Esztergom és Vidéke, 1944

1944 / 41. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor-u. 20. Megjelenik minden szerdán és szombaton.

Keresztény politikai és társadalmi lap.

Szerdán 30 fillér, szombaton 40 fillér Előfizetési ár 1 hóra: 3 pengő.

f

HETI ESEMENYEH

BELFÖLD

Karádi Katalint rendőri felügyelet alá helyezték. — Magyarország lélekszáma 1944, őszére meghaladja a 15 milliót. -- Milliós költséggel magyar—német ver- ziós filmek készülnek Budapesten. — Közei félmillió pengőt találtak Kolozsváron a zsidó hitközség irodájában. Evenie 17 millió pengőbe kerül Nagy- Budapest közellátási szervezete és ellenőrzése. — Több mint 1,200.000 pengő gyűlt össze az idei Gyermeknapon. Eltávolítják 1260 budapesti zsidó ügyved névtábláját. — Megvonják a zsidók sokszorosító engedélyét. — A budapesti keresztény cégek ismét távbeszélhetnek Németországgal. — Győnnegyéböi Mosonmagyaróvárra telepítik a zsidókat. A magyar csapatok a Kárpátok előterében visszaverték a szovjet támadásokat. — Julius 4-éig meg kell szüntetni a zsidók hasrnothajtó jogosítványait. — Szentendrén Árpádházi Szent Margit tiszteletére szobrot állítanak. — Szegeden 236 személyt helyeztek rendőri felügyelet alá

— Fiimkormányblztosnak nevezték ki Pá- ger Antal színművészt.

KÜLFÖLD

Hirtelen meghalt Szergiusz, Sztálin moszkvai pátriárkája. — Szovjetuniót terveznek a balkáni kommunisták. — A kanadai franciák nem akarnak harcolni.

— Az angolszászok támpontokat követelnek Saudi Arábiától. — Szlovákiában több biztonsági intézkedést léptettek életbe. — Giovanni Ansaldot az olasz Telegraffo. főszerkesztőjét gyűjtőtáborba vitték. — Orlemanszki lengyel pap, kí Sztálinnál tárgyalt, letette a papi ruhát.

— Az amerikai kommunisták Rooseveltet támogatjáik az elnökválasztáson. — A dán király a háború után kívánja megoldani az izlandi kérdést. — Az élelmiszerek általános korlátozása Amerikában is bekövetkezik. — Az amerikai alkotmánvt meg akarják változtatni. — Angliában a belföldi postát is cenzúrázzák. — A norvég miniszterelnök kijelentette, hogy minden erejével résztvesz .a harcban Németország oldalán. — Olaszországban lefoglaltak az állam javára eddig 29 ezer hektárnyi zsidó birtokot. — Gandhi hajlandó tárgyalni a hinduk és a muzulmánok megegyezéséről. — Az angolszászok május első két hetében majdnem 600 repülőgépet vesztettek. — A bolsevisták rémuralmat teremtettek a megszállt román területeken. — Az olaszországi támadást megtévesztő kísérletnek tekinti a német hadvezetés. —- Bomlási tünetek jelentkeznek a svájci szociáldemokrata pártban. — Angiiéban 75.000 a vakok száma. — Több mint 70.000 emigráns tartózkodik már eddig Svájcban. —

— Svédország tiz tonna tejport ajándékozott a francia gyarmatoknak. — Az angol szákszervezetek tiltakoznak az új sztrájkellenes törvény ellen. — Romániában eddig 13.325 ház pusztult el légitámadásoktól. — Oroszország hozzájárul ahhoz, hogy Lemberg lengyelországé legyen. — Görög és bolgár komunista vezetők balkáni szovjetköztársaság felállítását tervezik. — Krim-félszigefről tengeri és légi úton 148.000 német katonát szállítottak el. —* A norvég miniszterelnök tiltakozott a bolsevista fenyegetések ellen. — A svájci szállóipar forgalma az elmúlt télen 4 százalékkal emelkedett. — Dérién francia tengerészeti főparancsnokot az algíri hadbíróság életfogytiglani fegyházra ítélte. — A szerkesztői hivatásról törvény jelent meg Romániában. — A haltermés olyan bőséges az idén a Vilmos császár csatornában, hogy a heringet vederrel mérik ki. — Roosevelt gyengélkedése miatt újabb betegszabadságra megy. — Az angol király négy napos látogatást tett az északangliai vizeken horgonyzó hajóhadnál. — Szabadkikötőket kér a zsidó világszövetség Amerikától az európai zsidó menekültek számára. — A háborús híreszteléseket a londoni tőzsdén nyerészkedésekre használják fel. — Of szágos favágási versenyt rendeztek Finnországban. — Nemzeti jelvényt kapnak a Németországban dolgozí keleti munk'áj sok. — Svédországban 1947-ben beveze5 tik az általános és kötelező betegbiztosí- jtást. — Finnországban az 1943-44-iki eny- | he téli időbért 30 százalék fűtőanyagot j takarítottak meg. — Százötvenezer finn ! no költözik vidékre a férfiak helyett el- ! végezni a mezőgazdasági munkálatokat.

— Nápolyban szovjet mozgóképszínházat nyitottak. — Amerikai ellenőrzés alá helyezik a francia gyarmati közigazgatást.

— Kétmillió holdat öntött el a Missisipi folyam Amerikában. — A májusi fagyok Anglia gyümölcsöseiben óriási károkat okoztak. — Az angolok Szicíliából önálló államot akarnak csinálni. — Nemzeti zarándoklat indul a nagybeteg Gandhihoz Juhu fürdőhelyre. — Roosevelt találkozik Ausztrália és Uj-Zéland miniszterelnökeivel. -— Az iraki király és családja nyári tartózkodásra Egyiptomba utazott. — Chile elnöke kijelentette, hogy nem tűr kommunista kormányt. — A le- ningrádi metropolita lép a háború idejére az elhunyt Sergius pátriárka helyére.

A győzelem záloga

Az óvóhelyek szorongató csendjébe nem hallatszik be az égbolt azúrkékjében szálló repülő erő dók idegeket tépő dübörgése. Csak azt tudni, hogy ott felül, sokezer méternyi magasságban a féktelen gyűlölet száguld, hogy megölje az életet és romba döntse az emberi kéz munkáját.

Az emberi lélek magábaroskadtan kérdi : hogy szabadulhatott a földre a pokol fúriáinak ilyen minden józan emberi észt, érzést megcsúfoló rohama, amely nem ismer semmi mást, csak bosszút és gyűlöletet ? És előremered a kérdés : meddig tarthat még a sötét emberi indulatoknak ez a szörnyű haláltánca ? És van-e földi erő, amely kibírja ezt a megújuló rohamot és azok kihatásait. Aztán feljövünk az óvóhelyekről és olvassuk, halljuk, hogy ahol ezek a halálgépek jártak, ott tovább folyik az élet. És megnyugtat a gondolat, hogy nem az a győztes, aki támad és üt, hanem aki állja azokat.

Mi lehet az az erő, amely mindezt kibírja ? Csak az egyetlen roppant, ijesztően félelmetes egység, amelyben megingathatatlan a lélek, a szív, az akarat. Ahol a hit Isten magasságáig ér el és ahol a cél olyan ragyogóan tiszta és nemes, hogy megérdemli az ezer halált és pusztulást. Ahol örökérvényűnek tartják az igazságot, hogy nem az egyén, az önérdek a fontos, hanem a nemzet érdeke és örök élete.

Hbgy ez igy van ,annak bizonyítéka itt rajzolódik ki előttünk, amikor az emberi hit és elszántság úgy állja a poklok fúriáinak ádáz, vad rohamait, levegőben és a földön, hogy a világ belecsodálkozik. A világtörténelem ennél hősibb époszt nem mutatott. Az ilyen egységbe kovácsoló- dotf gigantikus lelki erő kell, hogy magában hordja a végső győzelem babérját.

Feljövünk az óvóhelyekről és lehetetlen nem elgondolkozni a szorongó érzések után. Rá kell döbbennünk, hogy a felettünk elszálló félelmetes erőkkel szemben a magyar határok felé hömpölygő gyűlölettel szemben nincs és nem lehet más erő, mint az egységes hit, lélek, szív és akarat,

Jaj lenne nekünk, ha nem volna, nem lenne igy. Aki győzni akar, annak elsősorban saját erőiben kell vakon hinni. Úgy kell szembenéznie a rázúduló veszedelmekkel, mintha sehonnét nem várna segítséget.

Aki győzni akar, annak felül kell emelkednie minden tépelődésen, fájdalmon, halálfélelmen. És tudnia kell, hogy a nagy egységben mindig lesz mellette olyan, oki tovább folytatja a harcot, ha ő maga ki is dől a sorból. Nekünk is csak a jövő, a nemzet örök életének biztosítása lehet az egyetlen célunk.

A mai nagy idők nagy, hősi lelkeket követelnek. Nagy és igazságos célokat, amelyekért nem kár a legsúlyosabb áldozat is. És van-e dicsőbb cél, mint a mai nemzedék által örökben bírt nemzeti létet töretlenül átmenteni a jövőbe. Ha ezt — egyetlen egységes akarattal — meg- teszük, elmondhatjuk : hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak.

Beszélgetés dr. Szabó Gyula országgyűlési képviselővel a hősi halottak emlékének hatályosabb megbecsüléséről

Pompás májusi reggel bontogatott szárnyat. Kizöldelt a temetők gyászoló fejfaja, parádét öltött, kerék égnék tája. Illatát hintette a fii, lomb, virág s minden ág. A kerítések eresztékein bazsarózsa, tulipán kandikál felénk. Az uraságok kertjéből a gyöngyvirágok millió csenge- tyűje bongott. A Iköziségéken keresztül futó autónk büszkén kémlelte a tavaszi mezbe öltözött utcákat.

Az úton a hősi emlékművek egész sora mellett haladunk el. Föltekintek a turul madárra, a bronzba öntött elszánt harcosra, eszembe jutnak a szónokok szavai : ,,Isten veletek magyar mártirok, akikre szanitéisz rozsdás lapátja szórta a véres földet a messze végtelen orosz hómezőn, a Don, Donec partján, a kievi köztemetőben, vagy szanaszét a világ nagy temetőjében. Akikre még a tavasz sem fakaszt zöldet, mert elhordta róluk a földet."

Ezekbe a gondolatokba mélyedve érjük el a lábatlani cementgyár kulturhá- zát, ahol hosszabb eszmecserét folytatunk a hősi halottak megbecsüléséről és méltó emlékükről dr. Szabó Gyula országgyűlési képviselővel, aki a hősök tiszteletére vonatkozóan 1943. december 15-én hosz- szabb interpellációt mondott a képviselőházban.

A gyönyörűen berendezett kultúrpalotában kis sarokban üldögélve beszélgetünk. Rövid érdeklődés után rátérünk az ő kedvenc témájára.

— A hősi emlékmű kérdése — kezdi beszédét — lényegtelen apróságnak látszik az első hallásra a most folyó világégés közepette, de sokkal fontosabb az abban a községben, ahol nincs és ahol példaadásra van szükség. Választókerületemben szomorúan tapasztaltam, hogy a mostani háború is nagyszámú áldozatot kívánt és ez indított arra, hogy a hősi halottak emlékével foglalkozzam.

— Ha megfigyeljük, hogy a most már nagyszámú hősi halott emlékét hogyan becsüljük meg, akkor meg kell állapítanunk, hogy a társadalom összefogásán kívül, amelyek az özvegyek és árvák iránt kétségtelen igen hatékony mértékben és módon jelentkezik, tulajdonképpen még csak a régi „emlékmegbeasülésnél" tartunk. Mindnyájan tudjuk, a helyzet az, hogy a községekben, városokban egy-egy rendszeresen a községi közület által emelt úgynevezett hősi halott-emlékmű van, amellyel utalunk a hősi halottak emlékére.

— Évenként hősi halott emlékünnepséget rendezünk május utolsó vasárnapján, mint a ,,hősök vasárnapján". Mindezekhez az emlékmegbecsülésekhez egy újabb intézmény is csatlakozik : a leventeintézmény keretén belül megszervezett úgynevezett „Apámat adtam a hazáért" jelvénnyel való kitüntetés és feldíszítés. Az az érzésem mégis, hogy mindez még nem elég hatályos, különösen a mai időkben, mikor valahogyan az egész világrendről, alkotott felfogásunk helyesebben a nemzeti közösségnek élete annyi ás olyan mély jelentőségű lelki áldozatot is kíván, nemcsak attól, aki hősi halált halt kötelességének teljesítése során, hanem lelki áldozatot kíván a továbbiakban is az özvegyektől és a hadiárváktól egyaránt.

— A képviselőházban annak idején azt javasoltam, hogy minden egyes hősi halott házát, illetőleg ha nincs saját háza, oz otthonáét jelöljük meg egy-egy emléktáblával, illetőleg márvány emléklappal, a következő szöveggel:

„Ebből a házból, vagy ebből az otthonból vonult a harctérre (pl.) Nagy

János, aki ekkor, itt és itt hősi halált halt."

— Ezeknek a márványtábláknak nem lenne nehézség a vármegyénkben való elkészítése, mikor itt vannak a süttői márványbányáink. Egy-egy ilyen tábla elkészítési költségét szívesen vállalná a család, vagy ha az nem tudná, a magánosok.

— Egy-egy ilyen tábla elhelyezésével a hősi eszménynek, a hősi fokon túli kötelességtelj esitésnek és a közösségi életnek a gondolatát úgy lehetne összekapcsolni, hogy ne pusztán csak úgynevezett hivatalos ünnepség alkalmával áldozzunk nekik, vagy egy emlékművel örökítsük meg ezeket az emlékeket, hanem vigyük el ezt a hősi tényt megjelölés formájában abba a házba vagy otthonba is, amelyet otthagyott a hősi halott, akinek elmúlása után arra a családra bár hazafias, de pótolhatatlan veszteség hárult, mély fájdalom és gyász borult : az az érzésem, hogy ennél méltóbban és hatályosabban nem is tudnánk a mai időkben a hősi halottak emlékét megörökíteni.

Márványtáblákra gondolok, amelyeket feltétlenül hazai márványból faragnának. Ezeket a márványtáblákat végleges formában kell a saját ház falába elhelyezni azzal, hogy a hősi halott legidősebb gyermeke örökölje azt apáról fiúra, illetőleg az elsőszülött leányra. Ezeket a márványtáblákat úgy kellene beleilleszteni a házak falába, hogy ha a ház esetleg eladódik, kiemelhetők legyenek, mint az asztalra állítandó emlékmárványtömb, az otthonokba szólna.

— Nagyon felemelő érzés volna a községek életében, ha akár a hősök vasárnapján, akár a hősi halott elesésének alkalmából rendezett ünnepség keretében ünnepélyes körülmények között a hivatalos község a mindkét nembeli ifjúság jelenlétében átadná azt, vagy az illető háza falába illesztené.

— Van még egy gondolatom a hősi emlékművek megkoszorúzásával kapcsolatosan is. Tapasztalatból mondom el az alábbiakat. Véleményem szerint a koszorúzás az eddigi sorrendtől eltérően bizonyos helyesbítésre szorul. Alá a koszorúzás rendje az, — jó néhány hősi halott emlékünnepélyén, hogy az úgynevezett hivatalos és legmagasabbrangú koszorú elhelyezésén kívül sorrendben jönnek a különböző testületi koszorúk. A közönség rendszerint már nem is figyeli eléggé, amikor a tulajdonképpeni személyes érdekeltekre, az özvegyekre és árvákra kerül a sor. Nekem az az érzésem, hogy legalább úgy kell a sorrendet a koszorúzásnál megváltoztatni, mint ahogyan ez kint a harctéren a hősi halottak elesésével történik. Mert mindazok, akik koszorúznak, életben maradtak. Azok tehát az elsőrendű „személyek" voltaképpen, akik elestek és azoknak az emléke. A jövőben tehát csak egy közösségi koszorút kellene elhelyezni a nemzeti összefogásnak jelképeként bevezetőül és azután rögtön következnének, neveik szóllításával a hadiözvegyek és hadiárvák, miután ezek elhelyeznék a maguk koszorúját, csokrát, vagy elmondanák a magúik megemlékezéseit, utána folytatnák a különböző testületek, egyesületek a koszorúzást.

— Ha tehát elképzeljük azt, hogy igy minden kis falusi házikót, vagy házat, ahonnan a mostani háborúban a hősi halott elindult, megjelölünk, ezzel a közösségi életszemléletet belevisszük és bele- állitjuk az otthonokba úgy, hogy azt nap mint nap lássák. Azok, akik abban a házban élnek emlékezhessenek : „Hősnek leszármazottai." De a késő unokák is lássák, hogy ez az a ház, ahol családom élt, ahol születtem, ez a ház tulajdonképpen egy hősi halott emléke által külön felszentelt ház is, mert innen vonult be az apám, vagy nagyapám és az unokáknak vagy a dédunokáknak is esetleg majd innen kell a harctérre vonulniok — ha erre a haza hív.

Nagy örömmel hallottuk dr. Szabó Gy. szavait és hisszük, hogy nemes elgondolását, amelyet akkor a képvíselőház oly lelkesen magáévá tett, magáévá teszi ez a történelmi múlton felépült vármegye, A lelkes beszéden keresztül látjuk községeink, falvaink és városaink őreit, amint ezt a szép nemes gondolatot megvalósítják,