Esztergom és Vidéke, 1944
1944 / 1. szám
ESZTERGOM és VIDÉKÉ 3 1044. január 1. dár 10—10, Bognár Gergely, dr, Gianits József, dr. Gigler Károly, dr. Horváth Detre, dr. Lépőid Antal, dr. Mátray Gyula, dr. Zakar András 5—5, dr. Brük- ner József, dr. Monsberger Ulrik, Nagy János 4—4, özv. Babura Sándorné, Kiss Imre, özv. Sinkulák Dánielné, dr. Tóth Kálmán, N. N. 2—2, Nagy Béláné, N. N, 1—1 pengő. Összesen : 284.62 P. 5. Természetbeni adományok : 150 kg. liszt, 121 kg. burgonya, 60 kg. bab, 9 kg. dió, 23 csomag kávé, 12 drb. szappan, 10 kg. hagyma, 1.50 mák, 1.40 cukor, csőtészta, 1 kg. borsó, 80 dkg. gyümölcsiz, 70 dkg. lencse, 40 dkg. dara, 20 dkg. zsir és egyéb apróságok. Mindezek értéke maximális árban 753 P 08 fill. Élelmiszeres szeretetcsomagban ötven, részben hadigondozott, részben más sok- gyermekes család részesült. 1—1 csomag tartalma : 2 kg. liszt, 2 kg. burgonya, 1 kg. bab, 1 kilós kalács, 25 dkg. dió, 20 dkg. hagyma, továbbá kávé, gyümölcsiz, mák, lencse, borsó, dara, szappan, mosópor, csőtészta, cukor, gyufa és egyéb apróságok kb. 7 kg. súlyban. A fenti készpénz (1437.62 P) bevételből ruhaneműeket osztottunk ki : 18 drb. leányruhát, 12 drb. fiúnadrágot, 3 drb. pullovert, 2 drb. sapkát, 11 pár harisnyát, összesen 46 gyermeknek 1437.62 P értékben. A kiosztott ruhanemű és élelmiszerek összértéke : 2190.70 P. Külön köszönetét mondunk mindazoknak, akik akciónk lebonyolításában tevékenyebb részt vettek, vagy nagyobb anyagi áldozattal hozzájárultak, az előadást betanító irgalmas nővéreknek, a családokat kivizsgáló szegénygondozó nővéreknek, a csomagokat elrendező Haszlinszky M. Hermelinda irgalmas nővérnek, az 50 drb. kalácsot ingyen megsütő Sinkovics Lajos sütőmester úrnak, a hangszereket ingyen kölcsönző Aero- Ever repülőgépgyárnak, a „Nuczi“ zenekarnak és annak szervezőjének: lfj. Nus- ser Ernőnek. Ezúton is mély hálával mondunk köszönetét minden ismerős és ismeretlen jótevőnknek. A betlehemi Jézus jutalmazza meg őket ezerszeresen! Vitézzéavatás a Vitézi Székkapitányságon Szerdán f-. hó 29-én ismét tanúi lehettünk annak a meghatóan kedves családias ünnepségnek, mely a vitézi Székkapitányságon folyt le, szűk keretek között. A múlt és a jelen világháború vitézei tették le az esküt és lettek tagjai a Vitézi Rendnek. Egész kis hadsereg lett már a Vitézi Rend, ezrek és ezrek tartoznak már Magyarországon a vitézek és vitézi várományosok hatalmas regimentjébe. Egy új nemesség ez, földből és vérből. Nem a születések, családi leszármazás nemessége, hanem a legigazibb neA nagy sötétségben az itt-ott felhangzó kutyaugatás jelezte, hogy a kisbiró adó- felvilágositásról rózsás jókedvében halad hazafelé. * Mivel a nagy sártól megnehezedett az út, de egyébként sem volt közel a város, már hajnali 5 órakor jónak látta Boris asszony, ha elindulnak. Ezért nem hagyta aludni 4 óránál tovább Imre gazdát, A készülődés a hajnali hidegben nem tartott sokáig, mert a sötétségben és a hidegben gyorsan fogta be a lovakat. Öt ólakor a két sárga ott dobogott az udvaron. A kocsin lassan elhelyezkedtek. Az asszony felült az ülésre a férje mellé, becsavarta magát a pokrócba, a nagykendőbe, hogy csak az orra hegye látszott ki. A kapun kifordult a kocsi, Boris asz- szony figyelmeztette a lányát, hogy helyen legyen az esze, vigyázzon mindenre. A lány álmosan, fázósan csukta be az adózásban igazságot kereső szülők után a kaput. A falu még néptelen volt, mintha medve módjára téli álmukat aludnák lakói. Csak a háztetők kéményeiből kitóduló kékes füst és a nyitott pajtákból kiáradó meleg pára árulta el, hogy ébren van a falu. Rászolgáltak erre a téli lustálkodásra, hiszen kora tavasztól késő őszig hajnalban kelnek, sötétben térnek nyugalomra. A házak mellett amint elhaladnak, az udvarból és a jászlakból a körülkerített birkák egyhangú bégetése s a lombtakar- mány ütemes rágcsálása hallatszott. Unottan fogyasztották azt, visszaemlékezve a dús füves legelőkre, melyekről a komor őszi idők kergették a faluba. A mezőkön áthaladva a vadlibák, varjúk ijedten ébredtek fel a kocsizörgésre. Itt-ott találkoztak a falu felé igyekvő emberekkel. Imre ilyenkor méltóságteljesen az ostort a kalapja mellé emelte. Lassan-lassan elérték a szomszédos falut. Az iskola ideje közeledett, mert fekete báránybőrsüveges fiúcskák haladtak el mellettük, palatáblát, könyvet messég. Hiszen minden nemesség intézménye igy kezdődött tulajdonképen, igy születtek meg a középkori lovagrendek is. Az első kiváltságot rendszerint olyan hősök kapták, akik ugyanakkor igazolni tudták a vérszerint való hozzátartozásukat bizonyos törzshöz vagy fajhoz, A vitézzé avatáshoz a hófehér vitézi zászló alá felsorakozott két jelen háború és három a régi világháború vitéze. Név- szerint : Csizmadia János ht. törzsőrmester (Esztergom). Horváth János ht. törzsőrmester (Esztergom). Király István t. őrvezetö (Kéménd). Nehéz Ferenc t. tizedes (Dunamocs). Fábián György t. honvéd (Libád). Az újonan felavatandó vitézekhez vitéz dr. Csiby László alezredes vitézi székkapitány szólott, aki beszédében hangoztatta, hogy ebben az ősi Szent István városban, ahonnan a hit és a vitézi élet országos útjára indult a múltban, úgy indul el ma is. Ez az ország akkor volt nagy és virágzott, mikor nem volt elnyomva a hit oltára és diadalra tudta vinni a történelem folyamán mindig a magyar zászlót. A magyar hazat mindig a kard és a kereszt védte meg és tartotta fenn a legválságosabb időkben is A Vitézi Rendnek, amelyet a Kormányzó Ur Öfőméltósága hivott életre, az a célja, hogy legyen erős tábor, mely megvédi ezt a hazát. Nem az előnyök szerzésére alapította, hanem az örökös harcra küzdelemre és ezen keresztül a vitézek megbecsülésére. A vitézek vérében kell lennie a mindhalálig való hűségnek és küzdelemnek. A vitéz mindig többet tesz, mint a másik társadalmi osztályba lévő egyén és ezzel a tettével kiérdemli a mások megbecsülését. A Vitézi Rend minden egyes tagját mindenki figyeli és irigyléssel nézi, azért annak minden cselekedetét úgy kell irányítani, hogy abba hiba, kivetni való ne legyen. Ha a történelmet nézik a vitézek, akár a tatárdulás, törökveszedelem idején vagy 1918-ban, láthatják, hogy akkor volt gyenge a magyar, mikor nem voit benne összetartás. Akkor volt nagy a magyar, mikor az összetartás a hit és a kard világító csillagként fénylettek. Ezután Erdőssy Ferenc ny. tábori lelkész vitézi széktartó kivette a vitézi esküt. Az eskü után a vitézi székkapitány figyelmeztette a vitézi esküre a vitézeket, hogy mindig becsülettel éljenek és ha kell haljanak is. A magyar föld szerete- tére és ragaszkodására figyelmeztette őket, hogy mindenben a község, a város és a felettesek megbecsülésére törekedjenek, kiemelkedjenek becsületes munkájukkal és cselekedeteikkel többi embertársaik közül. A vitéz mindenkor legyen önfeláldozásra, férfias kockáztatásra, helytállásra képes. szorongattak piros duzzadt kezecskéikben, tisztelettudóan köszöntek. A falut elhagyva lassan a város kövein kocogott a kocsi. A királyi adóhivatalt hamar elérték. Imre megállította a kát sárgát és pokrócokkal betakarta. Közbe Boris asszony lekászálódott a kocsiról, kezével egy-két simítást adott az ünneplő szoknyáknak. Beballagtak a hivatalba. A hivatal folyosójára kihallatszott az írógépek kattogása. — Hát itt volnánk — azzal az ostort az ajtósarkába állította. Bekopogott . . . Mikor sokáig nem hallotta a bebocsáto szót, benyitott, nyomban utána az életpárja, — Adjon Isten jó napot ! — Jó napot... hangzott innen-onnan az akták fölé görnyedő tisztviselők köszönése. Egy darabig vártak csendben, amikor aztán a várást unni kezdték, a számológéppel idegesen dolgozó tisztviselő felé közeledett Imre gazda. — Az adóm ügyében jöttem, kérem a tekintetes urat.,. — Várjon — szakította félbe mondóké j át és tovább forgatta gyorsan a számológépet. Imre csodálkozva nézte a gépeket, nem tudta megérteni, miért sietnek. Egy jó tizperc után Boris asszony megbökte, hogy ezzel figyelmeztesse újabb megszólalásra. Imre nem állt kötélnek, türelmesen várt, akkor az asz- szony előlépett. — Nagyságos uram kocsival vagyunk itt. — Értem — kapta fel a fejét az adóhivatal számainak mestere. — Mi csak az adónk ügyében szeretnénk egyet mást megtudni és ha lehet fellebbezni. A tisztviselő amikor látta, hogy az atyafiak jól kitapogták magukat és kellő meleget szedtek fel, tárgyalni kezdett velük. — Mi a fájdalmuk ? — Az adó miatt jöttünk — bátorodott neki Imre gazda. — Abban járunk, amit az urak ránk kivetettek. Minket sújtotA buzdító szavak után feltűzte mellükre a vitézi jelvényt. A családias, bensőséges ünnepség után útbaigazítással látta el a székkapitány az új vitézeket. Tizenkettedik mestervizsga Esztergomban Uj iparostársadalmunk fokozott gyakorlati és elméleti felkészültségét célozzák a mestervizsgák. Iparosainkkal szemben támasztott, nagyobb igényeknek csak úgy tudnak megfelelni, ha alapos szakmai felkészültséggel és ipar körébe vágó elméleti tudással felvértezve állanak a nagyközönség rendelkezésére. Mint ismeretes a jelenlegi kormányrendeletek úgy rendelkeznek, hogy a tiszteletreméltó mester címet csak az az iparos használhatja, aki a mestervizsgát sikerrel kiállotta. Városunkban az Ipartestület keretében működő mesterképző tanfolyamok módot és lehetőséget nyújtanak arra, hogy iparosaink néhány héten át tartó előtanulmányok elvégzése után a mestervizsgára jelentkezzenek. Dr. Szerencsés József ipartestületi jegyző fáradhatatlan munkájának eredményeképen dec. 16-án fejeződött be a városunkban tartott tizenketiedik mesterképző tanfolyam s azon úgy városunkból, mint környékéről 39 hallgató vett részt. A győri Kereskedelmi és Iparkamara a mestervizsgákat december 16-ára tűzte ki. A jelöltek reggel 8 órától kezdve előbb a gyakorlati vizsgát állották ki, majd az Ipartestület székházában megtartott elméleti vizsgán vettek részt. A vizsgázó bizottság a kamara részéről dr. Rovó Béla kamarai titkár és dr. Jamniczky Nándor fogalmazókból állott, A jelöltek úgy a gyakorlati, mint az elméleti vizsgát sikerrel letették, komoly és alapos felkészültségük eredményeképpen megkapták a jól megérdemelt mesterlevelüket. A mestervizsgák után az eddigi szokásokhoz híven az új mesterek este 7 órakor az Ipartestület dísztermében barátságos összejövetelen vettek részt, amelyen ott volt Hermann Lajos ipartestületi elnökön, valamint a testületi vezetőkön kivül dr. vitéz Bánomy Antal városi főjegyző, dr. Etter Kálmán iparhatósági biztos, valamint a meghívott vendégek. Először Hermann Lajos ipartestületi elnök üdvözölte a mestereket s komoly buzdító szavakat intézett hozzájuk, majd dr. vitéz Bánomy Antal városi főjegyző, iparügyi referens intézett figyelemreméltó szavakat a mindennapi életre induló új mesterekhez. Az új mesterek nevében Sárhegyi Béla tolmácsolta a jelöltek őszinte szeretetét és háláját az Ipartestület vezetőségének. Végül dr. Szerencsés József ipartestületi tak a faluban a legjobban, mi lesz velünk, ezt nem bírjuk elviselni. Ha ezt kell megfizetni, akkor el kell adni mindent és mi éhen fogunk pusztulni. Ne legyen az ellenségünk a nagyságos úr. Csak jól számolja utána, meglátja valahol tévedés van. A tisztviselő áll, forgatja az adóivet a kezében, mérlegeli, hogy kikkel áll szemben. Leül az íróasztalhoz és számol. Az adókivetés jó. Gondolja nehéz lesz ezt most itt elhitetni. Egy feleséggel felszerelt férjjel szemben nehéz lesz kimondani az igazságot. Közben ügyes megoldható gondolat villant át az agyán, — No majd én pontosan kiszámítom az adójukat. Boldogan igazított Boris asszony egyet a nagykendőjén. A tisztviselő maga elé állította a számológépet. — Minden kérdésemre őszintén igazat mondjanak, mert a hamisságra nagyon ráfizetnek. — Nincs mit tagadnunk, az urak jól tudják mink van és mink nincs. — Hány háza van ? — Egy. Á.zzal egyet hajtott a számológép karján. — Mennyi földje van ? — Tizenöt hold szántó, négy hold rét és két hold szőlő. Azzal ismét hangos számolás közben huszonegyszer körbeforgatta a számológép karját. — Állata hány van ? — Két ló, két tehén és egy üsző. Ezek számait is leforgatja a csodálatos gépen. — Baromfi mennyi van ? — közben idegesen dobolt az asztalon. Erre a kérdésre Boris asszony adja meg a feleletet. — Huszonöt volt még mikor eljöttünk, de az Isten tudja mire hazaérünk meg- lesznek-e még. Alig fejezte be mondókáját, mire már huszonötször megforgatta a gép karját. Amikor Boris látta, hogy már forgatja a gépet, nem mondta be a hízót, a kacsákat, a pulykákat meg a gyöngytyúkokat. jegyző köszönetét mondott az új mesterek részéről megnyilatkozott kitűnő szavakért. Mestervizsgát sikerrel letették a következők : Mátrahegyi József, Stróbl Ferenc, Stollmann Ede hentes (Lábatlan), Sárái József hentes (Sárisáp), Benkó József hentes (Bart), Szkladáni Ernesz- tina női szabó (Dorog), özv. Venczell Ferencné női szabó, Dián Anna női szabó (Tát), Kaszner Ferenc szobafestő, Poór Imre szobafestő, Kópé Sándor szobafestő, Berger János kovács (Dág), Jancsó László sütő (Uny), Révész András sütő (Ebed), Koller István villanyszerelő, Makkos Ferenc villanyszerelő, Vilsitz Lajos villanyszerelő, Kékesi Sebestyén villanyszerelő (Tát), Nyirák Rezső villanyszerelő (Dorog), Kocsis János villanyszerelő (Dorog), Dropán Károly asztalos (Búcs), Kovács László asztalos, Petróczy Gyula cipész, Adolf Lőrinc cipész ' (Tát), Horváth József csizmadia (Érsekkéty), Vavreczki József férfiszabó (Németszőgyén), Baranyai L. férfiszabó (Kéménd), Godó Vince férfiszabó (Párkány), Bocskor Sándor fodrász, Bónis Ferenc fodrász (Dorog), Kripkó Antal kovács, Sárhegyi Béla lakatos, Szabó Ferenc lakatos, Nyitray János mázoló, öllé Dávid hentes, Rigó Károly hentes (Bátorkeszi) és Kulcsár Gábor cipész. Az üzletzárások új szabályozása A Budapesti Közlöny közölte a kereskedelem és közlekedésügyi miniszter rendeletét, amely szerint azokat a nyilt árusitási üzemeket, amelyek nem tartoznak kizárólagosan vagy túlnyomóan élelmiszer, tüzelőanyag, vagy élővirágok árusítására berendezett üzletek sorába, valamint az azokhoz tartozó iroda és raktárhelyiséget november 1-től április 30-ig terjedő időben az ország egész területén hétfőn egész napon át zárva kell tartani, a hét többi köznapján pedig délelőtt 9 óra előtt kinyitni és délután 4 óráig, szombaton este 7 órán túl nyitva tartani nem szabad. Abban a városban és községben, melyben hétfőn országos, havi vagy heti kirakodó vásárt tartanak, a nyilt árusitási üzleteket hétfő helyett a vásár befejezését követő köznapon kell egész nap zárva tartani. A hétfői zárvatartás kötelezettsége nem terjed ki azokra az üzletekre, amelyekben kizáróan továbbárusi- tók részére szolgáltatnak ki árut. Az élelmiszer és tüzelőanyag árusításra berendezett üzleteket legalább reggel 9 órától az azokra szabályos nyitvatartási idő végéig a déli zárvatartásra megállapított rendelkezések figyelembevételével nyitva kell tartani. — Minden jószágot bemondtak becsületesen ? Imre ránézett kétkedő szemmel a feleségére. A becsületre intő tekintetre megszólal. — Még igaz, most jut eszembe, van két ludam és egy gúnárom. Az állam embere ezt is számba vette. — Gyermekük van ? — Igen. — Hány ? — Kettő, — Na akkor az lemegy belőle. Azzal az adóiven lévő számokra állítja a gépet. Dühösen Imre gazda elé tartja. — Mit akarnak ! Nézze meg ezt a számot ! Olvassa el, úgy, hogy a felesége is hallja. Ez az összeg, amit fizetni kell. No mennyi — tartja a gépet a gazda orra elé, az pedig betűzi. — 1762 pengő. — Mi jól számolunk, tudjuk mi a mesterségünket. Csak nyugodjanak meg és fizessenek, itt ne akarjanak fellebbezni. Imre hirtelen a felesége felé fordul, — Láttad ... a gép csak igazat mond. Kellett nekünk idejönni. Bocsánat a zavargásért . . . Isten megáldja, Az asszony hallgatott addig, mig a kocsin pokrócba, kendőbe be nem bu- gyolálta magát. Akkor aztán kinyitotta a száját. — Ha nem jövök be, akkor bemond nekem mindent, akkor talán mégj óbban felemelik az adót, mert tudja meg, nem mondtam be a hízót és az anyadisznót a malacaival, a pulykát, a gyöngytyúkot, no meg a 26 feles bárányt. Hát ne nagyon higyjen az urak gépének, mert az csak arra felel, amit kérdeznek. Nem tudja mi van nekünk otthon.- Csend, ha már igy csináltál. Higyjék csak az urak, hogy a gép igazat mond. Azzal a lovak közé vágott és megkönnyebbülve elindultak hazafelé, Szalva László
