Esztergom és Vidéke, 1944

1944 / 29. szám

2 riSZTIIOOM «■ YIDIRI 1944. április 8 bán élünk, nagyon időszerű gondolat ezzel a kérdéssel foglalkozni. Napjainkban az anyaghiány oly óriási méreteket ölt és szinte meglepő, hogy miben tartják csecsemőiket az anyák. E mozgalom nemes szivű tagjai kérelem­mel fordulnak Esztergom nemesen érző társadalmához, hogy akinek nélkülözhető babakelengyéje van, vagy ennek elkészí­téséhez alkalmas anyaga (flanell, pamut­vászon, flaneltakaró, gumilepedő, rékli, kabátka, babaing, flanell helyett esetleg pólya, kötött ruhadarabok, ócska paplan vagy akármilyen takaró maradékok, ván­kos stb.) az ajánlja fel és juttassa el a Katolikus Körben lévő gyűjtő állo­másra, Aiknek ilyen ruhadarabjai nincsenek, azoktól pénzbeli adományokat is elfogad Tegnap az izzani kezdő égitest aranyos tányérjáról tüzes nyilak hullottak ia hal­mok itt-ott zöldes szálú takarójára. Zá­porozó esőjük hullámában fürödtek a fejfák és kőkeresztek. Ma újra ólmos kö­dök fátyola borul a temető domboldalá­ra. Szél jajgat az utakon, ösvényeken, Hópelyhek fürge hada foglalja el ia ko­rábban napsugarak járta állásokat, A hátráló tél s az előretörő tavasz vívja itt is utolsó harcait, A rónahosszat vi­harzó csatákban egyszer a tavasz győ­zelmi kiáltása cseng iki, máskor a visz- szaforduló tél diadaléneke harsan fel a bőszült tornák helyén. Pedig a búcsúzó március már utolsó napját járja, A szürke égalj borús íve alatt szomor- kodik a fényes napok múltán Farkas Já­nos kovácsolt vasból készült sírkeresztje: A gyerekkori temető járások emlékét hozza vissza a sír fölé állított kereszt. Az 1900-as esztendők gyerekszemének mértékével mért temetőemlékek emel­kednek fel a múltak látóhatárán. Az ak­ikor régiségnek tartott kő és vas testvéri vállalkozása nyomán megalkotott emlé­kek a korábbi század ötvenes-hatvanas éveiben divatoztak. A kisvárosi polgá­rok, a jómódú mesteremberek és hozzá­tartozóiknak sírja fölött vállalták a gyász, siratás és fájó emlékezés szomorú tisztét. Apró szelence szűk zárkája őrzi a derék szabómester nevének roncsait. A maró idő szétrágta a betűk dacoló hadsorát. Az utóvéd azonban még kemé­nyen, rendezetten vívja a nem szűnő harcok tépázó rohamát. Hatalmas márványtömbből faragták Vojtek István sírkeresztjét. Csúcsíves templomkaput mintáz az emlék. Az erő, a szilárdság kőbe faragott gondolatát társítja a márvány. Megrokkant, dülön­gélő, csonka bajtársainak ritkás csapa­tában szálegyenesen áll, akár romlott faiak alján ellenségtől vívhatatlan szik­labástya. Mintha évszázadokra állították volna ide, a kő hideg nyugalmával, méltó­ságával zengi az erő csendbe dermedt énekét. A váci születésű jómódú csizma- díamester mellett vetettek halotti álomra sírí ágyat élete párjának : Vojtek István­ná Divald Máriá-nak. Szálló éveinek al­konyán szüleinek teste mellé került V. Anna koporsója is. A hosszan elnyúló, téglalapalakú sírhely peremén apró, örökzöld bokrok fáradt sora panaszkod- ja a romló élet lassú hervtadását. A sor szélén illetődött szavak fonód­nak betűkoszorúba : Itt nyugszik egy jó édesanyja. Farda Ferencné Kardos Karo- lin. A márvány obeliszk s a sírt borító súlyos kőlapok a pihenő jó anya fiainak, Farda Adolf-nak, Budapest-Külső Fe­rencváros plébánosának s Farda Ignác budapesti hitoktatónak áldozatkészségét, idáig elérő szeretetét hirdetik. A magyar rend, fegyelem és biztonság katonájának sírja mellett halad el ku­tató, emlékeket felújító utunk. Szavakba sorakozó délceg betűk torpannak kemény „vigyázz“-ba Fazekas Lajos m. kir. csendőr járási őrmester márvány ke­resztjének kőmezején. Az őrség némán is pattogó hangján jelentik gazdájuk hű­séges szolgálatát, melynek jutalmául a koronáis ezüst érdemkereszt csillogott- villogott a magyar csend és békesség most itt pihenő, egykor acélmellű és vas­karú őrének feszülő zubbonyán. Magas fakereszt kerekded márvány­lapja legendás idők hőséről csendít ün­nepi emlékeztetést : Itt nyugszik bibithi Horváth Endre 1848—49-es honvédhad- nagy, — A gimnázium több osztályát az esztergomi bencések iskolájában végezte, Bibithi Horváth István-nak és bibithi Horváth Klárá-naY a gyermeke, A ko- márommegyeí Kolta a régi család ősi fészke, A vállalkozó szellemű ifjú édes­atyja, H. István Fajkürtön adamóczi Ambró Antal septemvirnek — hétsze- mélynöknek — 6000 holdas birtokát igaz­gatta. A családi jómód nyugodt köréből sodródott a csaták vérzívatarába a fiatal Horváth Endre hadnagyi rangban, mikor felharsant a trombita s megpergett a dob. Komáromban, Klapka tábornok és köszönettel nyugtáz a bizottság. Hús­véthétfőtől kezdve lelkes hölgybizottság keresi fel az üzleteket, műhelyeket, laká­sokat és gyűjteni fognak. Fogadják őket szeretettel. Adakozzunk, hogy a nemzet életfája, amelyet annyi vihar szaggat, tép, a születendő kis magyarokkal terebélye­sedjen. A mozgalmat az A. C. szociális szak­osztálya indította meg és szeretné ebben a városban is a nemes gondolatot diadal­ra vinni. Minden adománnyal lehetővé tesszük azt, hogy egy-egy születendő kis magyart születésekor babakelengye várja. Aki erre a nemes célra ad, sok szen­vedő magyar anya könnyét törli le, s hozzájárul a magyar jövő megmentésé­hez. mellé kapott beosztást, mint II. segéd­tiszt. Ezt a beosztását véges-végig meg­tartotta, a szabadságharc kezdetétől a világosi fegyverletételig. — A családi hazban a harcok és sikerek ide-oda hul­lámzó vonalán egy alkalommal feljegy­zésre különösen méltó esemény történt. A nagysallói győzelmes csata után Faj­kürtön, Horváth István házánál szállott meg pihenésre és vacsorára Görgey fő­vezér 18 törzstisztjével. Java vacsora közben az egyik honvéd kötelességsze- rűen jelenti : ellenséges katonát talál­tunk a szénakazalban. A szobor kemény­ségű fővezér higgadtan felállott, szót szólt : Uraim, hagyjuk el a házat, nem jó helyre tévedtünk. A felpattanó tisztek lehetetlennek tartották az ellenséges ka­tona elbúj tatását. Bizonykodtak, ettől nem kell tartani, hiszen a házigazda fia is Komáromban szolgál, Klapka seregé­ben. A kínos vitatkozást az asztal végé­ről .felemelkedő fiatal leánynak, Horváth Juliánná-nak — később Mátéffy Sándor hitvesének —- elfogódott könnyes hangja töri meg ; Fővezér úr ! Sebektől vérző katona jött a házunkba. Menedéket kért, mert félt az üldöző honvédektől. Bekö­töztem vérrel csurgó sebeit. Étellel, nő­sítő itallal kínáltam meg s utasítottam, rejtőzzék el a szénakazalban. A honvé­dek megérkezése után az egyik, lovának szénát viliázó katona a megbúvó ellensé­ges katonának —- akaratlanul — a testébe szúrt. A szegény, sebesült fájdalmában felkiáltott, elárulta magát. Ez az esetről őszintén megtett jelentésem ! Az acélból öntött márványarcú nagy, magyar ka­tona hideg szeméből meleg fény csapó­dik ki. Megenyhül, megbocsát, sőt meg­dicséri a nemcsak származására nézve, hanem lelkében-szívében nemes magyar leányt, Most már szó sem eshetík a tá­vozásról. Újra leülnek, s tovább folyik a veszedelmesen kényesnek indult disputa után a fehér asztal mezején dúló hada­kozás. Fejtegetésre nem szoruló, Krisz­tus világát lehelő, emberséges, úri, ma­gyar megnyilatkozás ! Egyik pontja csak Szent István népe lélekkel itatott nemesi levelének. — A komáromi vár „kapitu- lácíó“-ja után a Klapkától ügyes, dícse- retreméltó szolgálataiért többször kitün­tetett és megjutalmazott segédtiszt lesze­relt. A békésebb idők beköszöntésekor ügyvédi gyakorlatot folytatott, majd Paksra került szolgabírónak. 1881-ben visszavonult Koltára, ősei földjére. Itt nősült meg másodszor. Ebből a házassá­gából született Béla fia, aki életét adta •hazájáért, amikor résztvett az első világ­háború kezdő harcaiban. 1914. augusz­tus 26-án eltűnt. Azóta gondolnak rá síró, fájó emlékezéssel. — Gyermekei iskoláztatásáért eladta az ősi földet. Esz­tergomba költözött. Itt élte életének megsokasodott éveit. — Még sokan em­lékeznek a finom, öreg úrra, amint ki­mért, lassú léptekkel járta szokott sétája közben az esztergomi utcákat, s ezüst fogantyús botját markolta kardhoz szok­tatott kezével. Kilencven esztendő pere­méről nézett vissza földi életének sírhoz kanyarodó hosszú útjára. A megbékélt bölcsek fejethajtó alázatával tért pihe­nőre. Még halóporában is összeszoruló szívének falához bizonyára fájó zaklatá­sai ütődnek a történelmi magyar idők aggodalmai, dübörgései. Síri nyugalmá­nak hűséges osztályosa második felesége: felsőszemerédi Neumann Katalin. Rózsaszínbe hajló kúpalakú márvány­emlék borong a sor túlsó szélén. Fakult betűk nehezen olvasható szavai bujkál­nak a kő homályos lapján. Kecskeméti Pethes Géza Aladár tünedező emlékének őrzésére csoportosulnak a múló idő kő padlóján. Esztergom vármegye árvaszé­kének jegyzője. Száraz fű szőnyegezte sírján semmi dísz. A virágok hónapjai­ban sem virít a megsüppedt halmon szir­mok színes kelyhe. De mégis, mintha vi­rágcsokrok imbolyognának fel s tűnné­nek el újra a játszó szellő fújására. A tollat forgató fiatal tisztviselő csendülő dalokban énekelte el szívéből csordult érzéseit. Verseinek első kötete Eszter­gomban jelent meg 1878-ban, Költemé­nyeim címen. A költemények csokrát v ac tűzte egybe loöÜ-ban. bírja iöiött ezek ontják a jelenDol a múlt leié szálló emiekezes illatat. ^zigienyi „i^ajosno , majd néveri Czig- tenyi c.ajos nyug. varmegyei hivatalnok sitKOv'e után nemet írás márványba vé­sett oeiui ioQDanianak emlekviiagot : mer ruhet in uott entschlailen Kmilia oc na inas (bcáainnuz !) geborne Nieaer- iiíWiu. uestorben aen 8-ten September ícbv. /v zo esztendős liataiasszony egy évi házasság után hagyta gyászra siran- kgzo öveit. urosenüoriDol elszárma­zóit ocriuixnaz tere ne kereskedőnek volt a re lesege. A regi Esztergom híres KtresK.eaojenea, meaermann t erenc-mií s a kormocbanyai ultzenbaum Amália- nak a leanya. édesanyja városában látta meg az élet ellető világát. Koporsójának szerniedeie mar itt hullott löldi lénytol búcsúzó megtört szemeitek pilláira. /v nyolcadik sor negyedik helyén fel- ásott lóid egymásra uulo hantjai leketél- lenek. Három hónappal korábban még Konas^bok kerítettek a sir dombjai, melyre kidőlt marvanykereszt neheze- aeu, rtahulloit loidtörmeiek és avar alatt szunnyadtak a betűk. Acsay Jánosné j c.gerszRy Katalin-nak és Acsay János csizinauiamesternek síri pihenőjét jelez­tek. — IN agy embernek, Esztergom híres uanak a szülei, hiúkról, Acsay József r crenc-ről a tanítványok, ismerősök, asztelok egyre gyérulö, de még mindig hatalmas serege tud-e másképen emlé­kezni, mint a oecsulés és rajongó tiszte­let ünnepi hangján '! A kivaló tehetségű iíjú a bencés gimnázium VI. osztályának elvégzése után Kannonhalmára megy, s magara ölti a bencés szerzetesek egysze­rű ruháját, 13 esztendőn keresztül tanít­ja szülővárosának diákjait, innen Győr­be kerül haziönöknek és gimnáziumi igazgatónak. A magyar bencés rend egyik legnagyobb fia. Hatalmas tudás, átiogó ész jellemzi, fárstaian időben az egyházi szónoklat érdekében küzd lankadatlan erővel, lijúsági szentbeszédeinek három kötetét az a gondolat Íratta : Csak akkor várhatjuk a magyar katolicizmus újjá­születését, ha az ifjúságot teljesen külön lelki gondozásra fogjuk. Felfogásával elébeharangozott Tóth Tihamér lelkeket ragadó apostoli munkásságának. — Kendtársainak bizalma 1909-ben a fő- apátjelöltek sorába emelte. Az isteni Gondviselés máskép határozott. Tovább is a katedrán maradhatott. 1912-ben ra- köszönt halála súlyos veszteséget jelen­tett szerzetes csaladjának. — A sírhely köveit az esztergomi bencések kiváltot­ták a temető hatóságától, s felszállítot­ták szőlőjükbe. A kilátó dombján szán­tak számara helyet, hogy nagy rendtár­suk szüleinek sírkeresztje a 30 esztendő elmúlása után ne jusson a feledésbe hul­lott árva síremlékek szomorú sorsára. Innen a sírhely csupasz, fosztott képe. A beszélő kövek most már máshol beszél­nek a porladó szülök földi pályájáról, híres fiúknak emlékező kegyeletéről, Karrarai márvány hattyúfehér testét zárja körül vertvasból kovácsolt alacsony kerítés, Az egyszerű, geometriai vonalak taglaltö emlékkereszt magas talapzatán úgy hat errefelé a hallgatag sírőrök szür­ke-, tarkaruhájú seregében, mintha a fel­hős alkonyati égen a nap bíborától át­szőtt fellegek seregébe bárányfelhő té­vedt volna vállára vetett hermelin pa­lástban. Bessenyei Beöthy Géza elszál- Ictt életéről zsonganak halkszavú emlé­kezést a betűk karba gyülekezett siratói. Az Esterházy hercegek főúri házának nyugalomba került titkára pihen sírjának nyugtató ölén. Hervadó koszorú foszló virágai, színtelenre fakult levelei arról zörögnek a meg-meglibbenő szélben, hogy még nem felejtették, s emlékező szivek gondolnak a keleten nőtt törzsök porla­dó ágára. Gyérülő keresztek útjain vándorlunk tovább. Puszta halmok sorfala húzódik a holtak gyeptakarós csapásán. Felgyürő- déseik a temető mozdulatlan hátán olya­nok, mintha az idő vetődő hullámai me­revedtek volna játékos földfodrokká. (Folyt, köv.) Vértes Zoárd Színészek jöttek városunkba Április hó 8-án az esztergomi színház­látogató közönség nagy örömére megér­kezett városunkba Vértes Károly jól is­mert színigazgató társulata. Teljes bizal­munkat előlegezzük az új évad megkez­déséhez és kilátásba helyezett művészi eseményekhez, mert reméljük, hogy a háború vérzivatara között is a társulat a kultúrát és pedig elsősorban a magyar kultúrát fogja szolgálni. A színművészet — éppenúgy mint min­den más művészet — a szépségnek, jó­ságnak és igazságnak hármasságát fejezi ki, ha hivatásának magaslatán áll. Amint e hármasságnak csak egyikéből enged is, vagy valamelyiket kevésbbé veszi komo­lyan, már szenved a művészet. Mert csak is ennek a hármasságnak együttes és egyenlő aranyokban való nyújtása teszi lenetővé, hogy a színművészet tanítóvá, neveiőve és szórakoztatóvá váljék és, hogy azt mindenki élvezze és kulturszük- ségletéí kielégítse. V értés Károly kitűnő társulatát már ismerjük a múltból, aki ez évben is igén, hogy a legjobb és Budapest nagy sikere­ket elért darabokat fogja játszani. A társulatnak mintegy 4Ü tagú színi- gardája van, azonkívül saját zenekara. A Kiváló szinigárdát a szinikerületben min­denütt nagy szeretettel fogadták. A szín­társulat tagjai Ila Méry, Kőszegi Manyi, Karsay Boske, Németh Ica, Técsi Zsuzsa, v. Antal Julia, Fitori Ilona, Sz. Bene Ilona, Bene Ica, Bonyi Irén, Klimó Er­zsébet, Godó Erzsébet, Vértes Károly, Szigetváry Mihály, Náday Pál, Barta Miklós, Bihari Zoltán, Nagy István, Sza­kács Sándor, Kürtös István, Fonyó Jó­zsef, Molnár Jenő, Kürti Lajos, Csabay János; Bánky László, Cseke Mihály, Ha­vasi Gábor, Lánchidi Imre, Madarász Mihály, Váradi Károly, Hajdú Sándor, Balázs István stb. A társulat vezetősége kéri azokat, akiknek kiadó bútorozott szobájuk van, jelentsék be Szigetváry Mihály titkárnál a fürdő Szálló pénztárában. Az első bemutató előadás szombaton fél 8 órai kezdettel lesz, amikor színre kerül a Tábornokáé c. operett. Vasárnap délután és este szintén a. Tá­bornokáé c. operett lesz műsoron. Hétfő este Feleségül vesz a férjem. Kedd este Kerecsendy Kiss Márton nagysikerű darabja, az Első kerül bemu­tatásra. O ♦ ♦ ♦ <& Kitüntetésük es Kinevezések a m. kir. honvédségnél A Kormányzó Úr Öfőméltósága legfel­sőbb elhatározásával tényleges szolgálat­ból való kiválásuk alkalmából a Magyar Érdemrend Középkeresztjét adományozta nemes ditrói Csiby Kálmán ny á. vezér­őrnagynak a hadosztály vezetése, kikép­zése, irányítása és ütőképességének fo­kozása, valamint a katonai közigazgatás terén, továbbá rendkívül hasznos telje­sítményeiért ; a Magyar Érdemrend Tisztikereszijéf vi­téz Kolczváry Béla idt. ny. á. ezredes­nek, aki évékkel előbb esztergomi járási katonai és leventeparancsnok volt, ado­mányozta ; a Kis Ezüst Viíézségi Érmet a hősi ha­lált halt Balogh Ernő őrvezetőnek (Esz­tergom). Adassák tisztelet a katona esz­ménynek ! A m. kir. honvédvezérkar főnöke a Szovjet elleni hadművelet alkalmával tel­jesített kitűnő szolgálataikért okirati di­csérő elismerésben részesítette dr. Putz György tart. orvos-hadnagyot, (Csolnok) Weiter Károly tart. főhadnagyot (Eszter­gom), Kollányi Ágoston t. zászlóst (Esz­tergom), továbbá Dicsérő Elismerésben részesítette Pol­gár Sándor tart. hadnagyot (Nyergesuj- ialu). A Kormányzó Úr Öfőméltósága a ma­gyar királyi honvédség hivatásos állo­mányában próbaszolgálatra való egyide­jű beosztása mellett Bogár József törzs- őrmestert zászlós-tiszthelyettessé kine­vezte. A Kormányzó Ür Öfőméltósága legfel­sőbb elhatározásával az alábbi kinevezé­seket eszközölte a mérnöki karban vitéz Dudás László tart. c. századost, száza­dossá, (Esztergom), Deseő Kálmán tart. c. főhadnagyot, (Esztergom), Feledi Ká­roly tart. c. főhadnagyot, (Esztergom), Rajkai János tart. c. főhadnagyot, (Esz­tergom), Schönbeck Mihály tart. c. fő­hadnagyot, (Esztergom), Vörös Lajos tart. c. főhadnagyot tartalékos főhadna­gyokká, Gyarmathy Lajos tart. hadna­gyot, (Esztergom), vitéz Ortóy Zsigmond tart. hadnagyot, (Tát), Ölveczky Ferenc tart. hadnagyot, (Esztergom), vitéz Sághy Antal tart. hadnagyot (Lábatlan), c. fő­hadnagyokká, Csanády László (Dorog), Gogola József (Esztergom), Hajnaly Ödön (Esztergom), Hoffmann László (Süttő), Kertész István (Süttő), Mohácsi Sándor (Esztergom), Ország Mihály (Esztergom), Péter László (Muzsla), dr. Pozsonyi Zoltán (Esztergom), Répási Ká­roly (Párkány), Szína József (Eszter­gom), Toldy János (Esztergom), Varga Ferenc (Piszke), tart. c, hadnagyokat hadnagyokká előléptette. A Kormányzó Ür Öfőméltósága a hon­védelmi miniszter előterjesztésére Szabó Kálmán tart. zászlóst a mérnökkari cso­portba helyezte. w. luiumBK'ii tirecra Örökbe fogadnának hadiárvákat. Két jó család örökbe fogadna egy 9—10 éves leányt és egy 1—2 éves kisfiút. Bő­vebb felvilágosítás a vármegyei hadigon­dozó irodában kedden és pénteken d. e. 8—2 óráig. Az esztergomi belvárosi temető sirlámpái mellől. LIV. Séta a halottak városának utcáin.

Next

/
Thumbnails
Contents