegyezte el magát a céllövészettel. amit haláláig, 1974. szeptember 21-ig nagy szeretettel végzett. A lövészet mesterfogásait az Esztergomi Polgári Lövészegyletben sajátította el, ahol előbb puskásként kezdett, majd rövid idő után áttért a sportpisztoly kategóriára. Tölgyessy 22 éven át (1936—1958) tagja volt a magyar sportlövő válogatottnak. Részt vett két olimpián: az 1936-os berlini és az 1948-as londoni olimpián. Az 1936-os berlini olimpián versenyszámában az 50 m-es sportpisztoly számban 528-as köreredményével a 9. helyen végzett. Az 1948-as londoni olimpián 525-ös eredményével a 14. helyen végzett. Három világbajnokságon, egy Európa-bajnokságon szerepelt. Többszörös országos csúcstartó volt. Magyar bajnoki címet nyert sportpisztoly kategóriában: 1935, 1936, 1937 és 1942-ben. Bár olimpiai, világ és Európa-bajnok nem volt, megbízhatósága miatt biztos tagja volt a nemzeti válogatottnak. 1946-tól 1968-ig a Budapesti Partizán SC, az MHSZ Központi Lövészklub tagja volt. Esztergomhoz kényszerből lett hűtlen, mert a városban a II. világháború után a lövészélet csak 1952-ben indult meg. Mint nyolcvanszoros magyar válogatott 1968-ban visszatért régi sikereinek színhelyére Esztergomba, és itt versenyzett II. osztályú versenyzőként haláláig. Tölgyessy Sándort az 1960-as esztendőkben egy nagyszerű esztergomi születésű versenyző, Pézsa Tibor követte. Pézsa Tibor: 1935. november 15-én született. Tanulmányait a Petőfi Sándor Általános Iskolában kezdte, ahol először a kosárlabda sportágat kedvelte meg. Középiskolás korában mint az Esztergomi Bástya igazolt versenyzője szerepelt. 1954-ben a kosárlabda mellett az Esztergomi Vasas vívószakosztályában a kardvívással is eljegyezte magát. A Testnevelési Főiskola elvégzése után a Bp. Honvédben sokáig mint másod osztályú versenyző szerepelt és csak 1960-ban szerezte meg az első osztályú minősítést. Pályafutásának eredményei: — három olimpián (1964, 1968, 1972) vett részt; — 1964-ben Tokióban a kard egyéni küzdelmek olimpiai bajnoka, — 1968-ban Mexikó-városban a kard egyéni küzdelem bronzérmese, — 1972-ben Münchenben egyéniben a 3. fordulóban kiesett, a csapatküzdelemben tagja volt a bronzérmet nyert magyar válogatottnak. Az 1968-as VB-n tagja volt a győztes csapatnak, 1970-ben pedig egyéni világbajnoki címet szerzett. Hat országos bajnoki aranyérem birtokosa, melyből négyet megszakítás nélkül— 1967—1970. között — egyéniben szerzett. Versenyzői pályafutásának befejezése után előbb a Bp. Honvédnál, és jelenleg külföldön edzői munkát végez. Az ötödik esztergomi olimpikon Lázár Péter volt. 1950. szeptember 2-án született Esztergomban. Még nem volt tíz éves, amikor az Esztergomi Építők SK első osztályú úszóversenyén a 20 m fiú béka versenyszám győzteseként vehette át az aranyérmet. Tizenkét éves koráig úszott Poló Károly szakmai irányítása mellett, majd az esztergomi úszószakosztály megszűnése után a Dorogi Bányászban Kolossá István vette át az irányítását. 1965-ben a 400 m vegyesúszásban 5:05,5 idejével hasonló korú európai úszók között a legjobb. 1966-ban az angolok ellen bekerült a magyar úszóválogatottba. Számos országos bajnokság és nemzetközi úszóviadal győzteseként jutott el a mexikói olimpia elődöntőjéig. A mexikói olimpia után a három, majd az öttusa sportágban próbált szerencsét. Háromtusában országos bajnok lett. Végső célját, hogy mint öttusázó vegyen részt az olimpián, tragikus, halálos kimenetelű gépkocsibalesete akadályozta meg. Dr. Magyar György