Esztergom és Vidéke, 1943
1943 / 25. szám
2 ESZTERGOM éc VIDÉKÉ 1943. március 24 Az esztergomi belvárosi temető sirlámpái mellől. xx. Séta a halottak városának utcáin. Böschatt Ferenc az ifjúság szivárvá- nyos, napsugaras éveiben Krisztus oltárára helyezte áldozatának szánt életét. Magára vette az Ür szelíd és édes igáját, hogy a Mester nyomán hirdesse az Élet igéit, legyen a gondjára bízott tanítványoknak és híveknek oktatója, vezére, mindene. Pesti működése után Dunaki- litiben, majd Szobon, végül Nagybörzsöny' ben védte, őrizte az Üdvözítő nyáját. 1926-ban munkáját gátló szembaja miatt nyugalomba került. Esztergomban élte csendes napjait. A bencés gimnáziummal szemben a tanítvány hálájának nagy adóját rótta le. 1808-tól kezdve — ekkor vették át a bencések a Széchenyi György esztergomi érsek alapította gimnáziumot — 1932-ig hatalmas könyvben hangya- szorgalommal összeírta az intézetet látogatta tanulók névsorát az évek és a végzett osztályok feltüntetésével. A gimnázium történetével foglalkozókat ezzel temérdek kutató munkától kímélte meg. Sok régen végzett diák vagy kései leszármazottja látta hasznát önkínzásig végzett munkájának, melynek értékét csak fokozza, hogy szinte a megvakulásig gyenge szemmel jutott a feljegyzések végére 14.100 Esztergomban tanult diák neve áll őrt a nagy könyvben a szorgalmas összeíró emléke mellett. Mindmegannyi apró emlékláng, mely nevének emlegetésekor kigyúl, fénybe borítja munkától szikkadt nemes alakját s védi a feledés sötét árnyai ellen. Kőbe burkolt sírdombja fölött kőkereszt tárja két karját, melynek közepén fehér márványból faragott Krisztus-arc néz az ég felé, a hűséges szolga útjának irányában. A sír zárófedelén emléklámpa pillog és hirdeti a gyászoló nővérek nem felejtő szeretetét, kegyeletét. Krisztusban oltártestvére nyugszik közvetlen szomszédságában : Massza Károly ny. plébános. Sírja közepéről vastagde- rekú tujafa szökik a környezet fölé. Koronája hatalmas lombsátorba borul. Ágai között nagy, kovácsoltvas-feszület talál védő árnyra, oltalomra, ha eső zápora s a tűző niap szí erőt és rabol színeket, A sor további vonalán az élet harcának hőse, tőle nem messze pedig kidőlt vesztese példázza az óriásfák küszködését, elomló sorsát, elzuhanó pusztulását. Az első kérges héjának ágyából karvastagságú új hajtások törnek a vén ágak nyomába. Síma arccal, duzzadó erővel mosolyogják az idősebb testvérek szo- morkodó búját-baját. Nevetnek az élet elé, hiszen egyszer majd nekiindul a nedvek keringése, s bársonyos levelek üde zöldje takarja rövidesen a ráncos arcokat. A fa tövében, csaknem a törzshöz simulva, a szerénység megadó alázatában vörösmárvány-kereszt hívogatja porrá omlott gazdájának ködlő messzeségbe szállott emlékét : Itt nyugszik Ormósdy Katalin, nemes Rósás Miklós úrnak özvegye. + aug. 30-án 1832. Életének 80. esztendejében. A küzdelemben vesztes fa már senkinek, semminek sem tud védelmet nyújtani. Főképpen magának nem ! Törzse- fosztottan, elbukottan, csiak árva tönkje várja a szomorújáték utolsó felvonását, csonkjának széthasogatását, hogy porrá, hamuvá válva tovább folytassa a változások meg nem szűnő körforgását, sírja a napot, a szellők táncos játékát s álmodjék duzzadó rügyről, susogó lombról, fakadó virágról. Betűk aranyfüzére fonódik villogó márvány tükrös köntösére. Az Uhlárik-család hulló könnyekkel siratott tagjairól ragyoghat búcsúzkodó sorokat. Uhlárik Béla VI. o. gimn. tanuló került a földről elvonuló halottas menet élére. Az 55 esztendős Uhlárik János szegődik az élete tavaszán halálba dermedt fiú nyomába. A 21 éves ifj. Uhlárik János, műegyetemi hallgató társul melléjük az elmúlás útján, Az özvegységre hagyott feleség, az árván maradt gyermekek búcsúja sír fel tovább : Felejthetetlen jó férjem, szeretett édes apuskánk, Isten veled ! Az élet 6zálló felhői közül hullott szerettei közé 64 éves korában Uhlárik Jánosáé Molnár Róza. A hÚ3z esztendő párkányáig eljutott Uhlárik Dénes könnybe merült sorsa integet búcsút a sorok aljáról, mikor az elpihenés vonalán tovább zarándokolunk. örökzöld bokrok sűrű levélfüggönye hull a vörösmárvány sírkereszt megbúvó falára. A függöny széthúzásakor nedeczei Nedeczky Zsigmond-nak és hitvesének, Pasteiner Iloná-nak neve válik szabaddá és éled fel az emlékezés felejtést kergető levegőjétől. Ifjú élet ellobbanásáról jajgat a csaknem szomszédos síremlék vesztett gyermeket sirató kesergése : C rideg aírhantoU a att nyugszik egy fiatal azív. Ki fürdés áldszata lón. „Feledhetetlen“ szlllók éa testvérei gyászolják Oliaonc Annát. Megh. 1874. jún 7-6n. A következő sír svédgránit oszlopa Novoszád lgnácné Osztradiczky Anna emlékét védi a zuhanó feledéstől. Hóvirág, éledő fák bolyhos, barkás ágai az elzarándokoló kegyeletről píhegnek hamvas vírágsaavakat a síremlék tövében. Idő-, esőrágta márványkő mellén avult sorok emlegetik a temetőlakás földfalai közé került 80 esztendős Gremsperger Jánosné Stemmer Anná-t: Midőn e gyászjelt a felejthetetlen és legjobb nő emlékére szenteli, egyúttal saját részéről is kitűzi e helyet, hogy azzal, kihez most szívben élve temetkezik, halva újra találkozzék a kesergő férj.Gremsperger János 18 évvel a hitves távozása után került a „kitűzött helyre." A síroknak elszállott életeket kutató látogatóitól német írás imádságot esde- kel : O Wander, der du vorüber gehst und vor diesem Hügel stille stehst, gedenk, das all unser Loos dis ist. Erinnere dich und bet für mich. Hier ruhet Johann Bi- schitzky, gestorben end 13. Febr, 1824. Im 49 Jahre seines Alters, Magas, vörösmárvány, keresztes síremlék védő teste emelkedik Bisehitzky Károly ipolysági káplán földbe visszatért teste fölé. 30 éves korában került a földlakás csendes eresze alá. Sírhalmot közrefogó kőkeret felső részénél márványtábla fekszik. Boronkai Boronkay Ákos ny. csendőrtábornok neve ragyog rajta. A hadiékítményes Ferenc József-rend tiszti keresztjével s több más kitüntetéssel ékesített kiváló törzstiszt földben vetett pihenőhelyén várja elhanyatlott testének Krisztus halála biztosította feltámadását. Örök nyugodalmat esdenek a földön élő hozzátartozók Sebestyén Gézá-nak, akinek sírja fölött nemes összhangban elrendezett hófehér kövek beszélik a család hálás szeretetét. Sírlámpák, koszorúk, földet takaró fenyőágak borulnak a sír- halomra. Hirdetik az emlékező kegyeletet s a léleknek a nagy messzeségben (Folyt, köv folytatódó, örök bizakodással remélt életét. A negyedik telekrész utolsó, tizenharmadik sorához érkeztünk. Az első sírhely magasra emelt, erős építésű kőkerete gondosan ápolt kis kertet zár körül. Elül és kétoldalt egyenesre nyírt alacsony, cserjesövény húzódik. Benn szívalakra formált örökzöld bokor áll őrséget az elmúlás halmán és int a komor percekre, amelyek egyszer mindnyájunk életében elkövetkeznek. Hátul, a szabadon hagyott rész kőperemén két sírkereszt tekint az út felé. A fehér márvány síma lapján Vass István nevét hozzák az engedelmes betűk : A felejthetetlen jó férj és apa nyugodj a örök álmát e hantok alatt. A négy és féléves korában bimbófővel letört kis unoka, Vass Teruska is helyet kért a nagyapa közelében. Mo-solygo csöppnyi arca kandikál ki a betűk aranyos függönye mögül : Fehér lelked rózsa álmát aluszod most szépen, Az angyalok seregében ragyogok fenn az Égben. A fehér sírkő mellett vörösmárvány- keresztnek felül félkörökkel osztott ívmezeje alatt Szóda Mihályné Szabó Cz. Borbálá-nak nevét vésték az emléket állító örökösök. A betűk elindult menetéhez kapcsolódó sorok a „szeretett jó apáról", Szóda Mihály-xó\ szólnak, aki a régi Esztergomnak legmódosabb gazdálkodója volt : Az ő szérűskertjében zakatolt először Esztergom területén a kezdetben kézzel hajtott, majd lóerőre berendezett cséplőgép az ősi váro3 polgárainak fej - csóváló álmélkodására. Peregtek a kalászok arany szemei, öntötték az acélos búzát. Muzsikáló csengésük — a gazda észre sem vette — pergő percek kopogását hullatta az élet törékeny üvegfalára. Mikor aztán egyre halkabban zízzentek a suhanó percek, akkorra az évek szétfosz- lott szálaiból a tűnő idő megszőtte a halotti szemfedőt is. Azóta a nagy gazda az életet egyszer nyújtó, máskor elnyelő föld nyirkos ágyán pihen, ahová a kevé- lyen kurjantó legények s a kevésszámú, alázatos öregek egyképen eltalálnak. Vértes Zoárd Ragyogó siker a Esztergomi Levente Egyesület első kivansagüangversenyén Az Esztergomi Levente Egyesület kul- túrális szakosztálya erélyesen vívja ki maganak azt a helyet, ami a város első hazafias ifjúsági egyesületének kijár : a vezetést ott, ahol ő képviseli a legnagyobb szakértelmet. Eddig a Levente Egyesület minden nyilvános szereplése ezt a törekvést látszik szolgálni. Amit ilyenkor nyújt, az az átdolgozott, gondosan kiállított rendezés és előadás szempontjából példiaadó teljesítmény ; ott érezzük mögötte az oktatói kar gazdag tapasztalatokban kiérett egyéniségét és egy közös célú munkában örömet lelő, az egyesületért minden áldozatot meghozni tudó segítő támogatást. Mindazok lelkében, akik az első kiván- sághangversenyen f, hó 21-én megjelentek, egyöntetűen és osztatlanul alakult ki az a vélemény, hogy a kivánsághang- verseny igen szép és nívós estje volt a városnak. Azzá tette a fényes külső siker és az est messze kimagasló művészi értéke, hogy az Érseki Tanítónőképző Intézet növendékei kiváló tanáraik vezetésével emlékezetes szép műsort adtak elő. A siker a közönség széleskörű érdeklődésében manifesztálódott, mely zsúfolásig megtöltötte a Fürdő-szálló nézőterét. A sokaság között ott láttuk hosszú sorokban sebesült katonáinkat, akiket szeretettel és kedvességgel vettek körül a jövő katonái, a leventék. A himnusz elhangzása után dr. Mar- czell Árpád c. igazgató, egyesületi elnök köszöntötte a megjelenteket és szeretettel, odaadó szavakkal beszélt az értünk küzdött sebesültekhez. A beszéd után egymásután peregtek le a művészi számok. A hangverseny három részre oszlott. Az Érseki Tanítónőképző, a leventék és városunk művészi tehetséggel megáldott fiainak szereplése. Az Érseki Tanítónőképző müsorszámai egy kerek egészet képezve peregtek le. Bevezetőül Friderici : Ladiladilom c. müvét adták elő. Nem tudtuk, hogy az istenáldotta hanganyagot bámuljuk-e, vagy a lehellet finom pianinókat, amire iskolázottság nélkül képtelenek a kar- vezetők. A műsor második számaként „A csitári hegyek alatt", „Búza, búza. .", „A jó lovas katonának" c. dalokat adták elő művészi feldolgozásban. Őszinte nagy sikere volt, amelyet a hallgatóközönség lelkes tapssal honorált. A kart László M. Conzilia tanárnő vezényelte, aki már Bartók és Kodály muzsikáján nevelkedett. Küldetésnek fogja fel e nemes posztot, amelyre őt rendje állította. Szívet és lelket ad a megnemesített régi dalokba. Az énekszámok után Sovarszky M. tanítójelölt ügyes, fordulatos „őrzse asszony házatája" c, 2 felvonáaoa színmüve következett. A színmű mondhatni népi játék volt, amelyből leszűrhető volt erkölcsi tartalom, Tarkítva volt tánc és énekszamokkal. A darabban szereplő lányok igazi magyar figurákkal teli táncszáma hatalmas sikert aratott, a közönség zúgó tapsviharral jutalmazta a sze- met-lelket gyönyörködtető művészi produkciót. A kitűnő színmű után a kar Kern Aurél feldolgozásában adta elő „Lányom, lányom" c. művét tökéletes kidolgozásban. A műsor legkiemelkedőbb számaként Bárdos Lajos : „Magas a rutata . , ." c. dalt énekelte az énekkar. A dalban leheletszerű pianinókkal a fokozódó crescendón át a decrescendo távolodó elhalkulásáig, a szólamok tiszta helyes bevágását aki hallotta, annak önkéntelen tört az ajkára az elismerés hangja. E müvek előadásában mesterit alkotott László M. Conzilia. A tanítónőképző szereplése mellett igen nagy sikere volt Blattny Babszinak, aki művészi tehetséggel hozta ki Liszt és Mozart müveinek szépségeit. Örömmel állapítjuk meg, hogy neki tényleg van tehetsége mind a mű, mind a modern dalokban. Kedves és szép hangja volt Szentgyörgyi Ilonának, aki szívvel és odaadással énekelte a magyar nótákat. Nagy sikere volt Patkó Borbálának is, aki ősi tehetséggel adta elő palóc nótáit, a megjelentek lelkesedése mellett. Mindkét számot Csonka Gábor és cigány- zenekara kisérte. Jóízű humorral volt telítve Boros Emese keresk. tanf. hallgató monológja is, amelyet vitéz Bánomy Antalné írt ez alkalomra. A nagyszerű szöveget kitűnő előadásban kaptuk, amelyet a megjelentek őszinte elismeréssel fogadtak. Kitünően szavalt Bánomy Jo- cika és Vadkerti Ica, mindketten kihozták azt, >ami szépség a költeményekben volt. Elismeréssel emlékezünk meg Szö- nyi Lehel elemi iskolás tanulóról, aki korát túlhaladó rátermettséggel szavalta el a reábízott költeményt. Utoljára szólunk a lelkes leventeszereplőkről, akik közül kiemeljük az esztergomtábori leventecsiapat tagjait, akik élethűen elevenítették meg „Zsuzsi néni szelleme" c. bohózatot. Lázár József énekszámai sok tapsot kaptak. Tiszta kiejtése és erős hangja van. Kitűnő volt Adamcsa Tibor harmonika- száma is, aki nagyszerű technikával játszott. A levente szavalok ép oly sok elismerést érdemelnek, mint a többiek, mert ők a napi munka robotja mellett íudmak időt szakítani arra is, hogy az irodalom szépségeiben gyönyörködjenek és azt közkinccsó tegyék. Kitünően és szép hangsúllyal szavalt Major Ferenc és Szabó István levente. Ami a leveatezenekart illeti, *zt utoljára hagytuk, mint a Levente Egyesület egyik főerősségét, A zenekar tagjai mind névleg érdemelnének dicséretet oly oda- adóan szépen játszottak, kitűnő karnagyuk, Szeredi Károly vezetése mellett. E helyen mond köszönetét a vezetőség mindazoknak, akik a Levente Egyesület kultúrális szakosztályát a siker felé vezető úton segítették. A rendezőség megkapta fáradozásának bő kamatját abban az elismerésben, amit minden néző kinyilatkoztatott, mikor az előadásról távozott. Háborús katonai kitüntetések A Kormányzó Ur Öfőméltósága elrendelte, hogy a Szovjet elleni hadműveletek alkalmából tanúsított vitéz magatartásáért Dicsérő Elismerése és a hadi- szalag egyidejű adományozása újólag tudtul adassék Novák Ferenc őrnagynak, Mentényi János, Prouza Vilmos és Nérai Béla főhadnagyoknak. Továbbá a Szovjet elleni hadműveletek alkalmából az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért a következő kitüntetéseket adományozta : A Magyar Bronz Vitézségi Érmet a hősi halált halt Kreitner János tizedes (Uny), Porubszky Márton tart. honvéd (Bart], Bottyán István tart. honvéd (Bá- torkeszi), Hegedűs Lajos tart. honv, (Esztergom), Herhoffer István tart. honv. (Máriahalom), Kurali József tart. honv. (Nagyölved), Trencsik János tart. honv. (Kurtakeszi), Süveges Lajos honv. (Tokod), Balázs István honv. (Muzsla), Ziff József honv. (Bajta). Adassék tisztelet a katonaeszménynek. A Kis Ezüst Vitézségi Érmet Mécsei József tart. tizedes (Csolnok). A Magyar Bronz Vitézségi Érmet másodszor Dies László pót-tart. honvéd (Bajna). A Magyar Bronz Vitézségi Érmet Ho- lecska Géza szakaszvezető (Esztergom) Kremmer Dezső őrvezető (Párkány), Kétyi István őrvezető (Bátorkeszi), Varga Ernő honvéd (Bény), Palicska József tart. őrvezető (Párkány), Papp Rezső honvéd (Tokod), Ambrus Gyula őrvezető (Muzsla), Nagy László c. őrvezető (Esztergom), Földes! József tart. honv., c. őrvezető (Pilismarót), Csanda János őrvezető (Kisújfalu), Broskovits Gyula honv.., c. őrvezető (Bátorkeszi), Grósz János őrvezető (Tokod), Gelle János tsz. szakaszvezető (Bátorkeszi), Hidvégi István tart. szakaszvezető (Esztergom), Muha István tsz. szakaszvezető (Dorog), Szialma József honv., c. őrvezető (Pilisszentlélek), Rabina László honv., c. őrvezető (Bény), Mazány Ferenc tart. tizedes (Bátorkeszi), Csekes András tart. honvéd (Búcs), Fazekas István tart. honvéd (Bátorkeszi), Pick Ferenc tart. tizedes (Dorog), Kiss Ferenc tart. honvéd (Bátorkeszi), Tóth Dezső tart. honv. (Kesztölc), Kara István tart. honvéd (Esztergom), Baranyai István tart. őrvezető (Esztergom), Rittling Ferenc tizedes (Csolnok), Kovács Béla tart. tizedes (Dunamocs), Nagy Mihály honv. őrvezető (Kesztölc), Dávid Ferenc honv. (Bény), Janositz József pótt. honvéd (Csolnok), Kampf 1 Péter pótt. honvéd (Dorog), Simon Ferenc honv. (Letkés), Szabó Béla szakaszvezető (Farnad), Fekete Károly tart. tizedes (Gyiva), Vel- movszky Pál őrvezető, c. tizedes (Kesztölc), Kőhalmi Béla hdp. őrm. (Dömös), Pándi Lajos tart. c. szakaszvezető (Esztergom), Vilmos Mihály hdp. őrm. (Tát), Godó László szakaszvezető (Párkány), Hősi Rezső szakaszvezető (Nyergesújfalu), Tóth László tart. c. tizedes (Párkány), Méri Béla tart. honv., c. őrvezető (Magyarszőgyén), Kottra Tibor honv., c. őrv. (Kőhídgyarmat), Michló András tart. honv. (Kúrál), Belányi Sándor tart. honv. (Kúrál), Tóth Imre honv. (Karva), Nagy Imre honvéd (Nána), Csanda János tart. tizedes (Kisújfalu), Simonyi Miklós tart. honv., c. őrvezető (Dorog), Kovács István tart. honv. (Ma- gyarkeszi), Csizmadia György honv., c. őrv. (Magyarkeszi),, Szabó Béla tizedes, c. szakaszvezető (Farnad), Az esztergomi Vöröskeresztes hadikórház hirei Á bíboros hercegprímás magas látogatása a sebesült katonáknál, ö Eminenciája folyó hó 23-án, kedden délután 4 órától fél 6 óráig a helybeli sebesülteknél időzött dr. Gigler Károly irodaigazgató kíséretében. Fogadtatására megjelent * helybeli Vörös Kereszt vezetősége élén dr. Késmákri Frey Vilmos főispán, mint a Vármegyei Vörös Kereszt Egyesület elnöke és dr. Beér Gyula alispán, a vármegyei Vörös Kereszt Egyesület ügyvezető igazgatója, továbbá dr. vitéz Onó- dy-Jánoskúti József vm. főjegyző és vitéz Bánomy Antal Esztergom megyei város főjegyzője és M. Heib Olga intézeti fönöknő, .a hadikórháznak helyiséget adó rgalmasnévérek képviseletébe«. ö Emi«
