Esztergom és Vidéke, 1944

1944 / 19. szám

2 1V44 március 4 «SZTfftOO lésére és csónakállomány beszerzésére 35.000 pengőt utalt ki, mely összeg, te­kintve az áremelkedést, nem bizonyult elégségesnek, de a HM. megértve a ne­hézségeket több részletben még 16.000 pengőt utalt ki, ami azután fedezte költ­ségeinket. Ebből az összegből a városi mérnöki hivatal tervei szerint elkészült a csónakház. A csónakházban alul kb. 60 különféle vizijármű elhelyezésére van hely. Az emeleten egy kisebb társalgóte­rem és öltözőtermen kívül egy nagyobb, 60 személyt befogadó helyiség van, hol a nyári tanfolyamok résztvevőit és a kirán­duló testvéregyesületek leventéit tudjuk elhelyezni. Csónakállományunk 1943. év végén 1 drb. 10 személyes kenu, 2 drb. őrsihajó, 6 drb. kajak, 4 drb. utászladik és 3 drb. ladik. — A csónakállomány most már lehe­tővé tette hosszabb viziút megtételét is. Fel is használtuk az alkalmat és a ma­gyarországi leventék közül elsőnek evez­tünk le Újvidékre, mely Esztergomból 480 km. távolságban van a Dunán. Utun­kat a HM. propaganda túrának minősí­tette és 1000 pengő segélyt utalt ki, mely segítségnek nagy része volt a túra sike­rében, A túránk egyes állomásain a Le­vente Egyesületek mindenütt meleg fo­gadtatásban részesítettek. — Adottságunk a tavalyi 4000 km-es eredménnyel szemben ezévben 15.000 ví­zi kilométert eredményezett. Sajnos, hogy csónakállományunk csak ez évben növekedett meg, mert ellen esetben még tekintélyesebb eredményt tudtunk volna elérni. A legtöbb kilométert leevező le­vente Ujvári Mihály 908 km. volt. — A repülőmodellező szakosztály tag­jainak száma 35 fő volt, ami később 42 főre emelkedett. Résztvett úgy a körzeti versenyeken, mint az országos versenyen. Eredmények 6. körzet (641 egységgel) második az országban, megelőzve a bu- dapestvidéki és az összes nagy városok csapatait. A levente modellező szakosz­tályok csapatversenyében első az eszter­gomi Levente Egyesület csapata. — A vitorlázó szakosztály tagjainak száma 22 fő, ebből 5 repülőkiképzésre volt vezényelve. — Érezzék és tudják azok, akik önzet­lenül dolgoznak a Levente Egyesület ér­dekében, hogy nemes törekvésük és fá­radságos munkájuk nem volt hiábavaló. A magyar ifjú, a magyar levente szeretet rajtuk és amit tettek becsülettel a hazá­ért tették. A titkári beszámoló után dr. Ágfalvi j Endre ismertette az elmúlt év pénztári ! eredményeit : a bevétel 14.162.87 pengő, a kiadás 9.874.02 pengő volt. Az 1944. évi költségvetést a közgyűlés 9000 pengő be­vétellel és kiadással jóváhagyta. A közgyűlés ezután Igaz Lajos alispánt dísztaggá megválasztotta. Majd a köz­gyűlés táviratilag üdvözölte dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímást, vitéz Béldy Alajos vezérezredest az ifjúság or­szágos vezetőjét, Solymossy Ulászló ve­zérőrnagyot és Pálossy János vezérkari ezredest. Végül az elnök köszönetét mondott a megjelenteknek, a szakosztály vezetők­nek, a város vezetőségének az egész évi támogatásért. A közgyűlés a Himnusz el- éneklésével ért véget. A közgyűlés után dr. Késmárki Frey Vilmos főispán a levente modellezés tá­mogatóinak kiosztotta közvetlen beszéd kíséretében az AERO Szövetség kitünte­téseit. Arany díszjelvényt kaptak : dr. Késmárki Frey Vilmos főispán, Baló Zoltán ezredes, Bodnár László mérnök, dr. Etter Jenő polgármester, Kunder Antal v. miniszter és dr. Marczell Ár­pád. Ezüst díszjelvényt kaptak : Dudás László mérnök, dr. Etter Kálmán, a Le­vente Egyesület titkára, Horváth Zoltán és Koffler Gyula alezredesek, Kühne Ló- ránd gyáros, Philipp József, a Movero elnöke, vitéz Peinlich Béla, Zádor Endre ezredesek. Bronz díszjelvénnyel tün­tették ki : Buga László főtörzsőrmestert. A kitüntetéseket Zádor Endre ezredes köszönte meg. Az esztergomi belvárosi temető sirlámpái mellől. LII. Séta a halottak városának utcáin. VIII. Szűnjél szomorú panasz immár. Ti anyák, hagyjátok a könnyet, Sarjáért senki ne sírjon : Az élet újul a halálban. Mit akarnak a vájtölű sziklák 1 Mit a síron a pompa, az emlék ! Azt mondja : a test, amit elvett, Hem halt meg, — aludni pihent el. (Prudentius latin temetési himnuszából : Sik Sándor] Az életet szívesen és gyakran hasonlít­ják a nagy vizek óriás országához. Nem kell hozzá túlságosan színező képzelet, hogy a kettőnek sok egyező vonását álla­pítsuk meg. Ez is, az is szinte a végte­lenben veszik el. Ha kiszámíthatatlannak kell tartanunk a tengert, ez az élet is a maga váratlan eshetőségeivel. Mind a kettő egyszer a gyermek napsugaras ar­cával mosolyog, hogy máskor ismeretlen mélységek öléről harsogó orkánba, fel­tornyosuló vízár alá temessen mindent, ami tűrő hátára merészkedett. Ha az élet tenger, pályánk hajózás, a temető fáradt sajkák csendes réve, békés pihentető helye. Kinn a vizek sose egy térségein suhannak a büszke hajók, a ne­hézkes dereglyék. Serényen dolgozik a sok lapát. Sietnek, rohannak napkelet­nek, alkonyainak a ladikos legények Ke­resni, kutatni a kincses hazát, a mese­szigeteket. Énekük a vihar zúgása, mu­zsikájuk a vitorlarudak csikorgása. Sze­müket a messzeségek álma, titka igézi. A végtelen víz mindenük. De egyszer csak lassúdik a rohanás. Az evezőhöz hozzátört kéz reszketőssé válik, szürke foltokká ködlenek az életigéretek, a boldogságszigetek. Gyengül a ragadó ár. Loccsan, zökken valami. Ott ülünk a hullámtörésen. Most már innen nézzük a hajók futását. Alkonyati napfény ját­szik velünk, s a fáradt hajós tév után néz, révbe vágyódik. Itt vagyunk előtte. Tört evezők, szag­gatott, foszlott vitorlák emlékképe kísért. Eltűnt a tenger. Titokzatos mélységekbe húzódott vissza. Csak a sajkák halmos mása mond valamit a korábbi utakról. Hiszen a tűnő víz a régen dagadó vitor­lák suhanó dereglyéjét is magával ra­gadta. Fák, márványok, kövek csendes- kednek arról, hogy testükhöz révbe érő sajkák ütődtek. Álmokat vigyázón ör­ködnek felettük, a lenn szunnyadozók fö­lött. S a hajósok várják, hogy a mélysé­gek egyszer majd megnyílnak. Az á-~dás majd újra útnak indul, de most már Tel az Ég felé ! Egyelőre eltűnt a tenger ! De valami megmaradt belőle, a csillogó könny ! Mindegy: szemünk szögletében húzódik-e meg, vagy a sírra hullott? Ez a cseppnyi víz — most a mi tengerünk. Belefér az egész világ, hiszen mindent el tud nyel­ni : kincset, napot, boldogságot. Adni is tud azonban, mert könnyben születik az élet. Világos világ merül fel belőle. Nagy dolgok szakadnak fel méhéről. Erők, me­lyek világokat újíthatnak, napok, melyek boldoggá, sugarassá aranyozhatnak egész nemzedékeket. Az elmélkedések és valóságok határán így rémlik fel egymás közelében, s zúg fel a tenger, rezeg meg testvére, a könny! De onnan eddig messzi az út. Hosszú, gyötrelmes, fárasztó a pálya ! A nyolcadik telekrész útjának sarában gázolunk. Húz, marasztal a felázott talaj, de nincs ráérő idő az elmaradozásra. In­tegetnek a feketére öregedett fakeresz­tek, hívogatnak a hol magukbasüppedt, hol egyenestartású nárvány emlékek. Itt ck az urak. Parancsolnak ! Ha nem be­szélnek is, temérdek sokat mondanak. Marsalek Ferencné Lene Margit rövid­re futott földi életéről vet néhány szót sírjának márvány emléke: Nyugodjál bé­kében szeretett feleségem és jó anyánk. Sötét a sír, csak Gyász van ott. De szivünkben élsz S ki szívben él, Az nem halott I 28 éves korában hagyta szomorúságra síró szeretteit. Arannyal színesedett betűk hirdetik a „jó apának“, Sovány János-nak emlékét. Leánya, Gálicz József né Csenke Anna kegyeletéből került a sírkő a sírhalom fe­jéhez. Sovány János-nak mértékkel jut­tatott esztendők jutottak. Gyermeke 92 évnek messzebb elhúzódott határmesgyé- jéről topog ki a halottak bajjal, mara­kodással nem zavart földjére. A kezdő sor vége felé haraszti kő szür­kés-zöldes fala Miedler Rezső kereske­delmi utazó földről elszállt árnyékára fi­gyelmeztet. Mellette nyugszik életének társa, M. R.-né Gosztaier Berta. Éleiét az apróságok tanításának szentelte. A kis virágok, akik jóságának napjában für- dőztek, azóta részint idesereglettek kö­réje, részint még erre fenn a földi térsé­geken fonják-szöviik álmaik múlása után az élet valóságosabb, borongósabb mintá- zású, egyre sűrűbb fonalozású szövetét. Sűrű egymásutánban sorakaznak fel a Merényi-család révbefutott életeket ta­karó sírhalmai. A „legjobb édesanyát", özv. Merényi Ferencné Csillag Karolin-1 kesergik a márvány hűséges betűi. Gyer­mekei : Kornélia, Etelka, Anna, Mária, .Arpadina édesanyjuknál jóval korábban kerültek ki a temető földi utat vesztő szállására. A nevek sorát Merényi Ferenc zárja. Pályájának indulásakor a város „írásza", idővel érdemes főszámvevöje, akit munkás éleiének vissza-vissza járó emlékei mentenek a feledéstől. M M y I D I K I Halottak napjának előestéjén mécses lángja lobog Merényi Gyuláné Rohfeld Alojzia síri lakásán, koszorú fonódik Merényi Gyula lakatosmester sírkereszt­je köré. Merényi Gyuláné Tóth Irma kö­zelében pihen Merényi Gyula Antal-nak a munka lázában ellobbant, megfáradt teste. Értékes hajtás családjának fáján. A város példát mutató tisztviselője, irat­tárosa Esztergom földjében sarjadt, Ide- kötöíték gyerekkorának emlékei. Pár esztendő leszámításával szülővárosának szolgálatára áldozta ifjú tetterejét, férfi komolyságát, nagy munkabírását. 31 esz­tendőn keresztül az Esztergomi Katolikus Legényegylet titkára Bámulatos megér­tője az ifjúságnak, melynek példaadója, mentora, oktatója, segítője volt a jóra- rosszra egyaránt hajlamos veszélyes évek idején. A maganevelte művészgárda el­számolni nem könnyű sok sikere fűződik nevéhez. Alig volt egyesület a városban, amelynek tudáskincstárából, örökké tevé­keny segítőkészségéből ne juttatott volna. Értett a feltündöklő mosoly, a harsogó kacagás fakasztásához. A Polgári Egye­sület-ben szavaira került, időszerűségeket jellemző alakításai, előadásai a nem maró, finom tréfa ötletes mesterének hirdették. — Földi tevés-vevésének utol­só szakában tevékeny szerepet vállalt a Szent Anna-Egyházközség megalapításá­ban, melynek mindvégig fáradhatatlan gondnoka volt. Életének koronáját látta a szentistvánvárosi templom felszen­telésében. Leplezetlen örömmel készülő­dött a nagy napra a nagyboldogasszony- napi fényes körmenetek ünnepi rendező­je. Üdvözítője másképen rendelkezett. A sose szünetelő égi felvonuló sorokba ren­delte. — A kereszt védő szárnya alatt pi­hen Krisztusnak csak küzdeni tudott, pi­henést nem ismert katonája. Egyházának példásan hűséges gyermeke. Életével Is­tent magasztalta Nála a kereszténység nem csengő szavak csillogó áradatában jelentkezett. Abból merített, táplálko­zott, aki az Út, Igazság és Élet. Ezért tu­dott egész ember lenni ! Istenét imádó, hazáját, családját, embertársait szerető talpig férfi, jó lélek ! Sírját maradandó­nak gondolt kőemlék ékesíti. De ennél díszesebb a lelkek ajándéka, melyet a szívek mélyén őriznek róla, jócselekede­teinek ereje, melyek elkísérték Teremtő­je, Bírája elé. — Vándor, ha elhaladsz sírhalma előtt szálljon feléje emlékezé­sed ! Mondj érte könyörgő imát ! Útja biztos egyenes lesz ! Az égi gyöngyház­kapuk irányában hazatalil. A barti származású Balogh Ambrus szabómester egymagában pihen a csendes város mélybe alapozott szűk, apró laká­sában. A rátartós kő merev tekintete sze­lídre enyhül, ha balra tekinthet. Szom­szédságában céhbeli társnak előredőlt márványa áll sírőrségen : Hier ruhet An­ton Böhm seines Alters 63 Jahr. Gestor­ben den 17-ten May im Jahre 1830. Als „genanter" Bürger. Temetésének napján a „cívis sartor" megjelölő megjegyzés került neve mellé. Nedeczky Gyula kereskedő 24 éves ko­rában került a temető földjének vastag takarója alá. Tüdejének sorvasztó láza nyitott számára korán koporsófedelet. Az írás szerint fia mellé kívánkozott édes­anyja : Reviczky Johanna, mikor az el­múlás útjára neki is rá kellett lépnie. Húsz tavaszt meg nem ért testtel je­lentkezett idevaló lakosnak Kertész Er­zsiké. „Édesanyja állított szomorú szív­vel" kőemléket leányának. A búcsúzko­dás egyszerű, de léleksugallotta szavai maradtak hátra vigasztalásra : Korán el­szakított engem a halál. De nyugodj meg jó anyám az Úr Jézus szent akaratán s imádkozzál értem szívből igazán. — Kü­lön sírkő őrködik a szülők : Kertész Imre és Mohácsi Erzsébet testének váza fölött. Egymás közelében nyugosznak, akik a vér jogán a család otthonában élték földi sorsuk egybefűzött napjait. (Folyt, köv.) Vértes Zoárd A vizileventék élete a beszá­moló tükrében I Az esztergomi Levente Egyesület egyes szakosztályai évről-évre szebb eredmé­nyeket mutatnak fel s ezek között első helyen a viziszakosztály. Esztergomnak természetes adottsága, hogy sport szem­pontjából a város mellett elhömpölygő Duna vizét kihasználja. Amikor a Le­vente Egyesület a vizi sportlehetőségek­re az ifjúság figyelmét felhívta és vilá­gossá tette előttük, hogy ez a sportok között az egyik legegészségesebb, akkor a fiúk kezdtek vele megbarátkozni és egyre többen jelentkeztek a viziszakosz- tályba felvételre, amelynek száma ma 40—50 fő. Közel három éve, hogy ez a munka megkezdődött, amikor Bády István városi tanácsnok a levente viziszakosztály ve­zetője megkezdte a fiúkkal a működését és ez idő alatt oly szép eredményeket értek el, amelyek országos viszonylatban is kimagaslóak. Ezeket az eredményeket látva a felettes hatóság igen megértő tá­mogatást nyujtoti a levente ifjúságnak. A vizisportot kedvelő leventeifjúságnak a honvédelmi minisztérium 40. osztálya a szigeten az elmúlt évben már a rendel­tetésének átadott csónakházat létesítette és azt felszerelte a szükséges csónakok­kal. A felavatási ünnepségről részletese* beszámoltunk annakidején. Az elmúlt vasárnap azután a Katolikus Legényegyletben tartott beszámolón hal­lottuk, hogy mit dolgozik a levente a vi- ziszakosztályban és mit dolgoztak az el­múlt három év alatt együttesen. A ked­ves összejövetelen megjelentek dr. vitéz Bánomy Antal városi főjegyző, Koffler Gyula alezredes, Perédy Ferenc számve­vőségi főtanácsos, dr. Marczell Árpád c igazgató, levente egyesületi elnök, Ke­lemen László főhadnagy, körzetparancs­nok, dr. Etter Kálmán levente egyesületi titkár és sokan a város tisztviselői kará­ból és a leventék barátai közül. A műsort a vizi leventék indulója ve­zette be, amely után dr. Bády István vá­rosi tanácsnok, a viziszakosztály vezető­je mondott beszédet, amelyben az ifjú­sággal való foglalkozásról beszélt, hang­súlyozta, hogy az ifjúság vezetése na­gyon fontos ma, mikor a társadalomban megvan a nagy magyar betegség, a szét­húzás. Az ifjúság tervszerű vezetésével, nevelésével egy erősebb, izmosabb társa­dalmat lehet majd nevelni, amely társa­dalom jobban megállja a helyét. Nehéz és fáradságos a munka, amellyel az ifjú­ságot a tervszerű magyar életre nevelni kell, de meghozza a maga gyümölcsét. A továbbiakban a viziszakosztály 3 éves működéséről beszélt. A lelkes, szívből jövő szavak után Ku- kucska Pál szavalata, majd egy felvoná- sos vigjáték következett, ahol a szerep­lők fordulatos játékának sok megérde­melt tapsban volt része. Ezután Újvári Mihály levente összeál­lításában vetitett képekben az elmúlt év csónaktúrája elevenedett meg, ahol a fiúk hatalmas munkája Pozsonytól Újvi­dékig a Dunán csónakokkal elevenedett meg. A hosszú út ezernyi szépségét, de sok küzdelmet is állított a fiúk elé. A jól összeállított előadás és vetített- képes bemutató után kitünően előadott vígjátékban, Adamcsa Tibor harmonika­számaiban é5 szépen kidolgozott ének­számokban gyönyörködtünk, melyeket Borz László vizileventeoktató vezetett és tanított be. A beszámoló végén dr. Marczell Árpád c igazgató, levente egyesületi elnök is­mertette a szakosztály hasznos működé­sét a Levente Egyesületben és a társada­lomban, buzdította a fiatalságot a vizi- élet szeretetére és arra, hogy annak gyü­mölcseit majd később fogják élvezni Kö­szönetét mondott Bády István városi ta­nácsosnak, aki a. nagy elfoglaltsága mel­lett tud módot találni arra is, hogy a fi­úkkal foglalkozzon és a többi oktatónak is, akik erre a szép sportra az ifjúságot nevelik. A műsort mindvégig a teljes megelége­dés kisérte és a vizileventék indulója fe­jezte be. «iiimniiiiHiiii«iiiiiBiiuniiiiim>iniiiini!iiniii«iiii«iiiiibm A leventék Krisztus-szobrot adnak a hercegprímásnak és az egri érseknek A Levente Hírközpont jelenti : A magyar ifjúság életének és munkájá­nak alapja : a valláserkölcsi nevelés, amelyet a leventeintézményben nagyfon­tosságú rendeletek biztosítanak. A leven- teifjuságnak lelki gondozásáról külön szervezet gondoskodik : az Ifjúság Hon­védelmi Nevelésének Országos Vezetője mellett működő lelkészi alcsoport és az ő irányításuk mellett működő leventelel­készek, szerte az országban. Az ifjúság valláserkölcsi nevelésének jelképezésére vitéz Béldy Alajos vezér- ezredes szobrot készíttetett. A szobor Krisztust ábrázolja, mellette áll egy ma­gyar leventeifjú és egy leventeleány. Áhí­tattal néznek Jézusra, aki áldólag ter­jeszti föléjük kezét. A Krisztus szobrot — Hanzély Gizella művészi alkotását — ünnepélyes külső­ségek között leventeifjúk és leventelá­nyok küldöttsége adja át dr. Serédi Jusz­tinián bíboros hercegprímásnak és Cza- pik Gyula egri érseknek, aki a herceg­prímás megbízásából leventeügyekben az ő helyettese. Egerben szombaton délben az érseki palotában került sor az ünnepségre. Az esztergomi ünnepség időpontját akkor tűzik ki, ha a hercegprímás visszaérkezett székvárosába. Magánnyomozó iroda. Szabó Albert ny detektivfelügyelő m. kir. államrendőrség által eng. magánnyomozó irodája ESZ­TERGOMBAN, DEÁK FERENC-U. 15. Megfigyel, informál, kényes természetű ügyekben nyomoz, okmányokat beszerez, ismeretlen helyen tartózkodó v. eltűnt egyéneket felkutat, mind bel- mind pe­dig külföldön.

Next

/
Thumbnails
Contents