Esztergom és Vidéke, 1944

1944 / 5. szám

2 4SZTIROOH «i VIDKKI \ 1944. január 15. értékes fényképezőgépet, zsebórát, kész­pénzt és más ingóságokat lopott, A betörő elhatározta, hogy újév hajna­lán Budapestre utazik és ott értékesíti a lopott holmikat. A dorogi állomáson a vonatra szállt. Amikor elhelyezkedett az egyik fülkében, az ölében őrizgette a lo­pott rádiót. Ugyanabba a szakaszba lé­pett be Schupp Ferenc és Virág Jánossal szemben foglalt helyet. Rápillantott a rá­dióra, ráismert a sajátjára és torka sza­kadtából kiabálni kezdett. Csendőrök jöt­ték, kik elfogták Virág Jánost és megta­lálták nála a lopott holmit. Az ügyészi vádindítvány elhangzása után megkezdték Virág kihallgatását. — Beismerem mindkét betörést — kezdte vallomását a vádlott, — de a lo­pásokat este fél 8 óra előtt, tehát nem elsötétítés idején követtem el. — Az igazat mondja — figyelmeztette az elnök, — mert a sértettek másképpen vallanak majd. Virág János elmondta ezután, hogy már napokkal előbb készült a betörésekre, tol­vaj kulcsot készített és Szilveszter napján 6 órakor érkezett Dorogra. Lesbeállt és megvárta, míg Schuppék elmentek hazul­ról. Ezután korcsmába ment és a szintén lopott 10 pengőből jól befröccsözött, majd Méznerék lakását fosztotta ki. A rögtönitélő bíróság kihallgatta a ká­rosultakat, akik elmondották, hogy este 8 óra után indultak el hazulról szilveszte­rezni. Méznerék kára 500 pengő körül van. Az orvosszakértők megállapították, hogy a vádlott teljesen beszámítható. Az ügyész és a védő felszólatása után a rög­tönitélő bíróság tanácskozásra vonult vissza, majd kihirdette az Ítéletet. Virág Jánost halálbüntetéssel sújtotta, utána a rögtönitélő biróság kegyelmi tanáccsá ala­kult át. Az esztergomi belvárosi temető sirlámpái mellől. XLVI. Séta a halottak városának utcáin. Harcos idők világában gyakran virraszt a víz úszó tükre fölött egy-egy elmerült hajó árbocának csúcsa, kéményének or­ma. A széleságyú folyam hullámsírjában kirobbant, ellobbant csaták, pusztítások emlékét idézik. A.z ár örökké nyugtalan sodrának mélyén nyugszik és pihen a hömpölygő vizi utak egykor királyi tar- tású, füstkoszorús fejedelme. Korábban, régebben életet hordozott fedélzetén, pántos bordái között, most a tehetetlen­ség elbújó alázatában tűri ápolt, meg­csodált, dédelgetett teste a fölötte ro­hanó víz fel nem tartóztatható futását. Közbe-közbe, néhanapján a temető földje is utánozza állandó szomszédjá­nak, egyben örökös küzdőtársának pél­dáját, Elnyeli a hátára rakott, rátüzdelt síremléket. Ha fel nem tűnnék az épen, hogy ész­revehető kőnek domború, síma faragása, az életiramban a sírmesgyére hullott kósza kődarabnak vélhetné a szemlélődő. Pedig nem az I Kemény tartása a felelet arra : a föld mélyében keressetek utá­nam, ha töbüet akartok tudni felőlem és általam I Itt kudarcot vallanak az önellátás sze­gényes segédeszközei. Nagyobb hatalom­hoz kell folyamodnunk. A derék sírásók izmos kezében reccsen az ásó. Dohog a humusz, hogy hasadjon a páncél és leke­rüljön a kő betemetett testéről a föld­árja szőtte börtönruha. Mintha Hamlet két sírásója takarítaná, feszegetné a tit­kok és gyász hantjait. Különösen az egyiknek földbarna arca formáz a „ne­mesi karba" tartozással hetvenkedő, tra- gédiamegénekelte ős képére. S bár nem a szegény Yorick koponyája gurul elő a táguló gödörből, a temető földjével har­colók borzongatós bölcselkedése csurran beszédesnek épen nem mondható ajká­ról. De már bontakozni is kezd lassankint az ígéretét beváltó szépséges sírkereszt. Feje, két karja végén duzzadt virágszir­mok mintájára hajlanak, szinte ömlenek kii a kő finoman faragott zsengéi. Az erő, a keménység s a lágy hajlékonyság va­lami ritkán jelentkező találkozása mo­solyog és komolykodik ezen az egyszerű anyagon. Hiszen strázsahegyi kőből fa­ragták. Nem a királyi márványok csil­logó, drága gúnyájában néz felénk. Fa­ragója azonban szépet alkotott. Az ara­nyok nyugtatnak, békéltetnek, A vállnak ritka szépvonalú, barokkos tekercselésé­ből megkapó méltósággal, nem vitatható uralkodó magatartással emelkedik ki Krisztus győzelmi jele. A köríves göm- bölyítések, a széleken futó bevágott ár- kolások nemes egyszerűséggel tagolják, határolják a kevés dísszel is tetszetős, figyelmet megragadó síremléket. Betűk régóta földelt árkai kapaszkod­nak ki most bizonyára melegítő takaró­juk alól. S mire az utolsó ásóbevágások is elcsúszhattak, latin szavakba öntött sírfelírás beszél hozzánk : Hic iacet família Szalka iana Ultimaqvae Obijt die 27. Apr. Anno 1771. A Szálkái család síri lakásának bon­tott ajtaja előtt állunk. Szűk szavak ál­lanak komor vártát az emlékkő mezején. A végzetszerű, elkülönítő vonallal nem jelzett szétválasztás itt, a gödör szélén a nehéz hozzáférhetés s a szokatlan ka- nyarítású betűk miatt többször nekiin­duló, elakadó munkát adott. De végre mégiscsak egybeolvadtak az egymáshoz tartozó csonka tagok, hogy emlékeztes­senek a családra s ennek utolsó hajtá­sára. — Keresztnevek nem szerepelnek. A belváiosi plébánia halottaskönyvének segítségével azonban ebben a tekintet­ben megtudhatunk egyet-mást. A bejegy­zés szerint Szálkái Ágnest temették 1771-ben, A sírfelírás a család utolsó sarjának tünteti fel. A „familia" szó használata több halott idetemetésél bi­zonyítja. Az említett halottaskönyv az 1769-ben elhalálozott Szálkái Mátyás-ró\ s az 1760-ban hasonlóképen Istenéhez tért Szálkái Barbará-ról, emlékezik meg. A lapra jegyzett szavak a párkányi Szálkái István leányának mondják, A sírkő mindenesetre régi idők embe­reinek emléke és pora fölött őrködik, s a temető korának számbavételénél érté­kes, biztos évszámmal tud szolgálni. A csaknem sírgödörnek beillő mélye­dés szélén álldogálunk. Eléggé elgondol­kozhatunk. Hiszen az elmerült sírdomb­nak még a tetejét sem értük el. Földelt a halom is, melynek mélyén alusszák csendes álmukat azok, akik a XVIII. század közepe táján élték röpke árnyék­életüket errefelé, a hegyek lábánál. Nemcsak az élők, a holtak városának is megvannak a maga mélybesüllyedt nem­zedék, kulturrótegeí. Nagyságával, méreteivel nem hivalko­dik ugyan „Anton Haier" szabómester­nek síremléke, de az alázatosság néma megváltásának adóját neki is le kell rónia. Mintha dönteni akarta volna az idő vaskeze, hátratántorodottan sínyli az elrohant esztendők elnyargalását. A csúcsíves ajtónak rnegfaragott márvány­kő négyzetes lapjáról néznek szemközt a német szavakba kényszernett emlékso­rok : Hier ruhet in Gott entschlafen Anton Haier gestorben den 18. Sept. 1853. Seines Alters 49 Jahre. Dein theures Bild vor uns Dein Beispiel tief im Herzen Da„ Vater ! liasest du Zum Trost den Deinen hier. Dem Bild veroüsset uns Drer Tiennung bange Schinerzen Bis uns dein Beispiel heim ln Himmel führt zu Dir! A földi élet szép emlékein keresztül csillog át az itteniekre az elköltözött édesapának jóságos, nemes példája, sze- retete, A válás hasogató fájdalmát az örök hazának révpartjai enyhitík. A hí­vők imája gyújt eligazító mécsest az el­szakadás banatos-könnyes útján a vi­szontlátásig. Kocsi Béla pihenni tért teste fölött az arcvonalharcosoknak utunk során már többször előkerült keresztje emelkedik, rohamsisakja búslakodik. Dúló harcok csendes jeleképen nő rá a sírtető kő­lapjára. Arról beszél : minden áldozat a kereszt tövében és oltalmában nyer ju­talmat, jelentőséget. A véges tett ezzel átlépi a föld arasznyi határait, a Leg­szentebb Áldozat őröli trónusáig kéredz- kedik. A megváltásnak el nem múló, küszködést, gyötrő harcot kiengesztelő, harmóniában feloldó gondolata csitít itt örvénylő gondolatokat. Innen-onnan 30 esztendőnek feledést oly könnyen fonó szövedékén át az első világháború hős katonájának emlékét vigyázza, áldozatos lelkét idézi a katonásan egyszerű emlék. Az út egyre jobban kapaszkodik a domboldal emelkedésére. Elkerüli a bal­ra zúduló szakadék szálló lejtőjét, mely­nek szélén Csákváry Károlyné Lencsés J ulianná-nák neve világol a síremlék vö­rösmárvány mellén. A nap bágyadt, élet­telen sugarai siklanak végig a betűk vil­logó arannyal színezett árkain. Az ár­nyak csendes országában most, hogy metsző szél orgonái s a tüzes korong is sápadtra hüvösödött, áléit fények sírnak, surrannak sírról-sírra, emlékről-emlékre. A sor vége felé díszes faragású már­vány elé kerülünk. Hatalmas testén szin­te nyom nélkül nyargalt keresztül az évek rohamozó támadása. Szálegyenes az állása. Nem úgy, mint annyi közelebbi, távolabbi társáé. Csak a betűk szikrázó aranytól fosztott sujtása sínyli az idő tépázó, fakító hatalmát. A másvilág nyi­tott kapujában betűk sűrű rajai sorakoz­nak egymás mellé. Müller Mátyás hen­tesmesternek eliramlott emlékét hívogat­ják. — A következő hadsorok Bácsik Ignác lakatosmester feleségének, Müller Franciská-nak a nevét oltalmazzák, a rabló feledés hullámaitól. — Bárányáé Szuhanek Erzsébet koporsója mellett Bárány Mari-nak ágyaztak sírí pihenő­helyet. — Az emlékkő földbe temetkező zárószákaszán Bárány János fáradt be­tűkatonái küzdenek az elmúlás ellen. 73 esztendő közét töltik ki a sír sort kezdő, majd sort végző lakói. Pár árva, elim- bolygó fűszál az idő át nem tekinthető rengetegében. Népies zamattal, hiányos írással is ta­lálkozunk hébe-hóba, amikor „Fehir Jo­sef“ füves sírdombjának fakószínű már­ványát szemlélgetjük. Csenevész bokrok aljában, feketegúnyás akácfa tövében pi­heni földi fáradalmait az ősi város egy­kor munkában verejtékező ,,agricola"-ja, Régen gyújthattak síri mécsest a ha­lom nagy, száraz fűpázsittal szőnyege- zett gyepágyán. Kidőlt márvány emlék alsó lapja hasad ki a hantok, vastag avar takarója alól. A domb alatt halottak vá­rakoznak. Fölötte is halottak takaróz­nak. Lám távozottak emlékét szintén lábról dönti, földpólyája göngyöli a te­mető hatalma. Ódon vers, porral, finom mohával kendőzött írása tapad az álló kő őriző falára. Kamocsay Korber Jo- sepha emlékére állanak temetőőrséget : Az Úrhoz üdvös álom hívta föl t hű nőt és e jó anyát, Kit férje s őt szerető gyermekek Keseregnek nap és éjen át. lm ! a lélek élvez ott öröm s’vigasztaláat, Csak e hulla várja itt a nagy feltámadást. Óh megállj haiandó és nézz e sírhalomra S mond(d) : nyugodjál, béke hamvaidra ! (Folyt, köv.) Vértes Zoárd Megismétlik a „Gyimesi vad­virág“ előadását Január 9.-én, vasárnap délután 5 órai kezdettel a Kát. Legényegylet nagyter­mében előadásra került Géczy István : „Gyimesi vadvirág" című három felvoná­som színműve. A pénznek is az a rendeltetése, hogy új javakat termeljen, átalakuljon pro­duktiv tőkévé s ezáltal közvetlenül tá­mogassa a nemzeti termelést. Most, mi­kor az államkincstár hatalmas feladatai­nak sikeres elvégzéséhez szerény értékű kölcsönt kér polgáraitól, akik az állam védelmét, üzemeinek szolgáltatását, jog­biztonságát élvezik, buzahitelt kér tőlük, A hitelt oly előnyös feltételek mellett nyújtja, amire eddig még nem volt pél­da. Saját gyermekeitől kér kölcsönt az állam. Tudja, hogy a pénzt nagy beru­házásokra és szociális teadataínak elvég­zésére forditja, tehát jól gyümölcsözően, hasznothajtóan költi el. Ha ismét béke lesz, a búza ára a világ- verseny folytán megint alacsonyabb len­ne, mint 40 pengő, akkor sem kap a köl­csönző kevesebbet. Ha a búza értéke ne­tán magasabb lenne, akkor mindenkor a legmagasabb árt fizetik ki a tulajdonos­nak. Azonkívül a kötvények 25 év alatt kerülnek visszafizetésre. A buzakötvé- nyek óvadékképesek, üzleti biztosítékul é- bánatpénzül elfogadhatók, alkalmasak gyámoltak és gondnokoltak pénzének el­helyezésére. Folynak a kötvényjegyzések városunkban is. A Takarékpénztár Részvénytársaságot felkerestük az egyik délelőtt és ott szem­tanúi lehettünk a buzakötvények jegyzé­sének. Amikor a búzakötvény kedvező feltételei a nyilvánosságra jutottak, kap­tuk meg a választ, egymásután jelent­keztek tisztviselők, iparosok és igen szép számban a gazdatársadalom köréből is és nyugodtan mondhatjuk Budapest kö­zelségére való tekintettel, meg arra, hogy az esztergomi járás főleg ipar- és bánya­vidék, hogy az előjegyzések várakozáson felüliek. A kötvényt jegyzők sorából egy-kettőt felkerestünk, hogy mi vezette a kötvé­nyek vásárlására. A kötvény jegyzők kö­zött első helyen találtuk Schalkház Fe­renc m. kir. gazd. tanácsost, aki a köz- gazdasági életbe igen tevékeny részt vesz több iparvállalat élén áll. A városházán találjuk a késő délutáni órákban, ahol a közellátás nehéz ügyeit vezeti, de kéré­sünkre nagy készséggel válaszol. — A jegyzésben először — kezdi be­szédét — a hazafias kötelesség vezetett, mikor az állam vezetőit támogattam az elgondolásaiban szerény anyagi eszkö­zeimmel. Különösen fontos most a há­ború idején az állam támogatása, hogy ezt az állapotot fenntarthassa és a nehéz időkön a nemzetet átvészelhesse. — Másodszor igen komoly vonzóerőt jelentett a buzakötvény a szememben akkor, mikor a pénzügyminiszter úr ezt a mindennapi legfontosabb élelmicikk­hez a kenyérhez kapcsolta. Megnyugtató számomra és minden vásárló számára az, hogy az állam minden körülmények kö­zött visszafizeti azt az összeget, amelyet Az előadáson megjelenít dr. Serédi Jusztinján bíboros hercegprímás őemi­nenciája is, aki magas megjelenésével az előadás fényét emelte. Ott láttuk többek között dr. Csárszky István nagyprépos­tot, dr. Felber Gyula kanonok-plébánost, a Kát. Legényegylet egyházi elnökét, dr. Mátrai Gyula hercegprímási titkárt, va­lamint igen sokan a város nagyközönsé­gé, úgyszintén a legényegyleti tagok kö­réből. A legényegylet kitűnő fiatal műked­velőgárdája ezúttal is komoly felkészült­séggel, s nehéz szerephez illő komoly­sággal oldotta meg a feladatot. A székely népi életből vett színművet teljes siker­rel személyesítették meg a szép összjá- tékot nyújtó szereplők s a darab során sűrűn felhangzó taps ékes bizonysága, hogy a napi életben elfáradt iparosai jak kemény munkával, derekasan álltak helyt. A színmű fő- és kisebb szerepeiben Csejtey László, Lobog Mária, Horváth Gusztáv, Kiss Eszti, Barna Kató, Ifj- Szurdi András, Kovács Ferenc, Móczik Erzsébet, Lobog István, Nyizsnyánszki L., Molnár Ferenc, Szaller Ferenc, Me­szes Erzsébet, Nyizsnyánszki József, Ba­latoni Pál, Kor ompai Ferenc, Jakab Jó­zsef, Móczik Julianna, Lobog Julianna, Magyarovics Gyula és Gádor József dí- cséretreméltó módon dolgoztak ezúton is külön köszönet illeti meg őket. A darabot ifj. Szurdi András rendezte és tanította be hozzáértéssel. A darab szünetében a Levente-zenekar szép siker­rel játszott Szeredi Károly karnagy ve­zénylése mellett A szép összjátékkal szinrehozott „Gyi­mesi vadvirág"-ot a legényegyleti mű­kedvelőgárda közkívánatra vasárnap, ja­nuár hó 16-án este 7 órai kezdettel az esztergomi Belvárosi Kát. Olvasókör nagytermében megismétli, hogy lehetővé tegye mindazok számára a darab megné­zését, akik nem tudtak a jan. 9.-i elő­adáson résztvenni. Felhívjuk rá olvasó­ink figyelmét. a buzakötvények ellenében beszed. Ha esik a búza ára, a kincstár a kötvényeket és a szelvényeket 40 pengős áron váltja be, tehát a jegyzőnek a javát szolgálja ez a kényszergazdálkodási rendszeer, A háromszázalékos kamatozás és a 25 éves törlesztési terv is igen előnyös és igazi előnye épen abban a tényben van, amitől elnevezést kapta, hogy búzára szól. A másik előnye, hogy a jegyző a háború utánra bizonyos tőketartalékolást tud biztosítani. Hiszem, hogy a búzakötvény az árszintcsökkenést megakadályozza és az változatlanul marad. Úgy érzem, hogy hazafiúi kötelesség mellett a jövőt is biz­tosíthatom. Az őszinte megnyilatkozást szívből kö­szönve kívántuk, hogy a tanácsos úr ta­lálja meg számításait a búzakötvények­ben. A takarékpénztárban értesültünk arról, hogy még a diákok körében is igen nagy érdeklődést váltott ki a búzakötvény. Dudás György gimn. tanuló a megtaka­rított zsebpénzén egy ötmázsás búzaköt­vényt jegyzett. Nagy reményeket fűz a vezetőség ahhoz, hogy a gazdatársadalom megérti a kormány hivó szavát és nem a ládafiá­ba gyűjti a pénzt, hanem visszaadja az állam vérkeringésébe. A kereskedők körében is valószínű nagy megértésre fog találni, a hónapok óta tapasztalható árúhiányra való tekin­tettel, mert ez a legkedvezőbb tőkebe­fektetés. Ma hisszük, hogy Esztergom társadal­ma, főleg a gazdaközönség megérti, hogy a pénzügyminiszter komoly kockázatot vállalt az államkincstár szempontjából. A búzakötvények kibocsájtásával az ár­eltolódásból az államkincstárra figye­lemreméltó kockázat hárul. Ha ezt a pénzügyminiszter vállalni merte, ebből csak megerősödötten kerülhet ki a pengő vásárlóerejébe vetett bizalom és a hit, hogy a kialakított árszint változatlan marad. Leltározás címén nem tarthatók zárira az üzletek. A kereskedelem részéről ké­rést intéztek a kereskedelmi miniszter­hez, engedélyezze, hogy leltározás óimén egyes üzletek meghatározott ideig — a leltározás tartamára — zárva maradja- hassanak. Egyes cégek 2—4 napos, na­gyobb cégek 10—14 napos leltározási árusítási szünetre kértek engedélyt. A kereskedelmi miniszter azonban az erre vonatkozó kérelmeket elutasította, mert az iij záróra-rendelkezés és a hétfői egész napos zárvatartás mellett az üzle­tek már amugyis korlátozott ideig álla­nak a vevőközönség rendelkezésére. En­nek következtében a kereskedések leltá­rozási szünetet nem tarthatnak, hanem a leltározási munkákat vagy a rendea nyit­vatartási idő alatt, vagy azon kívül kényszerülnek elvégezni. Esztergomban nagy sikere van a buzakötvénynek

Next

/
Thumbnails
Contents