Esztergom és Vidéke, 1987

1987. január / 1.szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1987 JANUÁR KULTURÁLIS TÁJÉKOZTATÓ ÜZENET A KEDVES OLVASÓHOZ! AZ ÚJ KÖNTÖSŰ MŰSORFÜZET ELÉ... Mikor először — nem is olyan régen — útjára bocsátottuk a vékonyka, karcsú füzetet ESZTERGOM ÉS VIDÉKE MŰSORFÜZET címmel, mi tagadás, kissé aggódó figyelemmel engedtük el a kezét, mint a szülő az első lépésekkel próbálkozó kisgyermekét. Némi szorongás is volt a szerkesztőkben, melyet azért a bizakodás kísért, hogy a „gyermek" lépéseit szoros és szorgos figyelemmel követik, egyengetik, mindaddig, míg megerősödik és beváltja a hozzá fűzött reményeket, így is történt. A szoros és szorgos figyelem — amely immár nemcsak a kiadók, szerkesztők, a közeli barátok, hanem az egyre növekvő számú füzetlapozgatók, az olvasók részéről is szinte kitapintható segítséget jelentett és jelent — íme meghozta reményeink valóraváltását: a MŰSORFÜZET felcseperedett, megerősödött és Szalay Lenkével szólva, a gyermekirodalomban egyik híres könyve címét kölcsönözve: „Mogyoró kinövi kabátját", örömmel mondhatjuk a Műsorfüzetről is: kinőtte a kabátját... De a fiatal füzet már kezdetben is felnőtt címet kapott: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE.... E lapcím híres nagyszülő újraidézését, a nevet, hírnevet szerzett 107 évvel ezelőtti lap emlékét és rangját kölcsönzi a msorfüzetnek. De egyúttal kötelezi is, hogy a hagyomány, ami hasznos és értékes, ne szakadjon meg éppen hazánk egyik legősibb városában, Esztergomban és a hozzá közelálló környékén sem. E címváltozásban mintha a jelenkor új közigazgatási elvei is segítettek volna. A városkörnyékiség fogalmában a város és környéke kölcsönös kötelezettségeket, megbecsülést és — mondjuk ki — nagyobb, erősebb testvér iránti igényeket is jelent. Az igények egyik fajtája a híradás életünkről, munkáinkról, szórakozásainkról, kulturális és sport megmozdulásainkról. Sőt! Egy-egy esemény pillanatfelvétele, egy jól megfigyelt mozzanat, vagy csak percnyi, lélegzetnyi jelenség „előhívására" is fórumot ad a megerősödött tájékoztató füzet, legyen amiről szó esik dicséret, figyelmeztetés, aggódás, vagy akár valami nem-tetsző dolog miatti okos dohogás is. így tehát az új köntösben, új és megújuló tartalom is elénklép, hiszen éppen a gyarapodó erények kényszerítették ki a változást, örüljünk ennek mindannyian, olvasók, érdeklődők, magukról hírt adók és szerkesztők-írók egyaránt. Bízunk benne, hogy együttes gondoskodásunk, erőfeszítésünk és támogatásunk tovább viszi előre a teljes nagykorúság felé az ESZTERGOM ÉS VIDÉKE című tájékoztatót. E gondolatokkal tesszük le Önök elé a megújult, kiterebélyesedett kiadványt, remélve, hogy egyre jobban megszeretik és egyre szélesebb körben, egyre gyakrabban forgatják és olvassák. Kelt Esztergomban, 1987. január havában. Brunszkó Antal tanácselnök TISZTELT ÁLLAMPOLGÁROK, ESZTERGOMIAK! Amint azt a napi sajtó már tudtul adta - és az ilyen hírek egyébként is gyorsan terjednek a városban —, Esztergom is megszavazta a településfejlesztési hozzájárulást. Nem kis horderejű eredmény ez, és a munka sem volt szokványos, ami előkészítette. A tanács először 1985. augusztusában foglalkozott a TEHO-val, rögtön a választások után, amikor az új testületek hirtelen be.ecsöppentek a középtávú tervezés és feladatmeghatározás mélyvízébe. A TEHO első tanácsülési vitájában még jócskán tükröződött az MSZMP XIII. kongresszusa és a választások utáni általánosan optimista, derűlátó közhangulat, ezért is vállalta a tanácstagság az 1000 Ft-os hozzájárulás megszavazását. A szervezés (családlátogatás) időszakára azonban már mind felsőszinten, mind pedig a lakosság körében- változott a helyzet megítélése és a Pénzügyminisztérium irányelve, valamint a lakosság egyértelmű véleménye alapján szükségessé vált a javasolt összeg csökkentése. Az újabb „nekifutás" során a menetközben gyűjtött tapasztalatokat is felhasználva, hasznosítva, megfontoltabb érvelésse. lehetett megkeresni azokat akik még nem nyilatkoztak. Ez a munka különösen az utolsó szakaszban volt igen eredményes, nem kis feladat elé állítva a feldolgozást, összesítést végzőket. -i