Esztergom és Vidéke, 1944

1944 / 3. szám

2 *SZT1HG!0I8 *» VID1KI 1944. január 8. 3. 51—100% a pótadó Mogyorósbá­nya, Bucs, Nagyölved, Németszőgyén és Bátorkeszi, tehát összesen 5 községnek. 4. 101—150% a pótadója Csév, Leány­vár, Pilismarót, Tát, Dunamocs, Karva, Ebed, Érsekkéty, Farnad, Kéménd, Gyi- va, Kisujfalu, Sárkányfalva, Kőhidgyar- mat, Magyarszőgyén és Nána, összesen 16 községnek. 5. 151—190% a pótadója Bajna, Epöl, Bajót, Dág, Dömös, Kesztölc, Pilisszent­lélek, Nagysáp, Uny, Máriahalom, Bart, Bény, Kúrál, Garamkövesd, Bajta, Ki- csind, Leléd, Köbölkút, Béla, Libád és Muzsla, összesen 21 községnek. 6. Esztergom városában a pótadó 100 %, a kereseti adó 7 %. Esztergom városában igen értékes ké­pet mutat az, hogy milyen cimen és mily összegek folynak be a városi pénztárba ; 1942-ben 1941-ben Földadó--------— — — 28.770— P 28.753-65 P Házadó _ — — — 154.064'96 .. 146 817-12 „ Társulati adó — — 34.660 34 „ 14.890-40 „ Fantiém adó — — 4.494-29 1.334 55 „ Társulati k. adó — — — — — — 4.290 50 891-04 „ Jövedelem adó 482.078 98 165.406-86 „ Vagyon adó — — — — — — 323.304 /1 62.738 07 , Betegápolási adó — — — — — 63.633'10 „ 51.99111 „ Rokkant adó ■— —• — — — — 76.333’öb „ 45.448 i3 „ Kincstári pótadó-------­— — — 29.223 34 .. 55.571 34 , Beruházási pótadó — — — — — 17.521 94 „ 32.796-66 , Vm. pótadó 71.189 52 124.128 78 „ Útadó — — — — — — — — 71.587 23 „ — Keresk. és ip. illeték 4.855 04 „ 5.229 14 „ Hadfelszerelési j. — — — — — 150.618 45 „ 100.79873 „ Vm. közmunka adó 33.309 30 36.572— „ Gazdasági műnk. vállalatok öregs. bizt. hozzájárulás — — — — 2.929 81 „ 3 159 31 „ Nép- és Családvédelmi adó — 86.995 86 72.368-34 „ Tenyészállatdij — — — — — — 3.2/0 - „ — Ált kereseti adó 223.185 47 „ 96.053 55 „ Pótadó 102 %------­213.403 45 „ 189.513 60 „ Vizdij Összes kivetés — — —----------­1 72 338 01 „ 2,407.402 28 P 158.243 50 1,651 676 52 F Az 1941. évi statisztika Esztergom vármegyében 21 sportpályát és teret, 6 sportuszodát, 7 gyakorló vivő és torna­termet, 5 csónakházat, 21 teniszpályát és 5 korcsolyapályát tüntet fel, Sokkal érdekesebb a sportegyesületek tagjainak megoszlása. Esztergom vár­megyében a sportegyesületeknek van 3.319 rendes férfi és 277 női tagja, 143 pártoló férfi és 35 nő tagja, 238 alapító férfi tagja, 16 tiszteleti tagja. A várme­gyében 503 tagdijat nem fizető sportoló férfi működik. Az ifjúsági sportegyesü­letekben 534 ifjú és 33 leány működik. Ezekben a szánokban nincs benne a vá­rosi sportoló középiskolás ifjúság száma. Vasúti forgalom. Városunkban 1941-ben 289.209 ember szállott fel vonatra és utazott el, mig 1942- ben 481.790 ember. Még nagyoob azoknak a száma akik városunkban ér­keztek így 1941-ben 319.804 utas érkezett 1943- ban 504.285 utas, 1941-ben elszállí­tott teherárú 67.845 q, 1942-ben 84.127 q, ezzel szemben érkezett 1941-ben 152.782 q. 1942-ben 416.714 q teherárú. Ezek a számok óriási módon feltüntetik a hábo­rús forgalmat. Az itt felsorolt adatok világos képet adnak a vármegye és a város helyzetéről és arról, hogy Esztergom város fejlődése a háborús idők ellenére tervszerűen ha­lad. Legszebb orosz földi kép: az itnádságos lélek! A harcmező az a hely, ahol minden emberi halandó egészen közel, az élet és halál mesgyéjén jár. A csonthalál, az el­múlás a nap minden szakában és pilla­natában ott áll a bátor, elszánt harcolók mögött és csak az alkalmat várja, hogy mikor sújtson le életeket kioltó kaszá­jával. Árnyékként jár a halál a dúló há­ború földjén, el-el suhan és ilyenkor egy-egy reményteljes élet, egy-egy ha­zájáért harcoló szív vérbeborultan ma­rad el mögötte. Megszűnik az élet, eler- nyed a fegyvert forgató kéz, megszűnik minden, újabb sirhalom domborul íz idegen föld lankásain. Harcmező ! Itt nem csak az ellenség­gel áll a harcoló honvéd szoros össze­köttetésben, — ha hite van, úgy itt érzi leikéhez legközelebb a világot teremtő és kormányzó nagy hatalmasságot : az Istent is. Egy esztendőn keresztül századom kötelékében én is részt vettem a XX. század keresztes háborújában, az orosz bolsevizmus elleni harcban. Ez idő alatt sokféle embert volt alkalmam megismer­ni és rajtuk keresztül egyet-mást megfi­gyelni. A mindennapi kötelességteljes'i- tések, megpróbáltatások viharain túl, néha, bár jelentéktelennek látszó, de lé­nyegében mégis nagy horderejű dolgokat láttam és éreztem át. Az emberek vallásossági foka, a hit­élet grafíkoni görbéje különben is na­gyon hullámos vonalat mutat. Egyesek valóban teljes egyéniségükkel érezték át bajtársaim közül a vallásosság szüksé­gességét, lelkűkben éli az a Krisztus, mely másoknál a szív ajtaja előtt állva zörget — eredménytelenül. Ez utóbbiak farizeusi színképet játszanak, nevetve beszélnek a vallási dolgokról és csupán csak egy „felesleges rossz“-nak tartják. Ezt a különbséget, ezt a kétféle irány­ban mozgó emberi lélektipusokal figyel­tem meg bajtársaim körében is. Láttam bajtársakat közvetlen köze­lemben, akik egy alkalmat sem mulasz­tottak el, hogy imádságukkal nem keres­ték volna a Mindenható kegyelmét, ir­galmasságát és közbenjárását a harcok viharában. Imádságukkal átkarolták az otthonmaradottakat, kiknek aggódó sze- retete hasonló imába forrva a nagy tá­volságon túl is egyesülve emelkedett a magasba. Igen, ez a lelki típus az, melynek bol­dog tulajdonosai valóban átérezték a viallásgyakorlás szükséges voltál és lel­künket minden kisértések közepette is a hitélet hives patakjában kívánták fürdet­ni bűnös lelkűket. A második tábor a hitgyalázók tábora volt. Számuk szerencsére eltörpült az előbbiekkel szemben. Az emberi élet szerencstélenjeinek kell őket neveznem, s csak sajnálni lehet az ilyeneket. Az ilyeneknek jellegzetes ia lelkűk üressége, minden kiejtett szavuk, mellyel mások vallásos érzéseit támadták — határozot­tan a bennük hatalmasodó Sátán szavai voltak. Szemrebbenés, lelkiismeretfurda- lás nélkül ajkukravették, a nagy, s fele­lőtlen kijelentést : „Nincs Isten !“ „Min­den, amit ezen a téren 'kifejtenek, az csak egy színjáték, melyet a papok rendeznek, hogy hatás «alatt tartsák a népet !" Ilyen vádaknak a sokaságát hallottam. Nyílt tórdöfésként hatottak rám az ilyen és ehhez hasonló szavak. Örültem, hogy én nem tartozom ezeknek táborába, hálát adtam, hogy ielkemből még nem veszett ki a hit, imádság és az Isten iránti szer :tet, melyet a boldog gyer­mekkor idején az édesanyai szeretet plántált belénk. Boldog voltam, hogy tu­dok imádkozni, hogy a nehéz és válsá­gos pillanatok idején imádságommal lel­kem keresztjének súlyán segíteni. Ez az öröm azonban csak bárányfelhő volt, melynek ritka gomolyagjain keresztül nézve megütközve láttam egyes bajtár­saim lelkiszegénységét, a vallásnélküli embertársaim lelkének reménytelen sö­tétségét. Sokszor próbáltam beavatkozni, hogy egy kevés meggyőződéssel új irányba te­reljem féltőén a lelki hajótöréshez köze­ledő lelkűket. Több vallásos érzésű baj­társammal együtt próbáltam odahatni, hogy megmentsük azt, ami még ment­hető. Beavatkozásunk meddő, eredmény­telen maradt. Fájt, sajgott a szivünk, ha a kötelességteljesítés közepette találko- tunk eme hűtlen bajtársakkal. Ilyenkor mindig egy nagy kérdőjel meredt elém. Ez a lelki kérdőjel egy elhangzott újévi igehirdetésből visszamaradt örökértékü gyöngyszemek voltak, melyben lelki­pásztorunk az új esztendő hajnalán igy imádkozott : „Istenem, Atyám ! Vágyó­dó lélekkel tekintünk fel trónusod felé. Imádságunk szárnyán ünnepelni vágyó lelkünket küldjük a magasba, — sere­geknek Ura hallgasd meg könyörgésün­ket, Leborulva mondunk köszönetét, hogy megengedted érnünk a mai napot és egy új esztendőnek hajnalát árasztot­tad reánk. Kegyelmes Atyánk ! Ez új esztendő küszöbén szivünk telve van a bizonytalanság érzésével. Nem tudjuk mit hoz reánk ez új esztendő, örömet-e, vagy bánatot. Vájjon milyen lesz ez el­következendő esztendő? Vájjon valóban új esztendőnek a hajnala ez, mely reánk virradt. Uj élet kezdete e az új esztendő, szabad-e ezt kérnünk, hiszen egyre keve­sebb ember lépi át a templomok küszö­bét, egyre kevesebb láb indul el a tem- lomok relé a szent hajlékba. Vájjon mi­lyen lesz ez újesztenüo V A gőgös ajkak megtanulnak e imát suttogni, a loidi élet mocsarasa rögződött tekintetek tel tud­nak e ismét emelkedni az ég tele, meg­rugdosó labax tudnak e terdreöoruiva megalázkodni es az emberek megtisztul­va így imádkozni : istenem, bocsáss meg nekem bűnösnek." Így rémlett a ködkep — es lassan kialakult a válasz. Csoda történt ott kinn a harcmezőn ! Nem olyan csoda, melyre tálán százán, vagy ezren ieiligyeitek volna, nem is langnyelvek alakjában nyert kifejezést, rmnt a pünkösdi lélek kitöltetése, hanem nangtalanul, lathatatlanul, de mégis em- berleieui munkát végzett — emberi lel­keket mentett ! Ue hogy is történt ? .. . A harcok, küz­delmek, megpróbáltatások vihara egyre magasabb hullámokat verdesett körülöt­tünk s mi lankadhatatlan erővel álltunk a vartan ! Egy nap komoly leiadatok elé állított bennünket. K-a városát kellett századunknak több századdal együttmű­ködve védelmezni és kitartani az utolsó pillanatig. Aki mindezt átgondolta, érez­te, hogy a kapott feladat komoly, elszánt harcot kiván, s el kellett rá készülni, hogy jóllehet a tőlünk telhető legna­gyobb áldozatot, az életet rabolja el. Ejjei volt... csiilagtaian sötét téli éj­szaka. Üdakünn egyre közelebbről hal­latszott az ellenség csatazaja, mi mind­annyian készenléti várakozó állásban vol­tunk. Ólomlábakon járt az idő, minden perc külön emberi eietnek számított. A meg rendelkezésre álló időnket felhasz­nálva, — haza gondoltunk, majd a kísér­teties perceket áthidalva, páran elővettük imakönyvünket — imádkozni kezdtünk, Utt voltak körülöttünk azok is, akik az eddigi általános helyzet hijján nem érez­ték még közel magukat isten ítélőszéké­hez. Eddig megtagadták az Istent, az em­berek bűnéért mártírhalált halt, kereszt- reíeszitett Krisztust eltaszitották maguk mellől, káromló szavakkal illették sze­mélyét. Ebben a lelkiállapotban, ezen az éj­szakán következett be a nagy csoda, a nagy lelki öntudatna ébredés. Lelkűk a válságos pillanatok habjain vergődve se­gítségért kiáltott, a megpróbáltatásokban egyensúlyba került. Az ő gondolatuk is bazaszallt szeretteik közé, tudták, érez­ték, hogy tálán ez az utolsó alkalom, hegy gondolhatnak rajuk, kik szeretetük- kel halmozták el. Érezték a nagy és ne­héz bizonytalanságot — egy láthatatlan erő közbejöttével felszabadult lelkűk a közönyösség béklyóitól és fájdalmas han­gon kerestek most segítséget : „Istenem csak most segíts meg !" Felébredtek, lát­ták, hogy a bajban nincs másban segítség mint hinni és imádkozni. Imakönyvet ta­lán sohasem olvasgattak, most mint lel­kűk égető léj dalmát gyógyító irt, mohón nyúltak érte. Megtértek a tékozló fiúk, «a hűtlen juhok. A megpróbáltatás ke­resztje alatt lettek ismét vallásossá, let­tek Krisztus követőivé. Vallásossak vol­tak ők is egykor, csak megtántorodtak, megszéditette őket a földi élet gyönyöre. Egyes, más célkitűzések konkolyt hintet­tek lelkűkbe s ez elnyomta a nemes ma­got. Harc, küzdelem lett osztályrészünk — de istenben bízva, annak kezét fogva ki­kerültünk belőle. Éjszaka után napfény ragyogott le ránk, ugyanúgy az ő lelkűk­ben is egy hosszú éjszaka után most lob­bant lángra a hit és vallásosság. Ennek birtokában látták eddigi tévutakon bo­lyongó életüket, a kialakult kép az ed­digi posványos lelki élet gyújtotta láng­ra a még bennük elnyomva pislogó hit parazsát. A lélek ébrentartása ! A hit gyakor­lása ! — ez az ami erőt ad a harcok me­zején, Ezt a missziót, azt a nehéz, de mé- is áldásos munkát végezte akkor és végzi most is a vallásosság, az imádság. Társunk volt a jó és balsorsban, híven kitartott mellettünk a harcok idején. A hitélet harangszavát hallatta ott a messze idegenben és ez a harangzúgás tartotta ébren lelkünket Isten kegyelméből, most visszatérve a drága magyar földre, követendő példa­képül kívánom állítani az elmondottakat mindazoknak, akik ma is ellenséget lát­nak a hitben és a golgotái keresztben. Most amikor e sorokat írom, örül a lel­kem, mert a kietlen orosz földön ismer­tem meg a legnagyobb csodát, az új élet felé kalauzoló földöntúli hatalmat a hit magasztos erejét, valamint ennek követ­keztében a legszebb képet : a megtért imádságos lelket. Lénárt Tibor István llllil«l!íi!ni!IIHIII!IBI!ll!ieíl!UEIIlil«IIIIIBI!linillinilinillílBlllliai!Í Szabályozták a hadikölcsön- károsultak támogatását Az 1914—18. évi hadikölcsön károsul­tak támogatásáról szóló rendeletet a bel­ügyminiszter a hivatalos lap január 1-i szamában kiadott rendeletével módosí­totta. Eszerint ezentúl támogatásra utalt- nak keli tekinteni azt a természetes sze­mélyt, akinek barmeiy torrásból szármá­zó összjövedelme az évi 2400 pengőt nem í haladja meg. Ez a jövedelmi hatar sze- ! mélyenként évi 600 pengővel növekszik , a közös háztartásban élő vagy eltartott 1 gyermekek után, illetve évi 1200 pengő­vel növekszik a más eltartásra köteles hozzátartozó után. j A rendelet ujr,a szabályozta a támoga- 1 tás összegét is. Ha a segélyezés aiapjaul szolgáló címletek névértéke összesen leg­alább 1000 korona, de nem több 1500 ko- ! rónánál, legfeljebb évi 20 P, 1500—2000 korona után évi 25 P, 2000—2500 korona után évi 30 P, 2500—3000 korona után évi 35 P, 3000—3500 korona után évi 40 P, 3500—4000 korona után évi 50 P, 4000—4500 korona után évi 60 P, 4500— 5000 korona után évi 75 P, 5000—7500 korona után évi 90 P, 7500—10.000 koro­na után évi 110 P, 10.000—12.000 korona után évi 150 P, 12.5000—15.000 korona után évi 180 P, 15.000—20.000 korona után évi 225 P, 20.000—25.000 korona után évi 250.000 P, 25.000—30.000 korona után évi 300 P, 30.000—40.000 korona után évi 335 P, 40.000—50.000 korona után évi 375 P, 50.000—65.000 korona után évi 410 P, 60.000—80.000 korona után évi 450 P, 80.000—100.000 korona után évi 485 P, 100.000—120.000 korona után évi 525 P, 120.000—150.000 korona után évi 560 P, 150.000—180.000 korona után évi 600 P, 180.000—210.000 korona után évi 635 P, 210.000—240,000 korona után évi 675 P, 240.000—280.000 korona után évi 710 P, 280.000—320.000 korona után évi 750 P, 320.000—360.000 korona után évi 785 P, 360.000—400.000 korona után évi 825 P, 400.000—450.000 korona után évi 900 P, 450.000—500.000 korona után évi 1000 P, 500.000 koronánál maga­sabb összeg után évi 1100 P. A rendelet január 1-én hatályba lépett. Ä IS—00 eves férfiak nem kaphatnak útlevelet A hivatalos lapban megjelent belügy- miniszteeri rendelet értelmében a 18-—60 életév között levő magyar állampolgár férfi részére, tekintet nélkül arra, hogy katonai szolgálatot teljesitett-e vagy sem az illetékes hatóság nem állíthat ki útle­velet, illetve nem hosszabbíthat meg útle­velet. Kivételnek csak közérdekből van he­lye, amikor hivatalos minőségben kül­lőidre kell utazni,* vagy az utazás állami, illetve egyéb közérdekből feltétlenül szükséges, kivételnek van helye fontos magánérdekből is, mint pl. haláleset, sú­lyos betegség, külföldi lakóhelyre való visszatérés, zsidó kivándorlása, olyan szerződéses kötelezettség teljesítése, amelynek elmulasztása az illetőre súlyos anyagi hátránnyal járna stb. Kivételes esetben is azonban csak a belügyminiszter előzetes engedélye alap­ján szabad kiállítani vagy meghosszabbí­tani az útlevelet. Ezt az engedélyt csak akkor adja meg a belügyminiszter, ha a honvédelmi miniszter közli vele, hogy az útlevél kiállításának és a határkilépés engedélyezésének hadkötelezettség szem­pontjából akadálya nincs. Ha a kilépésre szóló engedélyt az útlevél tulajdonosa 15 rapon belül nem veszi igénybe, az enge­dély hatályát veszti. Ha egy 18—60 éves korban lévő férfi­nak a rendelet kelte elölt kiállított vagy meghosszabbított útlevele van, a külföldi utazás pedig köz- vagy fontos magánér­dekből szükséges, akkor az ország hatá­rán való kilépéshez külön engedélyt kell kérni a belügyminisztertől, aki ezt az en­gedélyt csak a honvédelmi miniszter hoz­zájárulása esetén adja meg. A rendelet a kisebb határszéli forgalomra nem vo­natkozik. Mennyi textilárut vásárolha­tunk 1944-ben? Az 1944. évben vásárolható textilárúk mennyiségét a közellátásügyi miniszter rendeletben szabályozta. A rendelet sze­rint a közvetlen fogyasztó 1944. január 1-től vásárlási könyvbe való bejegyzés mellett az alább felsorolt textilárúkból legfeljebb a következő mennyiséget sze­rezheti be : Férfiak : egy felöltő vagy ka­bát, egy rend gyapjúipari anyagból ké­szült felsőruha, egy rend pamutból ké­szült felsőruha, egy rend len- és kender­ipari anyagból készült felsőruha, két rend védömunkaruha, egy munkásnad­rág, három rend alsóruha és hat pár ha­risnya. Az öltönykabát mellénnyel, a nadrág, a női blúz, továbbá a szoknya félrend felsőruhának, a nappali ing, az alsónad­rág és női kombiné félrend alsóruhának, a hálóing és pizsama pedig egész rend alsóruhának számit. A készruházati cikkek helyett a fo-

Next

/
Thumbnails
Contents