Esztergom és Vidéke, 1944

1944 / 43. szám

I ESZTERGOM és VIDÉKÉ 1944. május 27 2 ▼án a dolgozó kisemberek terhein, bizto­sítani óhajtja a legszegényebb családok megélhetését is, mind-mind a magyar gyermekek védelmét szolgálja, küzdeni kíván a nemzet jövőjét sorvasztó egyke és egyse ellen. nak kallódni készülő, új célokra szánt, esetleg zúzó kalapács alá kerülő kőemlc- két, akiknek neve, élete kapcsolatba hoz­ható Esztergom hírességeivel. Takács Mátyás csizmadiamester a XVIII. sz. utolsó harmadában 6 a XIX. sz. első 2 évtizedében dolgozott az esz­tergomi cíviseknek. Mikor 1822, júl, 9-én sírba tették, 70 esztendőt jeleztek sírke­resztjének betűhirdetői. Ma csak itt és így újul meg emléke. írás, kő, fejfa nem beszél már róla. Pedig őt is ebbe a temetőbe hozták fe­leségével, Pursch Máriá-\al együtt, aki 1830. júl. 30-án került halott ura mellé. S bár csaknem a föld alól kell előlkapar­nunk jelek nem őrizte elszállt emlékü­ket, mégsem erőszakolt a nevükkel való foglalkozás. Ezek az egyszerű, dolgos [kezű szülők adták Esztergomnak s a magyar bencés rendnek Takács Antal Bernardin-t, a XIX, század magyar földön sarjadt, latin nyelven író legnagyobb költőjét. A rend dicsősége szülővárosában vé­gezte iskoláit, 1846—51-ig az esztergomi bencés székház főnöke s a gimnázium igazgatója. Csodálatos költői tehetség­gel, bámulatos formaérzéídkel írja kris­tály csengésű, latin nyelvű költeményeit. Pásztorverseiből Vergilius idillikus bája, szépsége patakzik. Máskor Ovidiusszal jajong, kesereg, akihez verselése játszi, táncos könnyedsége annyira közel viszi. Ódáiban Horatius hideg fénye csillog, fojtott láza lappang. Mestere, a venusiai hattyú nem tiltakozott volna ellene, ha nagy műgonddal alkotott pár ódája alá az ő nevét írták volna. Máshol emléktábla jelezné szüleinek ma is álló házát. Esztergom futóhomokja' azonban nem birja meg kemény már­ványról álmodó, hírt-nevet sugárzó, ba­bérágas dicsőségét. Nem könnyű dolog kifogyni a múltak idézgetéséből. De ha már itt tartunk az esztergomi föld adta neves bencések csa­patgyűjtő • állomásán, érdemes a szemle mélyítése, szélesítése. Itt valóban a jelennél mélyebbre kell szállanunk földben, időben, emlékekben egyaránt. A már régen ismertetett ötödik telek­részig kell visszavándorolnunk, hogy a a VIII. sor 20. helyénél bocsátkozhas­sunk le a sír elföldelt tárnájába. Ma Várkonyiné Horváth Borbála nyugodni tért teste fölött domborul a temetőnek hasogató ásóval, kapával többször há­borgatott földje. Az eltávozott a sír- üregnek nem első lakója. 1941-ben került ide Vandra Ferenc helyébe, akit 1908- ban helyeztek síri ágyára. Előtte más pi­hent megbolygatott sírja mélyén. Taxner Anna, kinek 1869-ben csengetett a teme­tőkápolnának búcsúztató lélekharangja. Ha még mélyeben kutatunk, Roszmanith Antal-hoz érkezünk. A város érdemes szűcsmestere — cívis pellio — 1849-ben köszönt el az árnyak országától. Nevé­nél kissé megpihenhetünk. Édesatyja Roszmanith Károly Richárd-na.V, a Szent István alapította zalavári bencés apátság apátjának. Az esztergomi bencés gimná­zium jeles növendékét szíve vonzódása Pannonhalmára húzta. A bécsi egyetem tudománnyal töltekező esztendei, majd a kőszegi tanári évek után a pannonhalmi főiskola tanára a természettan tanszé­kén. Később a pannonhalmi főmonostor periele 18 esztendőn keresztül. 1891-ben rendtársainak bizalma s Vaszary Kolos főapátnak megbecsülő szeretete a zala­vári apátság méltóságába ültette. 9 évig intézte apátságának ügyeit, hogy napjai­nak mérlegre tevésekor 71 esztendő munkájáról adhasson számot visszahívó Teremtőjének. Lám, mégis csak van valami tárgyi alapja a nem egyszer hangoztatott igaz­ságnak : a dolgok felszínes ismerete föl­di életünk egész vonalán kiábrándítóan édeskevés. Mindig több valóság húzódik meg w tárgvak, dolgok, ismeretek sze­münkhöz érő, eszünk feldolgozta, tudás­nak kongatott első rétege mögött. Itt is mennvivel többet tudhatunk meg, ha nem elégszünk meg a látszat nyújtotta első észleléssel, hanem alaposabban tanulmá­nyozzuk a jelenen túl a múltak rétege- ződését, magabízó elbizakodottsággal szerzett ismereteink, mélyebbre, mesz- szebbre utaló kiindulásait. (Folyt, köv.) Vértes Zoird Ne légy jólértesült I Ne ülj fel benfen- teseknek ! Háborúban élünk. Ellenségeink megbízottjai itthon is száz füllel lesik, mi hirt juttathatnának el külföldre. Mindig arra gondoljunk : inkább azt se mondjuk el másoknak, amit tudunk, semhogy ha­zánk rovására ellenségeinkhez juthassa­nak hírek. Az első szájból kikerült hir a harmadik szájon már megnől, felnagyít­ják, elmásítják. Ne akarjunk lelkeket bor­zongatni jólértesültségünkkel. Amit tud­nunk kell, amit tudnunk szabad, anélkül, hogy országunknak ártalmára lenne, meg­felelő időben a felelős országvezetők közlik majd velünk. Ne beszélj. Ne sut­togj. Híreket ne terjessz. Légy fegyelme­zett, öntudatos és okos magyar ! Hősök ünnepe városunkban A májusi napsütésben a fiatal leventék ia leendő harcos honvédek sorakoztak a hősi halottak fehér kőoroszlánja és a haldokló vitéz katona szobra előtt. A vö­rös márványon sok száz név aranybetfij« csillogott. A magasban fenn a fehér bá­rányfelhők mögött felsorakoztak az esz­tergomi honvédek, hogy hitet tegyenek a végzett munkáról és figyelmeztessék a fiatalságot a kötelességteljesitésre. A hősi emlékmű előtt ott volt dr. Kés­márki Frey Vilmos főispán, dr. Gregoro- vits Lipót prot kanonok, vitéz Zádor Endre ezredes, állomásparancsnok, Igaz Lajos alispán, dr. Divéky István kir. köz­jegyző, vitéz dr. Onódy-Jánoskúti József vm. főjegyző, dr. Etter Jenő polgármes­ter, dr. Kubinyi László OTI aligazgató és neje, dr. Marczell Árpád c. igazgató, a Levente Egyesület elnöke, Blaskovics Piacid, dr. Jámbor Mike, P. Weisz Ri- chárd intézeti igazgatók, Klész Ferenc kir, adóhivatali igazgató és igen sokan a vármegye és a város tisztviselői közül, a honvédség tiszti és altiszti küldöttsége, azonkívül a hadirokkantak és hadiárvák népes csoportja. A Hiszekegy elhangzása után a kivo­nult Görgei Artúr hadapród iskola nö­vendékeinek válláról lerepültek a pus­kák, rövid percre száz meg száz szoborrá vált az alakjuk. Tisztelegtek, Áldoztak az elesett hősök emlékének. Ezután dr. Czuczor János szál. int. polg. isk. igazgató tüzes beszédben a hő­sök tiszteletére, a hátrahagyottak foko­zottabb megbecsülésére és az önzetlen hazafiasságra, a magyar kötelességtelje­sitésre hívta fel a hallgatóság figyelmét. A hazaszeretet állította a fiatal honvé­dek elé, amely ma kell, hogy uralkodó elem legyen minden fiatal magyar lelké­ben. A lelkes és nagy tetszéssel fogadott beszéd után vitéz Zádor Endre ezredes, állomásparancsnok a honvédség, Dániel György ezredes a Görgei hadapródiskola, dr. Zachár András a bíboros hercegprí­más és a Székesfőkáptalan nevében, dr- Etter Jenő Esztergom szab. kir. megyei város nevében helyeztek koszorút az el­esett hősök emlékművére. A koszorúzás után a folyamerők zene­kara a Himnuszt játszotta, majd utána fegyelmezetten vonultak el diszmenetbea a hadapródiskola, a honvédség és a le­venték kivonult alakulatai a katonai és a megjelent polgári előkelőségek előtt. g ;■ ■ ar » tu ■ MIII1R-MH I»r m m Postaküldeményei bérmentesíté­sére használja a „Vöröskereszt“ bélyegeket. Modellverseny városunkban Az esztergomi modellező leventéink is­mét verseny előtt állnak és lázasan ké­szülnek rá. Ma már a modellezés is ko­moly sport és amellett igen nagy kéz­ügyességet szereznek ia leventék. Az el­múlt év szép eredményei után büszkén várjuk fiaink ezévi eredményeit, ami hisszük, hogy jobb lesz az elmúlt évinél, mivel a fiúk kikisérletezték a vidék idő­járás és terepviszonyait. Ma már a mo­dellezésben is rekordokról, országos és nemzetközi csúcsteljesítményekről lehet beszélni. A Nemzetközi Légj áró Szövet­ség ezidoszerint 17 nemzetközi rekordot hmert el és tart nyilván. Ebből a 17 re­kordból 7 orosz, 6 magyar, 2 olasz, 1 an- j goi és 1 francia. Mi magyarok másodikok vagyunk a nagy nemzetek sorában és ha szerény kis városunk eredményeit figyeljük, akkor büszkén mondhatjuk, hogy fiaink az or­szágos vonatkozásban is számottevő sze­rephez jutottak az elmúlt év folyamán és mi hisszük, hogy a junius hó 11-én meg­tartott körzeti versenyen ez a hírnév még csak öregbedni ?og. A június 11-iki versenyen mutatják be fiaink az év folyamán végzett munkát. A verseny célja a teljesítmény jelvények megszerzése, nemzeti és nemzetközi re­kordok felállítása, a repülés iránti ér­deklődés fokozása, a versenyzési kedv és az egymás iránti bajtársi szellem ápolása. Azok az ifjak, akik ezen a versenyen szép eredményt érnek el modelljeikkel, a MAESz által rendezett versenyhéten Budapesten 1944. aug. 5-től 13-ig rende­zendő versenyein vesznek részt, ahol az ország legjobb modellezőinek csapatai és modelljei mérik össze erejüket az ég azúrkékjében. A junius 11-iki verseny iránt már is igen nagy az érdeklődés, versengés az iskolás és iskolánkivüli leventék között. A megrendezendő versenyek iránt nem­csak a résztvevők között, hanem a vá­ros és vármegye szerte nagy az érdeklő­dés és mi hisszük és bízunk benne, hogy Esztergom város repüléséért lelkesedő közönsége megjelenésével részt fog venni ia versenyeken és buzdítani fogja fiain­kat az eredmények elérésében. A verse­nyekről részletes tájékoztatót jövő heti I számunkban közlünk, Az esztergomi belvárosi temető sirlámpái mellől. LIX. Séta a halottak városának utcáin. Az utolsó látogatás óta virágba borul­tak az orgonabokrok. A májusi virágzás első nagy hulláma jelentkezik a sírok kertjében. Szinte egy éjtszaka titokzatos fogamzásának varázsos érintése tűzdelte tele a zöldleveles bokrokat. Bűvös szép­ségű bokrétáik szálló illatfelhőket sóhaj­tanak a sírhalmok és síremlékek fölé. A lilaszín is, a fehér is a gyász jelei. A természet talán ezekkel a fehér és lila virágfürtökből köti össze csokrait, fonja egybe koszorúit, hogy halotti ékesség gyanánt rátehesse ,a jobblétre szenderült tél ravatalára. Ódon kő fakóvonalú írása rejtőzködik a nárciszok lándzsás leveleinek sűrűjé­ben : Hier ruhet Johann Krachei gestor­ben 5. Júl. 1849 seinen 72 Lebensjahr mit seiner geliebten Tochter Anna Vil- csek geboren Krachei. Gestorben Szept. 1865 im 49 Lebensjahr. Gewidmet von ihren tief gelkrärchten Gatte, Ruhe und Friede ihrer Asche ! Rég elsírt gyászok, búcsúszavak, panaszok, a halottas mezők újuló, virágos szőnyegén. Fakereszt fekete vastáblájának fehér betűi szomorkodnak nemesszeghy Ne- messzeghy István író, hírlapíró és zene­szerző révbe ért földi pályájának síri partján. Fej fájának gyér adatai munká­ban eltöltött nemes, sikerekben gazdag életről kondítanak halkszavú, de egyre csengő emlékeztetőt. — A zene olthatat- lan szeretetét hordta szívében. Kiváló te­hetségének feltűnő jeleit mutatta már komáromi diákkorában. Pesten jeles mesterek keze alá kerül. — Nagy tudás­sal fog hozzá Kecskeméten álmainak v.a- lóraváltásához. Tanít a zeneiskolában, hangversenyeken szerepel, majd a kecs­keméti állami főreáliskolában vállal ze­netanári állást. Alkotó lelke több név- ezinműhöz és énekes vígjátékhoz szer­zett csengő-bongó muzsikát. — Pihenni nem tudó tevékenysége odasodorta az újságíró asztalához is, ahol a Független­ség c. politikai hetilapot szerkesztette. — 1903-ban került az esztergomi érseki tanítóképzőhöz ének- és zenetanárnak. 28 esztendőn keresztül oktatta tanítványait az ének és zene eget-földet összekötő művészetére, miközben a tanítók százait küldte szét a magyar falvakba, tanyák­ra, hogy énekkel, muzsikával is törjék a lelkek ugarát. — Zenei tudását szívesen bocsájtotta a bazilika zenekarának s a kulturális egyesületeknek szolgálatára. Csak akkor vonult vissza teljesen csendes magányába, mikor az évek járása már na­gyon megnehezedett felette. — Övéinek síron túl is tartó szeretete, barátainak emlékezése, tanítványainak hálafakasz­totta kegyelete virraszt, őrködik dom­bos, virágos sírja fölött, melynek pihen­tető ölén a kis Nemesszeghy Lacika és özv. Kovács Ferenc-né várja még testé­nek feltámadását. Esztergomnak nem (kell szégyenkeznie, ha a városok nagy fiainak seregszemléje­kor kiváló fiakra kell rámutatnia. Mert nem mindig a lármás sikerek, melleket elborító kitüntetések, országos vezető ál­lások a fokmérői az egyéneik értékének, súlyának. A hivatásuk munkálásában el­töltött dús aratásos esztendők, a környe­zetükre gyakorolt termékenyítő hatások, indítások sokszor végeláthatatlan ered­ményeikben jelentkeznek olyan emberek­nél is, akik nem a hír aranyszekerén »jár­ták életük poros-köves útját. Fojtény Ferenc Kászon-ról nem sokat tudnak a mai esztergomiak. Esztergom földjén nyitotta csillagos szemét Isten mosolygós világára 1812-ben. A bencé­seknél végezte gimnáziumi tanulmányait. 1829-ben Pannonhalmán Istenszolgálatra jelentkezett. Néhány esztendővel felszen­telése után 1843—47-ig Esztergomban ta­nár abban az intézetben, amelyben 6 éven keresztül maga is diákoskodott. Kiváló képzettségű, nagytudású tanár. Tüzes magyar érzés fűtötte munkájában, jótollú írásaiban. Magyarul írt, verselt abban az időben, amikor nálunk a tudo­mányban, hivatalban, iskolában a latin nyelv járta. A szabadságharc leveretését követő halálosan csendes időben még jobban felmagasztalta az „újabb évtize­dek alatt bámulatos eléhaladást tanúsí­tott szép magyar nyelvet.“ Nagy sikerrel szólaltja meg a tudo­mány világában édesszüleinek nyelvét. Görög régiségtana még ma is élvezetes olvasmányt nyújt azoknak, akik szívesen foglalkoznak a régi klasszikus görögség tanulmányozásával. Könyve az első ma­gyar munka a tudománynak ebben a tárgykörében. A magyar ifjúság vallás-erkölcsi ne­velésének biztosítására szerkesztette és írta a bencés diákok társadalmában na­gyon ismert imádságos és énekeskönyvel, az Égi Lant-ot. A 19 kiadást megért kö­zépiskolás imakönyvet 100 esztendeig forgatta, használta a magyar bencés gim­náziumok tanuló ifjúsága. 1841—1942-ig ebből énekelt, ebből imádkozott. A nagy bencés mélyen vallásos, nemes, hazáját szerető lelkének ég felé lendülő szárnyán sokezer diákszív szállott Teremtő Ura elé részben fordított, részben eredeti egyházi énekeinek szövegén keresztül. Mindenképpen érdekkeltő, fáradságot megérdemlő ismeretfelújítás : az ország széltében-hosszában énekelt egyházi éne­kek közül szép számmal az ő fordítási ügyességét, kiválóságát hirdetik a Ben­ned, Isten, bízva ..., Add nekem, Jézus, szivedet..., Jézus, a Rád emlékezés ..., Ember, ember mért borítod ..., Királyi zászló fennlobog .. ., Krisztus anyja elha­gyottan ..., Ö, bűnös, mi nagy szerem cse . .., Szentháromságnak életem . .., Atya Úristennek örök szülötte ..., Áldd Sión az Üdvözítőt..., E dicsőült testet és vért .. ., Mondj szívem dalt. .., Égi fé­nyek közt.. ., Az ítélet szörnyű napja ..., kezdetű templomi énekesszövegek. Urat dicsérő lelke, Hozzá szálló fo­hászkodása azonban eredeti versekben is megcsendül, szárnyra kel. Nem vétünk vele, ha észrevesszük : az ő vallásos, köl­tő lelkülete szedte versbe a Szent buz­galom vonz minket..., Ó, Úr Jézus, én szerelmem .. ., Istenember hőn imád­va ..., Jer keresztény és imádd..., Hun­niának szent királya . .. szöveggel induló egyházi énekeket. A Te ki által a kirá­lyok kezdésű azelőtt igen sokat énekelt király-himnuszhoz a szövegen kívül a dallamot is maga szerezte. A XIX. század elejéig formai tekintet­ben ia legkiválóbb himnuszfordító. Meg­lepő ügyességgel mozog a legnehezebb formák küzdőterén. Munkássága orszá­gosán ismertté tette nevét. Költeményei, írásai a lelkes tanár és gondos nevelő szép nevére érdemesítették. Rendi hagyomány szerint ő használta először a bencés elnevezést. S bár többen ellenezték, kifogásolták a szó használa­tát — kolozsvári tartózkodása idején Brassai Sámuel, a nagy polihisztor is megcsipkedte érte — belekerült a nyelv vérkeringésébe. Igazolta a már Horatius felállította „usus loquendi“ meg nem fel­lebbezhető szabályát. Ennek az esztergomi születésű, itt is működő kiváló magyar bencés tanárnak emléke ragadott el és sürgetett a múltak pár szavas megújítására, amikor a negye­dik sor egyik szélső, csaknem előrezuha­nó márványemlékénék poros sorait kel­lett kibetűzgetnem még a múlt esztendő telén, az első találkozás alkalmával. ízes magyar szavak zsongtak fel a csaknem évszázados síremlék megszólaltatott szá­járól : Miként feltámadt Jézusom A sírt úgy én is elhagyom. Borovszky Katalin, Fojtényi Imrének hűtőse. Elhunyt jún. 17.-én, a megváltás­nak 1849-ik, életének 59. évében. — Foj­tényi Imréné Borovszky Katalin édes­anyja a nagy magyar bencésnek. A sír­kő feliratáról el lehet mondani : az esz­tergomi temető feliratos emlékezéseinek egyik legszebbike. Nem sír-jaj veszékel, nem a panasz hangján búslakodik. Az ős- kereszténység egyszerűsége, magával ra­gadó hite bont benne szárnyat az ég felé. Nem nehéz megállapítani : a két soros vers az édesanyja halálát megszentelt fájdalommal gyászoló, egyben vigaszta­lódó jó fiúnak lélekből lelkezett alko­tása. Csak a teológiában otthonos, annak lelki világában elmerülő, szíve-lelke gyökeréig hívő keresztény foglalhatta össze a pár szó erejével ennyire tömören a megváltás üdvözítő, felemelő tanítását. A két kettősméretű iambusból álló vers­sor az őskeresztény himnuszok hagyo­mányos versformája. A himnuszok nagy mestere itt is szépet alkotott. A kiemelt sírkő négy hónapja elkerült eredeti helyéről. Az elévült márványt megváltották, szőllőjükbe szállíttatták az esztergomi bencések, hogy másik nagy rendtársuk, a szintén esztergomi szüle­tésű Acsay Ferenc szüleinek emlékével együtt fenn a dombtetőn őrizzék, hirdes­sék a régiek hírét-nevét, a késeiek ápoló kegyeletét. A sírkövön nem olvasható Fojtényi Imre csizmadíamester neve, A plébánia halottaskönyvében sem találhattunk rá földről távozásának évére, napjára. Va­lamerre másfelé nyugodott el élete fá­radságainak megpihenésére. Bencés fia — 1880—88-ig a bakonybéli apátság per­jele — 1894. januárjában, Bakonybélben adta vissza tiszta, nemes lelkét Teremtő­jének. Pár sorral korábban sírkő megőrzésé­ről tettem említést. Vallom, nem vétke­zünk, ha közben-közben mentjük azok­

Next

/
Thumbnails
Contents