Esztergom és Vidéke, 1944

1944 / 35. szám

2 iy44. április 29 ESZTERGOM és VIDÉKÉ Az esztergomi belvárosi temető sirlámpái mellől. LVII. Séta a halottak városának utcáin. A dombnak felfutó Kálvária-út tenge­lyében magas, karcsú, szépfaragású em­lékkő őrködik. Klasszikus elemek sereg­lenek össze a márvány testén az iskola csaknem összes tartozékával. A zsámbéki származású Brutsy-család pihenni tért tagjai fölött vigyázza a síri nyugalom csendes álmait. — Brutsy László keres­kedő nyitja meg a könnyel búcsúztaiot- tak hosszú sorát. Fia Brutsy József-nek, aki 1818-ban Zsámbékról jött Esztergom­ba, Brutsy László a város jónevü keres­kedőinek sorába tartozott. A maguk ide­jében kvesztoroknak is hívták őket, sőt a család régi iratai között az aprólékos (vegyes) kereskedő elnevezéssel szintén sűrűn találkozunk. Üzletüknek régi he­lyisége a régi Buda-utca, ma Kossuth Lajos-utca Hősök-terére néző sarkán hú­zódott. Az 1838-as nagy árvíz összeom­lasztotta. Helyébe a víz visszahúzódásá­val az Ausztriai Nemzeti Banktól felvett kölcsönön szép, nagy kőből emelt ház építését kezdték meg ugyanannak az esz­tendőnek augusztusában. — A sír sorra kerülő lakója B. Lászlóné Tertina Mária, Utána a második feleségnek, B. Lászlóné Rudolf Máriá-nak testét helyezték a föld nyugtató ölére. — Brutsy Gyula neve vet tovább aranysárga lobbot a kő kemény hátán. Édesatyja, B. László foglalkozásá­nak folytatásában tette-vette vagyont gyarapító munkás életének napjait a régi esztergomiaktól „nórimbergás“ boltnak nevezett díszműárú-kereskedésben. A Széchenyi-tér 23. sz. házában szállást vett üzletnek a térre nyíló ajtaját a „szép és jó holmik" kedvelői és vásárlói gyak­ran nyitogatták és tették be maguk után. — A város társadalmi életében sokat szereplő, kedvelt kereskedő munkában töltött nemes élet után húnyta le síri álomra fia után sóvárgó szemét. A hazá­nak hős fiakat adó édesapának lelket szaggató gyötrelmeit neki is ki kellett állania. Gyula fia az első világháború idején résztvesz az ezeréves határokért folyó legendás kárpáti téli harcokban. Mint a 26. cs. és kir. gy. ezred káplárja kerül Iki 1915-ben az ítéletidők csata­poklába. Hősi harcaiért megkapja a II. o. vitézségi érmet. Zászlóssá léptetik elő. Rövidesen orosz fogságba kerül. Hét esz­tendőn keresztül a sok, hasztalanul visz- szasírt magyar temetőjévé vált kraszno- jarszki fogolytáborban sínylette az orosz fogságba jutott szomorú magyarok szá­nandó örömtelen életét. Együtt tördelte a hontalanság száraz és keserű kenye­rét Esztergomból toborzódott néhány fiatal tiszttársával, a később őrnagy Szomor Gyulával és Fazekas Kálmán építésszel. Ma mindhárman újna itt­hon vannak, esztergomi hazai föld­ben, künn a sírok kertjében. Szomor Gyula itt, lejjebb a harmadik telekrész első sorában, a ravatalozó kápolna köze­lében, Fazekas Kálmán a szentgyörgyme- zei temetőben. — Gyötrelmes fogsága napjainak kiteltével, 1922-ben visszake­rül szülővárosába. Visszaváró édesapjá­nak már csak sírját láthatta viszont, hogy egy esztendővel később megfáradt testé­vel maga is ott találjon nyugodalmat, ahova a földi marakodásoknak nincsen útja, nincsen eltalálása. — Brutsy István kezdetben, a pályát választó ifjúság ne­kiinduló éveiben a Ludovika Akadémia növendéke, később édesatyja üzletének birtokosa és irányítója. 31 esztendő földi múlásba húnyó napjai mellől ragadta el kimért végzete. Fiai mellett pihen B. Gyuláné Brunner Mária, ura élete sorsá­nak hűséges osztályosa, gyermekeinek jóságos édesanyja. — Az egy évet meg nem ért kis B. Pistike s az ötesztendős B. Gyuluska zárja az elköltözöttek szunnyadó, néma sorát. — Vitéz Zsám- beky Pál, az Esztergomi Takarékpénztár helyettes igazgatója a nagyszülők, édes­apja, édesanyja sírja előtt áll meg, mi­kor imádság kíséretében hozzájuk száll, róluk emlékezik. A visszahozhatatlan gyermekkor napsugaras esztendei újul­nak meg a visszagondolás perceiben, a katona napok közös áldozata izzik fel a múltba Tévedésekor, ha István öccsére s múltba Tévedéskor, ha két öccsére : Gyű­ld -ra és István-ra gondol. Az élet fájáról kében ártatlan, csöpp fiát hívogatja vissza. A sírhely aljához futó lépcsősor leg­fel ső fokán állok. Jobbról, mögöttem te­rebélyes, vén diófa ődöng. Vastag törzsé­nek repedezett, mélyen árkolt héja gyü­mölcsérlelő őszről, zord telekről, madár­dalos, virágos tavaszról dong hosszú év­tizedek óta hangtalan dalt, színeket só­várgó álmatlan éneket. Körülöttem minden a tavasz ágyában álmodik : a sírhalmok, a távoli mezők, a kertek s a domboldalakon a szőlőhegyek. A csend birodalma fog körül minden­ünnen. Itt nincs lárma, hajszolódó tüle­kedés, vásári veszekedés, utcai zenebona. A diadalmas hallgatás szent várakozása feszül mindenfelé, a hallgatásé, amely­ben a nagy dolgok vajúdnak és formá­lódnék, hogy végül élettől sugárzón, méltósággal teljesen felszállhassanak az élet világosságára, ahol sorsuk, rendelte­tésük beszélni ia kifürkészhetetlen, titok­zatos messzeségekről. Ez a távolról jövő hangtalan tanítás az igazi beszéd, mely nem csavarható el. Az itt elömlő végtelen csend életünk rejtett alapja. Akiket sorsuk ontotta bánataik, szerencsétlenségeik megismertettek a si­mogató csenddel, azok tudják, mily né­ma és mély vizeken nyugszik a felszínes, mindennapi élet vékony és törékeny héja. Minden tobzódásba menekülő álcás hangoskodás, felszínen ugráló haláltánc ellenére a csend fog körül bennünket minden oldalról. S ha egyszer közülünk bárki remegve, kínos várakozón kopog­tat a földi elmúlás nem fogható kapuján, mindig ugyanaz a figyelmes, figyelő csend nyitja meg a nem csikorduló ka­put. A csend olyan, mint a szeretet, amely mindent megvált, mindent túlél. Carlyle szerint a leghatalmasabb birodalom. Ma­gasabb, mint a csillagok tábora, mélyebb, mint a halál királysága. A napfény özönében fürdő sírkert fö­lött fátyolos fénnyel siklanak tova a bú­csúzni készülődő szemek, mint ahogy a kegyelettel vizsgálódó, meghatódott utó­dok tekintete simogatja végig az ősök ■szép, álomszerű szőttesét. Mert itt a hit, az idők, a fejfák és sírkeresztek sok mindent szőttek össze fátyolfinom szö­vetté. Nem csoda, ha hozzákötjük szí­vünk egy-egy darabját, és súlytalan lé­lekkel köszöntjülk a csend és síri titkok hallgatag köveit. Fenn, az égi rónán csendes nyáj legel. Fehér bárányfelhők játszi, mosolygó se­rege nyargal nyomába. Patyolatkarjuk­kal búcsút integetnek felénk, utánuk bá­muló égre éhes emberéknek. Erre -arra, amerre csak ellát a szem, bimbók és rügyek méhéből ezer csodáját bontja ki, szórja szét az élet. A még pár héttel korábban fanyar tavaszi szél is édesre, léggyé érett. De ragyogjon bár szikrázó csillogásban az ujjongó, meg­újuló természet aranykelyhe, s csordul­jon az áradástól mámoros mindenség gyöngyöző habja túl a serlegszélen, az elmúlás csendbe temetkező, halk hangú sírkertjében el nem riasztható ráébre- déssel, felkísértő elérzékenyüléssel kell éleznünk a magunk sorsiának, boldogsá­gának pillangó életét. (Folyt, köv ) Vértes Zoárd Megyénkben is dobtak le ha­lálos gyermekjátékokat a ter­rortámadók Az ellenséges repülők áthaladása után mindig újabb és újabb meglepetés vár a békés polgárokra. A terrortámadók nem riadnak meg attól sem, hogy védtelen gyermekek épségére törnek azáltal, hogy gyermekjátékokat dobnak le. Az ekrazi- tot rejtegető gyermekjátékok psábitólag merednek a magukra hagyott falusi gyermekekre Április hó 13-án Kesztölc község fölött átrepült repülőgépek után Lambert Pál 10 éves kis iskolás gyermek játékgolyót talált, amelyet mikor megfogott, felrob­bant. A szerencsétlen kisfiú a jobbsze­mén és lábán sérült meg. Eleinte azt hit­ték, hogy elvesztette szemevilágát is, de ma hál Istennek már lát. A sérült gyer­meket a Kolos kórházban ápolják. Ugyancsak f. hó 13-án a terrortámadás után a dorogi bányaigazgatóság udvarán és a vármegyében több helyen arzénnel mérgezett tölgyfaleveleket találtak. \z igazgatóság vezetősége felfigyelt a leve­lekre, mivel a környéken tölgyfa nincs, hogy azok honnan származnak. Az igaz­gatóság a leveleket felküldte ia közegész- ségügyi intézetbe, ahol megállapítást nyert, hogy a levelek arzénnel vannak át' itatva. Tették ezt a gaz támadók azért, hogy a gazdaközönség által Szt. György napján kihajtott állatok ezt fellegeljék és ezáltal állatállományunk pusztuljon. Most már jól láthatja minden magyar szülő és gazda, hogyan értelmezik az an­golszászok a részükről annyiszor hangoz­tatott humanista elveket. A csecsemők kedvelt csörgőjét, a nagyobbacskák já­tékszereit töltik meg ezek a „humanista lelkek" robbanószerekkel, hogy elvakult és tehetetlen dühükben kisdedeket is örök életükre nyomorékká tegyenek. Aki eddig nem tudta, avagy nem hitte, az most már tisztán láthatja, hogy milyen hatásos eszközökkel igyekeznek megtör­ni az angolszászok a belső arcvonal ere­jét. Azonban biztosan tudjuk, hiábavaló minden igyekezetük. Terrortámadásaik­kal csak azt érik el, hogy még ellenál- lóbbá, még edzettebbé kovácsolják össze az egész magyar közönséget. Az új beszolgáltatási rendelet j A közellátásügyi miniszter most meg­jelent rendeletével szabályozta az 1944 —45. gazdasági évi termelési és beszol­gáltatás! kötelességet. A rendelet értel­mében a mezőgazdasági ingatlan után 1944. julius 1—1945. junius 30-ig terjedő időben a megállapított buzaegység szám- mák megfelelő mennyiségű mezőgazda- sági terményt, terméket, vagy állatot kell a hatóság által megállapított áron a közellátás céljaira beszolgáltatni Mezőgazdasági ingatlan alatt a szán­tóföld-, rét- és legelőterületet kell ér­teni. A szántóföldet terhelő beszolgáltatási kötelesség mértéke a szárít ót érül et ka­taszteri tisztajövedelmének minden ar. koronája után 40 buzaegység. A katasz­teri holdankénti beszolgáltatási köteles­ség azonban nem lehet kevesebb 120 bu- zaegységnél. A rétet terhelő beszolgáltatási köteles­ség mértéke a földmivelésügyi miniszter által ia rét kataszteri tísztajövedelmének és minőségének figyelembevételével az I. osztályba sorozott községekben ka­taszteri holdanként 240 buzaegység. II. osztályba sorozott községekben ka­taszteri holdanként 200 buzaegység, III. osztályba sorozott községekben kataszteri holdanként 160 buzaegység, IV. osztályba sorozott községekben kataszteri holdankét 120 buzaegység, V. osztályba sorozott községekben ka­taszteri holdanként 80 buzaegység. A legelő! terhelő beszolgáltatási köte­lesség mértéke a földmivelésügyi minisz­ter által a legelő kataszteri tiszta jöve­delmének és minőségének figyelembevé­telével az /. osztályba sorozott községekben ka­taszteri holdanként 110 buzaegység, II. osztályba sorozott községekben ka­taszteri holdanként 90 buzaegység, III. osztályba sorozott községekben kataszteri holdanként 70 buzaegység, IV. osztályba sorozott községekben kataszteri holdanként 50 buzaegység, V. osztályba sorozott községekben ka­taszteri holdanként 30 buzaegység. Ari ól, hogy az egyes községek határá­ban lévő rétek és legelők ,a beszolgálta­tási kötelesség szempontjából melyik osztályba soroltattak, a közellátási kor­mánybiztos értesíti a községi elöljárósá­gokat. A szántóföldeket terhelő beszolgálta­tási kötelesség a kataszteri tisztajövede­lem minden aranykoronája után 40 bu­zaegység. Ebből a 40 buzaegységböl 10 buzaegységet a kenyérgabona be­szolgáltatási kötelesség teljesítésére, 10 buzaegységet a zsirbeszolgáltatási kötelesség teljesítésére, 7 buzaegységet a husbeszolgáltatási kötelesség teljesítésére és 13 buzaegységet a szabadválasztású termények csoportjába tartozó beszol­gáltatási kötelesség teljesítésére kell be­szolgáltatni. A zsirbeszolgáltatási kötelességet ser­tés és baromfizsirral, tej és tejtermékkel, olajjal, sertésekkel, hízott libával és ka­csával, olajosmagvakkal, takarmányár­pávai és kukoricával lehet teljesíteni. A zsirbeszolgáltatási kötelességet zab be­szolgáltatásával is lehet teljesíteni. A. hittbeízslcsíItatási kötelessé« teljesí­tésére vágómarhát, növendékmarhát, bor­jút. juhot, bárányt, baromfit, halat, lőtt- vadiat, sertéshúst, tejet és tejterméket, tojást, gyapjút, továbbá, rétiszénát, lu­cernaszénát, lóhereszénát, baltacinszénat zabosbükköny szénát, takarmányszalmát és alomszalmát lehet beszolgáltiatni, A szabadválasztású termények cso­portjába előirt beszolgáltatási köteles­séget a rendeletben felsorolt termények­kel, termékekkel és állatok beszolgálta­tásával lehet teljesíteni. A Magyar Nemzetiszocialista Párt gyűlése Dorogon Esztergomban és a bányavidéken meg­alakultok a Magyar Nemzetiszocialista Párt szervezetei. Mint ahogy mindenütt az országban, úgy itt is megmozdultak mindazok a dolgozó és építő magyar erők, akik a 3400-ias rendelet miatt évek­ig nem vallhattáik meg szabadon nemzeti- iszocialista meggyőződésüket, most min­den korlátozás nélkül a mozgalom kato­náivá lehetnék és képességeikkel része­seivé válhatnak a magyar nemzetiszoci­alista munkaállam megvalósitásának. Hatalmas demonstrativ megmozdulás zajlott le az elmúlt vasárnap Dorogon, hol a megyevezetőség antibolsevista gyű­lést tartott, a bányászotthon dísztermé­ben. A hatalmas terem megtelt azokkal ia jobboldali magyar férfiakkal, kezdve a bányavezetőségen, a hazáját féltve őrző és szerető egyszerű csillés testvérig, hogy résztvegyen a bolsevizmus elleni küzde­lemben, amit a Párt már több mint egy évtizede folytat. A gyűlésen felszólalt Andréka Ödön piszkei gazdálkodó, Esztergom várme­gye nemzetiszocialista orsz. gyűlési kép­viselője. Jóleső érzéssel állapította meg, hogy a zsidó Chorin Ferenc bronz szobra ledőlt talapzatáról s vele együtt egy egész világ omlott össze a közgazdasági élet cézárjai felett. Hubay Kálmán pártvezető helyettes, a nemzetiszocialista mozgalom töretlen harcosa ismertette a hallgatósággal a volt kormányzat ténykedéseit, amiről a nagy nyilvánosság ezideig nem szerezhe­tett tudomást. Szűnni nem akaró helyes­lés és taps viharzott a hatalmas terem­ben s a hallgatóság lelkében mély nyo­mokat hagyott a régen nem hallott ke­mény hang, az őszinte magyar beszéd, a bolsevizmus és magyarországi szálláscsí- nálói ellen. A párt megyevezetője Markó Ferenc adott összefoglalást a következő irány­zatról, utána a megjelentek elénekelték a Himnuszt a bányász-zenekar kísérete mellett. FELHÍVÁS. A Magyar Nemzetiszocialista Párt esz­tergomi szervezete felhívja azokat a jobboldali magyar férfiakat : orvosokat, ügyvédeket, tanárokat, tisztviselőket, ke­reskedőket, iparosokat, munkásokat és földműveseket, akik a magyar nemzeti­szocialista munkaállam felépítésében részt kívánnak venni, jelentkezzenek a Magyar Nemzetiszocialista Párt eszter­gomi szervezetében (volt Schrank-féle líkőrgyár) a hivatalos órák alatt naponta d. u. 6—8-ig. Magyar Nemzetiszocialista Párt esztergomi szervezete. Növendékhangverseny Azt mondják, hogy egy társadalom kulturális értékének meghatározásinál igen nagy szerepet játszik a zenei élet fejlettsége. Minél inkább él valamely em­berközösségben a művészetek pártolása, és gyakorlásának szükségessége, annál fejlettebb ott a kultúra, mert hiszen a művészetek nem jelentenek praktikus dolgot, ezekből vajmi kevesen élnek meg, tehát a művészetek feltétlenül valamely többletet jelentenek. Ha már most azt kellene megállapítani, hogy Esztergom lakossága a kulturált­ságnak azon fokán, amelyet zenével mér­nek —- hol áll, nem merném mondani, hogy a legmagasabb fokon, mert a zene pártolása min álunk még sok kívánniva­lót hagy maga után, viszont azt sem mondhatja senki, hogy mi a zenei élet­nek valamely sekélyes és alsó fokán já­runk. Akik jelen voltak a városi zeneiskola : Brenner Julia, Vörös Lajosné, Mlinkó Klára növendékeinek hangversenyén, azok örömmel állapíthatták meg, hogy városunk e tanári kara szerényen dolgo­zó, nem nagy körben működő zenepeda­gógusai értékes munkát végeznek a te­kintetben, hogy a zene magasabbrendű- ségét szolgálják és ezáltal városunk kul­turális nívóját emelik. A hangversenyt dr. Sztárcsevich László igazgató nyitotta meg, majd kitűnő beta­nulásban Lőrinczy Emília Godard : A reggel című darabját adta elő, utána Bar- cza Irén Grieg : Tavaszi dal és Thomé : Őszi fák alatt műveket ügyesen zongo- rázta. Kelecsényi Valéria Paisiello : A kedvem mint a felhő és Mozart : Vágyó­dás a tavasz után c. két dalt adta elő könnyed hangvétellel és szép szövegkiej- tésseí csengő hangon. Fejlődőképes hang­ja van, sokat várunk még tőle. Boros­tyán Csaba Chopin : Es dur Nocturne op 9 müvet brilliánsan játszotta, mig Pro- kofieff S : Induló op. 33. nem volt elég ritmusos, Czibik Géza tanárának Vörös Lajosáénak kíséretében adta elő Betho- ven : F dur (Tavaszi hegedű-zongora szonátáját). A nagy mesteri muzsikát méltó tolmácsolásában szólaltatta meg. A szünet után Ámon Magdolna osztat­lan sikerrel adta elő művészek számára is komoly megoldást jelentő Mozart : A- dur szonáta op. 9. c. müvét. A zongorán kihozta azt, ami zenei lelkének legmé­lyén van, különösen igen meleg volt az Andantéja, elementáris erővel és lendü­lettel játszotta a zeneszám befejező in­duló részét. A közönség lelkes tapsa volt a legméltóbb elismerés Ámon Magdolna művészi tehetséget eláruló játékának. Ezután Czibik Géza Mendelsson : Hege­dűverseny I. tételét játszotta kitűnő stí­lussal, úgy látszott ez jobban egyéniségé­hez illett mint az előző szám. Utolsó számként Borostyán Csaba, Vigh Klári helyett pedig Vörös Lajosné tanárnő Mo­zart: G-moll szimfóniáját adták elő. A sikerhez nagyban hozzájárult Vörös La­josné tanárnő zongorajátéka, aki biztos lendülettel játszott tehetséges növendé­kével. Az évenként kétszer, háromszor rende­zett növendékhangverseny mindenki előtt meggyőzően bizonyítja, hogy a zeneis­kola tanári kara komoly és tervszerű ze- 'nei munkát végez városunkban.

Next

/
Thumbnails
Contents