Esztergom és Vidéke, 1944

1944 / 45. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKÉ 1944. junius 3 ahelyett, hogy óvták volna őket a ve­szélytől. Ember vigyázz magadra és gyermeke­idre ! Hogy milyen veszély fenyegeti a sza­badban leső, kiváncsi embert, erre nézve elegendő lesz felsorolni a következő es­hetőségeket : 1. Az átvonuló hullámok gépei leszór­hatnak robbanó tárgyakat, apró bombá­kat stb, ezeknek ledobását a gépek dü­börgése miatt nem hallani, 2. Megnyithatják a géppuskák, gép­ágyúk tüzét 1—1 városban, faluban álló, vagy mozgó tömegekre. Pillanatok alatt ezer és ezer lövedék kerül a földre, 3. Dobhatnak bombákat oda is, ahol nincs célpontjuk, 4. Légiharc alatt a lövedékek százez­rei repülnek a levegőben, melyek már sok embert találtaik halálosan, vagy súlyosan. Ezek la lövédékek végeredményben a földre kerültek és vagy a házak tetejét ütik át, vagy a földbe fákba fúródnak. 5. Ahol a saját légvédelmi tüzérségünk működik, ezek lövedékeinek repeszei is veszélyeztetnek. El kell ismernünk, nemcsiak a kövek beszélnek, nemcsak a könyvek szórják az ismereteket, más, ha mindjárt nehezeb­ben is hozzáférhető adatok, emlékek egyenlő rangú forrásai, segítő támogatói tudásszerzésünknek, A hitelesen ellen­őrizhető hagyomány, megbúvó feljegyzés ér annyit, mint a külső gúnyájára oly so­kat adó, agyondédelgetett nyomtatott be­tű, írás és könyv, Csak fel kell keresnünk szerény, meghúzódó hajlékukat, szóra bírnunk zárt ajkukat, s beszédjük során egyszerre csak színt kap a semmibevett érdektelen szürkeség, megzendül a múlt titokzatosan hallgató zenelőkútja. Kőemlékek itt kinn, a halottak városá­ban nem őrzik a Rimmelek nevét, ékesen meghúzott sorok nem számolnák be éle­tük megfutott állomásairól, de még csak <a temető nagy könyve sem emlegeti őket. Pedig valamikor szélesre terebélyesedett a Vácról idevetődött család. Rímmel Márton a XVIII. sz. utolsó év­tizedeiben Esztergom szorgalmas posztó- készítő mestere (pannifex, pannorum tex- tor = posztómíves). Hitvestársával, Weber Zsuzsanná-val kenyeret adó foglalkozá­sán kívül gyermekekkel megáldott csa­ládjának élt. Fiúgyermekeit magasabbra szánta, különösen a kis János-1 akarta kiemelni megbecsült, nyugodt megélhe­tést biztosító iparának köréből. Jegyzőt, tanítót óhajtott nevelni fiából, aki szí­vesebben folytatta volna atyja mestersé­gét. Didergett a tudományok nehezen kötő, komoly, hideg világától. De enge­delmeskedett gondját viselő édesatyjá­nak, Beiratkozott a bencések esztergomi iskolájába, s minthogy akarat feszült benne, értelem sugárzott leikében, sokat adott a becsületre, hogy szidás, büntetés ne érje, szégyenítés ne sújtsa érette, neki élő szüleit, rövidesen az intézet legkivá­lóbb tanulóinak sorába került. — A gim­názium hat osztályának elvégzése után Pannonhalmán jelentkezett Istennek és nevelő rendjének szolgálatára. Kitűnő képességei, rendtársainak bizalma a rend élére juttatta. Pannonhalmi iőiapáti mél­tóságában 1842—65-ig intézte a rend ügyeit, s így rájutott, hogy ,a negyven- nyolcas időik viharos, háborgó tengerén az ősi intézmény veszélyeknek odadobott baj óját kormányozza. Rimely János Mihály neve erősebb hullámzással került bele Esztergom vá­ros történetébe. Mikor a szabadságharc bukása után a hírhedt Organisaiions- entwurf a magyar középiskolákat is ma­gához húzta, az esztergomi, addig 6 osz­tályú gimnáziumot nagy veszély fenye­gette, Az abszolutisztikus kormány az esztergomi iskolát nem horozta a teljevs gimnáziumok közé, így az 1850—51. tan­évben négyosztályú intézetté kellett erőt- lcnednie. A város közönsége mindent megtett a fenyegető veszély elhárítására, Az ügynek megnyert Scitovszky János hercegprímás, a megye, a város a leg­messzebbmenő áldozatokra is hajlandó volt a 8 osztályú főgimnázium elnyerése érdekében. Nem utolsó sorban Rimely Mihály főapátnak köszönhették az laggó­dó esztergomiak, hogy a valójában nagy áldozatokkal járó, sok küldöttségjárásba kerülő, alapos körültekintést és megala­pozást kívánó ügy a város közönségének megnyugvására, kedvére intéződött el, A szülővárosára hálás emlékezéssel vissza­gondoló főapát ezzel megmutatta a szü­lőföld iránt érzett szeretetét, s 1852. okt, 4-én csengőtorkú diákfiúk ujjongó lélek­kel énekelték az ünnepélyes Veni Sancte-1 az új főgimnázium megnyitása­kor. A múltak kaltegetésének során a Rímmel- oealáddul kapcsolatban iná* ál­Bombatámadás esetében ; 1. A bombák kioldása jóval a célpon­tok előtt történik, tehát a legtöbb esetben a gépek erős motorzaja miatt nem hallod a bombák sivitását és nem éred el az óvóhelyet. 2. Minden támadásnál gyújtóhasábok ezrei hullanak. 3. Támadás előtt közben és utána, géppuska és gépágyútűz érheti a szabad­ban tartózkodót. 4. Saját légvédelmi tüzérségünk löve­dékeinek repeszdarabjiai hullanak, me­lyek szintén veszélyeztetnek. Ember ! Öreg, ifjú, férfi és nő térj ma­gadhoz ! Háborúban élsz ! Csatatéren vagy te is, ahol golyók, bombák, pusztíta­nak ! Hogy mikor és hol érhet a halál, vagy sérülés, azt te nem tudhatod, de itt leselkedik mindnyájunkra, minden órá­ban, minden percben, miért sietsz elébe? Óvd magad és embertársaidat ! Ne áll- tasd miagad azzal, hogy már százszor is végig nézted a gépek elvonulását és nem történt bajod. Itt is fennáll az a közmon­dás, hogy : „Addig jár a korsó a kútra mig el nem törik!“ Ne légy kiváncsi! lomásra is el kell kerülnünk. A megidé­zett nevek, emlékek, feljáró árnyak itt a temető földjen prre köteleznek, A család fáján más értékes hajtás is sarjadt. A pannonhalmi főapát 3 évvel idősebb bátyja, Rímmel Ferenc — Ignác néven is emlegetik — Esztergom város szolgá­latában kezdte hivatali pályáját mint efö- fogat-bizlos (commissaríus praeiunctura- iisj. Szloboda Erzsébet-tel kötött házas­ságából . szüfetett Rimely Karoly. — Az Isten hívásának engedő eleven eszű, be- Legséges diák és papnövendék felszente­lése után 2 evvel a bécsi Pazmaneum ta­nulmányi felügyelője. Far esztendő múl­va az esztergomi hittudományi főiskolán teológiai tanár. 1861-ben a Pázmáneum igazgatója, majd pozsonyi kanonok. 1868- ban Rudolf trónörökös, s Gizella meg iíiotűd főhercegnők tanara a magyar nyelv- és iroaaiomboí. Később, a nyolc­vanas évek végén Pozsony város plébá­nosa. — Krisztus szíve szerint való pa­pot, munkának, tudománynak szentelt életet tüntetett ki a szetnszék bizalma s a királyi kegy, amikor Rimely Károly-1 a besztercebányai püspökség méltóságába emelték. Mikor ma, a túlságos kritikára annyira hajlamos iíjabb generáció avatottjai, fő­leg avatatlanjai a szülőföld múltjáról oly elképesztően keveset tudó korosabb osz­tályok gyökértelenjeivel tetemre hívogat­ják az elhanyatlott múltat, nagyon meg kell muciatmok, mire telik majd ki mun­kájukból, A régiekből került sok minden­felé. A nagyság ormai várják most is hír­rel, érdemmel, dicsőséggel érkező hódító­ikat. Ez a rendeltetésük. A nagyok hom­lokára koszorú, fejére korona illik, S mikor így a múltakba vialó elkalandozás­kor egy és más számbavehető, Eszter- gcmnak valóban nem kell szégyenkeznie, hogy a múlt század ötödik évtizedétől számítva 50 esztendőn belül csaknem egynek számítható csialád két jeles fő­papot adott a magyar katolikus egyház­nak. A pannonhalmi főapát szülei ebben a temetőben porladoznak. Sírdombjukat szerteszítálta, emlékkeresztjüket dara­bokra törte az idő érckeze. Csak a szálló hír beszél rójuk, mert hát mindent elfe­lejteni mégsem lehet. A besztercebányai püspök atyját, any­ját is idehozták, amikor földi életük mé­csese utolsót lobbant. Porrá vált, csonttá foszlott testük azoknak körében várja a nagy nap égindulasál, akik a család ágas-bogas lombos koronájáról velük együtt sodródtak a temető dajkáló böl­csőjébe, Egyetlenegy név őrzi már csak a régi csialádi nevet itt kinn a temető­ben. Ez sem ódon kő, kereszt, bár tépá­zott gúnyájú betűivel hirdeti a röpke ne­vek gyors iramú múltját, A temető nagy könyvében húzódik meg hangtalan szeré­nyen, Az özvegységre jutott Rímmel Ferenc táblabíró 1846-ban másodszor is megnő­sült. Juhász Klárát választotta üresen maradt házának új asszonyává. Rímmel Ferencné Juhász Klára koporsójára 1881-ben zuhogtak a megásott sírüreg fel­hányt göröngyei. Földbe kívánkozott tes­te 42 éven keresztül pihent háborítatla­nul a negyedik telekrész IX. sorának 5. helyén, hogy 1943-ban új lakos költöz­ködjék a megbolygatott sírliakásba. Ma Komlósy Károlyné lllavszky Anna ko­porsóját borítja a föld vastag takarója. A költözködő madarak jórészt vissza­szállnak, ha levélhuilató bús ősz, zord fél után ránk köszönt a tavasz, a meleg szellő lepattintja a vizek jégzárát, s a mező lá­bunk elé ontja tarka virágait. — Nem így vagyunk az elszállt nevekkel. Ha vándorcsapataik egyszer az időik tengerén át a ieiedés hazájába szálltak, ismeretle­nekké v,attak, legfeljebb laz emlegetés idézi vissza testetlen alakjukat. Leverő figyelmeztetés azok számára, akik hírük­re vük hosszabb éle Lér ői szőnek önhitt, csalta álmokat ! Lalán már hosszú ideje kong-bong a messzi múltak nagy emlékharangja, s megfáradt a kötéllel játszó emlékezés is! A lassan elhalkuló harang azonban még eloseng egy verset az esztergomi Apa Já­nos szabómester bencés tanar fiáról, aki a régi varos hegyeinek, napsütötte lan­káinak áljáról került Pannónia szent he­gyére. trdos René Vj sarj című regényé­nek Apáti Benedek-ében az ő finom, jó­ságos alakjával találkozhatunk. Vitéz Somogyvary Gyula A pirossapkás kis­lány c. regényében újra felbukkan bájos, vonzó egyénisége, amikor a szerzetesta­nári hivatásra készülő bencés kispapok körében szerepelteti a víg kedélyű, önfe­ledten boldog tanárjelöltet a bakonybéli ősi monostorban. De hát mire való mindez ? Minek eny- nyire megbolygatni az elsüllyedt múlta­kat, visszaidézni a messze partokra távo- zcitakat ? Ha megbatóctottan tudunk megáliani a ház omiott tálainál, melyek védő oltalmában telt el boldog gyermek­korunk, s ha elérzékenyüléssei forgatjuk a kezünkbe kerülő sárgult levelű köny­veket, melyek kedveseinket hozzák eszünkbe, talán most sem vétettünk a kötelező tartózkodás ellen. Hiszen csak arról beszéltünk, amiről a megkondított harangok szóltak itt kinn a temető szét­szitált dombjai között : a szívük porlott jó szülőkről, az életben helyüket megálló neves fiaikról. Hogy jóreszt bencések voltak ? Nem ezért folyt róluk a szó, ha­nem azért, mert Esztergom földjén sar­jadtak ! Erdély erdőborította hegyei közül ke­rült errefelé kézdivásárheiyi Jancsó Gyu­la. Földi életében a vaspalya fegyelme­zett lelkeket kívánó szolgálatában ro­bogta hivatásának útjait, ma a helyhez kötöttség csendjében pihen és várakozik. Mellette nyugszik fia, Jancsó Zoltán, aki negyedéves tanítójelölt korában hagyta szomorúságra hozzátartozóit, élet előtt álló osztály- és pályatársait, Cseh golyó oltotta ki Szabó József ál­dozatos magyar katonaéletét. Honvéd kö­telességének teljesítése közben adta fia­tat éveit az ellenségtől annyiszor hará­csolt ősi hazáért akkor, amikor 1938. ok­tóberének első napjaiban gyülekezni kediek a magyar csapatok a csaknem húsz esztendeje nyílt sebü határok men­tén, hogy az 1000 esztendő jussa jogán a csonka törzshöz csatolják vissza azt, amit elraboltak tőlünk. A márványke­resztes, kőszegélyes sírhalom agyaban ár­vácskák hajladoznak, nefelejcsek kékle­nek, Tarkaszínü csapatuk harmatos kön­tösben mosolyogja a napsugaras élet dia­dalát, énekli a nem felejtő élők könnyes himnuszát. A vas kemény nyelvén szól két kereszt a Labuknál pihenő Wörös József-ról és Wörös József né-ról, A merev vonalak hajlataiban hajlított szálak szelídítik a kitöltésre váró, nyitott szögek síkjait. Rózsák vasvirágai bontanak levelet a szárak végén,' közepén. A múlt héten li- iafürtű orgonák díszlettek a keresztek tövében. Ma pirosszinü pünkösdi rózsák bíbora virít helyükön. El-eljáró emléke­ző kegyeletről illatoznak, áradoznak, A sírkret bokrai, virágai elemükben vannak. Levelekből szőtt lenge ruhá­jukban pompáznak. Színes koszorúk fo­nódnak fejükre. Mintha ünnepi köntösük harsogózöldjében incselkednének a poros, színük avult márványokkal. Valóban, a természet bőségesen kárpótolta dísztelen téli álomra parancsolt,' eipihenő gyerme­keit. Télen a kövek, a márványok vitték a szót a temető emlékező őreinek csendes társadalmában. Minden más szerényen tette-vette napjait, A puszta élet vékony ruhájában szerénykedtek, álldogáltak. Most változott a sorsuk. Életük kicsor­duló áradásában övék az élet, a tér és hangadás. Szinte csak a magasabbra nyú­ló emlékek feje üt ki ia levélsátrak soka­dalmából. Apróbbjaik eltűnnek az ágak, lombok sűrűjében. Nem egy helyen bon­tani kell a cserjék élőfalát, hogy meglát­hassuk a búvó neveket, A Mészáros név bontakozik elő árnyas őrhelyéről, hogy játszó futással nyiargal el előtte a fodrozó szellő. Mányoki László, ányoki László-né sírhalma előtt már könnyebb a dolga. Szabadon szá­guldhat. Nem talál ellenálásra. Közben lassítja iramlását, mintha maga is olvas­ni akarná ia Meszesek, Cserődiek, Tóth- Majorok hol aranyba fürösztött, hol fes­tékjük kopott betűit, vigyázó sorait. Nagy Krisztina, N. Lajoska, N. Esztike, N. Ká­roly fehér márványa előtt kíváncsi ér­deklődéssel torpan meg. Olvasni kezdi a kesergő sírverset, de hogy rögtön ráismer a már korábban máshol talált búsongó sorokra, újra kantárt ereszt, és tovább rohan messzebb útria, új látogatásra. Nyári János katonasírját fenyőkoszorú halomba roskadt, omló maradéka takar­ja, 1917-ben áldoztia vérét, életét a se­gítségért esdő hazáért. Az ágak hullott, vörhenyes tűlevelei mintha a feledésről zörögnének. Nyurga orgonabokor ritkás levelei régebbi idők emlékező kegyeleté­ről suttognak elhaló szavakat. Sziléziai márvány, a széleken oszlopos faragásé, fenn csúcsíves záródásé faián a bécsi származású Nagy Albertina neve olvasható, 13 esztendő határköve jelzi élete pályájának végét, Nigrovics Károly, N. Jozefa, Nigrovics Maria szunnyad még a kőlapos, valamikor jobban gondo­zott ágak, levelek vastag szőnyegével bo- rítottjjmr mélyén, (Folyt, köv.j Vértes Zoárd Beszámoló a Belvárosi Kát. Olvasókör kiuiür estjeiről A leioiyt népművelési évben Eszter­gom szeles rétégéit mozgatták meg és vonzottak azok a magasszinvonaiu kuí- turestek, amelyeket a loeivárosi Hat. Ol­vasókor tartott. A hagyományosnak mondható kuiturestsorozat adton is érték azért, mert nemcsak a Kitűzött program- mot, hanem még renükivúti kuiturest be­iktatását is meg tudta valósítani és ezek­kel a kultúrestekkei oly tömegeket moz­gatott meg, amelyek valóban „megköze- iithetettenek" szoktak lenni eppen a nem­zeti kultúra iránti érdeklődés terén. A hét kulturesten összesen 5ÜU0-nél több ember jelent meg, jórészt a iöldmi- veiö és munkásréteg tagjai közül, de szép szaruban láttunk ott varosunk vezető rétégéiből is képviselőket, A hét kuftúrest közül önálló műsorral szerepeit a helybeli Ers. Tamtónöképzö, Ers. t anítóképző, a bencés gimnázium, az ujorrán megnyílt Rom. Kát. Zöldkeresztes iőetegapolóképzőmtézet ifjúsága, kísérő műsort adtak a nelybeli KALuT ifjúság a Szent Imre közs. népiskola, a Szent Margit és a Szent Teréz Kongregáció, A szabadelöadók Verseghy Nagy Károly, ugrin Józser, KALÜT kozp, igazgató, dr. Vajda József, Bukovszky László, dr. Christoph László tiszti orvos, dr. Felber Gyula tb. kanonok, Gróh József egyház- kózs. elnök voltak. A kuitúrestéken 64 jelenet, színdarab 18 szavalat, 2 élőkép és nagykiterjedésű beharangozó (konferansz), öt gyönyörű magyar tánc került bemutatásra. Büszkék lehetünk erre az eredményre. Csak az a fontos, hogy ez a lendület megmaradjon és a népművelés eredmé­nyességét továbbra is szolgálni tudja ez a nagymultú intézmény. uyi£ijüiaiii!iiaiiiiii@!dajti!^iisiiiíraiii8iiii!aiiiiiiaii!ua!i!iiK]iiii!i Ellenséges repülők garázdál­kodtak városunk határában Pünkösd héftőn éjszaka a terrorbom­bázók elég alacsonyan átrepültek varo­sunk fölött, az esztergomi MOVERŐ sportrepülő Egyesület repülő tere fölött lekanyarodtak a Duna vonalára, A repülőik a repülőtér felett lekanya- rcdva a Dunám a dorogi szénrakodónál tartózkodó uszályt géppuskaztak meg, majd a megfigyelésre kiküldött folyam­őrök látiák, hogy Esztergom és Piszke között kb. 8 drb. úszóaknát dobtak le. Eddig még nem sikerült egyetlen aknat sem kifogni, vagy repülőgépről felrob­bantani. A hajózás laz aknaveszély miatt szünetelt. Pénteken délelőtt a város felett mint­egy 10 ellenséges terrorbombázó húzott el a szirénák megszólalása után kb. 10 percre. A gépek után 2000 méter magas­ságban fehér ködcsóva úszott jelezve, hogy merre haladnak a gépek. A megfi­gyelések szerint a Vaskapu felett fordul­tak meg és vették útjukat Budapest irá­nyába. Bombázás hál Istennek nem tör­tént. Felesleges beszédtől óvakodj 1 Nyilvá­nos helyen, vasúton, autóbuszban legyünk óvatosak, mert nem tudhatjuk, ki ül mel­lettünk és ki hallgatja ki beszédünket! Körzeti modellverseny Fiatalságuhkat már csak pár nap vá­lasztja el attól, hogy modelljeikkel az ég kék azúrján megjelenjenek, bemutassák azt, hogy laz egész évi lázas munka mi­lyen eredményeket biztosit számukra. A műhelyben lázasan folynak az utolsó si­mítások, a repülőtéren a modellek bere- piiltetése. Az egyik ilyen napon berepül- tetés alkalmával az egyik fiú gépe orszá­gos csúcseredményt ért el, 1.37 percig tartózkodott a levegőben. A ikörzeti verseny előre láthatólag fe­lülmúlja ,a tavalyi eredményeket. Igen sok 12—15 éves fiú városunkban és a körzet területén türelmetlenül várja a reménnyel teli június 11-én megrende­zendő körzeti versenyt, ahol óriási gond­dal megkonstruált gépe hány percig hó­dítja meg az azúrkék eget. ar ■■ mmzsKMmcsmxmssmMmzsmxMcaBaaEzsKMmczM ineaaacaoacapa Az esztergomi belvárosi temető sir lámpái meiioL LX. Séta a halottak városának utcáin.

Next

/
Thumbnails
Contents