Esztergom és Vidéke, 1944

1944 / 1. szám

HATVANNÖTÖDIK ÉVF. 1. SZ. SZOMBAT, 1944. JANUÁR 1 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor-u. 20. Keresztény politikai ÓS társadalmi lap. Szerdán 20 fillér, szombaton 24 fillér Megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési ár 1 hóra : 2 pengő. HETI ESEMÉNYEM BELFÖLD Szent István fogadalmi templo­mot építenek. — Meghalt báró Lu- kachich Géza altábornagy. — Elren­delték a farkasok kötelező irtását Erdélyben. — Megszüntették a bu­dapesti kávémérésekben a tejeskávé kiszolgálását. — Tízezer személyes népstrand épül az újpesti rakpar­ton. — Bevezetik a cirilbetűs zsi- nórírást Kárpátalján. KÜLFÖLD Lemondott Zsifkovics tábornok, a szerb király hadseregfőparancs­noka. — Berlint érte az elmúlt év­ben a legtöbb légitámadás a német városok közül. — Unsz orosz ejtő­ernyőst fogtak el az egyik rigai orosz templomban. — Aki nem dolgozik, nem kap élelmiszerjegyet Észak-Olaszországban. — A francia nemzeti bizottság egyezményt akar kötni a Szovjettel. — Benes nem hajlandó közvetítésre az oroszok és lengyelek között. — Péter királynak megtiltották a Szerbiába való visz szatérést. — Megfosztották a kairói jugoszláv kormány tagjait állarnpol gárságuktól. — Az emigráns fran­cia haderő új parancsnokot kapott. — Olasz tisztviselők nem léphet­nek politikai pártba. — Nápoly 9S esetben kapott légitámadást. —- A londoni műkereskedők felvásárolják a szicíliai műkincseket. — Felosz­latták a fallangista katonai szerve­zeteket Spanyolországban. — Ria­dókészültségbe helyezték az Egye­sült Államok keleti partvidékét. — Nem ismeri el a londoni jugoszláv emigráns kormány a Tito-kormányt. — Jugoszlávia belpolitikai helyzete rendkívül kiéleződött. — Tito veszi át a parancsnokságot balkáni part­raszállás esetén. — Egyetlen éjsza­ka 42 merénylet történt Franciaor­szágban. — Spanyolországban 1300 volt kommunista foglyot szabadon- bocsátottak. — ,Ötven millióra be­csülik az Európában a báború után építendő lakások számát. — A pápa az igazság és méltányosság békéjét kérte a szenvedő világnak rádióbe­szédében. — Szentestére időzített bombák robbantak Berlinben. — Amerika adja az inváziós erők há­romnegyed részét. — Nyolc embert ítéltek halálra Revega fasiszta párt­titkár meggyilkolása miatt. — Roo- sevell még nem döntött, hogy je­lölteti-e magát negyedszer. — Fe­lülvizsgálják a fasisztapárt tagjainak vagyonát. — Udine és Görz között görög ejtőernyősöket fogtak el. — Elhalasztották a köztársasági olasz alkotmány tárgyalását. — Szovjet tábornokok utaztak az olasz frontra. — Velencébe való beköltözést be­tiltották. — Nedics szerb miniszter- elnök kijelentette, hogy a szerbek sosem hajolnak meg a horvát Tito előtt. — Letartóztatták a kairói ju­goszláv pénzügyminisztert. — Ber­linben is összeül a háborús bűnö­sök ügyében Ítélkező katonai tör­vényszék. — 350.000 lakost kitele­pítenek Isztanbulból. — Spanyolor­szágban helyreállítják a fellebbezési jogot. — A jugoszláv nemzeti bi­zottság szakított a királlyal. — El­ismerte Anglia Titot szövetséges fő- parancsnoknak. — Leváltják az an­karai francia követség személyzetét. — Lengyel szabadcsapatok harcol­nak a partizánok ellen. — Speciális szovjet csapatok jelentek meg az orosz fronton. — Belgrádban sok politikai foglyot szabadonbocsátot- tak. — Amerika kedvezőtlenül fo gadta a cseh-szovjet szerződést. -- Rejtett kommunista üzemet leplez­tek le Belgrádban. — Az olasz diá­koknak igazolni kell, hogy eleget tettek katonai kötelezettségüknek. — A háború francia bűnösei hadbíró­ság elé kerülnek. — Tito küldött­séget küldött Angliába. — Anglia nem nyújthat katonai segítséget Tö­rökországnak. — Franciaországban évente 100.000 emberrel több hal ineg, mint amennyi születik. — Cseh dandár is harcol Tito partizánsere­gében. — Az angolok elsüllyesztet­ték Schanhorst 26,000 tonnás né­met csatahajót. — A pápa most már nem kezdeményez békét. — Roosevelt utasítására a hadügymi­niszter átvette az amerikai vasuta - kát. — Anglia nem pénzeli már többé a londoni jugoszláv mene­kült kormányt. MOT HOZ A JÖVŐ f Irta : SZALVA LÁSZLÓ Pillanatnyi megállás, magunkbaszállás, számvetés az évforduló küszöbén, azutái újabb lendület, elszánt akarás, kemény bátor, öntudatos indulás az új élet, az ú, esztendő felé. De a szilveszteri gond és c szilveszteri nekibuzdulás ne szóljon ez­úttal a magunk életének, hanem hassa át a vallásos hit erejével az a vérünkké váló érzés : hogy minden erőnk, tehetsé­günk, lehetőségünk, az összességért, a nemzetért van, hogy egyéni sorsunk, bol­dogulásunk függvénye a nemzet sorsá­nak, hogy munkánk eredmérve paránvi atomja a nemzet összerejének. Ne tekintsünk hátra. Ne gyöngítse erőnket a múlton való borongás, ne ve­sződjünk töprengő kérdésekkel, hogy miért volt ez igy és miért kellett igy len­nie. A múlt csak tanulság legyen, hu­musza a jövőnek, a jobb felé ösztönző, intő, útmutató tanítás, erőnk, tudásunk, akaratunk feszüljön a jövőnek, mert a múlt orvosa a jövő. A nemzet jövőjéért mindent — ez legyen az újévi fogadko­zásunk . Számotvetni erőnkkel, számotvetni le­hetőségeinkkel, számotvetni helyzetünk­kel, minden önámitás nélkül, hogy tud­juk hol állunk, mire számíthatunk, mit érhetünk el. Nem azt kell kérdezni ma­gunktól, mit akarunk, hová megyünk, mert jaj annak az embernek, aki keresi az útját és százszor jaj annak a nem­zetnek, amely nem ismeri célját. A célt ismerni kell. Az benne kell, hogy éljen a nemzetben, mint közös akarat, mint a telkekből kilobbanó cél, amelyre minden idegszálunk megfeszülve összpontosul. A kérdés az legyen : hogyan érhetjük el célunkat a legbiztosabban, a legrövidebb és a legsimább úton, hogyan juthatunk el hozzá felesleges megrázkódtatás nél­kül, vagyis milyen reális módon és mi­lyen megfontolt eszközökkel válthatjuk ki a nemzet egyeteméből erejének maxi­mumát. A jövendőnk pontosan olyan, amilye­nek mi magunk vagyunk! A jövendőn­ket tehát magunkban hordozzuk. A ma­gyarok Istenének segítségét kell kérnünk s ezen a bizakodáson túl már rajtunk fordul meg — kemény férfiasságunkon, a nemzeti becsületünkön, a kitartó kűz- dőkészségen és szorgalmas munkán — hogy mi lesz mához egy évre s a távo­labbi jövendőben. Bárhol lapozzuk fel a történelmet, mindenkor és minden nép eseményeinél azt látjuk, hogy erős, fegyelmezett, nemzeti hadsereg, valamint céltudatos és előrelátó államvezetés, s ehhez a kettő­höz csatlakozó, szorgalmas polgári mun­ka vívta ki együttesen egy ország erejét, tekintélyét, hatalmát és jólétét. Mind­ezeknek ellenkezője, tehát a gyengeség és fegyelmezetlenség, a kapkodás és bi­zonytalanság, s a fecsegő munkátlanság zülleszti szét egy államnak, s a keretei között élő népnek az erejét és lehetősé­geit, sőt széttördeli az ország ősi hatá­rait is, átengedvén rajtuk az idegen hor­da pusztító és leigázó áradatát. A magyar birodalomnak minden fia és leánya álljon a maga őrhelyén : hűen, hősiesen, céltudatosan, előrelátóan, fe­gyelmezetten, szorgalmasan és okosan! — ez a mi újesztendőnk kulcsa, amely elnyitja számunkra a jövendőt. Ebbői ■ied a győzelmünk, s ez biztosítja ősi íllamunk erejét és területét, régi nagy­iágát, s családok és otthonok békés biz- .onságát és jólétét. A kívánatos és szük­séges magatartáshoz pedig ott él mind­nyájunkban a magyar fajiság lelkiisme­retének szava, ahogyan azt apáról-fiúra Kaptuk tovább, Árpádházi fejedelmeink- :öl mostanáig. Mit hoz a jövő a háború ötödik évé­ben, amikor a békeidők pezsgős újév kö­szöntése helyett négy-hatmotoros repülő­gépek zugnak el fölöttünk és rideg szá­mítással keresik a célpontot a pusztító bombáik levetésére. Most bombák rob­bannak, szirénák üvöltenek, harcias had­seregek vonulnak fel s összecsapva tűz­fegyvereik ezrével ontják egymásra a halált. Hol van most az új év varázsla­tos hatalma ? Most csak folyton az ve­tődik fel előttünk, hogy mit hoz a gi­gászi küzdelmek újabb esztendeje ? A múlt háború negyedik telének köze­pén azt láttuk, hogy bomladozott a front, a célt-tévesztett békevágy lett úrrá a lel­keken. Ma ezer, meg ezer ember néz szembe a halállal, azért, hogy a nemzet­közi maszlagok ne szédítsék meg a múlt­hoz hasonlóan az emberek millióit. Ma minden magyar tudja, hogy nem területi gyarapodásért harcol a távoli orosz me­zőkön, hanem azért, hogy ebben a hazá­~>i n » nr-»,0—» bán a rendet és fegyelmet biztosítva lás­sa azáltal, liogy a marxista maszlag mi­nél távolabb legyen tőlünk. Kétségtelenül igaz, hogy országunk sorsa a frontokon fog eldőlni. De éppen ilyen igaz, hogy belső ereje adja ehhez az alapot. A nemzetnek belső erőinek teljességét kell kitermelnie magából, azokat maradéktalanul és produktívon kell hasznosítania, rendszerbe gyűjtenie az összesség javára, hogy egyetlen pará- nyunk se veszhessen kárba. Ehhez pedig megujhodó élet, korszerű reformok kel­lenek. Reformok, amelyeket nem egyéni elgondolás, vagy idegen teória erőszakol rá a nemzetre, hanem amelyek magából a nemzeti talajból sarjadnak ki, a nem­zeti közösség ösztönös akarataképpen. Szociális, kulturális, politikai reformok, amelyek mind a magyar egységet, a ma­gyar testvériséget szolgálják, amelyek az egy család sorsközösségéi domborítják ki, amelyek új, elhasználhatatlan friss erők felszínre vetésével építenek anélkül, hogy rombolnának és elsorvasztanának meglévő erőket, amelyek részesítenek anélkül, hogy megfosztanának, amelyek válaszafalakót döntenek le anélkül, hogy a tűzfalakat a legkevésbbé megingatnák. Az új esztendő hajnalán az a gondo­lata minden magyarnak, hogy minden magyar erőt összefogni és összeforrasz­tani egységes nemzeti erővé, hogy ne le­hessenek itt többé kósza megejthető lel­kek, ingadozók, kalandokra kaphatók, de mellőzöttek sem, akiket az első vihar- szellő veszélyes utakra tántorít, hogy egyetlen nagy akarás, egyetlen nagy ösz- szefogás, testvéri sorsközösség legyen itt, amely acélosan, dacosan nyugodt öntu­dattal és egészséges erővel álljon min­den vihart, mint nemzeti komplexum. És ebbe a komplexumba olvadjon be min­den munka, minden tehetség, minden akarás, közös boldogulást keresve, kö­zös célt szolgálva. Ne legyünk többé az egyéni tehetségek, kósza zsenik, a ha­szontalanul csillogó ötletek és tapsot váró bravúrok hazája, ahol az egyéni teljesítmények úgyszólván sohasem érvé­nyesülhetnek az összesség javára, de le­gyünk egy testvéri összefogás, a józan önkritika, az önzetlenség, a személyte­lenség országa, ahol hallgatnak a frázi­sok és nem hivalkodnak az ötletek, ha­nem a képesség, tényekben, tettekben a nemzetnek hozott áldozatokban és ha­szonban nyilvánul meg egyedül. Legyen ez az új esztendő a magyar összefogásnak, a nemzeti érzésben meg- acélosodott magyar erőnek jobb jövőt és új életet építő munkás esztendeje. Megható ünnepség keretében osztotta ki az AERO Üver Eft vezetősége karácsonyi adományait Az Aero Ever kft. hatalmas szerelő­termét átalakították egy hatalmas dísz­teremmé. A falak, oszlopok nemzeti-színű drapériákkal díszítve. A terem egyik sarkában hatalmas fenyő csillogó díszek­kel. A teremben mintegy háromszázhat­van munkás élén ott volt Rubik Ernő, a gyár vezetője édesanyjával, vitéz dr. Bánomy Antal városi főjegyző, Rotter Lajos mérnök, vitéz Hefty Frigyes a vi­lágháború híres pilótája és felesége, Szi­tás- Steff Tibor és neje, Váczy-Hübschl Antal városi mérnök, Tardos Béla a kí­sérleti intézet meteorológusa, Jánossy István a Magyar Szárnyak főszerkesztő­je és sokan Budapestről és helyből, akik együtt akarták a szeretet ünnepét meg­ünnepelni. A teremben kigyulladtak a szivet me­lengetőén világitó karácsonyfa apró fé- nyecskéi. Az asztaloknál elhelyezkedtek és meghitt beszélgetés közben várta munkás és vendég az ünnepség kezdetét. Mindenki előtt az ajándékcsomag, borí­tékban a heti fizetés ajándékképen, a lányoknál virág, segédeknél ás idős mun­kásoknak egy-egy palackozott bor, likőr vagy pálinka. A zenekar a „Mennyből az angyal“ c. karácsonyi éneket játszotta, majd Mitter Lajos főüzemvezető intonálta az éneket, amely előbb bátortalanul, később ünnepi lelkesedéssel szárnyalt a vendégek és munkások ajkáról, szivéből. Az ének után Mitter Lajos köszön­tötte a hűséges munkásokat a nagy csa­lád szeretet ünnepén. Hangoztatta, hogy nemcsak a karácsony ünnepét ülik ma, hanem a gyár is ma érkezett az ötéves jubileumhoz és most érte el a gépek épí­tésében az ötszázadikat. 1938-ban mint honfoglalók jöttünk ebbe az elhanyagolt épületbe és ma már ott tartunk, hogy az azóta végzett nagy átalakításokkal elő­teremtett hely is szűknek bizonyult, Vol­tak nehéz idők és gondterhes napok is és akik a jóban rosszban kitartottak, hű­séggel és becsülettel végezték a munkát, azokat a gyár vezetősége külön is meg­jutalmazza. A külön megjutalmazottak voltak : Torma László, Németh Ferenc, Mayer József, Varsányi Ferenc, Szabó József, Mátravölgyi Ferenc, Votvinger Mihály, Meszes Lajos, Mihalik Tivadar, Zoller Ottó, Rubik Zoltán, Rubik Jánosné, Szüts Zoltán és Fajcsik József. A meg- jutalmazottaknak Rubik Ernő osztotta ki a pénzjutalmakat. A jutalmak kiosztása után a munká­sok nevében Mitter Lajos főüzemvezető annak a reménynek adott kifejezést,

Next

/
Thumbnails
Contents